Ha egyetlen mondattal kellene meggyőzzelek:
van benne egy Harry Styles nevű alpaka!🤭
Ezt a könyvet még tavaly ősszel olvastam, de tökéletes alapozás volt az évszak beköszöntével.🍂 Szezonális, hangulatos, könnyed és szórakoztató olvasmány. És nem mehetek el amellett mennyire gyönyörű a borító!
Én oda-vissza vagyok a kisvárosi románcokért, így Dream Harbor teljesen elvarázsolt. Ez a kisváros kicsit sem hétköznapi, a krimi szál pedig csak emelt a könyv hangulatán!👻
Logan, a helyi farmer, aki tököket szállít a városba, kívül grumpy, de közben aranyból van a szíve. Elolvadtam tőle!🤭
Jeanie, az új kávézótulajdonos új életet kezdett itt Dream Harborben. Vicces és kedves lány, jó volt látni őket együtt Logannel (bár, volt amikor már a fejem fogtam, hogy beszéljék már meg a dolgokat 😭) és az új barátaival, akik teljesen befogadták őt.
Ajánlom mindenkinek, hogy egy kuckózós délutánon látogasson el ebbe a bolondos kis városba! 🤍

Egy újabb Rebecca regény, újabb romantikus könyv, kisvárosi is. Mondhatnánk, hogy már mindent láttunk? De nem. Egyszerűen Rebecca olyan szinten újat tud hozni számomra, ami megerősít abban, hogy szó nélkül olvasni fogom bármit ír. Egy biztos, mindenképpen mindenki olvassa el az előző könyvet, mert az egész tényleg úgy kerek és teljes.
A Gyulladáspontban Knox sok szerepet nem kapott mégis bizgatott, pláne a megjegyzések miatt amit Harper kapott Emersontól. Igazi tiltott szerelem, a legjobbarátom húga. A bátyám legjobbarátja. A tudat, hogy sosem lehet az övé a nő, de nem tudod elítélni Ryker indokait, hogy miért is nem lehetnek ők együtt. Jobbat akar a húgának, mintsem, hogy egy tűzoltó miatt kelljen álmatlanul forgolódnia, aggódnia. Valahol megértem Rykert, na de hé! Ez az ő életük. Ha két embert egymásnak szánt a sors, akkor az ellen úgysem tudunk tenni.
Szóval nagyon izgultam, vajon Rebecca milyen sztorit épít fel Harpernek és Knoxnak. Na és nem is csalódtam. Két kisgyermek árván marad, akiket Harper hirtelen magához vesz, mert ő a nagyobb kisfiú óvónője. Miután a saját házába nem tudja vinni, mert az árvíz során tönkrement, jobbhíján a még Kaliforniában élő Knoxtól kéri kölcsön a házát, mondván még hónapokig nem jön vissza. Miután együtt nőttek fel és szinte családtag, nem kérdés, hogy Knox kölcsönadja. De arra nem számít mikor hazajön, hogy nem csak Harpert találja otthon, hanem a két kicsit is. Innen indul a lavina. Harc a két kicsiért, harc az érzésekkel, a tiltott szerelem vonzásával, és a ténnyel, hogy soha nem lehetnek együtt.
Knox igazi harcos jellem, és bár küzd az adott szavával, de nehezen tud ellenállni annak amit érez. Harper sokáig nem érti, Knoxot miért nem érdekli jobban, mint amennyit mutat, de mikor kiderül számára, hogy mindennek a hátterében a bátyjának tett ígéret áll, hát kiakadt, és okkal. A végletekig lehet irányítani a szerelmet? Mennyire tud a szívedhez nőni két kisgyermek akiket befogadtál? Mit tennél, ha elveszítenél egy nap mindent, és arra jönnél haza, hogy üres a ház? Knox óriási érzelmi fejlődése megy keresztül a saját démonjait leküzdve... De mivan, ha már minden kimondott szó késő? Vagy csak meg kellene próbálni, és esélyt adni magunknak.
Olyan szinten jó a páros jelleme, dinamikája, hogy ez egy újabb letehetetlen könyv Rebeccatól. Talán rajongó leszek? Szerintem már kimondható, hogy az lettem. Szeretem benne azt, hogy a karakterek nagyon jól ki vannak dolgozva, és egyszerűen a történetvezetése nem unalmas. Nem utolsó sorban annyira azt érzem közben, hogy több lettem. A vége rettentően izgalmas volt, és abszolút nem azt a lezárást kaptam, amire számítottam, de hiányérzetem nincs. Knox és Harper párosa nagy kedvenc.

Felícia és Agónia hiába is iker testvérek mégis rendkívül mások a pásztor lányok. Felícia volt az első szülött a szépség akit az anyjuk nagyon szeretett és elhalmozta mindenféle szép játékkal, ajándékokkal. Szép volt és az anyjuk is az volt hiszen imádod mint ami szép. Agónia viszont semmit nem jelentett az anyjánk. Nem volt se szép se aranyos, egy démon volt, akit az anyja megsem akarta szülni.
Agónia ha megszólalt lepkék rebbentek ki a száján és olyan piszkos volt mindig, hogy csak a hideg földön volt számára hely.
Agónia egy este úgy döntött, hogy a fák közé a sötétségbe menekül és soha többé nemtér haza. Felícia akkor látta a hugát utóljára és ez után tudott csak megkönnyebülni, hogy a kishúga véglek eltünt az életéből.
Hosszú évek teltek el és Felícia volt a tanúja annak, hogy az édes anyja elveszíti a ragyogását, a szépségét és a festészet iránti szeretetét. Meg változott ahogyan több mint ötven szellemmel osztotta meg a testét és az elmélyét. Már évek óta nem volt önmaga és hiába is reménykedett benne Felícia, hogy az anyja vissza térhet talán csak egy percig is, ez sosem történt meg. Főleg miután valaki vagy valami megölte.
Felícia nem tudta, hogy Agónia életben van- e még hiszen harminc év alatt semmit sem hallott a húgáról, de egy próbát megér neki, hogy jelezen neki, hogy az anyjuk már nincs többé.
Agónia megkapta a hírt és útnak indult, hogy találkozzon harminc év útán a nővérével és közben kinyomozza, hogy mi is történt az anyjával.

Könyvajánló💫
Julie Johnson: A szélfonó
Könyvértékelés: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Ha valakivel fogadás kellett volna kössek, hány nap alatt tudom elovasni ezt a monstrumot, maradjunk annyiban, hogy nem lettek volna jók a tippjeim 🙈😀 Ugyanis 3,5 nap alatt kivégeztem, annyira sodort magával a történet, főleg a második fele.
Egy brutál jó fantasy, egy gondosan felépített világ, érdekes és szerethető karakterekkel. Az alapkoncepciót imádtam, ami nem más mint hogy a mágia, a 4 fő elem( tűz, víz, levegő, föld) köré épül. Nagyon erős sorozat indító, később olvastam hogy az írónő első fantasy regénye, köszönjük hogy belevágott 🩷
Minden szempontból meglepett a könyv. Rhya karaktere nagyon kiforott, jól felépített közel éreztem magamhoz ami nem kis dolog..nekem nagyon nehéz női szereplőket megfeleltetni, de ez most teljes mértékben sikerült.
Pennek sem volt nálam nehéz dolga, csüngtem minden szaván, megakartam érteni ezt a férfit, a gondolatait a tetteit. A mindig borús, morcos herceget, akinek mintha a vállain pihenne a világ összes gondja..
A slow burn románcok még mindig nem a kedvenceim, itt is vártam már nagyon a közeledést, a csókot és az intimitást. Persze túl lassan és túl keveset kapunk belőle..🙈 Nagyon vàrom a folytatást..

A bennem lévő nő egy memoár, egy vallomás a világhírű énekesnőtől. Egy vallomás, melyben feltárja, hogyan és miért alakult úgy az élete, ahogy. Egy elgondolkodtató, megrázó és szomorú vallomás arról, hány ember használta ki kegyetlenül és érzelmek nélkül az énekelni vágyó kislányt. Szomorú történet arról, mennyire nem számított, hogy egy sikeres énekesnő Britney. Elkeserítő igaz történet arról, hogy egy édesapja – aki gyermekkorában alkoholista volt, rosszul bánt a pénzzel – a barátai, a befolyásos ismerősei révén átveheti az irányítást a cselekvőképes lánya felett, és senki nem kérdőjelezi meg, hogy ez valóban szükséges-e.
Nagyon örülök, hogy olvastam ezt a könyvet. Lehet, hogy nem maga Britney írta, de ahogy énelbeszélő módban elmondja a könyvben a történetét, hatott rám. Elgondolkodtatott, vajon hány olyan fiatal és ártatlan nő vagy férfi él hasonló körülmények között, mert a világ becsukta a szemét és átvehették az élete felett az irányítást. Nagyon szomorú, hogy ilyen előfordulhat...
Britney Instagram oldalát nézve, örülök, hogy visszanyerte a szabadságát, még akkor is, ha még nem teljesen sikerült vissza találnia önmagához. Lehet, hogy néha furcsa, bennünk esetleg nem tetszést kiváltó videókat tesz ki, de szerintem érthető a viselkedése. Amikor évekig korlátozták, mit ehet, csinálhat, milyen ruhákat viselhet, minden létező módon vissza akarja nyerni a szabadságát.

Dzsivon édesanyja halála óta eltelt hosszú évek alatt sem tud túl lépni a bűntudatán, talán nem is akar. A gyász mostanra már testi tünetekben is megnyilvánul nála. Ilyen kilátástalan helyzetében talál rá az Emlékkönyvesboltra, melyben meglepetésére a saját emlékeit látja a könyvekben lejegyezve. És megkapja a lehetőséget, hogy visszamenjen a múltba, ám ha hibázik az életével fizet az időutazásért.
Alapvetően nagyon tetszett az ötlet, az atmoszféra: az óriási, varázslatos könyvesbolt tele olyan könyvekkel, amikben emlékek vannak lejegyezve. A kivitelezés kapcsán van némi hiányérzetem. Szeretem a rövid, lényegretörő olvasmányokat, viszont itt úgy éreztem, hogy nem lett kellőképpen kibontva Dzsivon története.a gyászfeldolgozáson van a hangsúly a történetben, de én hiányoltam hogy Dzsivon találjon saját motivációt is az életére, illetve a lezárásban is sajnáltam, hogy nem kaptunk betekintést a jövőjébe.
Ettől függetlenül érdekes olvasmány volt, nem bántam meg, hogy elolvastam.

Ez a könyv inkább gondolati játék, mint klasszikus regény. Rövid, ironikus, sokszor kifejezetten könnyed, mégis végig ott húzódik alatta egy csendes melankólia.
A történet laza, szinte mellékes; a szereplők inkább eszmei figurák, mint valódi karakterek. Kundera itt nem annyira mesél, mint inkább megfigyel és reflektál: a jelentéktelenségre, a súlytalanságra, az élet abszurd részleteire.
A humor működik, a forma elegáns, de az érzelmi hatás visszafogott. Nem hagy mély nyomot, és nem is akar.
Ez inkább egy halk lezárás, mint erős állítás — azoknak, akik már otthonosan mozognak Kundera világában.

A Metró 2035 számomra nem egy történet volt, hanem egy folyamat. Egy lassú, nyomasztó szembesítés azzal, hogyan válik a túlélés önmagában céllá, és hogyan veszik el közben az igazság igénye.
A regény egyik legnagyobb ereje, hogy nem dramatizál túl semmit. Hidegen, szinte tárgyilagosan mutatja meg, hogyan működik a félelemre épülő rend, és miért olyan nehéz kitörni belőle.
Ez a rész sötétebb, csendesebb és sokkal fájdalmasabb, mint az előzőek. Nem szórakoztatni akar — gondolkodásra kényszerít.
És ez sokkal maradandóbb élmény.

Régen olvastam már krimit, pedig nagyon szeretem, és azt kell, hogy mondjam ez pontosan az a könyv volt ami visszarántott a krimi iránti rajongásomba. Alapból szeretem azokat a könyveket amik oylan helyek játszódnak amiket ismerhetek, és mivel tini koromban én is sokat jártam Siófokon ezért nem volt ismeretlen számomra a helyszín. Története két idősíkon játszódik, az egyik 3 évvel a nyomozás előtt ismerjük meg az áldozat - Dragan - szemszögébőla dolgokat, míg a másik idősíkon már folyik a nyomozás. Egy kutya találja meg Dragan testének maradványait, és mint így már nem a helyi erők nyomoznak, hanem leküldik Budapestről az egyik feltörekvő nyomozót, Szilvesztert. Mivel Szilveszter bizonyítani akar ezért nagyon merész húzásokkal áll elő a nyomozás alatt. Ehhez társul még az író nagyon jó technikája, miszerint mindig gyanúsítgatsz magadban valakit, biztos vagy a bűnösségében, aztán két fejezettel később már másik a gyanúsított. Folyamatosan tartja fenn az érdeklődést, és természetesen az utolsó oldalon jön el a fordulat és a megoldás. Ajánlom minden krimi rajongónak, főleg azoknak akik nem idegenkednek a magyar - ismert helyszínektől, és akár egy kis nosztalgiára is nyitottak.

Ez a könyv nagyon régóta érdekelt és teljesen megvett magának! A hangulat, a szereplők, az intrikák, a csillagjegyek, igazán izgalmas nyitó kötet lett és teljesen beszippantott.
Már az elején megfogott a történet és a világ, az ikerpár sztorija egyből felcsigázott illetve annyira különleges, hogy a csillagjegyekre és a zodiákusra épít. Imádom a tündéres, mágikus, titkokkal átszőtt cselekményt, amint az Akadémiára bekerültek, onnantól faltam a lapokat. Nem véletlen, hogy pár nap alatt be is fejeztem…
Minden van ebbe a kötetben, amire egy romantasy rajongónak szüksége van: elementális mágia, enemies to lovers, akadémiai környezet, rejtély, és egy professzor, akire nagyon kíváncsi lettem. Sokat nevettem, igazán szórakoztató, amin meglepődtem, viszont imádtam minden sorát.
Azt hiszem nem lepődik meg senki, hogy Orionra és Darcyra vagyok ráfüggve és nagyon várom, mi sül ki belőle. De persze Dariusra se panaszkodom, viszont az örökösök ellenségeskedésére még nem látok megbocsátható okot. Remélem a következő részekben jobban kibontakozik a romantikus szál...de már előre érzem, hogy imádni fogom.
Pörgős, izgalmas, könnyen olvasható, teljes kikapcsolódást nyújtott és alig várom, hogy a következő részt olvassam!
⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️

Még nem olvastam.

Egy történet, ami fájdalmas, mégis felemelő. Celie története nem könnyű: ő egy fiatal lány, aki olyan világba születik, ahol a hangja nem számít. A regény levelek formájában bontakozik ki, és ahogy haladunk előre, nemcsak az események változnak, hanem maga Celie is.
A Bíborszín beszél a női egyenjogúságról, a faji elnyomásról, a férfiak uralta társadalom működéséről, a hit kérdéséről és mindezt nagyon személyes nézőpontból teszi. Nem elméleteket kapunk, hanem sorsokat. Embereket, akik hibáznak, szenvednek, szeretnek, tanulnak.
Számomra az egyik legszebb része a jellemfejlődés volt. Látni, hogyan válik a túlélésből önismeret, majd önbecsülés. Hogyan tanulja meg egy nő kimondani: „itt vagyok”. Ez a folyamat lassan történik, apró felismeréseken keresztül és pont ettől olyan hiteles.
A könyv nyelvezete néhol nehéz, mert tükrözi a szereplők világát és korlátait. De minden sora indokolt. Minden mondata hozzátesz valamit ahhoz, hogy megértsük, mit jelent elnyomásban élni, és mit jelent kilépni belőle.
Ez a történet egyszerre fájdalmas és reményt adó. Megmutatja, hogy az önazonosság és a belső erő nem kiváltság, hanem lehetőség. ❤️

Michael McDowell Az árvíz című regénye egy olyan történet, ami nem hirtelen ijeszt meg, hanem lassan kúszik be alád. A cselekmény az 1900-as évek elején játszódik, egy Perdido nevű kisvárosban, ahol az emberek szoros közösségben élnek: mindenki tudja, ki kicsoda, ki honnan jött, és pontosan hol a helye ebben a világban. Éppen ezért az idegenek jelenléte mindig feszültséget szül.
Perdidót rendszeresen sújtják árvizek, és a regény is egy ilyen természeti katasztrófával indul. A víz nemcsak az utcákat és az épületeket önti el, hanem szépen lassan felszínre hozza azokat a konfliktusokat is, amelyek addig a felszín alatt lapultak. Ebben a kaotikus helyzetben bukkan fel egy titokzatos nő, Elinor, akinek már a puszta létezése is kérdéseket vet fel. Idegen, múltja homályos, és senki sem tudja pontosan, hogyan került oda.
Ami különösen érdekes Elinor karakterében, hogy miközben keveset tudunk róla, mégis erős jelenléte van. Nem tolakodó, nem harsány, mégis hatással van mindenkire. Meglepően gyorsan válik a közösség részévé, miközben folyamatosan ott lebeg körülötte valami megmagyarázhatatlan feszültség. Ez a kettősség a befogadás és az elutasítás végigkíséri a történetet.
A regény egyik legerősebb rétege az, ahogyan a női szereplők egymáshoz viszonyulnak. McDowell nagyon finoman mutatja meg a női hatalom különböző formáit: a nyílt, irányító jelenlétet és a csendes, kiváró befolyást.
McDowell tudatosan nem ad egyértelmű válaszokat ebben a kötetben. Inkább felépíti a feszültséget, megteremti a közeget és a karaktereket, miközben az olvasó végig érzi, hogy valami nincs rendben. A horror nem látványos vagy direkt, hanem lassan, szinte észrevétlenül kúszik be a történetbe.
Emellett a regény nagyon erősen foglalkozik más, legalább ennyire fontos témákkal is: a zárt közösségek működésével, a női szerepekkel, a hatalom láthatatlan formáival és az emberi kapcsolatok mögött meghúzódó feszültségekkel. Ezek a rétegek teszik igazán mély és emlékezetes olvasmánnyá.
Egyértelműen érződik, hogy ez egy nagyobb történet nyitánya: a rejtélyek és a horror alapjai már le vannak rakva, de a valódi kibontás későbbre marad.