Nincs engedélyezve a javascript.
Pioneer Books
október 2.
Amantine Lucile Aurore Dupin – Európa legnépszerűbb írónője, aki férfiruhát hordott és áthágta a nemi identitás minden korabeli szabályát

Amantine Lucile Aurore Dupin – Európa legnépszerűbb írónője, aki férfiruhát hordott és áthágta a nemi identitás minden korabeli szabályát

Kultúra és életmód

Amantine Lucile Aurore Dupin Párizsban született 1804-ben egy nemesi származású katonatiszt és egy táncosnő gyermekeként. Egészen elképesztő családfáján találhatunk marsallokat, francia királyi leszármazottakat, valamint kurtizánokat és törvénytelen szerelemgyerekeket is. Aurore apja, Maurice Dupin korán meghalt, így nevelését apai nagyanyja vette át, akinek legfőbb célja az volt, hogy a családi birtok – Nohant – finom modorú, művelt örökösévé tegye a lányt. Nevelési célzattal 1817-ben egy angol apácák által fenntartott párizsi kolostorba küldte őt, ami akkoriban igen előkelő intézetnek számított. A kolostorban eltöltött évek nagy hatással voltak a lányra, aki ezek után apácának készült. Ez az álma azonban hamar meghiúsult, mivel nagyanyja egyre súlyosodó betegsége miatt kivette őt az intézetből, és maga mellé rendelte. Az idős nő 1821-ben bekövetkezett halálakor Aurore örökölte a nohant-i birtokot, és hozzá tekintélyes vagyonra is szert tett.

Egy évvel később férjhez ment Casimir Dudevant báróhoz, és a házaspár Nohant-ba költözött. A kezdetben harmonikus kapcsolatból két gyermek született, a fiatal feleség azonban hamar megunta jóindulatú, ám kissé érzéketlen férjét, aki ráadásul a nőknek járó szexuális egyenjogúság kérdésében sem értett egyet vele. Viszonyuk megromlott, szeretőket tartottak, végül 1831-ben Aurore Párizsba utazott, ahol egy Jules Sandeau nevű joghallgatóval kezdett közös életet. Ekkor kezdődött különc viselkedése is, amivel sokak figyelmét magára irányította: egyike lett ugyanis azoknak a nőknek, akik a kor ruházkodási szokásai és törvényei ellenére férfiruhát hordtak és nyilvánosan cigarettáztak. Az írónő egy későbbi visszaemlékezése szerint azért döntött a nadrág és csizma viselése mellett, mert az sokkal praktikusabb, tartósabb és gazdaságosabb volt, mint a kornak megfelelő női öltözet fenntartása, ráadásul ezzel szembement a nemi sztereotípiákkal is. Férfiruházata ráadásul lehetővé tette számára, hogy Párizs olyan helyszínein is megforduljon, ahonnan nőtársait sokszor eltiltották – ez nagy szerepet játszott híres barátai és szeretői megismerésében.

Nagyanyja öröksége azonban végesnek bizonyult, és a párnak munkát kellett keresnie, hogy fenntarthassák megszokott életmódjukat. Aurore sokféle munkakörben kipróbálta magát, míg végül rájött, hogy igen könnyen megy neki az írás. A Le Figaro nevű francia napilap elfogadta közlésre néhány Jules Sandeau-val közösen írt cikkét, melyek Jules Sand álnéven jelentek meg. A George Sand álnevet, amelyen végül ismert lett, 1832-ben használta először, mikor első önállóan írt regényét, az Indianát publikálta. A társadalmi konvenciók ellen való szenvedélyes tiltakozás, mely a regényt jellemzi, azonnal hatalmas sikert aratott mind az olvasók, mind pedig a kritikusok körében. George Sand belépett a köztudatba, és az írónő innentől kezdve a magánéletében is csak ezt a nevet használta.

27 éves korára Európa legsikeresebb írója lett, népszerűsége még Victor Hugón és Honoré de Balzacon is túltett. Első kötetpublikációját követően gyors egymásutánban adták ki további könyveit, regényesített életrajzát (Valentine), egy ízig-vérig romantikus történetet (Lélia), valamint egyik legsikeresebb regényét (Mauprat). 1843-ban jelent meg legnagyobb szabású, két részből álló műve, a Consuelo. Nem csak regényei, élete is színes, kalandos és merész volt, így a közönség magánéletét is nagy örömmel és pletykaéhséggel figyelte. Számos szeretője volt, köztük olyan nagy nevek, mint Prosper Mérimée, Alfred de Musset és a napjainkban is népszerű zeneszerző, Frédéric Chopin. Férfiügyei mellett pedig mély barátságokat is ápolt a kor nagyjaival, köztük például Liszt Ferenccel is.

George Sand a regényíráson kívül szívesen foglalkozott a politikával is. Fiatalkorában elsősorban a társadalmi osztályok közötti különbségek és a női jogok foglalkoztatták, majd 1841 után olyan aktív politikai tevékenységbe kezdett, hogy a kor vezetői gyakran kikérték a véleményét bizonyos ügyekben. Az 1848-as francia forradalmat nagy lelkesedéssel fogadta, ám amikor annak kimenetele neki nem tetsző módon alakult, visszavonult nohant-i birtokára. Innentől kezdve leginkább a paraszti életmódról szóló rusztikus meséket írt.

Írónőként idős korára is nagyon népszerű maradt, művei folyamatosan nagy példányszámban jelentek meg és keltek el, és szinte minden évben megjelentetett egy új regényt. Derűs és bölcs idős asszony lett, aki végül 72 éves korában, egy komoly betegséget követően vidéki birtokán hunyt el. Jellemét talán Victor Hugo egyik róla szóló idézetével lehet a legjobban megragadni:

„George Sand egy ideál. Különleges helyet foglal el a kor nagyjai között: míg a többiek nagyszerű férfiak voltak, addig ő egy kivételes nő.”