A kis herceg gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szól, de az általa nyújtott olvasmányélmény teljesen más attól függően, mikor olvassuk.
Gyerekként inkább a cselekményre és a különleges illusztrációkra figyelünk, bár bevallom őszintén, hogy egy árva szóra nem emlékeztem belőle, pedig sokat olvasták nekem gyerekként. Talán mert még nem is értettem igazán azt a hatalmas jelentőségű mondanivalót, amit ez a vékony kis kötet rejt.
Pedig ez a néhány oldal elég komoly tanácsokkal látja el az olvasót. Felnőtt fejjel rávilágít arra, mennyire komolynak érezzük magunkat a mindennapokban, miközben sokszor csupa haszontalansággal töltjük az időt. Eközben pedig az igazán fontos dolgokra a rohanás közepette gyakran már nem is figyelünk.
Mindenképp érdemes újraolvasni érettebb fejjel és több élettapasztalattal. Ha elolvastad és nem tetszett, akkor kicsit érleld még a polcon, majd adj neki egy új esélyt pár év múlva.

Anyukámtól kaptam kölcsön ezt a könyvet, neki nagyon tetszett, de őszintén szólva nekem most sajnos nem lett a kedvencem. A szemszögváltásoknál gyakran megismétlődtek a cselekmények, ami miatt elég lassan haladtam vele. Maga a téma szerintem nagyon jó volt, viszont ahogy haladt előre a történet, kicsit elveszett róla a fókusz. A szereplőket sem sikerült igazán megkedvelnem, és közben végig azt éreztem, hogy a világ ennél sokkal többet is tartogathatott volna.
Anyukámnak viszont nagyon tetszett, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy a könyv megtalálja majd a saját közönségét, csak sajnos nem én voltam az.

Ez volt az első King-könyv, amit valaha olvastam.
Eszméletlen jó misztikus krimi, izgalmas, fordulatos, helyenként tök félelmetes... Már csak azért olvastam tovább, mert mindenáron tudni akartam, mi lesz a vége. Őszintén szólva nekem már ez is elég para volt, pedig a barátaim mondták, hogy ez nem vészes King mércével, úgyhogy még nem tudom, mennyire merjek belevágni a többi könyvbe… Viszont az alapkoncepció nagyon tetszett és olvasás közben rengeteget gondolkodtam azon, mi is lehet valójában a háttérben.
Az egyetlen problémám a vége volt, amilyen lassan és feszülten épült fel a történet a megoldásig, olyan gyorsan lett vége. Szinte egyik pillanatról a másikra, nekem egy kicsit túl gyorsan.
A könyv után megnéztem a sorozatot is, de számomra a könyv sokkal jobban működött.

Korábban még könyvtárból olvastam, de a sorozat megjelenése előtt újra el szerettem volna merülni benne.
Időben nem járunk olyan régi Westerosban, mint a Sárkányok háza esetében, inkább kb. Aemon mester gyerekkorának idején, amikor a Targaryenek még vígan uralkodtak. Ekkor élt egy „lovag”, Ser Duncan a magas.
A nevével tulajdonképpen meg is tudtuk a lényeget, elég magas volt és a szó legszebb értelmében egyszerű. Az ő történeteibe pillanthatunk bele megismerve a kóbor lovagok életét. Ők lényegében azok a lovagok, akik esküt tesznek, de nem szolgálnak egy úr seregében sem.
Útja során fegyverhordozója is lesz, Egg, aki még csak egy kisfiú, de hihetetlenül eszes és remek szeme van a részletekhez. Az egyszerű és az éles eszű párosából nagyon jó párbeszédek születnek, az egész történet könnyed és humoros, még akkor is, amikor éppen minden elég undi körülöttük.
Eleinte egy lovagi torna eseményeibe pillanthatunk be, ahol Dunk a saját bőrén tapasztalja meg, hogy nem minden a termet. Idővel majd bekapcsolódnak a nagy házak is a történetbe, de nem árulnám el hogyan, hiszen egy igazi Trónok Harca fordulatot az olvasónak kell felfedeznie.

Nos teljesen értem hogy miért az a címe a könyvnek ami. Ez a történet az elődjét is felülmúlta. Úgy lángolt a kezemben a könyv amikor Knox és Harper egy légtérben volt, hogy azt hittem poroltóra lesz szükségem 😅.
Imádtam minden percét.
Az elfojtott érzelmeket, a kimondatlan vágyakat és olyan pillanatokat, amikor tudod, hogy valami elkerülhetetlenül közeleg. És ettől lesz minden jelenetük annyira feszültséggel teli.

Rebecca Yarros ismét bebizonyította, hogy mennyire ért az érzelmekhez. Van valami különleges abban, ahogyan az írónő a fájdalmat, a reményt és a szerelmet egymásba fonja. Ez a történet nemcsak romantikus, hanem tele van szenvedéllyel, törékenységgel és azokkal a pillanatokkal, amik miatt egyszerűen nem akarod letenni a könyvet.

Valérie Perrin
Másodvirágzás
"Ahol voltál, már nem vagy ott, de mindenütt jelen vagy, ahol én vagyok."
Élet, halál, gyász, titkok, sérelmek, önfeláldozás, végtelen szeretet, magány, bírálat, megvetés, elfogadás, újrakezdés, segítség..., és megannyi minden, amit ez a gyönyörűen fájó könyv megtestesít.
A főszereplő, Violette, tizenkilenc éve él egyedül, temetőgondnekként egy francia kisvárosban. Férje évekkel ezelőtt eltűnt, de ő sosem kereste, megromlott a házasságuk.
Karöltve jeleníti meg az író, a jelent és a múltat. Az élet és a halál egyenrangú félként táncot jár a könyvben, és hol egyik, hol másik fél vezeti a partnerét, néha pedig egyszerre teszik meg a lépést. Melankólikus mű, de nem hangolja le az olvasót, sokkal inkább táncra hívogatja.
Megrendítő történetek, mégsem ellenszenvet kelt, hanem együttérzést. Számtalan tapasztalattal, küzdelmekkel, és tanítással arra tekintve, hogyan lehet egy nehéz, kilátástalan helyzetből ismét felállni, megerősödve venni az akadályokat, amelyeket az élet sodor az utunkba. A sajátunk és mások történetéiből építkezve, megalapozni a jellemünket, megerősíteni, felvértezni a lelkünket.
Életem egyik legszebb olvasott könyve, és örök kedvenc marad. Mindegyik résznél megszakadt a szívem, aztán ismét összeforrt. Az életünk is ilyen, az események, személyek, megszakítják a szívünket, aztán össze is forrasztják.

Eredetileg a sorozat fogott meg és mint nagyon gyakran, egyszerűen nem tudtam kivárni a folytatást. Két évad között konkrétan megszereztem egy diplomát… szóval el tudjátok képzelni, mennyire türelmetlen lettem.
Így végül elolvastam a könyvet is, ami összességében nagyon jó élmény volt. Érdekes olvasmány, bár néhol kicsit száraznak éreztem. Viszont az illusztrációk valami egészen gyönyörűek, egy-egy képnél simán el lehet időzni.
Lényegében egy „történelemkönyvről” van szó, csak éppen egy másik világban. Szóval ha valakit a történelemórák emléke kicsit el is riaszt, akkor is érdemes adni neki egy esélyt, mert mondjuk Széchenyi mellett nem repkedtek sárkányok… Aegon mellett viszont igen.
Ha nézitek a sorozatot, szerintem mindenképp érdemes elolvasni. Én legalábbis egyáltalán nem bántam meg.

Februárban, kicsit a Valentin naphoz kapcsolódva, újra elővettem ezt a könyvet.
Valószínűleg minden életkorban mást ad, és az olvasó mindig másra tud benne fókuszálni. Amikor először olvastam, éppen húsz év körül lehettem. Most teljesen másként hatott rám.
A könyv többek között arra is rávilágít, hogy mennyire nagy szüksége lenne az embereknek terápiára. Annyi történet, annyi nézőpont jelenik meg benne és mind valahogyan a szerelmet járja körül. Hajlamosak vagyunk ezt a témát csak a saját tapasztalataink alapján megítélni, pedig a szerelem annyi különböző formában mutatkozik meg. Rengeteg következménye van a társadalomban és az egyének életében is.
Sok tanulnivaló akad ebben a kötetben. A kérdés már csak az mit kezdünk vele?
És talán az is, hogy vajon valóban mi döntünk… vagy a hormonok és a kémiai folyamatok döntenek helyettünk.

Az előző héten érkezett meg hozzám ez a könyv, és te jó ég… hatalmas!
Sokan kérdeztétek tőlem, hogy hány oldalas, de igazából nem az oldalszáma extrém magas. Egyszerűen nagyon jó minőségű papírból készült és ez adja a könyv igazi vastagságát.
A történet egyelőre kicsit lassan indul, de már most érzem, hogy van benne potenciál. A világépítés eddig kifejezetten tetszik és nagyon kíváncsi vagyok, mikor fog igazán beszippantani.
Remélem a továbbiakban is ilyen jó lesz.

A hétvégén kezdtem el a könyvet, és te jó ég… imádom!
Ennek a sorozatnak szerintem minden része zseniális, de ahogy haladunk előre, egyszerűen egyre jobb és jobb lesz.
Viszont most megint elkövettem azt a hibát, hogy azt hittem már elég mélyen vagyok a történetben ahhoz, hogy nyugodtan nézegessek fanartokat meg családfákat. Hát… nem voltam.
Természetesen sikerült komoly spoilereket ellőnöm magamnak.
Úgyhogy kérlek, ha épp ennél a résznél tartasz, ne nézegess ilyen tartalmakat! Még rengeteg izgalmat és fordulatot rejteget ez a világ, és sokkal jobb, ha olvasás közben fedezed fel őket.

Összességében a történet Hazelt, egy kedves, öntudatos kisvárosi könyvesbolt tulajdonosát követi nyomon, aki a fahéjas csigákról ismert és akinek megrekedt élete változásért kiált mielőtt betölti a 30at. Találkozik Noah-val, aki egy jóképű, tetovált, hajó tulaj és sosem vágyik komoly kapcsolatra. Amikor Hazel titkos üzeneteket kezd felfedezni a könyveiben, Noah-val kincsvadászatra indulnak, hogy megoldják a rejtélyt. Noah és Hazel hevesen egymásba szeretnek, a kémia pedig szikrázik közöttük.
Eddig úgy gondoltam, hogy a Pumpkin spice kávézó a kedvenc részem a sorozatból, viszont egy minimálisan ez jobban tetszett. Valljuk be, nyilván Noah győzött meg.
Valamiért én azt hittem mindegyik kötet ősszel játszódik, de örültem neki, hogy ez a történet egy cuki, nyári olvasmány, sirályokkal és Taylor Swift hangulattal és egy kis Scooby-Doo-ra hasonlító krimis szállal. Jól hangzik ugye? 🤌
Imádtam Hazelt és a barátja akartam lenni, nagyon tetszett, hogy megtanulta, nem kell megváltoztatnia önmagát ahhoz, hogy az emberek szórakoztatónak tartsák! Végig az volt. Voltak szorongásai ami azért is tetszett, mert igazi volt, emberi, ki kellett lépnie a komfortjából, eleinte habozott, de végül bátor volt. Noah pedig, a vélt rosszfiú, de belül csak egy férfi, aki jobb akart lenni, mint a múltja. Imádtam a párosukat! 😍
Nagyon élveztem ezt a könyvet is! Romantikus, kisvárosi, krimis, egyszerűen csak Dream Harbor. (Azt hiszem, egy kicsit spicybb, mint az előző, de egyáltalán nem bántam.) Alig várom, hogy elolvashassam a következő részt. ❤️

Könyvajánló💫
Jolie Vines: Arran játékszere ✨
Könyvértékelés: 5/⭐️⭐️⭐️⭐️
“Olyan gyönyörű vagy, mint amilyen dühítő…”
Ez a könyv a 2026-os első moobius márkanagykövet csomagomba lapult és picit féltem tőle 🙈 Lassan is rázódtam bele, az eleje nekem picit túl sok volt. Aztán hirtelen bumm..és csak olvastam olvastam olvastam..Oly annyira, hogy a következő rész már nem csak a polcomon várakozik de már el is kezdtem
olvasni 😀
Egy játék, egy bandavezér, sötét múlt és vágyak. Azt hiszem ezeke a szavak jellemzil leginkább a könyvet. Gen túlságosan mélyen kezd kutakodni amikor egy olyan játék részesévé válik amiről semmit nem tud. Ennek következtében elrabolják és Arran az élete részévé válik. A kapcsolatuk tégláról téglara épül fel és szép lassan a titkok is a fényre kerülnek.
Arran személyisége teljesen más mint amit Gen elsőre gondolt és nem nehéz kitalálni hogy beleszeret. Na és hogy Arran aki távol tartja magától és nem is ismeri a szerelmet, viszonozza azt?
A kémia kettejük között egyértelmű. Lángoltak a lapok. A háttérben mozgó krimi szál pedig még inkább felperzselt mindent. Összességében tetszett, és várom mit tartogat a kövi rész. 😊
Köszönöm a könyvet @moobius.hu ✨

Ez volt az első könyvem Szántó Dánieltől. Az vitathatatlan, hogy a stílusa nagyon olvasmányos, jól lehetett haladni a könyvvel. Tetszett benne ez a kosaras szál is, érdekes volt betekintetni a kosarasok világába. Azonban nem tudok elmenni a mellett, hogy már a könyv legelején tudtam, hogy ki lesz a gyilkos, és közben is valahogy kiszámíthatóak voltak sajnos a csavarok. Így sajnos bármennyire is jól indult a történet, illetve jó volt a stílus, engem ez most nem tudott meggyőzni.

Könyvajánló💫
Caroline Peckham & Susanne Valentin: Zodiákus akadémia 4-Árnyhercegnő
Könyvértékelés: 5/⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️💫
Még a hatása alatt vagyok..mert ez a függővég az utolsó 2 fejezettel..a szívembe mart. Mert nem lehet ez a vége, ugye nem..
Rá kell jöjjek, hogy függője lettem a sorozatnak. A részek egyre vaskosabbak viszont én egyre gyorsabban olvasom el őket, falom a lapokat🙈
Miután fény derül a lányok rendjére erősebbek mint valaha, mitha tényleg a hamvaikból élednének föl újra és újra..
Az örökösök hátterét, gondolatait is egyre jobban megértettem, a helyzetük nem éppen egyszerű. Ismét nagyon sok volt a vicces jelenet, plusz pont a fordításért szerintem nagyszerűen sikerült, megint. Grus-t kifejezettem a szívembe zártam és minden egyes beszólásáért pacsit adtam, amit Max vagy az örökösök felé lőtt ki.
Seth-et gyűlölöm, és fogalmam sincs mi változtathatna ezen. Számomra megbocsájthatatlan és undorító amit csinál. Gyerekes és bugyuta. Max-nál imádtam, ahogy Grus után koslat, és próbálja becserkészni nem sok sikerrel. Caleb-el olyan semmilyen viszonyba kerültem ebben a könyvben, azt hiszen egy egyszerű normális srác, csak megy a csordaszellemmel. Darius..nos hát Darius nehéz eset. Borzasztóan sajnálom ezt a fiút, máskor viszont pofon csapnám, hogy ébredjen. A szemszögeiből kiderült mit szeretne de a cselekedetei nem voltak ezzel összhangban. Később szinte hallottam, ahogy a szíve darabokra tör…
Lance Orion ❤️💔 Egyszerűen imádom. Imádom személyiségét a kapcsolatát Darius-al és Gabriellel. Szeretem amilyenne válik Darcy közelében és hogy Toryt is kezdi megérteni és megkedvelni. Darcyval tökéletesen kiegészítik egymást, azok az apró mondatok és mozdulatok köztük a kedvenceim. Míg Tory és Darius között minden lángol és perzsel, addig ők harmóniában léteznek.
Toryt alig bírtam elviselni ebben a részben. Nem tudta mit akar. Nem tudja az eszére vagy a szívére kéne hallgatnia. Ahogy Dariussal viselkedik és nem képes átlátni a dolgokat.
Darcyt értettem, a döntéseit a vívódásait. Ahogy védelmezi Oriont, megható volt.
A végére viszont az én szívem is darabokra tört, és nem értem hogy lehet így elengedni az olvasók kezét a könyv végén..próbálok csak jóra gondolni, de nagyon szeretném már a polcomon tudni a kövi részt 😊

krimi az a műfaj, amelynek alapvetően ismert a felépítése: történik egy – vagy több – gyilkosság, a rendőrség nyomozni kezd, majd a végén kiderül, ki a tettes. Éppen ezért egy igazán jó krimihez sokkal több kell ennél: csavarok, kreatív megoldások és olyan részletek, amelyek képesek teljesen megvezetni az olvasót.
Számomra ez a történet kifejezetten kreatívnak bizonyult. Olvasás közben rengeteg apró jel utalt egy szinte lehetetlennek tűnő dologra – annyira következetesen, hogy egy idő után már én is elkezdtem elhinni. Ráadásul az ügy kapcsán szinte mindenki gyanússá válik, ami folyamatos bizonytalanságban tartja az olvasót.
A végső leleplezés elsőre talán nem hatott akkora robbanásként, mint vártam, és a feltárás módja sem volt számomra drámai. Mégis, ha utólag visszagondolok rá, valahol egy „Columbo-s hangulat” érzésem támadt: amikor a történet ereje nem egyetlen nagy fordulatban rejlik, hanem abban, ahogy a részletek lassan a helyükre kerülnek.
Úgy érzem, a regény igazi ereje a Sullay család történetében rejlik – különösen a már évek óta halott Sullay Konrád alakjában és árnyékában. A cselekmény végig fenntartja az érdeklődést, és az olvasó csak pislog, hogy miken is kell keresztülmenni a családtagoknak. Végső soron ez a történet egy különleges ember nem tervezett hagyatéka.
Mivel a nyomozók karaktere is zseniális, nagyon jó páros, biztos vagyok benne, hogy a folytatásban is ilyen bonyolult üggyel kell szembenézniük.