Helyszínünk Celestia vidéke, ahol a királyságok felett az elpusztíthatatlan és kegyetlen Csillagok uralkodnak. Minden Csillaghoz tartozik egy királyság, ahol az emberek pedig bálványozzák őket. Ezen felül minden királyságnak megvannak a maga képességei.
A történetünk főszereplője Elara Bellereve, akinek Királyságát a Csillagok Királya megpróbálja elpusztítani, egy bizonyos jóslat miatt. Elara menekülni kényszerül. Azonban egy ellenséges Királyság hasznot húz ezen eseményekből, és elrabolja Elarát, hogy fegyvert kovácsoljon képességeiből. Elara kénytelen Helios királyságában meghúzni magát és a közös cél érdekében, – ami Ariete, a Csillagok Királyának elpusztítása – még képessége fejlesztésébe is belemegy, amiben nyilvánvalóan a szexy, de arrogáns Lorenzo herceg segít neki, vagyis inkább próbálna, ha Elara hagyná magát.
A cselekményt én személy szerint nagyon összecsapottnak éreztem. A tempóval nem volt baj, de többször is leült. A világ kidolgozása lehetett volna részletesebb is (volt egy csomó kérdésem olvasás közben és utána is). A fantasy szál nagyon gyengén teljesített, ezzel ellentétben a szerelmi szál extrán hosszúra és kínzóra lett elnyújtva. A végkifejlet tartogatott pát meglepetést, de ezek nem mentették meg a történetet.
Aztán ott van a nagy prófécia: „Szerelembe esel a Csillagok Királyával, s végül ez lesz mindkettőtök vesztének okozója.” Hát jó. Ez a mondat számomra végig sántított, hiszen nem úgy nézett ki, hogy Elara szerelembe fog esni …, sőt éppen ellenkezőleg éppen próbálják elpusztítani egymást. Szóval szerintem elég levágós volt, hogy van valami háttérben.off
Elara engem annyira nem győzött meg, eleinte még kicsit idegesített is. A karaktere folyamatosan fejlődik, azonban többször is úgy érzi az ember, hogy visszaalakul és magába zárkózik. Kedves és szerethető, de én nem tudtam azonosulni vele.
Enzo, volt ebben a történtében a sunshine spoiler. Macsó, kicsit arrogáns és pimasz, de egy galamblelkű és önzetlen karakter. A kapcsolatuk nagyon szépen volt felépítve, idegenekből, ellenségekből lettek bajtársak, barátok és végül szeretők. Viszont nekem ők együtt nem jöttek át, a szóváltásaik szerettem, de az kevés volt ahhoz, hogy őket együtt is megkedveljem.
Ami tetszett velük kapcsolatban, hogy végre nem a férfi karakter birtokolta a „sötét képességeket”. Imádtam, hogy Elara volt a sötétség és Enzo a fény ebben a történetben, illetve ahogyan Elara megnyílik és beilleszkedik a többiek közé.
A mellékszereplők tökéletesen ellettek találva, nagyon megkedveltem Leo-t, és Israt.
Összességében a történet érdekes és vannak szerethető részei, látom benne a potenciált, de sajnos nem lett a kedvenc történetem, pedig nagyon akartam szeretni.