Az értelem ereje

Illiberális.

Inkorrekt.

Igaz.



Oriana Fallaci a Harag - trilógia második kötetében még tovább megy, ítéletet hoz Európa felett, amely véleménye szerint már nem is Európa, hanem Eurábia, az Iszlám egyik gyarmata.



Egy könyv, ami előre látta a jövőt. 2004-ban jelent meg Az értelem ereje, amelyben Oriana Fallaci könyörtelenül szembesíti a valósággal az áldemokratikus európai intézményeket, az ENSZ-t és annak különböző szervezeteit, amelyeket a szabadság eltipróinak nevez.

Éles szavakkal bírálja azt a képmutatást is, amely orwelli módon egyenlőkre és még egyenlőbbekre osztja a kisebbségeket és magát a többséget is.

Több mint egy évtizeddel előre látta a menekültválságba szorult Európát, ahol vannak, akiknek jár a szólásszabadság, vannak, akiknek nem. Vannak, akiknek kijár a tisztelet, akiknek tekintettel vannak történelmi-kulturális érzékenységükre és vannak, akiknek nem. Látta, hogy olyan kor jön, amelyben megkérdőjelezik az európai alapértékeket, az alkotmányosságot, és mindezt anélkül, hogy bármiféle valós vita indulhatna a multikulturalizmusról, az integrációról.

De Fallaci talán leglesújtóbb véleménye - amint arról már korábbi, szintén nagy vihart kavart könyvében, A harag és a büszkeségben is írt - az, hogy ennek oka nemcsak a képmutatás, hanem a félelem is.



Oriana Fallaci könyve alapmű mindazoknak, akik hisznek a zsidó - keresztény Európa hagyományaiban, akik Európát és nem Eurábiát akarnak gyermekeiknek örökségül hagyni. Egy bestseller, ami ma még aktuálisabb, mint megszületésekor.



"A Baloldal nem világi. Öltözzön bár feketébe, vörösbe, zöldbe, fehérbe vagy sokszínűbe, a Baloldal vallásnak számít. Felekezeti jellegű. Abban az értelemben, hogy olyan ideológiából fakad, aminek vallási természete van, vagyis olyan ideológia, ami Abszolút Igazságként tünteti fel magát. Egyik oldalon ott a Jó, a másik oldalon a Gonosz. Egyik oldalon a Jövő Napja kel fel, a másik oldalon koromsötét. Egyik oldalon a saját hívei, a másikon a hitetlenek, sőt hitetlen-kutyák. A Baloldal egy Egyház. Nem az a fajta Egyház, mint ami a kereszténységen alapul, vagyis amelyik némileg nyitott a szabad akaratra, inkább olyan Egyház, ami az Iszlámra hasonlít. Az Iszlámhoz hasonlóan azt tartja, hogy olyan Istene van, aki a Jónak és az Igazságnak a letéteményese. Az Iszlámhoz hasonlóan soha nem ismerné el a hibáit és a tévedéseit. Tévedhetetlennek tartja magát, soha nem kér bocsánatot. Az Iszlámhoz hasonlóan olyan világot követel, amit a saját képére és hasonlóságára formál át, olyan társadalmat, ami a prófétájának, Karl Marxnak az igéjén épül fel. Az Iszlámhoz hasonlóan rabszolgává teszi a saját híveit, megfélemlíti őket, akkor is ostobává teszi őket, ha amúgy értelmesek lennének. Az Iszlámhoz hasonlóan nem fogadja el, ha másképp gondolkozol, és ha másképp gondolkozol, semmibe vesz téged. Lejárat, eljár veled szemben, megbüntet, és ha a Korán, vagyis a Párt megparancsolja, hogy lövessenek le téged, akkor lelövet. Az Iszlámhoz hasonlóan tehát illiberális. Tekintélyelvű, totalitárius, még akkor is, ha elfogadja a demokrácia játékszabályait. Nem véletlen, hogy az iszlámra áttért olaszok kilencvenöt százaléka a Baloldal vagy a Szélső Baloldal vörös-fekete soraiból kerül ki." (részlet a könyvből)