A Tengeróceán egy fájdalmasan gyönyörű, lírai regény, igazi óda a tengerhez. Minden arcát, minden árnyalatát, kegyetlenségét és szépségét megmutatja, és az ember egyszer csak azt veszi észe, hogy a hullámzó víztömeg magával ragadta a szívét.
Az elején kellett egy kis idő, amíg belerázódtam, de Baricco csodálatos stílusa teljesen elvarázsolt. Többször is előfordult, hogy újraolvastam egy-egy bekezdést, mert egyszerűen megborzongatta a lelkemet a szépségével.
Nagyon tetszett, ahogy a látszólag különálló történetekből összeállt egy nagy egész, és minden apró részlet a helyére került. Mintha egy kirakó lenne, és csak az utolsó darabka beillesztésével nyerne értelmet. A csipetnyi misztikumot is imádtam, ami körüllengte az Almayer fogadót.
Ez a kedvencem Alessandro Baricco művei közül. Elgondolkodtatott, megérintett és elbűvölt, biztos, hogy sokáig emlékezni fogok rá.