Elora mindent elvesztett, amit szeretett – apját, otthonát, barátait. Egy manipulatív mostohaapa és egy titokzatos elit egyetem azonban új lehetőséget kínál: a Fortuna szövetség egyetlen helyéért folyó verseny szabadságot hozhat. Gabriel sem játszik kisebb téttel – ő testvére gyilkosát keresi. A Corvina Kastély falai között titkok lapulnak, és a hatalom ára mindig magasabb, mint az a diákok gondolnák. Elora a szabadságáért küzd, Gabriel a bosszúért – mindkettőjüknek csak egy út vezet előre: a Fortuna. A titkos szövetség egyetlen helyre vár jelentkezőket, és a győztes mindent visz. De ebben a világban a vesztes sem úszhatja meg következmények nélkül.
Imádom az elit egyetemes történeteket, de nekem ez valahogy nem volt az igazi. Minden adott volt hozzá, hogy jó történet szülessen: elzárt egyetem, titkos társaság, nyomozás, feszültség. Azonban valahogy nem állt össze a kép. Olyan érzésem volt, mintha ugyanaz a beszélgetés zajlana le Gabriel és Elore között fejezetről fejezetre. Mind a ketten elvileg okos egyetemisták akik felvételt nyertek - és bizonyítják is, hogy okosak a próbatételek alatt, azonban ezen túlmenően nekem nagyon gyerekesen viselkedtek végig. Illetve ismétlem, mintha minden fejezet ugyanarról szólt volna. Amúgy maga a történet érdekfeszítő volt, de a többi mellék karakter sem volt számomra rendesen kidolgozva. Tetszett továbbá, hogy Európában játszódott európai szokásokkal. Egy szó mint száz, engem nem kapott el a hév, azonban ajánlom annak akik szeretik ezt a titkos társaságos elit egyetem közeget, mert megéri mindenképp elolvasni. Leszögezem, a nevével ellentétben ez nem dark romance, nincsennek benne dark elemek.

Lucy Score Knockemout című sorozata nálam abszolút és mindig is a top kedvencek közé fog tartozni. Mindegy, hogy háynszor fogom újra olvasni ez kedvenc lesz életem végéig. De nézzük az első részt. Az első részben megismerjük Knockemout lakóit picit jobban, a baráti köröket, és persze behozunk új szereplőket is a kisvárosba. Ez az új szereplő Naomi, aki azért jött, hogy az ikertestvérén Tinán segítsen. De az ikertestvére - gonosz és számító - ellopja a pénzét és az autóját és lelép a városból és otthagyja a lányát Naominak. A 11 éves Waylayt akiről egyébként Naomi nem tudott, mert nem volt annyira beszélő viszonyban Tinával. Ez a vonal egyébként kevésbé lett kidolgozva, szívesen olvastam volna még róla. Aztán ott vannak a Morgan fivérek Knox és Nash. Természetes szívdöglesztő mind a kettő. Knox a "rosszfiú" Nash a rendőrfőnök. Szóval Knox felkarolja Naomit, segít neki, még munkát is ad neki, de nem tetszik Knox-nak, hogy Naomi nagyon jókislány. Hát ő meg a rosszfiú. De tudjuk, hogy ez a kát párosítás mindig pozitív. Rengeteg humorral fűszerezett jelenet, a tipikus, "nem érhetsz hozzá az enyém" mentalitás és kicsi nyomozás. Tökéletes párosítás.

Lucy Score nálam a Knockemout sorozattal nagyon magasra tette a mércét. Az volt az első könyvem/ sorozatom amit az írónőtől olvastam és őszinte leszek, én azt az érzést hajszolom amit akkor éreztem. Ebben a könyvben azonban üdítő érzés volt a valóságshow közeg, ami viszonylag ritka, és ritkán lát bele az ember. Tetszett továbbá a King fivérek karakterei is, mintha Gannon karaktere több rétegből állt volna mint Paige-é. Paige nekem most valahogy hiányosnak érződött, és ismét abba a problémába ütköztünk, hogy ugyanazt írjuk le újra és újra, de Gavin ezt a kört mindgi valahogy megtörte. Kis aranyos munkhelyi történet, aki szereti a munkahelyi románcokat, annak ajánlom, már csak az írónő neve miatt is. Ugyanis az garancia a jó könyvre.

Míg az első résznél még tele voltam kétséggel, hogy ez a sorozat való-e nekem, mostanra, a negyedik kötet végére száz százalékig biztos vagyok benne, hogy teljesen beszippantott. Bár ennek a résznek is megvannak ugyanazok a hibái, mint a harmadiknak – néha érezhetően vannak üresjáratok, mintha már ismert események térnének vissza más ruhában – mégis maradok lelkes rajongó.
Orion és Darcy párosa továbbra is az egyik kedvencem. Jó végre egy olyan duót olvasni, akik tényleg tudják, mit akarnak, szeretik egymást, és együtt képzelik el a jövőjüket. Közben új bonyodalmak is megjelennek, a hatalmi harcok pedig ugyanúgy folytatódnak. Tory Vega… hát, ebben a kötetben sokszor igazi kis “gonosz iker”, rendesen próbára tette az idegeimet. Viszont a Dáriusszal való új szála kifejezetten érdekes, és tele van érzelmileg húzós jelenetekkel.
A cselekmény picit lassabban halad, mint vártam. A harmadik rész végéből kiindulva azt hittem, gyorsabban bekeményítünk, de ez csak a végére kezd igazán felpörögni. Aztán jön megint egy olyan függővég, hogy konkrétan kitéped tőle az összes hajad, és csak nézel, hogy miért kell ezt csinálni velünk.
A karakterek ugyanúgy hozzák a megszokott formájukat, az örökösök tovább áskálódnak és most egy kicsit még a saját titkaikba és terheikbe is jobban belelátunk. Jó látni, hogy az ő életük sem csupa napfény, hiába ők Solária örökösei. A párbeszédek továbbra is zseniálisak, a humor pedig ugyanaz a pimaszul jó, amit imádok.
Összességében: vannak hibák, vannak hullámvölgyek, de még mindig teljes szívvel várom a folytatást.

Az egyetlen olyan könyv volt az életemben amivel nem tudtam egy szobában aludni. Nem vagyok egy rettegős fajta, de az Az-tól annyira féltem, hogy filmben sem tudtam megnézni. A könyv brutálisan soknak tűnik a két vaskos kötettel, de mégsem az. Kevés benne a felesleges sor, végig feszült és haladós olvasmány. Elsőre nem értettem, hogy mit akar ezzel a bohóccal, mert hát még a film szerint kifestve sem igazán félemeletes, , aztán ahogy a történet épült, egyre feszültebb és ijesztőbb lesz az egész, bohóc ide vagy oda. . Az pedig, ahogy King a gyerekeket használta ebben a történetben egészen zseniális. Sokkal inkább pszichológiai hadviselés mint horror, maga a gonosz sem az aminek látszik, ahogy Derry is teljesen más hangulatot áraszt mint az átlagos amerikai kisváros. Van egy sötét és fojtogató hangulata magának a helynek is, ami az elfojtásból eltitkolásból, és közönyből ered. A könyv teli van emlékezetes jelenetekkel és mondatokkal, amik évekkel az olvasás után is beugranak. Nekem úgy az egyik kedvenc King könyvem ez, hogy biztosan tudom sohasem fogom újra elolvasni.

Jajj imádom. Ebben a részben már minden csupa kamaszdráma, csalódás és rettenet. Annyira tökéletes a kamaszlélek feeling, hogy csuda. Teli van borzasztó magánnyal és szerelmi bánattal. Amúgy persze nem, de Reni itt már 15 éves, és hozza ennek a kornak minden jellemzőjét, még a szülőkkel való dacolást is, bár azt tényleg csak visszafogott "renis" szinten. De ebben a részben már több a komolyság is, persze amennyire Zsoltival egy csapatban ez lehetséges. Mindenesetre Virág szerelmi élete egyre bonyolultabbá válik, ami jó tanulságként is szolgál, Cortez pedig itt hozza a számomra legértelmetlenebb döntéseit (na jó meg az ötödik rész elején is). Mindenesetre itt ingott meg először benne a bizalmam.

Az Kedvencek temetője egy igazán sötét és nyomasztó történet Stephen King-től, ami nemcsak megijeszt, hanem rendesen gyomron is vág. 📖🌑 Ez a könyv sokkal inkább a félelem mélyebb, érzelmi oldalára megy rá, nem csak a klasszikus horrorra.
A sztori középpontjában a Creed család áll, akik egy csendes kisvárosba költöznek, nem sejtve, hogy a közelben valami nagyon nincs rendben. A házuk mögötti titokzatos temető és az ahhoz kapcsolódó ősi erő fokozatosan egyre nyugtalanítóbbá válik. 🌲😨 Ahogy haladunk előre, a történet egyre sötétebb irányt vesz, és szépen lassan építi fel a tragédiát.
Louis Creed karaktere különösen erős, mert teljesen hétköznapi emberként sodródik bele egy lehetetlen helyzetbe. Az ő döntései, fájdalma és kétségbeesése adják a történet igazi súlyát, és ettől lesz ennyire nyomasztóan hiteles. 💔
A családi kapcsolatok és a gyász feldolgozása is nagyon hangsúlyos, ami még mélyebbé teszi az egészet.🖤
King brutálisan őszintén mutatja meg, mire képes az ember, ha nem tudja elfogadni az elmúlást.A történet végig feszültséggel teli, és nem ad könnyű feloldozást. 🌫️
Ez egy sötét, felkavaró és nagyon erős regény, ami még sokáig veled marad az utolsó oldal után is. Egyszerre ijesztő és tragikus történet arról, hogy néha a legfélelmetesebb dolgok a saját döntéseinkből születnek. 🌑📚✨

Az Ezüst pisztolygolyók egy rövidebb, de annál sűrűbb és feszültebb történet Stephen King világából. 📖🌕
Ez a mű nem annyira a lassan építkező pszichológiai horrorra, hanem inkább a klasszikus rettegésre és a baljós hangulatra helyezi a hangsúlyt.
A történet középpontjában egy kisváros áll, ahol rejtélyes és brutális halálesetek sorozata borzolja a kedélyeket. Ahogy haladunk előre, egyre erősebbé válik az a nyomasztó érzés, hogy valami természetfeletti áll a háttérben. 🌲🌫️
A vérfarkas-motívum ugyan ismerős lehet, de King sajátos stílusában új életet lehel bele, és képes igazán fenyegetővé tenni.
Különösen érdekes volt Marty karaktere.
Az ő kiszolgáltatottsága és egyben bátorsága nagyon emberivé teszi a történetet. Az, hogy egy fiatal fiú kerül szembe egy ilyen ősi és kegyetlen erővel, még inkább fokozza a feszültséget. 🧑‍🦽⚡
Ami igazán működik ebben a könyvben, az a tempó. Nincs felesleges kitérő, minden jelenet a végkifejlet felé vezet, és végig ott lebeg a levegőben a veszély. 😨
A történet rövidsége ellenére is teljesnek hat, és egy erőteljes, emlékezetes élményt nyújt.
Az Ezüst pisztolygolyók egy klasszikus, feszült és könnyen befogadható King-történet. Egyszerre hátborzongató és izgalmas, miközben megmutatja, hogy a legnagyobb sötétséggel szemben is lehet bátorságot találni. 🌕📚✨

Ez a sorozat kötetről kötetre építkezik, ahogy haladunk előre, egyre jobban kibontakozik és mélyül. Nem is emlékszem, hogy valaha ennyire rákattantam volna egy könyvsorozatra, de ez a rész is teljesen beszippantott.
A negyedik kötet minden tekintetben telitalálat, hiszen egyre több szemszögből látjuk az eseményeket, Orion és az örökösök nézőpontja is sokkal hangsúlyosabb szerepet kap. Ettől válik igazán összetetté a történet, és szépen elmosódik a határ aközött, hogy a Vega testvérek és az örökösök valójában melyik oldalon is állnak. Kifejezetten izgalmas látni, hogy mennyire formálja őket a környezetük, és hogy vajon a saját meggyőződésük vezeti őket, vagy inkább a megszokás. Azok a pillanatok pedig, amikor sikerül kilépniük ezekből a szerepekből, és álarc nélkül adják magukat, kifejezetten boldog pillanatokat okoznak.
A történet közben egyre több titkot, játszmát és érzelmi feszültséget rejt, miközben megjelenik egy új, sötétebb motívum is, ami komoly hatással lehet a szereplők sorsára: az árnyak. Ami talán a szereplők végzetét is jelentik. Akiktől nincs menekülés, ha nincs akaraterőd hozzá.
Az írónők szerintem rengeteget fejlődtek, ez a rész pedig nagyon jól mutatja ezt: van, ahol kifejezetten lendületes a cselekmény, máshol pedig időt hagy az érzelmek kibontására. Pont ez az egyensúly az, ami igazán függőséget okoz, mert nemcsak a történések, hanem a karakterek iránti kötődés is folyamatosan erősödik az olvasóban.
Vannak karakterek, akik látványosan fejlődnek, míg mások inkább megrekednek a saját mintáikban, és újra meg újra ugyanazokat a köröket futják. Ez alapozza meg a legerősebb tetőpontot azzal a végleges döntéssel. Láthatjuk, ahogy a büszkeség és a makacsság képes felülírni mindent, még akkor is, ha közben érezzük a belső harcokat.
A függővég természetesen most sem marad el, bár számomra nem volt teljesen váratlan, inkább a szereplők közötti kapcsolatok alakulása tette igazán szívszorítóvá. Darcy és Tory története ebben a részben megpecsételődik, de szerencsére nem kell sokat várni a folytatásra.

Az örömlány egy történelmi regény, amely a kurtizánok életét mutatja be egy kegyetlenül őszinte, részletes szemszögből.
Icsi mindössze 15 évesen kerül egy neves bordélyházba, ami akár szerencsének is tekinthető – hiszen ennél sokkal rosszabb helyek is léteztek, ahol a lányokat teljesen kizsigerelték. A rendszer kegyetlenségét jól mutatja, hogy az írástudatlanságukat kihasználva folyamatosan növekvő adósságba taszították őket. Icsi igyekszik helytállni, tanul, fejlődik, és próbálja ledolgozni a tartozását, hogy minél előbb kiszabaduljon – azonban édesapja újabb adósságot vesz fel a nevében, így a szabadság egyre távolibbnak tűnik.
Vajon van kiút ebből az ördögi körforgásból?
„A prostituáltak átlagosan huszonhét évesen mehettek nyugdíjba.”
A történet középpontjában Icsi áll, de rajta keresztül sok más lány sorsába is betekintést nyerünk, valamint Tetsuko karakterén keresztül egy másfajta nézőpontot is kapunk. A regény rendkívül részletesen mutatja be a kurtizánok életére való felkészítést, a szigorú szabályrendszert, valamint a hierarchiát az oiranok és az alacsonyabb rangú prostituáltak között.
Különösen megrázó volt látni, hogy ezek a lányok sokszor nem saját döntésükből kerültek ebbe az életbe, hanem a családjuk adta el őket, gyakran titokban. A könyv végigvezeti az olvasót a teljes folyamaton: a kezdetektől a mindennapi munkán át egészen a bordélyház működéséig, beleértve a tisztálkodást, öltözködést és a vendégek megszerzésének módját is.
A regény inkább dokumentarista jellegű, így nem a karakterek fejlődésén van a hangsúly, hanem a korszak női sorsainak bemutatásán. Emiatt nem egy könnyed vagy gyors olvasmány, viszont rendkívül informatív és elgondolkodtató.
Számomra kifejezetten nyomasztó, mégis érdekes olvasás volt – nem az a történet, amit „élvez” az ember, hanem amit fontos megismerni.
A japán irodalom és a történelmi témák iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlom, de aki romantikus vagy könnyed történetre vágyik, annak valószínűleg nem ez lesz a megfelelő választás.
Egy fájdalmasan őszinte betekintés egy világba, ahol a szabadság sokszor csak elérhetetlen álom volt.