Egy kritikus halála

Martin Walser új szatirikus regénye óriási vihart kavart a sajtóban. A könyv egy nagy hatalmú irodalmi kritikus állítólagos meggyilkolásának hátterét tárja fel, s mivel ebben a mindenható kritikusban mindenki azonnal a kortárs német irodalomkritika megasztárjára ismert, akinek verdiktjei egy-egy új mű életéről és haláláról döntenek a tévében, a regény fogadtatását elsősorban ez a körülmény határozta meg. Felmerült a gyanú, hogy Walser nem véletlenül emelte be "költészet"-ébe a zsidó származású kritikus, Ehrl-König alakját: talán éppen hogy a közvélemény sokkolásával hívja fel a figyelmet művére, mi több: tézisére, miszerint az irodalmi siker immár egyes-egyedül a megfelelően gerjesztett szenzáción múlik.
Az állítólagos gyilkosság ügyében nyomozó én-hős az információk tömkelegét gyűjti össze Ehrl-Königről, akinek gyilkosa a gyanú szerint az az író, akinek a művét a tévéshow-ban tönkrezúzta.
Csakhogy mindez a regény végén szinte mindenestül visszavont irodalmi csíny. A kezdetben sugallt fikció szerint a vélelmezett gyilkosnak, Hans Lach írónak egy tudós barátja nyomoz az ügyben, mert meggyőződése, hogy ha egyáltalán történt gyilkosság - Ehrl-König holtteste ugyanis nem került elő -, akkor azt nem az író követte el. Barátok, ismerősök mondják el neki, mit tudnak az esetről és milyennek ismerték a kritikust. Hasonló tanúvallomásokat gyűjt az időközben elmegyógyintézetbe került és konokul hallgató vádlottról is. Végül kiderül, hogy Ehrl-Königet... sőt egy újabb csavarral az is kiderül, hogy a tudós barát nem más, mint...