André Aciman több könyvével is próbálkoztam, de egyedül a Szólíts a neveden volt az, ami végig szinten tudott tartani egy rezgést. Jó, jó, az, hogy Olaszországban játszódik, sokat nyom a latban nálam, de pont jó arányúak a leíró részek illetve a párbeszédek. Ez a könyv is olyan felfedezetlen terekre, olyan izgalmas területekre nyitja fel az olvasó szemét, amellyel mindenképp gazdagodik a térélményünk. Felfedezésük nélkül vakfoltok mutatkoznak meg életünk térképén. Szigethy-Mallász Rita jó érzékkel fordította.

Ezt a könyvet nyáron olvastam a tenger mellett, Olaszországban, ahova vonattal utaztunk. Benyovszky Móricról nem tudtam azelőtt jóformán semmit, Jean-Christophe Rufin viszon őrült jól mozgatja a szálakat Pacskovszky Zsolt tolmácsolásában. Különösen izgalmas, hogy a történetet felváltva meséli el Móric és felesége Afanázia és pont emiatt, hogy a férfi író egy nő bőrébe bújva olyan oldalról is bemutatja a cselekmény apró részleteit, amire egy férfi vagy nem térne ki, vagy egyszerűen nem is jönne neki számításba. Kalandos, végig izgalmas történet egy távoli korról, amikor a függetlenség fogalma kezdett kibontakozni. Igazi belefeletkezős könyv, és tényleg nem csak a tenger illata varázsolt a történetek helyszínére.

Műhelytitkok. A szobrászat mellett a másik hivatalos szakmám: grafikus, könyvtervező. Többek között az Amerigo kötetet is saját magam terveztem. Egy ilyen folyamatot úgy kell elképzelni, hogy először is meg kell találni az ideális formátumot. Utána a legkényelmesebben olvasható betűket, sorközöket kell kikísérletezni. Aztán jön a papírválasztás, hogy jó illata is legyen a könyvnek és persze könnyű legyen kézben tartani, jól forgatható legyen. Ilyenkor legelőször egy makettet gyártok, hogy konkrétan kézbe tudjam venni, átlapozni, letesztelni hogy tényleg a legideálisabb legyen az olvasónak. Az Amerigo esetében, néhány évvel ezelőtt, az első próbaváltozatnál egy kisebb formátumot választottam, ami egy egy karcsúbb kötetet eredményezett a mintanyomtatásnál. Amikor nézegetni kezdtem, arra jutottam, hogy egy ilyen formátumú szobrászhoz, mint Amerigo Tot, sokkal vaskosabb könyv illik. Így esett, hogy tovább kutattam és nemcsak szövegileg és képanyagilag bővítettem a könyvön, de a formátumot is nagyobbacskára méreteztem végül.

Ez is egy kis romantika. Amikor nem könyvet írok, akkor eredeti szakmámnak, a szobrászatnak hódolok. Ez az oszlopfő a pécsi Zsolnay gyárban készült, erősen sérült állapotban került hozzám. Sok elemét újra kellett formázni, majd az eredeti, zöld olajfestés színét pontosan kikeverni és a pótolt részeket átfesteni. A szobrászat béli jártasságomat amúgy az Amerigo című könyvemnél is tudtam hasznosítani, egy-egy technika leírásánál, vagy a munkafolyamatok plasztikus ábrázolásánál. Kedvenc életrajzi regényem amúgy Benvenuto Cellini önéletírása Ráth Mór kiadásában (1891).

Miután épp a koronavírus idejére esett, hogy új lakásba költöztünk, izgalmasan teltek az elmúlt napok. Annyira, hogy az internet konkrétan néhány órával ezelőtt tekeredett be egy karcsúcska koax kábelen – jelzem, aktívan részt vettem a létra tetején –, hogy mihamarabb tudjam a bejegyzéseket posztolni ide. A lényeg, hogy elhárult minden technikai akadály, és a következő órákban igyekszem megosztani az olvasókkal néhány gondolatomat. Ígérem, csupa pozitív és inspiratív bejegyzéssel fogok előrukkolni. Mindenkinek szép estét és persze jó olvasást. Az első kép a frissen átköltöztetett könyvtárunk egy töredéke, ezek a kötetek kerültek ki leghamarabb a költöztetős banános dobozokból...

Imádom a krimi-irodalmat, és őszintén szólva Volker Kutscher történeteinek először filmre átdolgozott változataival találkoztam, most, karantén idején jóleső egyhuzamban olvasni egy ilyen jellegű könyvet, amikor sodorja az olvasót a történet és tényleg filmszerűen jelennek meg a leírtak. Nem egy velős könyv, de a korszak, ahova kalauzol - a harmincas évek eleje -, nekem személy szerint a kedvencem. Esős napokra, vagy fürdőkádban ellazulva ajánlott...

Paul Auster 4321 könyve igazi felüdülés számomra, nemcsak a nyelvezete fogott meg (Pék Zoltánnak külön köszönet az elképesztő fordításért), de a könyv gondolati síkjai is elképesztő tereket nyitottak meg bennem: gyerekkori élményeimet hozza felszínre, elgondolkoztat, hogy mitől válik az ember olyan személyiséggé, amilyen aktuálisan éppen, sőt lehetőségeket vázol, olyan pontosan fogalmazva, hogy tényleg alig várja az ember a folytatást, hogy vajon mi fog történni a főhősünkkel. Minden tekintetben öt csillagos könyv, csak ajánlani tudom!