Oké, miii ez a könyv 🤩
Van az, amikor csak valami kis nosztalgiára vágysz. Egy kis misztikum, egy kis vámpíros vibe, vissza a régi világba, ahol minden titokzatos és minden érzés százszor erősebb. Aztán jön ez a könyv, és nemcsak visszavisz oda, hanem bedob a közepébe, és hagy, hogy kicsit elvessz benne.
Spicy? Igen. Kellően. De nem öncélúan. A feszültség nem csak romantikus – ott van a levegőben, a falak között, a mondatok mögött. Folyamatosan érzed, hogy valami készül, és azt is, hogy nem minden fekete vagy fehér.
És ami a legjobb: nem ciki, ha nem tini vagy már. Sőt. Talán most még jobban üt, mert nem csak fantáziálsz róla, hanem tudod, milyen érzések ezek, csak rég nem engedted meg magadnak.
Ez a könyv visszahozta bennem azt a korszakot, amikor a misztikus sztorikért éltem, és minden éjszaka egy kicsit mágia volt. Ugyanakkor adott hozzá valami felnőtt pluszt is – mélységet, testiséget, valódi feszültséget.
Szóval ha valaha is rajongtál a sötét, titokzatos, vágyakkal teli világokért, és nem bánod, ha egy regény néha forróbb, mint amire számítanál… akkor ezt olvasd el.
Mert igen, ez a sztori még mindig működik. Sőt, most igazán.

Amikor 2014 elején bemutatták a filmet a mozikban, én is ott ültem a nézőtéren. Már akkor mélyen megérintett Liesel története, és tudtam, hogy egyszer könyv formájában is szeretném átélni ezt az élményt. Azóta sok év telt el, közben megszerettem az olvasást is, így nem volt kérdés, hogy egyszer eljön ennek a könyvnek az ideje.
A regény a II. világháború alatt játszódik, a náci Németország egy kisvárosában. Egy árva kislány, Liesel kerül nevelőszülőkhöz, és miközben egyre sötétebbé válik körülötte a világ, ő a könyvekben talál menedéket. A történet különlegessége, hogy maga a Halál meséli el, és ez az egyedi nézőpont egészen sajátos hangulatot ad a könyvnek.
Liesel egy érzékeny, kíváncsi, szerethető kislány, aki próbálja megérteni a világ kegyetlenségét, miközben mélyen kötődik azokhoz, akik szeretettel veszik körül. Kitartása és a szavak iránti rajongása azonnal megfogott.
Hans, az ideiglenes nevelőapja, csendes, nyugodt jelenlétével biztonságot, elfogadást és szeretetet nyújt Lieselnek. Nem sokat beszél, de minden gesztusa őszinte törődést sugároz.
Rudy, a szomszéd fiú, citromsárga hajával, játékos természetével és mély ragaszkodásával az egyik legkedvesebb szereplő lett számomra. Még csak gyerek, de bátorságban és szívben sok felnőttet is maga mögé utasít.
Liesel, Hans és Rudy más-más okból, de mind közel kerültek hozzám, és teljesen belopták magukat a szívembe.
A pincében rejtőzködő zsidó férfi, a könyvlopások, a bombázások, a gyermeki naivitás és a háború borzalmai mind együtt alkotnak egy megrázó, mégis szívet melengető történetet.
Kevés könyv tud könnyeket csalni a szemembe, de ennek a történetnek a vége… nos, megkönnyeztem.
Egy különleges, mélyen emberi történet a szavak hatalmáról, a veszteségekről, és arról, hogyan őrizhetjük meg az emberségünket a legsötétebb időkben is.

Ez a könyv egyszerre hátborzongató és zseniálisan megírt. Feszültséggel teli, nyomasztó atmoszférája már az első oldalaktól kezdve beszippant, és végig nem enged. A történet főszereplője Frederick Clegg, egy magányos, zárkózott férfi, aki megszállottjává válik egy fiatal művészlánynak, Mirandának. Amikor hirtelen pénzhez jut, úgy dönt, valóra váltja álmát: elrabolja a lányt, és fogva tartja, mint egy szép pillangót, akit meg akar őrizni… örökre.
A könyv különlegessége, hogy két nézőpontból ismerjük meg a történetet. Először Frederick rideg gondolatai vezetnek minket, aztán Miranda szemszögéből látjuk, milyen az, amikor valaki teljesen elveszíti a szabadságát. Ez a váltás elképesztően erős hatást kelt: hirtelen nem csak olvassuk az eseményeket, hanem szinte már érezzük a félelmet és a tehetetlenséget.
Nem egy könnyed olvasmány, de mélyen elgondolkodtató: hol a határ vágy és megszállottság, szeretet és birtoklás között? A Lepkegyűjtő egy sötét, pszichológiai játszma, ami napokig nem enged szabadulni.
Ha szereted a feszültséggel teli, pszichológiai mélységeket boncolgató történeteket, akkor ez a könyv biztosan fel fog kavarni.

Ez volt a második könyvem az írónőtől a Bocsáss meg, Rose Gold után, amit nagyon szerettem, úgyhogy kíváncsi voltam, mit hoz ki egy újabb pszichológiai sztoriból. És bár ez a könyv teljesen más hangulatú, így is elég érdekes élmény volt.
A történetet három szemszögből követhetjük: Kit, Natalie és egy rejtélyes harmadik szereplő meséli el, hogyan kapcsolódik össze az életük - és persze mi a fene folyik valójában a Bölcsesség Erdejében, ezen az elzárt kis szigeten, ahol egy „önfejlesztő program” zajlik. A hangulat elég nyomasztó, végig ott van egyfajta feszültség, de nem az akció miatt, hanem inkább a fokozatosan kibontakozó titkok miatt.
Ez nem az a klasszikus, pörgős thriller, inkább lassan adagolja az infókat, és közben szépen lassan összeáll a kép. A kultusz témája erősen jelen van, ami nekem annyira nem a kedvencem, de ettől függetlenül le tudott kötni.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a karakterközpontú pszichothrillereket, ahol nem a lövöldözés, hanem a múltbéli traumák és a szereplők közötti feszültségek viszik előre a sztorit.
Nem lett a kedvencem tőle, de mindenképp érdekes olvasmány volt.

Shaker Heights első ránézésre maga a tökéletes kertvárosi álom: szép házak, jól nevelt gyerekek, szabályok mindenre, itt tényleg minden a helyén van. Vagy legalábbis úgy tűnik.
Elena Richardson is pont így él: négy gyerek, sikeres férj, csinos ház, rend és rendszer. De persze az egyik gyerek, Ivy, nem akar beállni a sorba, és ez már önmagában borzolja a kedélyeket.
Aztán megérkezik Mia Warren, aki művész, és vele a lánya, Pearl. Elena kiadja nekik a kis bérelt házát, és ezzel a döntéssel elindul egy lassú, de megállíthatatlan láncreakció. Mert míg Pearl belesimul a Richardson gyerekek életébe, addig Elena legkisebb lánya, Ivy egyre közelebb kerül Miához és ezzel együtt eltávolodik a saját családjától.
A történet középpontjában nemcsak egy titkokkal teli múlt, hanem egy elkeseredett gyermekelhelyezési per is áll, ami szembefordítja egymással a város lakóit. A kérdés pedig, amit a regény feltesz, egyszerre kegyetlen és elgondolkodtató: Ki az igazi anya? Az, aki megszüli a gyereket, vagy az, aki felneveli?
Nekem nagyon tetszett, hogy komolyabb témák is előkerülnek benne, például az anyaság nehézségei, az örökbefogadás vagy az, hogy mi alapján ítélkezünk mások felett. Ráadásul minden szereplő jól kidolgozott, senki nem csak jó vagy rossz, ettől lesz igazán életszerű a történet.
Nem volt egy könnyű vagy gyors olvasmány, de abszolút megérte. Biztosan elolvasom Celeste Ng másik két könyvét is!

A fülszöveg alapján ez a könyv nagyon ígéretesnek tűnt. Adott két barátnő, egy chilei túra, egy brutális eset, ami (állítólag) önvédelem volt, aztán hazatérés, új élet, de a múlt megismétli önmagát..
Ráadásul még Reese Witherspoon könyvklubjába is bekerült és ez nálam általában garancia egy izgalmas, okosan felépített történetre.
Ehhez képest… hát, nem mondom, hogy unatkoztam, de valahogy végig olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam. Nem tudnám megmondani pontosan, melyik könyvre vagy filmre emlékeztetett, de a legtöbb fordulat kiszámítható volt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz könyv lenne, mert egyébként végig fenntartotta a figyelmem, gördülékenyen olvasható, és a két főszereplő dinamikája is érdekes kérdéseket vet fel a határokról, függőségről, lojalitásról. Emily és Kristen kapcsolata kicsit beteges, kicsit toxikus, de pont ettől működik egy ideig. De a történetből éppen hiányzott az a csavar, amitől igazán emlékezetes lett volna.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, csak épp nem fog hetekig a fejemben maradni. Ha valaki szeretne egy könnyen fogyasztható, kicsit sötétebb hangulatú sztorit barátságról, függőségről és határokról, annak megér egy próbát.

Egy bögre kávé, egy adag palacsinta - és egy történet, ami úgy melengeti a szíved, mint a reggeli napfény.
Vannak könyvek, amik nem akarnak többnek látszani, mint amik - és pont ettől lesznek csodálatosak. Laurie Gilmore A Strawberry Patch palacsintázó című regénye egy ilyen történet.
A történet főszereplője Archer, aki egy szempillantás alatt fenekestül felforgatja az életét, amikor kiderül: van egy ötéves kislánya, Olive. A kislány édesanyja egy tragikus balesetben elhunyt, így Archer hirtelen egyedülálló apává válik. Addig Párizsban, egy elit étteremben dolgozott séfként, most pedig egy amerikai kisvárosban köt ki, ahol a helyi étkezde konyháján talál új otthonra. És persze segítségre is szüksége van…
Ekkor lép be a történetbe Iris, aki Olive dadusaként kezd el dolgozni. És bár a gyerekek nem igazán az ő világa, Iris mégis megpróbál helytállni - sok bénázással, még több szívvel és még annál is több humorral. 🥰
A kémia Archer és Iris között már az elején érezhető, és bár próbálnak határokat húzni, a köztük lévő vonzalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni. A romantikus feszültség finoman, de folyamatosan jelen van, és ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, az olvasó csak drukkol nekik, hogy végre egymásra találjanak.
És persze ne felejtsük el a regény egyik legfontosabb szereplőjét: a kisvárost. A helyszín igazi főszereplő, tele melegszívű, szerethető (vagy épp viccesen idegesítő) mellékszereplőkkel, akik miatt az ember úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Itt mindenki ismer mindenkit, minden sarkon van egy szelet süti vagy egy jó szó.
Igazi komfort olvasmány, ami mosolyt csal az arcodra, és amit egyszerűen nem lehet letenni. ☺️
Nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész, a Pumpkin Spice kávézó, habár azt is szerettem.
És érdekesség, hogy ez a Dream Harbor sorozat 4.része.
Várom a többit is!

King hatodik Setét Torony-regénye, a Susannah dala egy groteszk identitásdráma – álom és valóság, test és tudat rétegei folyamatos mozgásban vannak.
Ez a regény kevesebb puskaport és több lelki pusztítást tartogat, ami talán épp a sorozat szíve.
King itt nemcsak ír, de boncol.
Mia szála vérfagyasztó, és közben meglepően emberi.
A világ darabjaira hull – de előbb a lélek.

Cixin Liu Vándorló Föld című kötete nem csupán sci-fi: ez geopolitikai és filozófiai tükör is.
A novellákban megjelenő technológiai csodák nem csupán díszletek – az emberi sors, felelősség, hatalom és áldozat kérdései köré szerveződnek.
A címadó történet grandiózus poszt-apokaliptikus vízió, a kisebb írások viszont gyakran sokkal intimebbek – és épp ez teszi teljessé a képet.
Egy újfajta sci-fi hang: keleti, globális, mégis nagyon emberi.

Ez nem az a rózsaszirmokkal teleszórt kisvárosi romkom. Ez egy mocskosul forró, sötét alvilágba vezető utazás – és lehet, hogy nem is akarsz majd visszajönni onnan.
Genevieve a lehető legegyszerűbb életet próbálja élni.Nincsenek nagy álmai – csak túl akar élni egyik napról a másikra.
De amikor az apja nyomtalanul eltűnik, és az utcai barátnőjét brutálisan meggyilkolják, minden egy csapásra megváltozik. Egyetlen célja lesz: megtalálni az apját… és a gyilkost. A nyomok pedig egyetlen helyre vezetnek – Arran belső körébe.
Arran első pillantásra minden, amit Genevieve elkerülne: bandatag, egy éjszakai klub tulajdonosa, és nyakig benne van a város alvilági játszmáiban. De a lány kénytelen közel kerülni hozzá – és túl közel is kerül…
“Szemtől szembe kerültem egy bandataggal. Lélegzet-visszafojtva bámultam vissza rá, és felgyorsult a szívverésem. Teljesen elvesztettem az eszemet.”
A történet sodró lendületű, tele feszültséggel, titkokkal és meglepetésekkel.Bandaháborúk,gyilkosságok,illegális üzletek rejtvényei várjak az olvasót.Minden fejezet után több kérdésed lesz, mint válaszod.
A karakterek élnek, lélegeznek, nem sablonok. Genevieve nem az a naiv, döntésképtelen lány, akivel tele van a műfaj.Nagyon szeretem, amikor több nézőpontból tárul fel a történet,így sokkal mélyebben bele lehet látni a karakterek lelkébe, és ez most is plusz élményt adott.
“Egy pillanatra sem fordította el rólam az intenzív tekintetét; olyan volt, mint egy vadász, aki játszik a prédájával.”
És Arran… Arran sötét múltja és kiszámíthatatlansága teljesen beszippantott.Már az elején megfogott, de ahogy haladt a történet, egyre jobban megmutatta, mennyi minden rejlik benne. Egyértelműen az egyik kedvencem a történetből.
“–Ha elárulsz, azzal elpusztítasz.”
A kettejük közötti kémia fájdalmasan forró, de nem nyomja el a történet izgalmait.
Alig várom a folytatást,nagyon ígéretesnek tűnik ez a sorozat.Ajánlom mindenkinek, aki szívesen elmerülne egy izgalmas, sötét, de korántsem ártatlan történetben.Tőlem 4,5⭐️-ot kapott.

Mit is mondhatnék: egyszerűen imádnivaló ez a könyv, úgy, hogy nem tökéletes, de nem is foglalkozunk a tökéletességgel, csak élvezzük a regényt.
Mindenkinek ajánlom, aki valaha is szerette volna megtorolni a szemétkedéseket, amik jellemzően egy embertől vagy egy csoporttól származnak.
A cím hamar értelmet nyer az előző rész ismeretében, azaz a lányok visszavágója következik.
Ez a visszavágó nem olyan kegyetlen, mint, ahogy velük bántak, inkább szellemes, amin gonosz kis kacajt tudunk minden akciónál mi is elereszteni ..és ettől még jó emberek vagyunk!
Azt gondolom, hogy ezért adnék hosszú idő után 5 csillagot erre a könyvre, mert elégtétel élményt kaptam (ami kimaradt az én alsós ügyeim után, amikor engem szekáltak), így terápiás célra is tudom ajánlani!