A Legyek Ura a valóságban is megtörtént

A Guardianen jelent meg egy részlet Rutger Bregman: Humandkind – A Hopeful History című könyvéből, melyben a szerző annak jár utána, hogy történt-e a valóságban A Legyek Ura alapszituációjához hasonló eset. Mindenki legnagyobb meglepetésére igen.

A valós történet főszereplője hat fiú, Sione, Stephen, Kolo, David, Luke és Mano. Mindannyian egy katolikus iskola kamasz diákjai voltak Nuku‘alofán. 1965-ben egy kis kalandra vágyva elindultak horgászni egy általuk „kölcsönvett” hajóval. A kirándulásra csak a minimális előkészületeket tették meg, némi rágcsálnivalót vittek magukkal, de iránytűt vagy térképet nem, ráadásul elkövették azt a hibát, hogy az est leszálltával elaludtak. Felébredve egy vihar közepén találták magukat, ami szétszaggatta a vitorlájukat. Ezután nyolc napig sodródtak a tengeren, élelem és víz nélkül, míg a nyolcadik napon megpillantották az Ata nevű szigetet, ahol ki tudtak kötni.

A fiúk aztán ezen a szigeten éltek több mint tizenöt hónapon keresztül. Létrehozták saját kis közösségüket. Kétfős csapatokra oszlottak, mindenkinek megvolt a maga szerepe: volt, aki a veteményesért felelt, volt, aki az élelemért, és volt, akinek őrző-védő szerep jutott. Napjaikat énekléssel és imádkozással kezdték és fejezték is be.

Természetesen megpróbálták elhagyni a szigetet, készítettek tutajt is, de a vállalkozás nem sikerült. A jelzőtüzet viszont végig, több mint egy éven keresztül folyamatosan ébren tartották.

Végül a jelzőtűznek hála, 1966. szeptember 11-én talált rájuk az ausztrál tengerész, Peter Warner. A fiúk a hosszú remeteélet ellenére jó állapotban voltak, hazatérésüket hatalmas ünnepség övezte, Warner kapitányt pedig nemzeti hősként ünnepelték.