Connor zsákmánya
Ha szereted a dark romance könyveket, akkor ezt kötelező felírnod a listádra.
A Moobius oldalán mindig gyönyörű, igényes kivitelezésű könyveket lehet találni, és ez most sincs másképp. Köszönöm a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a történetet. 🖤
Na de nézzük, miért működik ennyire jól ez a könyv:
✨ egy csipetnyi rejtély
🔥 rengeteg szenvedélyes jelenet
🖤 birtokló, erős karakterek
🧩 érdekes, jól felépített személyiségek
🌒 egy sötét, mégis izgalmas világ
Ami számomra a legfontosabb volt: ahogyan Connor védi Everlyt. A karakterek kidolgozása zseniális, a kapcsolatuk dinamikája végig fenntartja a feszültséget. Nem kérdés, hogy ez a könyv bekerül az idei top 10 olvasmányom közé.
Everly feladja a „szabadságát”, hogy megvédje Connort és a családját. Az apja kihasználja, erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket tol a lánya nyakába, csak hogy az ügyfelei elégedettek legyenek. Everlyt használják, és sokáig senki nem áll mellé igazán.
Connor felnőtt férfiként egy nagyon összetett karakter. Eleinte azt hittem, ő a valódi gonosz, de amikor kiderül, kik ellen fordul, az alvilág működése is új értelmet nyer. A sötétség mellett megjelenik benne egyfajta fény is és szerintem Connor ezt a fényt képviseli ebben a világban.
Külön tetszett, hogy a bordélyházak és az egész háttér kicsit más megvilágítást kap, mint amit hasonló történetekben megszokhattunk.
Connor és Everly kapcsolata beteges, toxikus, mégis működik. Ahogy Everly elfogadja Connor sötétségét, és ahogy Connor reagál Everly nőiességére… az a kémia egyszerűen zseniális. Imádom az ilyen történeteket. 🖤
Ha egy dark romance könyvet keresel, ami kicsit más szemszögből mutatja meg az embereket és a működésüket, akkor ne habozz.
👉 Vedd meg, olvasd el!

Flora egy kissé hangos, feltűnő, beszédes, karácsonyimádó nő, aki sajnos egy újabb munkáját veszíti el, most pont az álommunkáját egy karácsonyi boltban. Csak ezért, mert kedves volt egy kislányhoz. Valamint a férfiak sem értékelik az egyéniségét, mindegyikőjük túl különcnek tartja és szakít vele. Lakása nincs, a baratnőjénél lakik, aki elköltözik Los Angelesbe Londonból munkaügy miatt 1 évre. Mihez kezdjen most Flora, ha semmi sem köti a városhoz?
Elhatározza, hogy vesz egy lakóautót és Lappföldre utazik a karácsonyi szezonban, ünnepi dekorációkat és csecsebecséket árulni a túristáknak. Kiszakadni a monoton hétköznapokból, egy olyan helyen ami maga a karácsonyi csoda. A saját főnöke lehet és új emberekkel ismerkedhet meg. Itt talalkozik Connoral aki nem hisz a karácsonyban. Vajon mit tehet Flora, hogy megkedveltesse egy ilyen emberrel ezt a csodás ünnepet? És mi lesz a vége?
Ha érdekel titeket ez a vicces, ünnepi kis romantikus történet, akkor olvassátok el ti is! :)

Sziasztok!
Korábban a 10 dobozban lévő könyv mellett volt egy 11-ik. Esetleg nem tudja valaki, annak mi volt a címe?

Ritkán érzem azt olvasás közben, hogy fizikailag is összenyom a sötétség, de Dmitry Glukhovsky regénye, a Metro 2033 pont ezt tette velem. Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mert féltem, hogy csak egy felszínes (vagyis inkább föld alatti) akció-sci-fi lesz, de ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ez a könyv egy kőkemény, klausztrofób utazás az emberi lélek mélyére, ahol a moszkvai metró alagútjaiban sokszor nem is a mutánsok a legfélelmetesebbek, hanem maga az emberi természet és a reménytelenség.
Artjommal együtt bolyongani a sötétben egyszerre volt hátborzongató és lenyűgöző élmény; a levegő szinte elfogyott a szobában, miközben faltam az oldalakat. A könyv sokkal misztikusabb és filozofikusabb, mint vártam, tökéletes társadalomkritikával fűszerezve az atomháború utáni világról. Ha szereted a posztapokaliptikus hangulatot, de vágysz némi mélységre is a túlélés mellé, akkor ne hagyd ki – de készülj fel, hogy utána garantáltan más szemmel nézel majd a metróra.

Hogy őszinte legyek, José Saramago Vakság című regénye után napokig nem találtam a helyemet. Ez nem az a könyv, amit kikapcsolódásként leemelsz a polcról; ez egy gyomros, ami után levegőért kapkodsz. A történet, ahol egy megmagyarázhatatlan "fehér kór" miatt mindenki megvakul, kíméletlenül rántja le a leplet arról, milyen törékeny is a civilizációnk, és milyen gyorsan válunk ösztönlényekké, ha megszűnik a kontroll és a szégyenérzet.
Eleinte tartottam Saramago híresen nehéz, vesszőkkel összefolyó, párbeszédjeleket nélkülöző stílusától, de hamar rájöttem, hogy ez a hömpölygő szövegfolyam csak még zsigeribbé, sürgetőbbé teszi az élményt. Olyan, mintha mi magunk is ott botorkálnánk a mocsokban és a kétségbeesésben az orvos feleségével – az egyetlen szereplővel, aki látja a borzalmakat, és cipeli ennek minden terhét. Felkavaró, néha brutális, de végtelenül humanista mű, ami arra kényszerít, hogy végre igazán lássunk, ne csak nézzünk.

Sziasztok!
Van valakinek infója, hogy kb mikor érkezik a záró kötet?