A Cartaphilus jóvoltából én is elolvashattam Tracy Wolff Sóvárgás című könyvét. Mielőtt belevágtam, rengeteg ellentmondásos véleményt olvastam a könyvről – volt, aki imádta, mások pedig csalódottak voltak. Emiatt nekem is vegyes elvárásaim voltak, bár a fantasy műfaj, különösen a vámpíros-boszorkányos történetek mindig közel álltak a szívemhez.
Az első fejezeteknél viszont kicsit nehézkesen haladtam – nehezen vettem fel a fonalat, nem igazán éreztem izgalmasnak a kezdést. Viszont ahogy haladtam előre, egyre jobban belemerültem a történetbe, és a végére már faltam a lapokat. A karaktereket sikerült nagyon megszeretnem, különösen tetszett, hogy egy bentlakásos iskolai közegben játszódik a történet – ez mindig egy plusz pont nálam. Illetve nagyon imádtam a fejezetek címeit.
A Sóvárgás nem tökéletes, de van benne valami, ami beszippant. A romantika, a misztikum és a lassan kibontakozó természetfeletti világ jól egyensúlyozza egymást, és a vége után már tudtam, hogy érdekel a folytatás is.
Összességében: ha szereted a misztikus, iskolás fantasy-történeteket, adj neki egy esélyt – lehet, hogy téged is épp úgy magával sodor, mint engem.

Aldous Huxley Szép új világ című műve éles társadalomkritikát fogalmaz meg egy olyan jövőképről, ahol a boldogságot nem az egyéni kiteljesedés, hanem a genetikai manipuláció, a fogyasztás és a mesterséges szórakoztatás biztosítja. Ebben a világban az emberiség lemondott a szabadságról és a mélyebb érzelmekről egy felszínes jólét érdekében. Huxley zseniálisan ábrázolja, hogyan válhat a tudomány és a technológia fejlődése a szabadság ellentétévé, ha nem társul hozzá valódi erkölcsi felelősség. A Szép új világ nemcsak irodalmi, hanem filozófiai szempontból is maradandó mű, amely méltán foglal helyet a disztópikus klasszikusok között.

Milan Kundera Hecc című kisregénye finom iróniával és mély emberismerettel tárja fel, hogyan válhat egy jelentéktelennek tűnő tréfa végzetes félreértéssé. Az író pontosan rajzolja meg karaktereit, miközben rámutat a szavak hatalmára és az emberi kapcsolatok sebezhetőségére. Rövid, de erőteljes mű, amely méltán tartozik a modern irodalom kiemelkedő darabjai közé.

Bár az igaz, hogy nem ez lett a kedvenc történetem Lucy könyvei közül, azért ebben a történetben is voltak kedvenc jeleneteim, pillanataim, idézeteim. És mivel soha nem célom senki kedvét elvenni az olvasástól, így gondoltam hozok pár kedvenc idézetet, hátha ennek alapján megjön a kedvetek az olvasásáshoz!💗
,,Amikor legutóbb csókolóztunk, te sírtál. Nem akarok így emlékezni ránk. Adj valami olyat, amire szívesen emlékezhetek, Paige.”
,, – Hercegnő, a szerelemben és a háborúban mindent szabad.”
,, – Miért olyan nehéz ez?
– Mert van valami köztünk, amiért érdemes harcolni. Nem veszíthetlek el.”
,, Az ő szemében te egy hiba vagy, amit nem lesz hajlandó mégegyszer lekövetni.”

Nem tudtam, hogy mire számítsak Keikó vegyesboltjával kapcsolatban, mert azt láttam, hogy a magyar vélemények egyelőre meglepően megosztóak. Úgy álltam hozzá, hogy én alapvetően nagyon szerettem a legtöbb általam eddig olvasott japán könyvet, így hátha ez is tetszeni fog. Spoiler: tetszett. 😇
Azt hozzátenném, hogy jellegzetesen japán: nagyon rövid, és nem sok minden történik benne, de nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabbak az érzések és a mögöttes tartalom, amit átad.
Keikó a fülszövegben - és egyébként a regényben is - “furcsa” lánynak van titulálva, nincs pontosan kifejtve, hogy miért nem tud beilleszkedni, hiszen pszichológus sosem tudta megfelelően diagnosztizálni. Ahogy egyre tovább olvassuk viszont teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy miért akadnak problémái a főszereplőnek, ezt én most nem lőném le (ha még a molyos címke nem tette meg), de minden világos lesz, amint megismerjük az érzéseit, gondolatait.
Nem csupán erről ír azonban érdekes dolgokat a szerző: a férfi-női szerepek kérdése is megjelenik, méghozzá egy nagyon szélsőséges nézőpontokkal rendelkező másik karakter által. Olyan dolgok vannak tehát ebben a röpke 200 oldalban, amiről - azt gondolom - nagyon fontos lenne beszélni, érdemes érzékenyíteni.
Ha nem zavar a kevéske cselekmény, abszolút ajánlani tudom a kötetet, én egy nap alatt ledaráltam, de gyakorlatilag teleraktam jelölő cetlivel. Úgy érzem, egy jó része velem fog még maradni egy darabig.

Amit szerettem a könyvben:
- Paige munkamorálját, a stábbal való kapcsolatát, a célorientáltságát.
- Gannon jóképű, jószívű, tehetséges, jó a humora, kellően sármos és karizmatikus, családorientált és kitartó.
Tetszett, hogy egyedi bútorokat gyárt, hogy szereti a gyerekeket és néha egy morcos medvévé alakult át.
- Tetszett a stáb humoros párbeszéde.
- Tetszett, hogy van tanulság és mondanivalója a történetnek.
Ami viszont abszolút nem:
-E/3-as írásmód, sok felesleges leírás.
- Az időbeni ugrálások miatt néha azt sem tudtam mikor és hol tartunk, mire megszerettem egy családot, már máshol jártunk időben.
- Paige-t és Gannont csak a forgatások tartják össze, nem is kaptak esélyt, hogy normális kapcsolatot kialakítsanak.
- Egyikükről túl sok információt, a munkájuknak élnek , ezért a kapcsolatuk is kimerül annyiban, hogy munka, szex , evés, így ez bennem egy idő után frusztrációt okozott.
- A vége eltúlzott, túl drámai , miközben Paige szinte semmit nem tett bele ebbe a kapcsolatban érzelmileg.
Mintha egy egyoldalú kapcsolatról olvasnék.
Annyi lehetőség volt ebben a könyven, valahogy mégsem tudott elérni a szívemig.
Maila és anyukája voltak azok , akiket nagyon megszerettem, és a sorsuk lesúlytott érzelmileg, azok meghitt pillanatai voltak a könyvnek.

Tegnap este befejeztem a könyvet és nagyon vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban.
Gyerekkoromban hatalmas rajongója voltam a házfelújítós műsoroknak, mindig izgatottan vártam a leleplezést, és hihetetlen izgalmas volt belátni kicsit a kulisszák mögé.
Emellett fontos téma szerintem a nők elnyomása/elnehezítése még mindig a mai világban, amiért Paige tíz körömmel küzd, hogy megmutassa a világban, hogy ebben az iparágban a nőket mennyire ellehetetlenítik.
Az erős kezdés ellenére, a könyv közepétől ellaposodott, unalmas és kiszámíthatóvá vált az egész történet.
Szerettem Paige és Gannon párosát, mégsem éreztem azt az igazi érzelmi katarzist amit megérdemeltek volna.
Számomra sokat rontott az E/3-ás írásmód is, sokkal jobban kedvelem ha több a párbeszéd, mint a vontatott, monoton leírás, amiből itt rengeteg volt.
Pedig amikor egymásra hangolódtak, szikrázott köztük a levegő.
Megvolt a kémia, de ennél többet nem éreztem.
A vége pedig egyenesen kriminális volt számomra. Paige huzavonáját és indokolatlan szenvedését alapból sem értettem, hiába a karrier, mégsem jutott vele sehova, de a nagy dráma és csattanó indokolatlan, túl nyálas és oda nem illő volt.
Szerettem mégsem tudtam igazán beleélni magam ebbe a történetben.

Nagyon régóta szerepel a kívánság listámon Eleanor Dare elveszett könyve, szóval nagyon örültem, amikor lehetőségem nyílt olvasni a könyvet a Moobius jóvoltából.
Volt egy elképzelésem, miről is fog szólni. Egyet elárulok mindenkinek, hát nem arról amire én gondoltam.
Eleanor Dare elveszett könyve nem egy pörgős, fordulatos regény, hanem egy lassú sodrású, lélektanilag gazdag történet, az emlékezet és a múlt hatása a jelenre van a történet középpontjában .
Azoknak ajánlom, akik szeretik a hangulatos, érzelmekre épülő könyveket, és el tudnak merülni egy olyan világban, ahol a szavak legalább olyan fontosak, mint a történet maga. Arra ösztönöz, hogy a saját családi történeteinkre is új szemmel tekintsünk.
Teljesen igaz az írónő ajánlása is : Minden kiváncsi lánynak. És ez így is van

Sziasztok 💜
Lucy Score-Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3)
Könyvértékelés:⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️
Ismét visszarepültem a kisvárosba, sajnos ezúttal utoljára, hogy belessek a kicsit különc de szexi könyvtáros Sloane és a rideg, pókerarcú “Öltönyös Apuci” Lucian történetébe.
Nehezen találom a szavakat, hiszen ez a könyv ismét egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel, széttört majd újra összerakott, komoly kötődés akakult ki a szereplőkkel.
Lucian Rollins, imádlak💜
A férfi látszólag egy igazi seggfej, egy rideg, kemény, számító üzletember, akinek sokkal fontosabb a győzelem és a rosszfiúk kicsinálása mint a boldogság,aki olyan kemény páncélt húzott fel maga köré, hogy szinte azt hisszük, Luciferrel együtt, hogy senki nem képes betörni rajta.
….Na de, Sloane úgy robbantja le ezeket a falakat, hogy ott kő kövön nem marad.
Kettejüknek közös múltjuk van, amiről senkinek nem beszélnek, a férfi pedig sokáig mindent megtesz, hogy még csak gondolni se kelljen a nőre akit “utál” és arra az elszakíthatatlan kötelékre ami Sloanhoz köti🤭
Sloane egy igazán tűzről pattant nő, aki előbb cselekszik és utána gondolkodik típus. Imádja Luciant bosszantani..majd rájön hogy van valami,amit még ennél is jobban imád a férfiban…🙈😍
Imádtam köztük a kémiát, a haragjukat, a poénokat és hogy a szerelem mindig is opció volt számukra💜
Egy lezáratlan múlt…
Egy tragédia…
Egy titok..
Egy árulás..
És vágyakozás..
De vajon vágyhatsz-e a múltra a jövődben?🌸💜
Kifejezetten tetszettek a visszatekintős fejezetek, hogy így ismerkedtünk meg a múlttal. A többi szereplőnk is feltűnik, a Morgan fivérek ismét zseniálisak, és Nashnak végre bekötik a fejét.
Utolsó könyv a trilógiából, úgy hogy kicsit szomorú vagyok, de ezek a könyvek állandó lakói lesznek a polcomnak és a szívemnek,ugyanúgy mint 🤭
Viking és Százszorszép🩵
Nagymenő és Angyal🩷
na meg Lucifer és Tündér 💜

reading update:
Most járok a könyv felénél, ahol épp megtörténik a szerelmi dráma, és picit bajban vagyok, mert ezen a ponton kezdett el a történet lefelé ívelni számomra.
Van mondanivalója, tetszett maga a televíziózás/forgatás hangulata, Gannon és Paige szikrázó kapcsolata, de zavar a folyamatos időbeni ugrálás és a kicsapongó érzelmi skála.
Nem érzem, hogy ez a kapcsolat kettejük között elmélyülne, de nagyon reménykedek, hogy felfelé fog ívelni a vége, mert nem szeretnék csalódni. 🙏🏻

A könyv felénél járok és teljesen ki tud kapcsolni a sztori, csak sajnos nagyon kevés időm van mostanság olvasni a munka miatt. Aranyos, spicy és vicces is. A kedvenc kombinációm! Szerintem tudom mi lesz a vége, de az oda vezető út kedves és pihentető kikapcsolódást nyújt! 😊

Egy pár King könyv a polcomról. Természetesen nem az összes! Valamint van még néhány kívánságlistás amit be kell szereznem! 😊

Ma végre valahára sikerült el is kezdenem ezt a könyvet!
Lucy Score mindig megtalálja az utat a szívemig, és ez ezúttal sincs másképp!💗
Ha esetleg valaki nem tudná, ez a történet kapcsolódik a Karácsonyra állni fog/ Amit a hurrikán meghagyott regényéhez. 😜
Nagyjából a könyv 1/3-át sikerült elolvasnom, természetesen így nem szeretnék előre elkiabálni semmit, de hatalmas bizodalom van bennem!😍
Hamarosan hozok még kis szösszeneteket, hogy hogy alakul a kapcsolatom a történettel, elöljáróban csak annyit mondanék, hogy még az E/3-as írásmód sem tántorít vissza ( pedig az a gyengém), illetve Gannon teljesen levesz a lábamról…
A “hercegnő” becézés alapból is a kriptonitom… de Gannonnak van hozzá az a sármos vibeja is.

Kicsit másra számítottam ettől a könyvtől és valszínüleg azért tetszett kevésbé. Titkon szerintem ahhoz hasonlót mint A dal, amely vihart kavar pedig tudom hogy az NA az Izara pedig YA. :D
A világ szerintem nagyon jól ki van dolgozva kapnk démonokat, boszorkányokat, ellenállókat szóval mindent, amit én szeretek egy fantasyban. :D
Ami miatt kevésbé tetszett az az volt, hogy itt úgy tudjuk meg az információkat a világról, hogy fogják a főszereplőt és elmndják neki mint egy tanórán. Én jobban szeretem ha a történések közepette szépen megtudjuk hogyan is működik a világ, de az is lehet, hogy velem van a baj mert elveszek egyszerre a sok infó között. :D
Tervezem folytatni a sorozatot mert egy jól felépített első rész volt ez szerintem. aki pedig szereti a YA fantasykat szerintem kötelező. :D

Vannak könyvek, amelyek már a borítójukkal azt suttogják: „Ez neked szól.” És néha tényleg igazuk van. Az eltűnt könyvesbolt pontosan ilyen volt – legalábbis eleinte.
Az eltűnt könyvesbolt egy nagyon érdekes és izgalmas történet, melynek középpontjában egy misztikus könyvesbolt áll, amely csak arra vár, hogy rátaláljon az, akinek iránymutatásra van szüksége. A történet három szálon fut, a múltban megismerhetjük Opaline alakját, aki a házasság elöl menekült Párizsba, majd Dublinba, ahol végre azzal foglalkozhatott, amelyre mindig is vágyott. Önálló nőként élhette életét és megnyithatta álmai könyvesboltját. A jelenben pedig Martha és Henry alakját ismerhetjük meg. Martha az erőszakos férjétől menekült, majd házvezetőnőnek szegődött a szeszélyes, idős dáma, madame Bowden dublini otthonába. Henry pedig azért érkezett a városba, hogy megtalálja Emily Brontë elveszett második regényének kéziratát. Kettejük sorsa az első pillanatban megpecsételődik, mikor találkoznak egymással, a kérdés csupán az, hogy vajon elég bátrak lesznek-e ahhoz, hogy felismerjék az, hogy világszenzációt jelentő öreg papíroknál valami sokkal fontosabbra lelhetnek együtt.
A regény első fele igazi könyvmoly-álom: egy különös bolt, egy elveszett kézirat, és egy nő, aki elmerül a múlt titkaiban. Az irodalom rajongóinak külön öröm lehet a sok-sok utalás – Austen, Woolf, Dickinson és még sokan mások köszönnek vissza a lapokról. Az atmoszféra finoman varázslatos, meghitten nosztalgikus, és annyira szép gondolatokkal van tele az olvasás és az írás erejéről, hogy alig bírtam letenni. Martha és Henry alakja is rendkívül szimpatikus volt az elején, igazán megkedveltem az alakjukat és vártam, hogy miként nyílnak majd meg egymás irányába.
És aztán jött a második fele… ahol valami elcsúszott. Mintha túl sok mindent akart volna egyszerre elmondani a szerző. Túlírtnak éreztem, sűrűnek, néhol már-már fárasztónak. Martha és Henry története sajnos nem tudott úgy kibontakozni, ahogy szerettem volna – főleg azért, mert képtelenek voltak érdemben kommunikálni egymással. A konfliktusok nagy része félreértésekből fakadt, és egy idő után ez elkezdett zavarni. Opaline történetszála végig jobban tetszett. Igazából az ő karaktere volt számomra a regény igazi szíve. Egy érzékeny, okos, bátor nő, aki az 1920-as évek minden elvárásával szemben próbálta megtalálni a saját útját. Az ő szála egyszerre fájdalmas és felemelő, és szívből szurkoltam neki, hogy végül megkapja azt az életet, amit megérdemel. A regény ezen része finoman, de határozottan mutatja meg, milyen nehéz volt akkoriban nőként érvényesülni – különösen, ha valaki írni, alkotni, önállónak lenni vágyott.
Nagyon szerettem az eltűnt könyvesboltot és azt, hogy mikor és hogyan bukkant fel azok számára, akiknek igazán szüksége volt rá. A szerző a valóságot és a fantasztikumot úgy fonja össze, hogy az olvasó számára szinte természetesnek hat. Mintha a hétköznapok része lenne. A történetben nem voltak hatalmas mágikus rendszerek, hősies küldetések – inkább apró csodák, melyek szelíden, de mélyen megváltoztatják a szereplők világát. A történet emlékeztet minket arra, hogy a valóság nem mindig logikus, és hogy a történetek – bármennyire is földhözragadtnak tűnnek – mindig hordozhatnak egy csipetnyi csodát.
Nagyon érdekes és izgalmas volt látni, hogy Opaline és Martha története miként simul egybe, számítottam erre a szálra, de mégis simogatta a lelkemet.
Az eltűnt könyvesbolt talán nem lett akkora kedvenc számomra, mint ahogy reméltem, de a hangulata, a kézirat rejtélye, az irodalmi rétegei, Opaline alakja és a könyvek iránti szeretete miatt mégis mély nyomokat hagyott bennem. A hibái ellenére sem tudok haragudni erre a könyvre, nagyon örülök, hogy sorra kerítettem.