Sztálin, Hitlerhez hasonlóan, mindörökre a gonosz megtestesítője marad, ugyanakkor egyike azoknak, akik a világot olyanra formálták, amilyennek ma ismerjük. E lenyűgöző életrajz feltárja azt az utat, melynek során egy grúz cipész fia a Vörös Cárrá lett.
Szegénységben született, gyermekkorának sebhelyeit élete végéig viselte, kiváló tanuló volt, karizmatikus, ám veszélyes fiú, akit romantikus költőként méltatták és papnak tanítottak, ő azonban fanatikus forradalmárként találta meg a küldetést. Bankrablásokat ötölt ki, védelmi pénzeket szedett, gyújtogatások, fosztogatások és gyilkosságok kötődtek a nevéhez, de banditaként is félig értelmiségi maradt. Meglepő módon az is kiderült, hogy botrányosan csapongó szerető volt, nők és törvénytelen gyermekek sorát hagyta maga után.
Ő volt a legfőbb összeesküvő és szabadulóművész, akinek páratlan leleményessége annyira lenyűgözte Lenint, hogy Trockijjal együtt egyik első számú csatlósává tette. Sztálin számára a paranoid, föld alatti forradalmárlét a természetes közeget jelentette. A gyilkos kaukázusi banditaharc és politikai gengszterség - párosulva a könyörtelen ideológiával - tette őt alkalmassá arra, hogy uralja a Kremlt, és hozzájáruljon a Szovjetunió megteremtéséhez.
"Az ifjú Sztálin", mely szerteágazó kutatásokon és korábban hozzáférhetetlen levéltári anyagokon alapul, a "Sztálin: A Vörös Cár udvara" párdarabja és előtörténete. A forradalom krónikája, a Szovjetunió keletkezéstörténete, és egyúttal bensőséges életrajz, melyből egy fiatalkorában is erőteljes személyiség képe rajzolódik ki.
A Könyvjelző magazin 2015. decemberi számában megjelent cikk:
Újra igény van a Sztálinkultuszra?