Kékhagyó kedd

"Franz Hodjak lírája az irónia értelmetlenségének fájdalmából táplálkozik. A fiatal költő az élet teljességének varázsát az apró dolgok összefonódásaiban élte meg, életigenlő töretlen hittel fedezte fel maga és olvasói számára világunk képeit, míg az idősödő lírikus a kiteljesedéstől való félelmét fogalmazza meg szóban, rímben, ritmusban és elhalkuló mondatokban. Az irodalom világa tájjá minősül, a költői táj viszont gondolattá, a szabadság gondolatává.

Transsylvaniát, Kelet-Európát és Németországot kapcsolja össze ez a líra, mely időbeliségében az ókorig nyúl vissza, képiségében európai dimenziókat ölt, ritmusában meg régiónk nyelvfeletti zenétlenségét közvetíti. Az ellentmondásoktól terhes Hodjak mégis nagy intellektuális élményt nyújt mindenkinek." (Balogh F. András)