Jani

Amikor elhatároztam, hogy írok magamról, voltak, akik azt tanácsolták, hogy nyugodtan legyen a könyvben sok botrányos részlet, mert az garantálja a sikert. Én azonban gyűlölöm, ha valami csak azért sikeres, mert botrányos. Jobb szeretem a néha szolid, néha harsogóan vidám történeteket. Akkor is, ha azok velem estek meg.
Különben is, azt hiszem, sosem voltam botrányhős.
Én csak Koós János voltam -illetve voltam más is, erről is lesz majd szó-, a Jani, az életem pedig leginkább egy nyitott könyvhöz hasonlítható. Ez a könyv pedig ennek az életnek a legérdekesebb időszakairól szól. Emberekről, eseményekről, helyzetekről, történésekről, villanásokról, rögeszmékről, komolytalan és komoly dolgokról, ahogyan most, 2007-ben, immár hetvenévesen látom őket. Jó, jó, az igazság az, hogy novembertől már a hetvenegyediket taposom, vagy ő engem, ezt még nem tisztáztuk. De hát miért is ne próbáljam már rögtön az elején szépíteni a dolgokat?! Amúgy sem biztos, hogy a végére még egyáltalán marad olyan, amit szépíthetnék...
Így is akad bőven, amit el szeretnék mondani, és reménykedem abban, hogy ezek az élmények nem csupán átélve voltak érdekesek vagy éppen szórakoztatóak, hanem leírva is azok.