Chloe C. Peñaranda Perzselő sötétség című regénye a Nytefall-sorozat második kötete, amely az égi mitológiát, a hatalmi harcokat és a végzetes szerelmet ötvözi. A regény még veszélyesebb útra sodorja Astraeát és Nytét, ahol korábbi életeik, politikai ambícióik és tiltott érzelmeik a végzet és pusztulás bonyolult hálójában fonódnak össze.
A barátságok és kötelékek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. Míg az első könyv egy szerelmi történet felépítésére koncentrált, ez a rész inkább egy közösséget épít. Láthatjuk, ahogy Astraea olyan barátságokat alakít ki, amelyekre korábban nem volt lehetősége. Fokozatosan felfedezi, kik azok, akikben megbízhat és akikre támaszkodhat.
Nemcsak a barátságok mélyülnek el, hanem többet ismerhetünk meg erről a mágikus világról és annak mítoszairól. A világépítés nem állt meg az első könyvnél – ebben a második részben még összetettebbé és nagyobbá válik. Új legendák jelennek meg, új titkok tárulnak fel, amelyek még több kérdést vetnek fel ebben a végtelennek tűnő rejtélyes világban. Időnként azonban eléggé is túlterheltnek hathat.
A történet szíve Astraea és Nyte végzetes szerelme. Viszonyuk egy folyamatos taszítás-vonzás dinamika, ahol a szenvedély ütközik a józan ésszel.
Bár a szerelmi történet magával ragadó, időnként háttérbe szorítja a regény egyéb aspektusait. Egyes jelenetek túl ismétlődőek voltak számomra, sokszor úgy éreztem inkább Astraea és Nyte vágyára koncentrált az írónő, mintsem a cselekmény előremozdítására.
Astraea és Nyte elődei olyan döntéseket hoztak, amelyek pusztuláshoz vezettek – vajon ők képesek lesznek megtörni a kört, vagy ugyanarra a sorsra jutnak?

„Bekerültem a suli rosszfiúinak hálójába, ezért most ki kell eresztenem a karmaimat, hogy megszökjek előlük.”
Ezüst hattyú egy sötét, titkokkal teli dark romance, ami lassan és alattomosan ránt be egy veszélyes világba. 🖤🦢
Madison Montgomery új életet próbál kezdeni a Riverside Akadémián — egy elit iskolában, ahol a pénz, a családnév és a hatalom mindennél többet ér. De Madi az első pillanattól kívülállónak érzi magát. Figyelik. Suttognak róla. És mintha mindenki tudna valamit, amit ő nem. 🌫️
Az iskola falai között egy titokzatos, zárt kör irányít mindent. A szabályok kimondatlanok, a játszmák veszélyesek, és a határ vonzalom és félelem között egyre jobban elmosódik. Madi pedig akaratlanul is belecsúszik ebbe a sötét világba — főleg amikor egy rejtélyes fiú felkelti az érdeklődését. 🔥
Ahogy egyre mélyebbre kerül az elit társaság titkaiban, lassan rájön, hogy itt semmi sem az, aminek látszik. A csend mögött manipuláció, megszállottság és fájdalmas igazságok lapulnak.
„– Az egész egy játék, cicus. Egy rohadtul elcseszett sakktábla bábuja vagy.”
Ez a könyv teljesen beszippantott! Komolyan, alig bírtam letenni, mert folyamatosan tudni akartam, mi fog történni a következő oldalon. Az egész könyvnek van egy sötét, titokzatos hangulata, ami végig nagyon működött nálam, és ahogy egyre több dolog derült ki a Riverside Akadémiáról, annál jobban beszippantott ez az egész őrült világ. 😍
Nagyon szerettem Madison karakterét is, mert végig érdekelt, hogyan próbál eligazodni ebben a manipulatív, furcsa közegben. Tetszett, hogy nem tökéletes, sokszor bizonytalan, mégis kíváncsi és bátor volt, még akkor is, amikor egyértelműen menekülnie kellett volna. 😭
A sztori végig tele volt feszültséggel, kérdésekkel. Folyton azt éreztem, hogy senkiben sem lehet megbízni, és pont ezért nem tudtam abbahagyni az olvasást. 🖤
És A VÉGE??? 🫠
Nekem most azonnal kell a folytatás, mert egyszerűen muszáj tudnom, mi történik ezután. 👀

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem gondolkodásra is késztetnek és ez pontosan ilyen volt. Charlotte McConaghy ismét egy olyan történetet írt, ahol a természet nem csupán háttér, hanem az egész regény lelke. Az írónő ezúttal a farkasokat állítja középpontba, és megmutatja, mennyire fontos szerepük van a természet egyensúlyában, miközben azt is, mennyire félünk attól, amit nem tudunk irányítani.
A történetben Inti Flynn és csapata farkasokat telepít vissza a Skót-felföldre, ahol ezek az állatok már évszázadok óta nem éltek. Miközben olvastam, végig azt éreztem, hogy szurkolok nekik, hogy sikerüljön újra otthonra találniuk. Ugyanakkor nagyon jól bemutatja a könyv az emberek félelmét és haragját is, hiszen a helyiek számára a farkas veszélyt jelent a megélhetésükre és az életükre.
De számomra ez a regény nemcsak a farkasokról szólt. Sokkal inkább az emberi lélek sötét oldaláról, a családon belüli erőszakról, a feldolgozatlan traumákról és arról, hogy milyen mély nyomot hagyhat bennünk a múlt. Inti és ikertestvére története végig fájdalmasan ott lüktet a háttérben. A természet szépsége és az emberi brutalitás nagyon erős kontrasztot alkotott, és talán pont ettől lett ennyire emlékezetes számomra ez a könyv.
Nyomasztó, vad és gyönyörű történet volt egyszerre. Olyan könyv, ami olvasás után még sokáig ott marad az ember gondolataiban.

Michael McDowell Blackwater-sagájának első kötete az Árvíz egy különös hangulatú misztikus családregény volt. Annyira tán nem horrorisztikus, mint az vártam, de abszolút kíváncsi lettem a folytatásra. A gát, ott folytatta ahol az első rész megszakad, és mesteri módon szövi tovább azt a sötét és fojtogató hálót, amit a nyitó kötet kezdett el fonni Perdido városa köré. Ebben a részben a korábbi nyíltabb ellenségesség már állandó hidegháborúba torkollik. A két nő Elinor és Mary-Love között teljesen kifejlődik a háborús öveezet, és szegény Oscar közéjük szorul. AZ ő jellemfejlődése egészen látványos lett. A történetre nem jellemző a pergő cselekmény és a gyors történetvezetés, bár szerintem ez a rész kicsit haladósabb mint az előzmény. Ami nekem viszi előre a történet az az atmoszférateremtés, és a lélektani hadviselés.. Mary-Love Caskey és Elinor Dammert párharca egyfajta „déli gótikus hidegháborúvá” növi ki magát, ahol a fegyverek nem pisztolyok, hanem vacsorameghívások, ingatlanügyletek és apró, manipulatív gesztusok. McDowell zsenialitása ott mutatkozik meg, hogy képes a hétköznapi családi dinamikát ugyanolyan vészjóslóvá tenni, mint a folyó mélyén rejtőző természetfeletti borzalmakat. Amikről továbbra sem tudtunk meg sokat, így végig megmaradt a kérdés tulajdonképpen, hogy miben rejlik a gonosz, mi az ami a háttérben rejtőző horrorelemeket adja. A kötet lassú hömpölygése ellenére rendkívül olvasmányos, hiszen az író minden egyes fejezettel mélyebbre rántja az olvasót a Caskey család sötét titkaiba. Bár a horrorisztikus elemek ebben a részben is takarékosan, szinte sebészi pontossággal vannak adagolva, azért vannak olyan emlékezetes pillanatok, amikor Elinor valódi természete felsejlik. A gát tehát nem csupán egy átvezető epizód, hanem egy olyan lélektani mélységekkel teli folytatás, amely után az ember azonnal vágyik a következő fejezetre, hogy megtudja, mi történik a családdal, amelynek sorsa immár visszavonhatatlanul összefonódott a folyó sötét áramával.

Bár a kötet terjedelme elsőre tekintélyt parancsoló, valódi „féltégla” a kortárs romantikus regények között nem kell megriadni tőle. Lucy Score könyve ugyanis pontosan olyan, mint egy jól sikerült vakáció, mire a végére érünk, még szeretnénk benne maradni egy kicsit.
A történet a népszerű grumpy/sunshine dinamikára épít, ahol a csupa szív, „jó kislány” Naomi egy vőlegény elől menekülve és egy zűrös ikertestvér miatt ottragad a festői Knockemout városkájában, ráadásul hirtelen a nyakába szakad egy unokahúg is. Itt jön a képbe Knox, a morcos, tetovált borbély, aki szerint a bonyodalom a nők szinonimája, mégis ő lesz az, aki a bajba jutott nő segítségére siet. Kapcsolatuk alapja a szikrázó kémia és a fergeteges szócsaták sora, amelyek egyszerre viccesek és feszültséggel teltek, így a könyv szinte olvastatja magát.
A regény igazi ereje azonban nemcsak a szerelmi szálban, hanem a páratlan kisvárosi atmoszférában rejlik. A pletykás, de végtelenül összetartó lakók és a helyi törzshelyek olyan hangulatot árasztanak, ami azonnal beszippantja az olvasót. A történetet váratlanul izgalmas, krimibe illő fordulatok és olyan mélyebb témák teszik teljessé, mint a gyász vagy a családi felelősségvállalás. Az Amin sosem leszünk túl egy érzelmes, humoros és ízig-vérig szórakoztató „comfort book”, úgyhogy alig várom hogy olvashassam a folytatást.

Az élet könyve méltó lezárása a Mindenszentek-trilógiának, és számomra egyértelműen ez volt a sorozat egyik legkiegyensúlyozottabb kötete. Nagyon szerettem, ahogy a történet végére fokozatosan minden a helyére került, és végre választ kaptunk azokra a kérdésekre is, amelyek már az első részek óta ott lebegtek a szereplők fölött. Diana és Matthew minden hibájukkal, makacsságukkal és olykor nehéz természetükkel együtt is rendkívül szerethető párost alkotnak. Deborah Harkness különösen jól ért ahhoz, hogy a történelmi hátteret, a tudományos részleteket és a fantasy-elemeket természetesen olvassza össze, ettől válik a világ egyszerre hitelesnek és varázslatosnak. Kifejezetten örültem annak is, hogy az angliai múltbéli események után visszatértünk a jelenbe, mert így a történet új lendületet kapott, miközben az érzelmi tét is egyre erősebbé vált. Engem a főgonosz kiléte meglepett, és Jack kapcsolódása is, bár őszintén Deborah Harkness történetvezetése egészen különleges, így nem is tudom min csodálkoztam.
A regény egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nemcsak a nagy konfliktusokra koncentrált, hanem a családi kapcsolatokra, az összetartozásra és az identitás kérdéseire is. A könyv egyik legfőbb értéke a karakterek fejlődésében és a szálak lezárásában rejlik. Bár a történet tempója néhol lassabb, ez inkább elmélyíti a világot és a szereplők közötti kapcsolatokat, mintsem megtörné az olvasási élményt. Az Élet könyve egyszerre romantikus, izgalmas és érzelmes fantasy, amely méltó befejezése lett egy különleges sorozatnak.

Maga a sorozat eléggé hosszú, így mi még nagyon az elején járunk, de már az első kötettől kezdve tudom, hogy Beatrice kisasszonynak és Kesgrave hercegnek muszáj egymásra találnia, még akkor is, ha Bea megrögzött vénkisasszony, aki petrezselymet árul és kétes érzései vannak a házassággal kapcsolatban.
A hangulata azokra a YA krimikre emlékeztet, amiket úgy szeretek olvasni. Aki beleveti magát a Baljós eljegyzésbe az készüljön fel, hogy Beatrice minden illemet feldob, megy a saját feje után, bebizonyítja, hogy nemcsak egy árva lány, akit befogadtak és határozottan nem egy jellegtelen, szürke kisegér, aki mellett csak úgy el lehet menni szó nélkül. Tökéletesen hozza a meg nem értett hősnő szerepét, míg Kesgrave a tökéletes nyomozótárs.

Van az a könyv, ami olvasás közben beszippant és magával ragad. Megragad benned napokig még. Ilyen volt a Fogoly sorozat számomra. Nyers, sötét, fájdalommal és érzelmekkel teli. Titkok, veszélyes helyzetek, maffia.
Egy érzelmi hullámvasút, ahol a saját traumákkal való megküldés mellett a közös hullámhossz, a párkapcsolat kialakítása során is felmerülnek problémák. A szereplőink hibáznak, rossz döntéseket hoznak, ettől lesznek valódiak, emberiek.
Ella és Asher kapcsolata egyszer gyönyörű és pusztító, tele fájdalommal, vággyal. Titkokkal, melyek kikerülése további feszültséget, fájdalmat szül köztük a rögös úton az egyenrangú felek közti párkapcsolat felé.
🖤 dark romance történet
🖤 morally grey karakterek
🖤 lassan kibontakozó, feszültséggel teli kapcsolatok
🌑 érzelmi mélység, traumák és fájdalom
Nagyon tetszett, ahogy közösen fejlődtek egymás mellett és egymásért. Tetszett, ahogy lassan megnyílt Asher Ella előtt, és megmutatta a mélyben rejtőző fájdalmat és traumáit, örültem neki, hogy közösen képesek voltak feldolgozni őket, már amennyire lehet ezeket. Nagyon örültem neki, hogy a végére sikerült nekik egy boldog életet kialakítani.

Őszintén szólva eléggé vegyes érzésekkel kezdtem el Fogoly első részét. Rengetegen imádják, folyamatosan szembejött velem mindenhol, én pedig kíváncsi voltam, vajon tényleg akkora ütés-e, mint amennyire sokan mondják. Az első fejezetek után viszont még egyáltalán nem voltam meggyőzve.
Asher karaktere nálam eleinte nagyon nehezen működött. Inkább volt betegesen toxikus, kegyetlen és sokszor idegesítő, mint olyan karakter, akihez kötődni tudtam volna. Többször is azt éreztem olvasás közben, hogy egyszerűen nem értem, mások hogyan tudnak ennyire rajongani érte. 😅
Viszont ahogy haladt előre a történet, valami megváltozott. A könyv szépen lassan elkezdett beszippantani. Egyre jobban működött a sötét hangulat, a feszültség, a kegyetlen világ és a karakterek közötti dinamika. Onnantól, hogy a történet egy másik irányt vett, konkrétan faltam a lapokat. Folyamatosan azt éreztem, hogy „csak még egy fejezet”, aztán persze ebből mindig sokkal több lett. 👀
Ami igazán működött nálam, az az volt, hogy a könyv nem próbál szépnek vagy könnyednek látszani. Nyers, sokszor kényelmetlen és brutális, de pont ettől ennyire addiktív. Nem egy tipikus romantikus történet, és szerintem fontos is úgy nekiülni, hogy ez bizony egy elég sötét dark romance.
A karakterek kapcsolatát sem idealizálja, inkább megmutatja annak minden problémás és fájdalmas oldalát. Emiatt sokszor frusztrált, dühített vagy épp teljesen összezavart olvasás közben — de talán pont ezért nem tudtam kiverni a fejemből.
És akkor a vége… hát… köszönöm szépen, Sarah Rivens, még mindig nem tettem túl magam rajta 🤣 Teljesen felidegesített, és természetesen elérte vele, hogy azonnal tudni akarjam, hogyan folytatódik tovább ez az egész.
Szóval összességében nálam ez tipikusan az a könyv volt, ami lassabban indult, aztán egyszer csak teljesen beszippantott. Nem tökéletes, nem könnyű, nem mindenkinek való történet — de az biztos, hogy nyomot hagy az emberen.
Most pedig jöhet a 1.5 rész, mert ezek után egyszerűen muszáj továbbmennem ebben a világban. 🖤

🩷 kisvárosi románc
🩷 szomszédokból… valami több
🩷 barátságból szerelem
🩷 traumák és gyógyulás
Léna élete egyik pillanatról a másikra omlik össze, amikor a vőlegénye egy baleset következtében meghal. A gyász és a fájdalom elől végül Zircre menekül — arra a helyre, ahol utoljára igazán boldognak érezte magát. Az újrakezdés azonban nem indul túl simán, főleg amikor megismeri a szomszédját, Zsombort, aki elsőre inkább bosszantó, mint szimpatikus.
De hát egy kisvárosban nehéz sokáig elkerülni egymást. A kezdeti kellemetlen helyzetekből lassan beszélgetések lesznek, majd barátság, és szépen fokozatosan valami sokkal mélyebb kezd kialakulni közöttük.
Az írónő első könyve, és őszintén meglepett, mennyire olvastatta magát. Két nap alatt ledaráltam, mert egyszerűen folyamatosan kíváncsi voltam, mi történik majd Lénával és Zsomborral. Nagyon működött közöttük a kémia, a párbeszédeiket pedig különösen szerettem — sok humorral voltak megírva, ami nálam mindig hatalmas pluszpont.
A történet egyik legerősebb része szerintem a traumák és a gyász feldolgozása volt. Nem csak háttérelemként jelent meg, hanem valóban fontos része maradt a karakterek fejlődésének, és szerintem szépen, érzékenyen nyúlt hozzá ezekhez a témákhoz az írónő.
Ami miatt végül mégsem lett teljesen tökéletes számomra, az a befejezés volt. A történet vége felé úgy éreztem, mintha hirtelen túl sok esemény zsúfolódott volna össze egyszerre, és néhány szál nem kapta meg azt a mélységet vagy kidolgozást, amit addig a könyv nagyon szépen felépített. Ettől függetlenül viszont egy szerethető, érzelmes és kifejezetten olvasmányos kisvárosi romantikus történet volt.

Báló Fruzsina: Értem születtél az írónő első regénye.
.
Ez a könnyed kisvárosi történet az újrakezdésről, a félelmeink traumáinkon való túllépésről szól. És, ami igazán megfogott és nagyon szerettem, hogy a megértésről és a másik felé fordított türelemről is. Egy olyan szerelem története, ahol mindkét fél vigyáz magára, tisztában van a saját sérelmeivel és gyengeségeivel, ugyanakkor finoman és nem túlzott elvárásokkal lépnek egymás felé. Feltűnő és nagyon szimpatikus volt, hogy a szereplők nem a másik féltől várták a megoldást.
.
Ha egy olyan kortárs romantikus, olvasmányos történetre vágysz, amiben csak úgy el szeretnél merülni, ami visz magával, amiben szerethető, érzékeny és sokszor nagyon vicces karakterek vannak, akkor szívből ajánlom.
Én tudtam volna még tovább és akár még mélyebben, részletesebben, akár jobban belelátva olvasni ezt a történetet. Néha túl gyorsnak éreztem. A fókusz az üzeneten volt, nem pedig ha hatalmas irodalmi bravúrokon. Nagyon könnyen magával ragad a történet.
.
Nem akar a történet túlmagyarázni, nem erőszakos és engedi, hogy úgy találd meg magad benne, hogy szinte észre sem veszed, mikor ismersz magadra egy-egy helyzetben.
Megmutatja, hogy amikor a legsötétebb időszakban érzed magad, gyakran nem látod meg a lehetőségeket pedig mindig van kinyíló ajtó, ami új értelmet adhat.

Norie Clarke: Fiókba zárt szerelem című regénye határozottan nem kap elég figyelmet.
Zseniális történet, imádtam olvasni .
.
Két nőt sodor egymás mellé az élet, két teljesen külön generációból.
Jess a huszonéves lány, aki az online térben éli látszólag tökéletes életét, azonban a valóságban szerencsétlenségek sorozatán van túl és élete éppen egy félelmekkel teli kilátástalan, “hogyan tovább?” állapotban tengődik. Maguk a történések is, ugyanakkor saját traumái is jelentősen hozzájárulnak, hogy a rengeteg félelelem és bizonytalanság, ebben a megrekedt élethelyzetben tartsák.
.
Joan a 80-as éveiben járó hölgy, aki nem csak az online világ nélkül, telefon es internet mentes életet él, de még csak az otthona kapuján sem lépett ki évek óta, helyette mélyre temetett titkaival él egyedül és időnként munkamániás fia és szomszéd barátnője látogatja.
.
És ez a két nő összeköltözik. Nem csak, hogy összeköltözik, Jess digitális detoxot tart, nem kicsit, hanem úgy igazán, Telefonját Joannak adja át, aki pedig nyit a világ felé, felfedezi az internet adta lehetőségeket és régi kapcsolatokat nyit újra.
.
Lassú és finom, kedves olykor fájdalmas utazás ez mindkettőjüknek. Azonban, a szerencsétlenségnek hitt események, ami a jelenbe sodorta őket talán nem is annyira átok, mint gondolták.
.
Tökéletes kontrasztban látjuk, hogy mi történik ha teljesen egyedül próbálunk megküzdeni démonjainkkal és félelmeinkkel, traumáinkkal, szemben azzal, amikor egy támogató közösség vagy ember van mellettünk.
Zseniálisan van leírva ahogy a rég múlt lassúsága, türelme és csendje találkozik, a zajos, mindent most azonnal világgal. Régen, amikor napokat, heteket vártunk egy levélre, ma pedig a kézzel írás is egyre nehezebb ahogy becsöppenünk a felnőtt létbe.
.
Könnyen olvasható, meglepő fordulatokkal teli kisvárosi történet, zseniális karakterekkel. Ugyanakkor, rengeteg mély gondolat, üzenet olvasható a sorok között.
.
Ha pedig szeretted A szerelem hálójában című film klasszikust Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével, akkor ez egy jel, hogy szeretni fogod ezt a történetet is. Imádom romantikus szál sőt szálak kísérik végig a történetet.

El nem tudom mondani, hogy mennyire vártam már ezt a történetet. 😍
Csak nézzetek rá a borítóra, egyszerűen fantasztikus.
Csodás éke lehet minden könyvespolcnak. 😍
Valamint már a fülszöveg is borzasztóan felkeltette az érdeklődésemet. Pont egy ilyen hangulatú könyvre vágytam: sötét, komor, tele izgalmakkal, mágiával és fantasztikus karakterekkel.
Ebben a történetben Viola mindennapjait követhetjük, aki magányosan, egyedül éli az életét a Vandenberghe Akadémián. Itt végre úgy érzi, megtalálta a helyét, és fontosnak érzi magát.
Viszont van egy sötét titka és egy olyan oldala, amelyről, ha a birodalom lakói tudomást szereznének, azonnal megölnék.
De az igazság az, hogy még Viola sem igazán tudja, mi is az, ami a bőre alatt rejtőzik…
Viszonylag nyugodtan éli mindennapjait, amíg a birodalom hercege meg nem tudja, mi is rejtőzik valójában a lányban.
Innentől kezdve pedig Viola félelemben él, és attól tart, hogy Rose elárulja a királynőnek a szörnyű titkait.
De nagy meglepetésére a herceg alkut ajánl neki, amellyel mindkettejüket megmentheti.
Imádtam minden sorát.
Az a rengeteg izgalom, valamint egy csodás szerelem, amely a szemem előtt bontakozott ki…
Csak úgy faltam a sorokat. 😍
Mindenkinek csak ajánlani tudom. 🥰

Nagyon sokat hallottam már Lucy Score könyveiről, méghozzá pozitív véleményeket, így tudtam, hogy én is mindenképp szeretnék olvasni az írónőtől. Több könyvét is beszereztem már, és most volt lehetőségem elolvasni a Whiskey kísérővel című kötetét.
Ebben a történetben egy kisvárosban találjuk magunkat, amely tudjátok az a tipikus hely, ahol mindenki ismer mindenkit, és semmi sem történhet anélkül, hogy ne tudna róla az egész közösség.
Scarlett Bodine ezen a gyönyörű helyen él a családjával. Az élet úgy hozta, hogy egyedüli lánytestvérként éli a mindennapjait a bátyjai mellett.
Egy jól menő céget vezet az apjával, de minden megváltozik, és egy szörnyű tragédia rázza meg az egész várost.
Ekkor jelenik meg egy ismeretlen, aki nem más, mint Devlin. A férfinak fogalma sincs, hogy minek a közepébe csöppent bele.
Kettejük történetét ismerhetjük meg, és bár a kapcsolatuk az elején nem úgy indul, ahogy képzelnénk, útközben rájönnek, hogy nagyon is passzolnak egymáshoz.
Mindketten egyfajta gyászfolyamaton mennek végig, és ezeknek a feldolgozásában rengeteget segítenek egymásnak.
Rengeteg izgalom, humor és szerelem kíséri végig az olvasót a könyvön át.
Biztos fogok még olvasni az írónőtől, ti is adjatok neki esélyt.🥰