Sokáig várt a polcomon, mire eljutottam hozzá… Nem is tudom mit gondoltam. Őszinte leszek, amikor mindenki ezt olvasta, akkor nem volt hozzá kedvem, utána minden második komment és értékelés arról szól, milyen gyönyörű természetei leírások vannak benne, ezek után nekem nem fűlött a fogam egy természetbúvár könyvhöz?! :D (jajj néha nagyon hülye tudok lenni :D) Szóval mit sem sejtve nekiálltam pár nappal ezelőtt, és Kya világa pikkpakk berántott magával. Sok értékelést olvastam itt, sok arról szól, hogy semmi extra ez a könyv, adott egy fura lány, aki érthetetlen módon mindenféle tanítás nélkül a végén mit ér el, illetve adott egy rosszfiú és egy jófiú karakter, bumm. És ott a másik oldal, akik közé én is tartozok, hogy imádják ezt a történetet, és teljesen el tudják képzelni, bele tudják élni magukat. Nem tudom, miért lett ez a könyv ekkora siker. Talán az alapja az, hogy egy olyan világban játszódik, amit szerintem igazán senki sem tud, hogyan kell elképzelni, szóval mindenki kénytelen a saját fejében felépíteni ezt a lápot, a viskót, ezt a magányos kicsi lányt. És ha ez megvan, akkor jönnek a valóban csodálatos természeti leírások, a vízről, a növényekről, az állatokról. Természetesen jönnek a bonyodalmak, a családi problémák, a felnőtté válás, a szerelmi problémák. És a könyv, csak visz, csak visz, csak visz tovább. Csodálatos. Tényleg, rég éreztem ilyet, azt hiszem megvan a 2021-es évemnek a könyve. Bár nyilván ezt korai kijelenteni, de biztos, hogy nekem bekerül a top idei könyveim közé. (És alig várom a készülő sorozatot róla! :)

Fogalmam sincs hány éves lehettem, de arra emlékszem, hogy édesanyám „nyomta” a kezembe ezt a könyvet. Akkoriban már nem tudom, hogy mit gondoltam róla, de amikor megláttam a hátsó szobában a dobozban, kellemes emlékek jártak át, szóval úgy döntöttem újra kiolvasom. Homályosan emlékeztem a történetre, de pl. a végére egyáltalán nem. Sajnos nem voltam túl nagy könyvmoly se gyereknek, se kamasznak, de pár éve ez szerencsére megváltozott. Kedves kis könyv a barátság és a természet erejéről, hogy van kiút a szomorúságból, a magányból, és hogy a legegyszerűbb dolgokban is rátalálhatsz önmagadra, vagy felismerhetsz olyan újdonságokat, amiket nem is tudtál magadról.

Egyetértek azzal a véleménnyel, miszerint nagyon sok hasonló könyv van a piacon, talán sok újabb/jobb is. Újat nem adott, egynek elment. Lehet kár volt elkezdeni… Sajnos tényleg annyira gyorsan fejlődik a világunk az utóbbi időben, hogy már szinte ez a könyv is elavultnak mondható.

Eléggé intim, és bensőséges kis könyvet olvashattam. Néha úgy éreztem, túlságosan bevon, és olyan dolgokat is megoszt, amitől kb. zavarba jöttem, főleg ha egy buszon ültem :D Amúgy meg az a fájdalom, amivel siratja ezt a szerelmet, engem nagyon eltalált. Szörnyű lehet úgy leélni egy életet, hogy tudod, nem így akartad (volna). Rövid de annál súlyosabb kötet. Nekem ez az első olvasásom, eddig még nem olvastam tőle, csak valahol, valamiért szembe jött, és kikölcsönöztem. Nem bántam meg. Még az is lehet, hogy másik könyvére is kíváncsi leszek a jövőben.

NIOK kihívás miatt került a kezembe a könyv, Moobiusról rendeltem az új Európa Könyvkiadós változatban (gyönyörűűű). Normális kedvvel és lendülettel kezdtem el olvasni a könyvet, azonban a felénél, a leveleknél, úgy kikerekedtek a szemeim, és úgy rástartoltam a könyvre, hogy le se lehetett lőni vele :D nagyon érdekelt, hogy mi lesz ebből a történetből, teljesen beleéltem magam, én is végig ott voltam Christopher mellett, és izgultam, és drukkoltam, és féltem, és és és. Nagyon elkapott és magával vitt ez a történet, eszméletlenül tetszett. Köszi Ági, hogy ilyen szuper könyvet ajánlottál, és ezáltal a kezembe, és/majd a polcomra kerülhetett!

Úgy gondolom, hogy Feldmár András egy zseni, és egy nagyon jó szakember lehet. Azonban. Nekem az első könyvem tőle, és itt-ott kiverte a biztosítékot. Azzal is, amit ír, de főképp azzal, ahogyan írja. A stílus nekem nagyon nem jön be, Csernushoz tudnám hasonlítani a közvetlen, szókimondó írást, ami engem sokszor elrettent. Ettől függetlenül be kell vallanom, hogy motoszkálnak a fejemben a gondolatai. Sajnos egy elég rövidke könyv, így egyik témából ugrunk a másikba, amíg még fel sem dolgoztam teljesen a mondandót. Lehet, hogy olvasok majd még tőle, egyelőre ezt az ajtót nyitva hagyom.

Nem hiszem, hogy Feldmár a kedvencem lesz, mert a stílusa sem tetszik, ettől függetlenül vannak elgondolkodtató mondatai...például ezzel sem tudok mit kezdeni, pedig pár órája már kattogok rajta:
"Mi a valószínűsége annak, hogy találsz valakit, akinek a belső ritmusa pontosan ugyanolyan, mint a tiéd? Ha ez a nő és ez a férfi mégis azt mondja, hogy szeretni akarják egymást, és együtt akarnak sétálni, akkor meg fognak állapodni valami közepes ritmusban. Te egy kicsit gyorsabban lépj, én meg egy kicsit lassabban fogok. De akkor mind a kettő elárulja magát. A kompromisszum rosszabb, mint ha az egyikük beadja a derekát. Mert a kompromisszumban mind a kettő elárulja magát, de ha csak az egyikük enged, akkor legalább csak egy árulja el magát. Tragikus."

Elon Musk napjaink egyik legsikeresebb (és a világ 3. leggazdagabb!) üzletembere. A könyv kiolvasása után úgy gondolom, hogy sok fiatalnak ad képet arról, hogy ha tényleg vannak terveid, céljaid, proaktív vagy, tanulsz, kockáztatsz, és erőn felül teljesítesz [és…és…és…], akkor elérhetsz valamit. Sőt. Akár nagyon sokat is. A sikert (általában) nem adják ingyen. És megtartani talán még nehezebb, mint felülni a trónra és felvenni a koronát. Musk sok mindent feladott, tönkrement a családi élete, sokszor táncolt pengeélen, és nézzük meg hol tart jelenleg. Valami hihetetlen. Örülök, hogy elolvastam. Utána is fogok nézni, hogy jelenleg hol tartanak a projektjei (és a részvényei :D).

Ez az ember egy őrült. A szó lehető legjobb verziójában. Nem véletlenül kezdődik úgy az egész könyv, hogy:
"-Őrültnek tart? - ezt a kérdést szegezte nekem Elon Musk..."
Ahonnan indul, amilyen családból és országból jön, a megpróbáltatásokkal teli gyerekkorán át, a küzdelmes egyetemi évekig... Amit ő letett az asztalra. Valami eszméletlen... még csak a felénél tartok a könyvnek, de emelem kalapom... Zip2, X.com, Paypal, Life to Mars Foundation, SpaceX, Tesla... nem tartom hülyének magam, de ezt még én is nehezen tudom követni, hogy mit épített fel a semmiből egymás után... hihetetlen egy pasas.

Tegnap fejeztem be a Titkos útjainkat. Amikor befejezek egy könyvet, és átgondolom az értékelésemet, mindig teljesen feldobottnak érzem magam. Annyira jó érzés átélni egy történetet, majd a végére érni és becsukni. És érezni, átélni az egészet. Az elején nem gondoltam volna, de a végére iszonyatosan tetszett. Tegnap hazaértem zongoráról, és este 7től fél10-ig le se lehetett lőni. Majdnem 200 oldalt olvastam el aznap, de megérte. Imádtam! :)