Jorge Luis Borges válogatott művei V. - A homály dicsérete

"Nem ismerjük a világegyetem célját, de azt tudjuk, hogy a tiszta gondolkodás és az igazságos cselekedet segíti a céljait" - írta Borges egy versében, s bizonyára e célok között (ha voltak egyáltalán, mondhatjuk borgesi kételkedéssel) szerepelt ennek a különlegesen sokszínű és sokhangú költészetnek a megteremtése is. Borges hosszú pályája során a míves szonettől és a dallamos milongától a történelmi tárgyú balladán és filozofikus szabadversen át a novellába hajló versprózáig a költészet egész univerzumát bejárta. S nem kevésbé sokszínűek a témái sem: írt verset a mindenségről, amely "csupa megfoghatatlan lágyság", és a golyóról, amely Kennedy életét kioltotta, Krisztus arcáról, amelyet talán mindannyian őrzünk a saját arcunkon és egy polcmélyi pormacskáról, a halálról, mely "oly sokunk makacs szokása" és a halhatatlanságról, az első magyar költőről és Shakespeare-ről, Cervantesről, Dantéról, Browningról, Joyce-ról, egy haikuról, amely megmentette a pusztulástól az emberiséget és dolgokról, amik lehettek volna, de nem lettek (s aztán mégis megszülettek, mert Borges versbe írta őket), rózsákról, tigrisekről, álmokról, egy léghajós utazásról, egy szóról (vagy a szó mítoszáról), amely mindenestül magába foglalta a mindenséget, a világ gépezetéről, amely "túlságosan bonyolult az együgyű ember számára", mítoszból sarjadt jelképekről: a keresztről, az ostorról (egy magyar lovas ostoráról) és a nyílról, Buenos Airesről, Perónról és Eváról, "akik a külvárosok hiszékeny, szerető népének eljátszottak egy vaskos mitológiát", Spinozáról és Hérakleitoszról és két görögről - a Történelem nagy pillanatáról, amikor két ember először beszélgetett úgy, hogy szabadon "mítosztól és metaforától" gondolkodni igyekeztek... és legvégül írt egy szép utópiát egy olyan világról, amelyben az emberek elhatározzák, "hogy elfeledik a sok különbséget". Millió története és szereplője van Borges költészetének, de minden versében jelen van ő maga (meg talán egy másik, rejtélyes Borges is, akivel a költő olykor megpróbál szót váltani): egy ember, aki végtelen kíváncsisággal kutatja, hogy ki ő: "idő véletlene, múló anyag"?, "idő, vér és halál"?, "kifürkészhetetlen istenség tört tükre"? "Bármi lehetnék - írja. - Hagyjatok homályban."