Gerald Durrell könyvei számomra mindig egyet jelentenek a nevetéssel, és ez most sem volt másképp. Bár ebben a kötetben több különálló történet szerepel, és kevesebb a klasszikus családos jelenet, mégis ugyanaz a szerethető, humoros hangulat jellemzi.
Kicsit meglepett, hogy más típusú történeteket kaptam, de pont ettől lett különleges. Durrell elképesztően jól mesél, és minden apró helyzetből képes valami vicceset vagy abszurdot kihozni.
Ami viszont igazán váratlan volt, az az utolsó történet, egy sokkal sötétebb, már-már horrorba hajló írás, ami teljesen más oldalát mutatta meg. Nagyon szerettem és nem bírtam letenni.
Ez a könyv egyszerre könnyed és szórakoztató.

Elolvastam A fogoly című könyvet, és csak egyetlen kérdésem van: miért nem olvastam ezt korábban?! 😅 A borító gyönyörű, de a történet maga még ennél is erősebb.
Asher Scott, a könyv „pszichopatája”, teljesen kikészített, de közben imádtam, mert végre egy igazán réteges, összetett karakter. Dark romance rajongóknak kötelező olvasmány, tényleg nem fogtok csalódni!
A történet a sötét elit üzleti világba vezet, ahol a „fogoly” foglalkozás embereket von be a hálózatokba: információkat szereznek, beépülnek, és a tulajdonosaik parancsát követik. Vannak szerencsésebbek és szerencsétlenebbek, akik jobb élet reményében önként vállalják ezt a sorsot. Ella a szerencsétlenebbek közé tartozott. Fiatalon elveszítette édesanyját, majd nagynénjéhez került, aki adósságokba keveredett, és Ella lett a „megoldás” a család megmenekülésére.
A lány éveken át tárgyként élt: nem a saját akaratát követhette, és teljesen megtört. Egy nap új tulajdonos vásárolja meg, és itt lép színre Asher Scott: erőszakos, parancsolgató, közönyös, és hajlamos lelki hidegzuhanyokra. Eleinte utáltam, de ahogy a karakterét jobban megismertem, lenyűgözött az összetettsége. Az ellenséges kapcsolatuk lassan formálódik: eleinte utálat, majd megértés, barátság, és végül kötődés alakul ki.
Ez a könyv nem a „minden áron megvédelek” típusú románc: van benne trauma, szenvedés, és komoly érzelmi feszültség, de közben a karakterek fejlődnek és hatnak egymásra. Csodálatos látni, ahogy egy megtört testű és lelkű lány hogyan változtat meg egy kemény, múltjától megkeményedett fiút. Minden szereplő egyedi, nincs két egyforma karakter és imádom az összes karaktert benne! 😍
Ha szereted a sötét, izgalmas, réteges románcokat, ahol a karakterek valóban alakítják egymást és a történet feszültsége végig fenntartja az érdeklődést, A fogoly garantáltan beszippant!

Megtörtént etnikai konfliktusról, az abban élők és azt túlélők szemszögéből íródott történet, ami megmutatja, van élet a háborún túl.

Eleinte nehezen rázódtam bele a könyv szerkezetébe, főleg a fügefa fejezeteibe, amit furának és szövegkörnyezetbe nem illőnek tartottam, de a végére kiderült, hogy enélkül össze sem állt volna a történet.

Nagyon sok mondanivalója van a könyvnek, amelyek közül a legfontosabbak, hogy a természetnek mekkora ráhatása van az emberiségre, még ha mi azt nem is vagyunk hajlandóak észrevenni, vagy tudjuk ésszel felérni. A másik, hogy a generációkon átívelő traumákkal muszáj foglalkozni, mert éreztetni fogja erejét a későbbi nemzedékekben is, ha nem kerülnek feloldásra. A harmadik pedig, hogy az igaz szerelem túlél minden külső támadást, háborút, családi és etnikai ellentéteket, amennyiben a felek kitartanak egymás mellett.

Nagyon sok érzelemmel dolgozik a könyv, úgy mint a félelem, gyász, túlélési ösztön, elfogadás/el nem fogadás, szerelem, megbocsátás, tovább lépés, megbékélés. Nagyon szép lezárást kapott egyrészt Ada azáltal, hogy megismerte a szülei tragédiáját, és a múltbéli sérelmek feldolgozása után a fiatal lány tiszta lappal élheti a saját életét. Másrészt a Cipruson eltűnt emberek sírjainak felkutatása nemcsak az elhunytak, hanem a gyászoló családok számára is megnyugvást ad.

Mivel a könyv megtörtént eseményeken alapszik, még szomorúbb volt olvasni, mennyi borzasztó dolog esett meg a szigetlakókkal és az oda kivezényelt békefenntartó egységekkel egyaránt az évtizedek alatt. Borzasztó, milyen sok életet követel bármilyen okból kitörő háború!

A mágikus realizmus nagyon erőteljesen van jelen a könyvben a fügefa által, ami egyszerre szereplője és elmesélője a történetnek. Imádom a hasonló zsánerű könyveket, bár itt nehezen szoktam hozzá, hogy egy fa szemszögéből lássam az eseményeket. Eleinte furának éreztem, és nem értettem, miért beszél ennyit a természetről, de szépen lassan egy gyönyörű egésszé állt össze a mondanivalója. Rámutatott, hogy milyen jelentős szerepe van a természetnek az emberek életében, noha mi erre többnyire süketek és vakok vagyunk.

„A természet ezt tette a halottakkal: átalakította a sok váratlan halált ezernyi új kezdetté.”

A fejezetek alcímei nagyon ötletesen tükrözik a fügefa elbeszélését, szépen keretbe foglalva azt. Zseniálisnak tartom a könyv felépítését, le a kalappal szerző előtt.

Megszereztem ,kiolvastam

Az ikrek most már látványosan más úton járnak, teljesen eltér a személyiségük; egyetlen közös bennük a makacsság, hogy nem hajolnak meg mások akarata előtt, ami izgalmassá teszi a karakterüket, mert folyamatosan olyan helyzetekbe keverednek, ahol próbára teszik elszántságukat. A trónigényükkel kapcsolatos hozzáállásukban már nagyon vártam a változást, és örülök, hogy ez is boncolgatásra került. 👑
Annyira jól volt felépítve a regény, hogy alig éreztem meg a 840 oldalt. 🤯 Persze volt sok jelentéktelennek ható jelenet, amik kitöltötték a teret, viszont abban igazat kell adnom tesómnak, hogy ezek a tök felesleges és bugyuta részek is hozzátesznek az egyedi Zodi vibe-hoz. 🦄
Határozottan Darcyhoz állok közelebb egyébként (eddig Tory vezetett, de már hivatalosan Darcy a favorit), főleg ebben részben rengeteg szemforgatást kapott tőlem Tory, aki olyan szinten makacs, hogy engem már kifejezetten idegesített. Persze a könyv egyik csúcspontján pontosan ezért vált hitelessé egy döntése, és elég ütős hatást sikerült elérnie.
Orion és Darius végtelen imádatomat élvezi, Caleb viszont sajnos már nem áll kiemelt helyen. 🤧 Ellenben Seth-et indokolatlan mértékben megkedveltem. Max pedig olyan kis szerencsétlen, mindig nevetség tárgyává válik, és röhejes, de zseniális szócsatákat vív Geraldine-nal; odavagyok ezért a hibbant csajért! Szerintem messze ez lett a legviccesebb és egyben legkomolyabb rész. Az a függővég konkrétan a padlóhoz vágott, nagyon rég vártam ennyire folytatást!
Nem kérdés, hogy ha elkezdted ezt a sorozatot, muszáj eljutnod eddig a részig!! Nagyon ajánlom azoknak, akik egy különleges fantasy világra vágynak extrém humorral fűszerezve.

Falak és gátak, amelyek védelemre szolgálnak… de mi van akkor, ha az igazi veszély már rég belül van?
A kimondatlan titkok súlya egyre nehezebb, és már nem csak a folyó mélye rejt ismeretlent.
A Caskey család élete tovább bonyolódik, és ahogy nő a ház, úgy sűrűsödnek benne a kimondatlan feszültségek is. A felszín alatt régi sérelmek, hatalmi játszmák és titkok örvénylenek. Ebben a részben az anyós–meny viszony tényleg eléri a tetőpontot, és ebbe bizony minden ház beleremeg! Lassan építkezős viszont annál végzetesebb összecsapások, kimondatlan szavak és feszültség jellemzi az egészet.
Engem teljesen beszippantott ez a rész is, a három közül ez lett a kedvencem. Sötétebb, nyomasztóbb, és még inkább a bőröd alá kúszik, mint az előzőek.
Ha egyszer beléptél a Blackwater világába, itt már végképp nem tudsz kiszállni belőle

Az örömlány egy realistán ábrázolt korrajz a huszadik század eleji Japánról, a bordélyházakról és nők életéről.
Mindezt Icsi, a tizenéves fiatal lány szemszögéből láthatjuk. Icsi az édesapja adóssága miatt kerül egy neves bordélyházba, ahol szigorú szabályok és rend szerint kell megtanulnia, hogyan válhat tökéletes kurtizánná. Láthatjuk, mennyire kihasználták akkoriban a lányok írástudatlanságát, képtelenségét, hogy minél több hasznot tudjanak rajtuk szerezni.
Icsi történetét, életét nehezíti, hogy édesapja újabb adósságot írat rá, titokban. Vajon a lányok nyugdíjazásáig, 27 éves korára képes lehet ledolgozni mindet?
Megrázó és sokkoló olvasni, valójában mennyire kiszolgáltatottak a fiatal lányok a szüleiknek, a bordélyházak tulajdonosainak. Mennyire nem rendelkeznek a saját életükkel 27 éves korukig, vagy életük végéig, az adósság nagyságától függően.
Könnyen és gyorsan olvasható történet. Nem egy olyan regény, mely magával a történettel fog megragadni, hanem a női társadalom életének bemutatásával, annak változásával a huszadik század elején Japánban, ahol a nő árucikknek számít mind a társadalom, mind a családja szemében.
Számomra nem lett kedvenc, nem fogom évente újra olvasni, de nem is bántam meg, hogy elolvastam, mert nagyon sok tanulsággal, gondolattal szolgál, mennyire megváltozott a társadalmunk másfél század alatt, mennyit javult a nők helyzete a világban.

Nagyon szép ez a kiadás. Egy igazi klasszikushoz illő, kicsit a régi könyveket idéző kemény fedeles kötet. Olyan érzésem volt a könyv kézhez vételekor, mintha a családunk könyvespolcáról vettem volna le egy régi könyvet. Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről és nagyon sokan szeretik, ezért egy kicsit félve kezdtem bele. És sajnos a félelmem nem volt alaptalan. Nem tudom azt mondani teljes szívvel, hogy nem tetszett, de azt sem tudom mondani, hogy tetszett. Szóval nagyon vegyesek az érzéseim a művel kapcsolatban. A szereplőkkel nem tudtam kapcsolódni. Nekem egy kicist lehangoló volt. Az utazás, az olaszországi leírások vittek magukkal, úgy éreztem, mintha én is ott lennék. A műben az önismereti út egy formáját véltem felfedezni. Nehezen szakad el a múltjától és nem látja maga előtt a jövőjét...keresi önmagát. Lehet, hogy nem a legjobb időben talált meg ez a mű, szóval szerintem még adok neki egy esélyt a jövőben.

Hangoskönyvként hallgattam meg a könyvet, nekem nagyon tetszett. Győrfi Laura hangja kellemes, megragadó, nekem bejött a stílusa. Jó a hangulata az egésznek, ahogy felolvassa a könyvet.
És mivel ez nem két szemszöges, csak mindkettőjük oldaláról látjuk E/3-ban az eseményeket, szerintem nagyon jól visszaadta a szereplők stílusát.
Szépen átjöttek az érzések, a humoros pillanatok, jól esett meghallgatni így a könyvet, bátran ajánlom ha szereted a hangos könyveket.

❄️ Kisvárosi tél
❄️ Második esély szerelem
❄️ Kényszerű együttlét
❄️ Korkülönbség (8 év)
❄️ A férfi lesz először szerelmes
❄️ Karakán és művész női főszereplő
❄️ Védelmező és határozott férfi főszereplő
❄️ Két idősík (múlt és jelen)
❄️ Humoros, szenvedélyes történet
Remi sérülten és menekülve hagyja maga mögött Chicagót, hogy a szülővárosában elbújva gyógyuljon és próbálja kitalálni a következő lépését. Brick már az első újra találkozásuk alkalmával tudja, hogy a lány titkol valamit, hogy bajban van.
Már az első találkozás után újra fellobban köztük a szikra, mely hamarosan teljes erővel lángol és közel hozzá őket egymáshoz. Nekem nagyon tetszett, ahogy szép lassan közel kerültek egymáshoz, úgy nyíltak meg egymásnak egyre jobban, kiderülnek a kettőjük közt húzódó és feszülő titkok.
A Mindörökké soha egy második esély szerelem története, ahol a szereplők tizennégy év után találnak vissza egymáshoz, és bizonyítják be, hogy ennyi idő távlatából is létezik megbocsátás, újrakezdés. Újra lehet írni a múltat, megerősíteni a szerelmet.
Tetszett benne, ahogyan kifejezte a könyv az ellenérzését, az elítélését a nők elleni erőszakkal kapcsolatban, de mégis meg mutatta, hogy ha kicsit másra vágysz szexuálitás terén, bizonyos keretek között elfogadható. Nagyon tetszett ezen érzések kifejezése, ahogy megmutatja, hogy a valóságban nem minden fekete fehér a szexualitás témájában, és lehet másra vágyni a normálitás mellett.
Humoros, szórakoztató regény, melynek hallgatása közben többször kellett az utcán visszafolytanom a nevetést. De az érzelmes, szenvedélyes pillanatok is magával viszik az embert, akár arcpirító olvasással 🤭
Nekem nagyon tetszett, Lucy Score már biztosan a kedvenc íróim közé tartozik 😍

Ez az a fajta történet, ami lassan indul, de közben egyre mélyebbre húz. Több idősíkon fut, és ahogy szépen összeáll a kép, egyre jobban érzed, hogy itt valami nagyon nincs rendben… és valami nagyon fáj. Dühítő volt, hogy mindenki tudta, milyen körülmények között élnek a Morgate Házban a kislányok, éheznek, elhanyagolják őket, mégsem tett senki semmit. Amikor pedig bekövetkeztek az eltűnések, szinte csak megrántották a vállukat és lezárták az ügyet…
Ami engem igazán megfogott, az az egész történet mögött húzódó feszültség és szomorúság. Az, ahogyan a múlt titkai hatással vannak a jelenre, és hogy mennyire nehéz néha szembenézni azzal, ami régen történt. Nem egy könnyed olvasmány, de pont ezért ennyire erős.
Nagyon szeretem, amikor egy könyv nem csak mesél, hanem éreztet is, itt konkrétan voltak részek, amiknél meg kellett állnom egy kicsit, mert egyszerűen túl sok volt egyszerre.
Arra, hogy ki volt a gyilkos, aránylag hamar rá lehet jönni, viszont olyan hangulatot áraszt a könyv, hogy még akkor is reménykedsz mikor teljesen nyilvánvaló hogyan végződik.
Nekem idei év egyik kedvence lett ez a regény.