Először moziban láttam az Eragont, és más akkor teljesen elbűvölt a világépítése. Aztán amikor könyvben megvettem és rájöttem, hogy a súlyát és formáját tekintve kézifegyvernek minősül, teljesen megdöbbentem azon, hogy az író Christopher Paolini 15 évesen kezdte el írni az első regényt és mindössze 19 éves volt amikor megjelent a Sárkánylovas című rész. Én mondjuk meglett felnőttként sem vagyok képest 900 oldalt írni, ő meg elképesztően fiatalon létrehozott egy monumentális világot, alaposan kidolgozott részletekkel, és nagyon összetett karakterekkel. Eragon és a sárkánya Saphira közti kapcsolatról pedig ódákat is lehetnek zengeni. Én nagyon szerettem, hogy ez egy igazi epic fantasy. Älagaësia világában a gonosz valódi gonosz, számos különös lény létesíti be a földet, Eragon pedig csak egy kiskölyök a történet kezdetén aki a sárkányával együtt nő fel (Mondjuk a sárkány kicsit hamarabb). Murthag pedig az egyik kedvenc karakterem lett. Olvasmányos, de nem gyors regény, részletes aprólékos, de nem bántam. Jó ebben a rohanó világban kicsit megpihenni egy sárkány oldalának dőlve.

Az számomra abszolút kedvenc, és teljes szívből imádom ezt a könyvet. Stephen King szerintem zseniálisat alkotott: nemcsak egy sima horrort írt, hanem egy érzelmileg is nagyon erős, mély történetet a barátságról és a felnőtté válásról. A Vesztesek Klubja annyira szerethető és valóságos, hogy olvasás közben tényleg úgy éreztem, mintha én is ott bringáznék velük Derry utcáin. 🚲
Imádom, ahogy a gyerekkori és a felnőttkori szál váltakozik, mert ettől az egész történet még izgalmasabb és összetettebb lesz. Derry sötét, nyomasztó hangulata végig ott lebeg a lapokon, és szinte beszippantja az embert. A félelem nemcsak a természetfelettiben jelenik meg, hanem a nagyon is valós, hétköznapi kegyetlenségben is, amitől az egész még ütősebb. 😳
Pennywise pedig egyszerűen ikonikus figura – nem csak egy ijesztő bohóc 🤡, hanem maga a megtestesült rettegés, ami mindig a legmélyebb félelmeinkből táplálkozik.
Többször konkrétan kirázott a hideg olvasás közben, de pont ezért volt annyira jó! ❄️
Ami miatt igazán a szívemhez nőtt a könyv, az az, hogy a horror mögött ott van az összetartás, a hűség és a szeretet ereje. 💛
Számomra az Az nemcsak egy félelmetes történet, hanem egy monumentális, érzelmekkel teli élmény, amit bármikor újra átélnék. Egyszerre rémisztő, megható és felejthetetlen – és pont ezért imádom ennyire. 📖✨

A boszorkány lánya számomra nem csupán egy történet volt, hanem egy mély, intenzív érzelmi tapasztalás. Olyan könyv, amely nem kímél, hanem végigvezet a fájdalmon – és mire kiérsz belőle, már nem teljesen ugyanaz az ember vagy. Megmutatja, hogy emberekkel megtörténhetnek felfoghatatlan dolgok, és hogy a sebek nem gyógyulnak be egyik napról a másikra – sem testileg, sem lelkileg.
Réczey Kata Zohra életén keresztül bontja ki a történetet. Zohra a középpont, minden szál hozzá kapcsolódik. A pszichológiai háttér végig érezhető – ettől válik az egész ennyire valóságossá és hitelessé.
A szereplők különböző élethelyzetekből érkeznek, és mindannyian teljes mélységükben jelennek meg előttünk. Látjuk a gondolataikat, vívódásaikat, döntéseiket. Van, akinek szorítunk, van, akire haragszunk, és van, akit próbálunk megérteni. A történet érzelmi ereje végig jelen van – voltak részek, ahol fizikailag fájt a szívem, sírtam, és azt hittem, Zohra már nem bírhat több csapást.
Kiemelném a gyógyítás motívumát is: Indraja és Zohra képessége különleges, szinte földöntúli ajándék. A természeti leírások pedig szinte körénk varázsolják a világot: érezni az erdő súlyát, hallani a patak hangját, látni a színeket, a falvakat.
Hiába több mint 600 oldal, szinte észrevétlenül fogynak a lapok. Ez a könyv nem enged távol maradni – végig magával visz. Engem megbabonázott, darabokra szedett, majd újrarendezett. Többet adott, mint amire számítottam.
Ami igazán fontos üzenet számomra, hogy mennyire nehezen értjük meg mások fájdalmának mélységét. Egyetlen tragédia is képes visszafordíthatatlan törést okozni egy ember életében. Zohra nem kaphatta meg azt a legnagyobb kincset, amire a szíve vágyott, és ezt a hiányt nemcsak hordoznia kellett, hanem a környezete is tovább nehezítette. Ennek súlya ott marad az olvasóban.
Ez a könyv nem hagy közömbösen. Nemcsak történetet mesél, hanem tükröt tart. És talán egy kicsit empatikusabbá tesz bennünket.

Személyszerint néha Trónok Harca elvonási tüneteim vannak, így már időszerű volt levenni ezt a könyvet a polcomról.
Képzeld el azt a Westerost, ahol a sárkányok még nem tűntek el teljesen az égről (bár még most is itt repkednének), de a lovagi becsület már halványulni látszik. George R. R. Martin ebben a kötetben leteszi a véres politikai játszmák nehéz láncait, és helyette egy olyan szívmelengető, mégis húsba vágóan őszinte kalandra hív, ami után garantáltan más szemmel nézel majd a Hét Királyságra.
A történet lelke az a valószínűtlen barátság, ami a hatalmas termetű, szerény sorból származó Ser Duncan és a borotvált fejű, csípős nyelvű kisfiú, Egg között szövődik. Dunk nem egy született nemes, csupán egy kóbor lovag, aki kétségbeesetten próbál méltó maradni a páncéljához egy olyan világban, ahol a hatalom gyakran sárba tiporja az igazságot.
Ahogy együtt róják a poros utakat és lovagi tornákról tornákra vándorolnak, a könyv lassan beszippant a maga sajátos, egyszerre nosztalgikus és nyers hangulatával. Nincsenek benne világrengető mágiák, csak az emberi kitartás, a hűség és az a tiszta hit, hogy egyetlen ember is képes jobbá tenni a világot, ha elég bátor kiállni a gyengék mellett.
Dunk és Egg párosa annyira élő és szerethető, hogy minden egyes közös botlásuknál vagy diadaluknál ott érzed magad mellettük a tábortűznél. Ez a könyv fájdalmasan gyönyörű emlékeztető arra, hogy a valódi nagyság nem a családi névben vagy a koronában rejlik, hanem abban a bátorságban, amivel a nehezebb utat választjuk az igazság érdekében.
Ha vágytál már egy olyan történetre, ami nemcsak a fejedet, de a szívedet is megérinti, ez a kötet lesz a legkedvesebb a sorozat mellett.

Én még soha nem olvastam az írónőtől, így nagyon boldog voltam amikor ez a könyv laput a Moobius Márkanagyköveti csomagomban. Kate Morton gyönyörűen ír, elképesztően szép megfogalmazásokkal találkoztam. Arról nem is beszélve,hogy a könyv olvasása alatt egy percig sem hagyott unatkozni mert mindig történt valami fordulat. Nagyon szerettem olvasni, volt,hogy el is érzékenyültem, főleg a végén, pedig én nem vagyok az a könyvön sírós alkat.🥹 Szívből ajánlom mindenkinek aki egy megható, rejtélyes, szépen felépített családregényt szeretne olvasni!🫶🏻

A Gyulladáspont egy gyorsan olvasható, érzelmekkel teli romantikus történet, amely egy coloradói kisváros, Legacy múltbéli tragédiájára és jelenbeli újrakezdésére épül. Tíz évvel korábban a város hotshot tűzoltói életüket áldozták egy pusztító tűzvész során, az ő utódaik pedig most nemcsak az emléküket próbálják továbbvinni, hanem saját útjukat is megtalálni.
A kötet két kisregényt tartalmaz. Az első Bash és Emerson története, egy klasszikus második esély románc, amelyben a régi sebek, az elszalasztott lehetőségek és a közösség iránti felelősség egyszerre kapnak szerepet. A második történet River és Avery kapcsolatát mutatja be, amely Alaszkából indul, és egy nehéz döntésen keresztül vezet vissza Legacybe.
Rebecca Yarros stílusa gördülékeny, a cselekmény pörgős, a dráma jelen van, de nem válik túlzóvá. A kisvárosi közeg, az összetartó – néha kissé kotnyeles – közösség, valamint a hősies tűzoltók világa igazi komfortolvasmánnyá teszi a könyvet.
Ajánlott mindazoknak, akik szeretik a kisvárosi romantikát, a második esély trope-ot és az érzelmes, mégis könnyed történeteket.

Az 𝕀𝕤𝕥𝕖𝕟 𝕙𝕠𝕫𝕠𝕥𝕥 𝕎𝕚𝕟𝕥𝕖𝕣𝕧𝕚𝕝𝕝𝕖-𝕓𝕖𝕟! című könyv egy karácsonyi hangulatot árasztó romantikus történet. Történet a második esélyről, a szerelemről, mely évekig ott lappangott mélyen a szereplőkben és az újra találkozás azonnal felszínre hozta. Történet egy családról, melyben vannak jó és rossz kapcsolatok, de mégis egymás mellett állnak a szereplők, támogatják egymást.
Holly es Josh kapcsolata megmutatja, hogy a szeretet, a szerelem képes lehet megváltoztatni az embereket, képes lehet egy szebb jövőt nyújtani. Megmutatja, hogy nem a felszínen, hanem mélyre asva találhatunk fontos érzéseket, gondolatokat, itt akár egy értékes és felbecsülhetetlen értékű kisvárost annak szerethető lakóival. Nagyon tetszett az az összefogás, melyet az Winter unokatestvérek szerveztek: hogy távoli ismerősök, a város korábbi látogatói összefogtak egy közös ügyért.
Nekem nagyon tetszett a történet, élveztem a téli és a karácsonyi hangulatot, amit nyújtott.

A gyönyörű borító mögött mélyen megindító tartalommal találkoztam. A boszorkány lánya egy lélektani regény, annak bemutatása, hogy milyen fontosak a családi gyökerek. De annak is, hogy a legrosszabb helyzetből is van kiút, még ha a fájdalom és veszteség legsötétebb óráiban, napjaiban, hónapjaiban nem is úgy tűnik.

A történet szépen lassan épül fel, Zohra útkeresésére és felnövésére koncentrálva. Kislányként ismerjük meg, aki nem ismeri édesapját, anyja pedig nem igazán foglalkozik vele. A lány hozzászokott, hogy önmagát lássa el, és bár természetéből adódóan szereti az embereket, anyjával a falutól elszigetelten él. Amikor megismerkedik egy testvérpárral, Jakobbal és Adammel, nemcsak barátokra tesz szert általuk, hanem megismeri az első szerelem érzését, valamint mintát lát arra, hogyan kellene működnie egy szerető családnak.

Innentől kezdve nyit az emberek, a falu felé, elkezd iskolába járni, tanulni, barátokra tesz szert, és eldönti, milyen hivatást akar vállalni. Az, hogy szerelme beteljesül, azonban nem jelenti egyben, hogy a családalapítás is gond nélkül sikerül neki. A meddőség fekete fellegként vetül a friss házasokra, azzal fenyegetve, hogy elsöpri a köteléküket. Mert hiába tűnik égben köttetetnek a szerelem, hogyha az egyik fél erősebben érzi a gyermek utáni vágyat, és nem tud megelégedni a párjával. Vajon mennyi veszteséget és csalódást tud egy emberi szív elviselni? Zohra sorsa megmutatja, hogy igenis túl lehet élni a legnagyobb csapást is, és erősebbé válni általa.

Nagyon fontos témákat dolgoz fel a könyv, úgy mint a meddőség hatása a házasságra, vagy a családi gyökerek befolyása a gyermekekre. Tele van érzelmekkel a kötet, a veszteség, gyász feldolgozása mellett megmutatja, milyen támaszt nyújt a szerető közeg, és hogy sosincs késő meglelni a boldogságot. Több szereplő is keresi a maga útját, úgy a munkavállalás, mint a szerelem terén. Valaki könnyebben, más nehezebben leli meg a neki való hitvallást és párt egyaránt. De a könyv is megmutatja, hogy sosem szabad feladni a keresést.

A mágikus realizmus finoman szövi át a történetet, felvonultatva a növények, a víz és a hold gyógyító erejét. Szívbemarkoló könyv, nagyon szép írásmóddal, és hihetetlenül fontos mondanivalóval.

„De az igazság az, hogy szeretem azt, akivé váltam az utam során, szóval lehet, hogy mégsem csinálnám másként, még akkor sem, ha a hatalmamban volna.”

Karácsonyi hangolódásnak tökéletes olvasmány volt az államvizsga előtti időszakban. Kifejezetten szerettem, pedig az ünnepi történetek ritkán kerülnek fel a polcomra. Ez a kötet viszont annyira gyönyörű, hogy már ránézésre is beleszerettem. A hangulat, a helyszín és a legtöbb szereplő nagyon szerethető volt, így összességében egy igazán kedves, bájos történetet kaptam. Na de Gretel… Gretel és én egyidősek vagyunk, ezt viszont olvasás közben egyáltalán nem éreztem. Tudom, mindenki más és kicsit random egy könyvkarakterhez hasonlítani magam, de én hiszek abban, hogy a panaszkodás néha gyógyít. Egy fél óra önsajnálat, egy kis drámai tengericsillag pózban fekvés a földön csodákra képes, de utána jó lenne felállni és továbbmenni. Gretel viszont több száz oldalon keresztül inkább az első fázisban marad.
Mindezek ellenére ez egy szerethető, könnyed történet, aminek ezt simán el tudtam nézni, mert végső soron nem egy harcos amazonról szól. A szerző ráadásul tündérien kedves az olvasóival, ami nálam mindig plusz pont.