Keresés
Megosztás
Mire gondolsz most? Írd le és oszd meg...
Ajánló
A Perzselő sötétség szó szerint ledöntött a lábamról, és a világfelépítése még izgalmasabb mint eddig. Nem egy gyorsan haladós olvasmány, viszont megéri a belefektetett időt, ha szereted a vámpíros, tündéres könyveket, na meg a romantasy műfaját. Maga a világ lassan építkezik, de nem is várunk tőle mást, hiszen tényleg nagyon hosszú regényről van szó, és úgy gondolom, hogy ez a lassú világfelépítés baromi jól állt neki.
Imádtam a kötetben azt, hogy a romantikára is kellő hangsúlyt helyez, hogy nemcsak múltbéli visszaemlékezések vannak, hanem haladunk előre. Nem kell sokat várni arra, hogy úgy igazán beinduljon a cselekmény a váratlan fordulataival, és a nem szokványos tulajdonságokkal felruházott lényeivel. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire különleges, és Chloe C. Peñaranda egy igazán különleges világot álmodott meg, ahol mindig történik valami.
A karaktereket nagyon megkedveltem már az első részben, és a Perzselő sötétség alatt még inkább megbizonyosodott, hogy érdemes odafigyelni Astraea és Nyte karakterére, hiszen ők ketten viszik a hátukon a cselekményt, és miattuk ennyire szerethető a Nytefall-trilógia. A romantasy rajongóinak igazi csemege, na meg azok számára, akik szeretik a hosszú, és jól felépített köteteket. Chloe mindenből a legjobbat adta, és teljesen a kötet bűvkörébe vont.
Ami nagyon tetszett még a világfelépítésen és a karaktereken kívül, azok a viszontagságok, az hogy nem lehetett nyugta sem Astraeának, sem pedig Nyte-nak, és emiatt baromi izgalmas, szövevényes, érdekes és lehengerlő.
Imádtam a kötetben azt, hogy a romantikára is kellő hangsúlyt helyez, hogy nemcsak múltbéli visszaemlékezések vannak, hanem haladunk előre. Nem kell sokat várni arra, hogy úgy igazán beinduljon a cselekmény a váratlan fordulataival, és a nem szokványos tulajdonságokkal felruházott lényeivel. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire különleges, és Chloe C. Peñaranda egy igazán különleges világot álmodott meg, ahol mindig történik valami.
A karaktereket nagyon megkedveltem már az első részben, és a Perzselő sötétség alatt még inkább megbizonyosodott, hogy érdemes odafigyelni Astraea és Nyte karakterére, hiszen ők ketten viszik a hátukon a cselekményt, és miattuk ennyire szerethető a Nytefall-trilógia. A romantasy rajongóinak igazi csemege, na meg azok számára, akik szeretik a hosszú, és jól felépített köteteket. Chloe mindenből a legjobbat adta, és teljesen a kötet bűvkörébe vont.
Ami nagyon tetszett még a világfelépítésen és a karaktereken kívül, azok a viszontagságok, az hogy nem lehetett nyugta sem Astraeának, sem pedig Nyte-nak, és emiatt baromi izgalmas, szövevényes, érdekes és lehengerlő.
Perzselő sötétség
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Egy érzelmekben gazdag utazás ért véget a kötettel. Láttuk Reven és Meren szerelmének kibontakozását, tetőzését és elhamvadását a korábbi részekben, míg már csak a remény maradt meg a lány számára, hogyha most nem is, egy másik életben beteljesülhet a kapcsolatuk. Aztán egy váratlan fordulat miatt új fejezet nyílik számukra, bár kérdéses, hogy az új körülmények közepette egymásra találhat-e a páros.
„Még ha nem is emlékszel rám, attól még te ugyanúgy te vagy. Bízom benned.”
De nemcsak főszereplőink érzelmi kalandjait követhetjük nyomon a sorozatzáró részben, hanem a mindent eldöntő csatára is ezeken az oldalakon kerül sor. Ennek pedig nem kisebb a tétje, mint az egész birodalom sorsa. A jó, vagy a rossz kerül ki győztesen a harcból? Boldog jövő vár szereplőinkre, vagy a teljes pusztulás?
Olvasd el a könyvet, és megtudod a választ ezekre a kérdésekre is. Az biztos, hogy méltó befejezést kapott a sorozat, ahol minden kérdésre választ kaptam, sőt, annál is többet!
„Még ha nem is emlékszel rám, attól még te ugyanúgy te vagy. Bízom benned.”
De nemcsak főszereplőink érzelmi kalandjait követhetjük nyomon a sorozatzáró részben, hanem a mindent eldöntő csatára is ezeken az oldalakon kerül sor. Ennek pedig nem kisebb a tétje, mint az egész birodalom sorsa. A jó, vagy a rossz kerül ki győztesen a harcból? Boldog jövő vár szereplőinkre, vagy a teljes pusztulás?
Olvasd el a könyvet, és megtudod a választ ezekre a kérdésekre is. Az biztos, hogy méltó befejezést kapott a sorozat, ahol minden kérdésre választ kaptam, sőt, annál is többet!
The Shadows Rule All - Az árnyak diadala
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Kívánságlistára tett egy könyvet
Esther Wilding hét bőre
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Nagyon szerettem, hogy a történet mennyire különleges hangulatot teremtett már az első oldalaktól kezdve. Olyan volt az egész könyv, mintha egy álomszerű, melankolikus világba csöppentem volna tele virágmezőkkel, családi titkokkal és megmagyarázhatatlan dolgokkal. A mágikus realizmus teljesen természetesen simult bele a történetbe, és egy idő után már én sem kérdőjeleztem meg a lehetetlent. Sokkal inkább sodródtam együtt June-nal, aki próbálta megérteni mi történik vele és hogyan kapcsolódik össze a múlt, a jelen és a saját sorsa.
Ez a könyv egyszerre volt szomorkás, reményteli, romantikus és különösen emberi. Olyan történet, ami nem csak a szerelemről szól, hanem arról is, hogy van-e lehetőségünk megtörni azokat a köröket amik generációk óta ismétlik önmagukat
Ha szereted a mágikus realizmust ami egy csodás kisvárosi környezetben játszódik illatozó virágmezőkkel és amit át sző a szerelem és a női sorsok akkor mindenképpen elkell olvasnod ezt a csodás történetet.
,,Ez pont olyan jó befejezés, mint bármi más. Nem én voltam az első Farrow, de én leszek az utolsó.,,
Ez a könyv egyszerre volt szomorkás, reményteli, romantikus és különösen emberi. Olyan történet, ami nem csak a szerelemről szól, hanem arról is, hogy van-e lehetőségünk megtörni azokat a köröket amik generációk óta ismétlik önmagukat
Ha szereted a mágikus realizmust ami egy csodás kisvárosi környezetben játszódik illatozó virágmezőkkel és amit át sző a szerelem és a női sorsok akkor mindenképpen elkell olvasnod ezt a csodás történetet.
,,Ez pont olyan jó befejezés, mint bármi más. Nem én voltam az első Farrow, de én leszek az utolsó.,,
June Farrow két élete
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Tinédzserkorom egyik legnagyobb kedvence egyértelműen Britney Spears volt. Rengeteg emlékem kapcsolódik hozzá, a szobámban órákig ment a tánc és az éneklés a dalaira… szerintem a szomszédok örültek, amikor ez a korszak véget ért :D Akkoriban számomra Britney és a zenéje teljesen összeforrt, amit a dalaiban hallottam, azt magával Britney-vel azonosítottam.
Amikor megláttam, hogy megjelent a memoárja, A bennem lévő nő, rögtön tudtam, hogy szeretném elolvasni, mégsem kapkodtam utána. Talán azért, mert úgy éreztem, az évek során már annyi mindent hallottam róla a médiában, hogy nem sok újat tudna mutatni.
Most végre eljutottam hozzá, és nem is igazán könnyű beszélni erről a könyvről. Egy önéletrajzot egészen más szemmel olvas az ember, főleg amikor ennyire személyes és fájdalmas történeteket tár fel. Nem érzem úgy, hogy ezt egyszerűen csillagokkal lehetne értékelni.
Olvasás közben többször is meglepett, mennyire más képet kapunk az eseményekről az ő szemszögéből. Sok történetet ismertem már korábbról, de többnyire csak a média által bemutatott verziót láttuk, ami sokszor nem volt túl kegyes hozzá. Most viszont emberközelibbé vált minden... érthetőbbé, sebezhetőbbé és sokszor szívszorítóvá.
A könyv után biztosan nem ugyanúgy tekintek rá, mint korábban. Talán éppen ez benne a legerőseb, hogy segít meglátni nemcsak a világsztárt, hanem azt az embert is, aki mindezt átélte.
Amikor megláttam, hogy megjelent a memoárja, A bennem lévő nő, rögtön tudtam, hogy szeretném elolvasni, mégsem kapkodtam utána. Talán azért, mert úgy éreztem, az évek során már annyi mindent hallottam róla a médiában, hogy nem sok újat tudna mutatni.
Most végre eljutottam hozzá, és nem is igazán könnyű beszélni erről a könyvről. Egy önéletrajzot egészen más szemmel olvas az ember, főleg amikor ennyire személyes és fájdalmas történeteket tár fel. Nem érzem úgy, hogy ezt egyszerűen csillagokkal lehetne értékelni.
Olvasás közben többször is meglepett, mennyire más képet kapunk az eseményekről az ő szemszögéből. Sok történetet ismertem már korábbról, de többnyire csak a média által bemutatott verziót láttuk, ami sokszor nem volt túl kegyes hozzá. Most viszont emberközelibbé vált minden... érthetőbbé, sebezhetőbbé és sokszor szívszorítóvá.
A könyv után biztosan nem ugyanúgy tekintek rá, mint korábban. Talán éppen ez benne a legerőseb, hogy segít meglátni nemcsak a világsztárt, hanem azt az embert is, aki mindezt átélte.
A bennem lévő nő
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Egy karácsonyi történet egy az orrát elvesztő Hóémberről, akinek az erdő lakói segítenek megkeresni az orrát. Szívmelengető, aranyos mese az összefogásról és a segítségnyújtásról ☃️🦌
Nekem nagyon tetszett, nagyon szeretek mesekönyvet. Az unokaöccséimnek vettem karácsonyra, hogy közösen tudjunk olvasni, könyveket nézegetni, de nekem is legalább annyira tetszett, mint nekik az illusztrációk, a képek, melyekből saját történetet kreáltak a háromévesek fantáziajával. Bátran ajánlom akár már 1-2 éves kortól is :))
Nekem nagyon tetszett, nagyon szeretek mesekönyvet. Az unokaöccséimnek vettem karácsonyra, hogy közösen tudjunk olvasni, könyveket nézegetni, de nekem is legalább annyira tetszett, mint nekik az illusztrációk, a képek, melyekből saját történetet kreáltak a háromévesek fantáziajával. Bátran ajánlom akár már 1-2 éves kortól is :))
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Befejeztem egy könyvet
Ki vitte el Hóember orrát?
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Egy aranyos karácsonyi történet egy cicáról, aki ki nem állhatta a karácsonyt. Egy gyönyörű mese a szeretetről, a karácsonyi varázs erejéről.
Gusztáv nem szereti a karácsonyt, mert sok kalamajkával jár, nem olyan mint a többi nap. A történet során megküzd a karácsonnyal, a fával, a hideggel, de végül megenyhül az ünnep iránt, amikor egy cuki meglepetés várja a fa alatt.
Én az unokaöccséimmel olvastam többször a történetet 1,5 éves koruk óta az elmult 2 karácsonykor, és nekik (nekem is) nagyon tetszett a könyv illusztrációja. És tekintve hogy keménylapos bátran odaadható a még nem óvatosan lapozó kezekbe is :))
Gusztáv nem szereti a karácsonyt, mert sok kalamajkával jár, nem olyan mint a többi nap. A történet során megküzd a karácsonnyal, a fával, a hideggel, de végül megenyhül az ünnep iránt, amikor egy cuki meglepetés várja a fa alatt.
Én az unokaöccséimmel olvastam többször a történetet 1,5 éves koruk óta az elmult 2 karácsonykor, és nekik (nekem is) nagyon tetszett a könyv illusztrációja. És tekintve hogy keménylapos bátran odaadható a még nem óvatosan lapozó kezekbe is :))
A cica, aki nem szerette a karácsonyt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Befejeztem egy könyvet
A cica, aki nem szerette a karácsonyt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Hét halálos tövis egy sötét hangulatú romantasy, amely az akadémiai fantasy, az enemies-to-lovers dinamika és a mágikus intrikák elemeit vegyíti. A történet középpontjában Viola Sinclair áll, akinek tiltott árnymágiája miatt menekülnie kell, miközben a királyság orgyilkosa – a titokzatos és arrogáns Roze Roquelart – hét napot kap arra, hogy végezzen vele.
A regény egyik legnagyobb erőssége a feszültségkeltés. Aragoa világa komor, veszélyes és folyamatos fenyegetettséget sugároz, ami jól illik a történet sötét tónusához. A világfelépítés, a mágikus rendszer igazán érdekes, főleg az árnymágia és az elátkozott tetoválás motívuma miatt.
Különösen tetszett a mágia kidolgozása, mivel az írónő játszott a klasszikus jó–rossz felosztással: az ő világában a fény nem feltétlenül jelent jót, és a sötétség sem automatikusan rossz. Ez a csavar érdekes mélységet adott a történetnek, és persze ott van még a titokzatos társaság is, ami tovább fokozza a történetben a feszültséget.
Viola karaktere szerethető, mert egyszerre sebezhető és makacsul kitartó. Nem tipikus „tökéletes hősnő”, fokozatosan válik erősebbé. Roze figurája pedig veszélyes, cinikus, mégis mély érzésű karakter, akinek motivációi lassan bontakoznak ki. Kettejük kapcsolata tele van konfliktussal, bizalmatlansággal és kimondatlan vonzalommal, ami nagy érzelmi töltetet ad a regénynek.
Mindkettejük karaktere nagy fejlődésen megy keresztül és ezt nagyon szépen írta meg az írónő. Ki kell emelnem az írónő írásmódját, mely különösen tetszett és hamar megnyert magának. Számomra nagyon sokat dobott a történeten.
A romantikus szál remekül működött, Viola és a herceg között fantasztikus volt a kémia, és pontosan az a fajta feszültség volt jelen, amit egy enemies-to-lovers történettől megkívánt.
A könyvben megjelenő toposzok:
🥀 ellenségekből szerelmesek
🥀 álkapcsolat
🥀 összetett világfelépítés
🥀 udvari intrikák
🥀 titkos személyazonosság
🥀 kényszerített közelség
🥀 lassan kibontakozó románc
🥀 királyi család
🥀 dark academia
🥀 Hófehérke elemek
🥀 vízköpő, mint házikedvenc
A regény egyik legnagyobb erőssége a feszültségkeltés. Aragoa világa komor, veszélyes és folyamatos fenyegetettséget sugároz, ami jól illik a történet sötét tónusához. A világfelépítés, a mágikus rendszer igazán érdekes, főleg az árnymágia és az elátkozott tetoválás motívuma miatt.
Különösen tetszett a mágia kidolgozása, mivel az írónő játszott a klasszikus jó–rossz felosztással: az ő világában a fény nem feltétlenül jelent jót, és a sötétség sem automatikusan rossz. Ez a csavar érdekes mélységet adott a történetnek, és persze ott van még a titokzatos társaság is, ami tovább fokozza a történetben a feszültséget.
Viola karaktere szerethető, mert egyszerre sebezhető és makacsul kitartó. Nem tipikus „tökéletes hősnő”, fokozatosan válik erősebbé. Roze figurája pedig veszélyes, cinikus, mégis mély érzésű karakter, akinek motivációi lassan bontakoznak ki. Kettejük kapcsolata tele van konfliktussal, bizalmatlansággal és kimondatlan vonzalommal, ami nagy érzelmi töltetet ad a regénynek.
Mindkettejük karaktere nagy fejlődésen megy keresztül és ezt nagyon szépen írta meg az írónő. Ki kell emelnem az írónő írásmódját, mely különösen tetszett és hamar megnyert magának. Számomra nagyon sokat dobott a történeten.
A romantikus szál remekül működött, Viola és a herceg között fantasztikus volt a kémia, és pontosan az a fajta feszültség volt jelen, amit egy enemies-to-lovers történettől megkívánt.
A könyvben megjelenő toposzok:
🥀 ellenségekből szerelmesek
🥀 álkapcsolat
🥀 összetett világfelépítés
🥀 udvari intrikák
🥀 titkos személyazonosság
🥀 kényszerített közelség
🥀 lassan kibontakozó románc
🥀 királyi család
🥀 dark academia
🥀 Hófehérke elemek
🥀 vízköpő, mint házikedvenc
Hét halálos tövis
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Könyvtárosként mindenféle könyvet olvasok, akkor is, ha azok nem feltétlenül nekem valók. Nagyon szeretem a kicsiknek készült lapozókat úgyhogy gyakran átnézem őket már csak szakmai kíváncsiságból is. Ezek a simis könyvek nagyon klasszak, sokat tapasztaljuk, hogy mennyire szeretik a babák. Valahogy biztonságot adnak nekik és fejlesztik az érzékelésüket is, ráadásul jó móka együtt kacagni egy aprósággal azon ahogy felfedezi az érzést. Ez a pocak simogatós lapozó nagyon aranyos. A képek extra színesek, és meglehetősen vidámak is, a simis felület is piha-puha valóban, de a szövegek elég egyszerűek (nyilván nem kell különösebb irodalmi igényesség egy babakönyvnél, de azért jó gondolni a felolvasó anyukákra is.). Oké, hogy a babáknak nem kell sok, de tényleg a képi világ elbírt volna egy kicsit értelmesebb szövegezést.
Pihe-puha pocakok
Vadállatok
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Ezt a könyvet a borító és az élfestés miatt szemeltem ki. Mondjuk nekem a megjelenése valamiért egy történelmi regényt hívott be, és persze nem olvastam a fülszöveget, ezért meglepődtem amikor rájöttem, hogy egy modern romantikus regénybe kezdtem bele. Alapvetően nem csalódtam, ez a műfaj sem áll távol tőlem. A történet a veszteségről és az újrakezdésről szól, aminek egy fantasztikus spanyolországi környezet ad hátteret. Az regény atmoszférája nagyon tetszett nekem, az írónő nagyon érzékletesen rajzolja meg a Villa Naranja tengerparti, mediterrán világát. A főszereplő Juno nekem szimpatikus volt, nagyon sajnáltam őt a szerelme elvesztése és annak hazugságai miatt (bár érzésem szerint a történet ebben elég klisés volt). A történtek után Juno szabadságra megy, hogy feldolgozza a veszteségeit és új életet kezdjen. A történet maga viszonylag egyszerű, de kedves. Egy igazi nyári kikapcsolódás, ami Európa egyik legszebb vidékére kalauzol bennünket.
Ház a narancsligetek között
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Krista Izelaar meséje egy kedves és szerethető karácsonyi történet, amely főként a cicák rajongóinak lehet különösen szívmelengető olvasmány. Cicatulajdonosként engem is azonnal megfogott a könyv témája, még akkor is, ha első látásra a borítón Gusztáv, a morcos főszereplő nem tűnt túl kedvesnek. Ahogy azonban haladt előre a történet, szépen kirajzolódott, miért viszonyul ilyen ellenségesen a karácsonyhoz, amiben bizony a gazdijának is komoly szerepe van. A végén azonban mindenféle küzdelem árán a cica karácsonnyal szembeni ellenszenve feloldódik.
A könyv nyelvezete könnyen befogadható, ezért a kisebb gyerekek számára is ideális választás lehet. A kemény lapok praktikusak, az illusztrációk pedig nagyon aranyosak és jól illenek a történet hangulatához. Igazi aranyos téli mese, amely remekül működik esti közös olvasásként vagy karácsonyi hangolódásként.
A könyv nyelvezete könnyen befogadható, ezért a kisebb gyerekek számára is ideális választás lehet. A kemény lapok praktikusak, az illusztrációk pedig nagyon aranyosak és jól illenek a történet hangulatához. Igazi aranyos téli mese, amely remekül működik esti közös olvasásként vagy karácsonyi hangolódásként.
A cica, aki nem szerette a karácsonyt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Az idei évben sorra falom a fantasy könyveket és hát szomorúan állapítottam meg, hogy megint csomó olyan sorozatba kezdtem bele, aminek a folytatása még kanyarba sincs – mert mondjuk még a szerző sem készült el vele. Szóval várhatok és addig is rághatom a körmöm, hova megyünk tovább. Épp ezért tett oly boldoggá Amber Hamilton Hét halálos tövid című könyvének megjelenése, mert nemcsak a fülszöveg generált bennem kíváncsiságot, hanem az is nagy megkönnyebbülést hozott a lelkemnek, hogy stand-alone kötet. Szóval hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam, s remélem, hogy nem fognak a tövisek túlságosan nagy kárt okozni a bőrömben.
Tényleg ez kellett most a lelkemnek. Bárki, bármit mond, nekem ez most akkor is jól esett! Engem mondjuk már ott megnyert magának, hogy a főszereplőnknek, Violának van egy saját vízköpője, akit Szent Gofrinak hívnak. A történet felépítése is mindvégig megdobogtatta a lelkem. Szeretem, mikor a sztori, a cím és a kialakítás mind-mind szoros egyűttműködésben van egymásban, ez pedig itt abszolút megvalósul: hét nap, hét tövis, melyek tárgyiasítása között mindig adódik egy rövid narrátori betekintés, amely az egyik klasszikust, a Hófehérkét idézi fel – nyomokban, mert baljósabb és sötétebb hangulatban használja a történet fő elemeit a szerző a saját gondolatainak megteremtésére.
Nagyon tetszett, hogy ebben a történetben minden karakterben sötétség rejtőzik. A mérleg nyelve nem éppen a jó irányába dőlne el egyikőjük esetén sem. Ez adott a kibontakozó kapcsolatnak egy új színt, ami miatt kitűnik a tucat romantasyk közül. Pedig nem egy és nem kettő klisés tulajdonsággal rendelkezik, de a körítés végett ez engem egy kicsit sem tudott zavarni. Tetszett a sztori irányvonala, még annak ellenére is, hogy néhol kusza volt, vagy éppen bizonyos események nem vezettek sehova. Volt benne olyan fordulat, ami meglepett, mind pozitív, mind negatív értelemben, szóval jól megmozgatott. A vége pedig első pillantásra túl gyors elvágásnak tűnt, de ahogy visszagondoltam rá később, rá kellett jönnöm, hogy valójában jó megoldás lett.
Nem lesz életed könyve, nem fogsz benne világmegváltással találkozni, sőt, a te jellemedet sem fogja építeni, de nem is célja. Ez a regény kikapcsol és szórakoztat, néhol bosszant, máshol felhúz, s pont emiatt mondom azt, hogy érdemes egyszer elolvasni. Engem maximálisan meggyőzött.
Tényleg ez kellett most a lelkemnek. Bárki, bármit mond, nekem ez most akkor is jól esett! Engem mondjuk már ott megnyert magának, hogy a főszereplőnknek, Violának van egy saját vízköpője, akit Szent Gofrinak hívnak. A történet felépítése is mindvégig megdobogtatta a lelkem. Szeretem, mikor a sztori, a cím és a kialakítás mind-mind szoros egyűttműködésben van egymásban, ez pedig itt abszolút megvalósul: hét nap, hét tövis, melyek tárgyiasítása között mindig adódik egy rövid narrátori betekintés, amely az egyik klasszikust, a Hófehérkét idézi fel – nyomokban, mert baljósabb és sötétebb hangulatban használja a történet fő elemeit a szerző a saját gondolatainak megteremtésére.
Nagyon tetszett, hogy ebben a történetben minden karakterben sötétség rejtőzik. A mérleg nyelve nem éppen a jó irányába dőlne el egyikőjük esetén sem. Ez adott a kibontakozó kapcsolatnak egy új színt, ami miatt kitűnik a tucat romantasyk közül. Pedig nem egy és nem kettő klisés tulajdonsággal rendelkezik, de a körítés végett ez engem egy kicsit sem tudott zavarni. Tetszett a sztori irányvonala, még annak ellenére is, hogy néhol kusza volt, vagy éppen bizonyos események nem vezettek sehova. Volt benne olyan fordulat, ami meglepett, mind pozitív, mind negatív értelemben, szóval jól megmozgatott. A vége pedig első pillantásra túl gyors elvágásnak tűnt, de ahogy visszagondoltam rá később, rá kellett jönnöm, hogy valójában jó megoldás lett.
Nem lesz életed könyve, nem fogsz benne világmegváltással találkozni, sőt, a te jellemedet sem fogja építeni, de nem is célja. Ez a regény kikapcsol és szórakoztat, néhol bosszant, máshol felhúz, s pont emiatt mondom azt, hogy érdemes egyszer elolvasni. Engem maximálisan meggyőzött.
Niitaabell Világa: Amber Hamilton: Hét halálos tövis
Megnézem
Hét halálos tövis
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Befejeztem egy könyvet
Hét halálos tövis
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Elkezdtem egy könyvet
Hét halálos tövis
Éldekorált
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
A kötet megjelenéséig nem is hallottam még a magyar származású indiai festőnőről aki fájdalmasan korán távozott az életből. Külsőre egy nagyon igényes kiadvány, nemcsak a borítója szép de maga a kivitele is. Amikor megvettük a könyvtárunkba azonnal belenéztem, végül haza is vittem annyira kíváncsivá tett. A könyv szerkezete cseppet sem homogén, sem megjelenésben sem tartalomban. Pl eltér a könyvben az idézetek szedése, a szövegben random váltakoznak a szerzői narrációk, a visszaemlékezések és a levelek. Általánosságban vagy egy nagy adag információ , főként Amrita magánéletére és festői munkásságára vonatkozva, de felbukkannak indiai politikai társadalmi és vallási ismeretek is, ami miatt nekem nagyon érdekes olvasmány volt, bár maga a szöveg talán annyira nem gördülékeny. Én keveset tudok a művészetekről, és Indiáról is, ezért jó volt megismerkedni Amrita Sher-Gil rövid de eseménydús életével és művészetével.
Amrita
Egy magyar nő, aki India legnagyobb festőművésze lett
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Ritkán olvasok orosz regényeket, mert nem igazán az én világom. Néha egy-egy jól sikerült borító bevonz, ugyanakkor a szöveg szinte azonnal meg is állít a semmihez sem hasonlítható terjengősséggel, lassú történetvezetéssel és aprólékos, pontos karakterábrázolással. Ez a történet hozza az összes klasszikus orosz regény ismertetőjegyet, ugyanakkor nagyon mai is, talán azért is olvastam végig.
A történet a 19. századi Oroszország arisztokrata világába vezet, mégis meglepően kortárs módon beszél szabadságról, női szerepekről és az önazonosság kereséséről. A történet középpontjában Tuszja áll, egy lány, aki már születésétől kezdve kilóg a korából és környezetéből. Nem hajlandó elfogadni azokat a kereteket, amelyeket a családja és a társadalom kijelöl számára: kérdez, lázad, saját utat keres.
Lassú olvasmány, a sűrű szövésű mondatokban el kell mélyedni, nem lehet sietősen olvasni, ugyanakkor nyilván el is gondolkodik közben az ember. Ilyen szempontból ez egy tartalmas és mélyre ható olvasmány, de továbbra sem igazán kedvelem az orosz prózát, ezen nem tudott változtatni ez a történet.
A történet a 19. századi Oroszország arisztokrata világába vezet, mégis meglepően kortárs módon beszél szabadságról, női szerepekről és az önazonosság kereséséről. A történet középpontjában Tuszja áll, egy lány, aki már születésétől kezdve kilóg a korából és környezetéből. Nem hajlandó elfogadni azokat a kereteket, amelyeket a családja és a társadalom kijelöl számára: kérdez, lázad, saját utat keres.
Lassú olvasmány, a sűrű szövésű mondatokban el kell mélyedni, nem lehet sietősen olvasni, ugyanakkor nyilván el is gondolkodik közben az ember. Ilyen szempontból ez egy tartalmas és mélyre ható olvasmány, de továbbra sem igazán kedvelem az orosz prózát, ezen nem tudott változtatni ez a történet.
A kert
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Mostanában megtalálnak a távol keleti történetek, pedig alapvetően egészen másféle olvasmányokhoz szoktam. Ez a könyv is, mint a koreai történetek általában nagyon sajátos atmoszférát áraszt, bár ezt talán másképpen mint az általam korábban olvasottak. Most egy lassú szépen megírt elmélkedős történetet kaptam. A szöveg nagyon egységes, mondhatni minden mondat a helyén van. Ugyanakkor a cselekmény maga nem kifejezetten pörgős, ebben a történetben inkább a gondolatoké a főszerep. Persze vannak kidolgozott karakterek és egy kedves és szerethető sztori, de távol áll a drámai konfliktusoktól, vagy a társadalmi problémák boncolgatásától. A történet főszereplője, Jongdzsu, a modern nagyvárosi élet tipikus kiégett figurája. Látszólag mindene megvan, karrier, társadalmi elismerés, biztos élet. Belül azonban ürességet érez, ezért radikális döntést hoz, hátat fordít korábbi életének, és megnyit egy kis könyvesboltot Szöul egyik csendes negyedében. Innen indul a regény, de valójában nem a bolt működtetéséről szól, hanem az újrakezdésről, az önismeretről, és arról, hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz.
A könyvmolyoknak igazi csemege ez a regény, hiszen rólunk szól: az olvasásról, a könyvek szeretetéről, és arról az érzésről hogy milyen jó egy könyvesboltba üldögélni, és menedéket találni a könyvekben.
A könyvmolyoknak igazi csemege ez a regény, hiszen rólunk szól: az olvasásról, a könyvek szeretetéről, és arról az érzésről hogy milyen jó egy könyvesboltba üldögélni, és menedéket találni a könyvekben.
A könyvesbolt
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
Ajánló
Dani Fromcsenko: A Láger bohóca egy igazán különös és nehéz olvasmány volt. A bohócok világa eleve ösztönös ellenérzést vált ki belőlem, és a holokausztról szóló történeteket sem keresem tudatosan, mégis újra és újra szembejött velem ez a regény. Egy idő után már nem nagyon tudtam kikerülni, így végül belevágtam. A történet egy férfit követ, aki bohócként próbál túlélni a koncentrációs tábor embertelen világában, majd a háború után az elveszett emlékeivel és saját múltjával is szembe kell néznie. A regény nem lineárisan építkezik, folyamatosan váltogatja az idősíkokat és a nézőpontokat, ami néha kissé széttartóvá teszi, mégis működik a történetben. Különösen érdekes volt, ahogy a szerző a bohóc figuráját használja: egyszerre válik a túlélés eszközévé, az ellenállás szimbólumává, később pedig az elfojtás és a maszkviselés jelképévé is.
A könyv számomra nem elsősorban a naturális borzalmak miatt volt nehéz, hanem azért, mert nagyon erősen épít az emberi lélek sérüléseire és a trauma hosszú távú következményeire. A cirkusz világa és a haláltábor rideg valósága közti kontraszt végig különös feszültséget adott a történetnek. A regény ritmusa néhol egyenetlen, vannak események, amelyeket szívesen olvastam volna részletesebben kibontva, de a végére mégis szépen összeáll a teljes kép. És amikor minden a helyére kerül, akkor üt igazán. Bár kapunk valamiféle feloldást, a történet súlya ott marad az emberben az utolsó oldal után is. Nem könnyű könyv, de nagyon emlékezetes és elgondolkodtató olvasmány.
A könyv számomra nem elsősorban a naturális borzalmak miatt volt nehéz, hanem azért, mert nagyon erősen épít az emberi lélek sérüléseire és a trauma hosszú távú következményeire. A cirkusz világa és a haláltábor rideg valósága közti kontraszt végig különös feszültséget adott a történetnek. A regény ritmusa néhol egyenetlen, vannak események, amelyeket szívesen olvastam volna részletesebben kibontva, de a végére mégis szépen összeáll a teljes kép. És amikor minden a helyére kerül, akkor üt igazán. Bár kapunk valamiféle feloldást, a történet súlya ott marad az emberben az utolsó oldal után is. Nem könnyű könyv, de nagyon emlékezetes és elgondolkodtató olvasmány.
A láger bohóca
Te lehetsz a legelső, aki kedveli ezt a bejegyzést
