Évek óta nem olvastam krimit, és nagyon boldog vagyok, hogy az Elhagyott lányokkal törtem meg ezt az időszakot.
(Zárójeles megjegyzés, hogy nekem az élfestett kiadás van meg, és mennyire gyönyörű már!!)
A könyv baljós, tengervíz-illatú hangulata engem nagyon emlékeztetett a Vészlény-re és a Szirénekre Emilia Harttól (amiket szintén az Alexandra kiadó hozott el, és a Vészlény egyébként az egyik örök kedvenc könyvem), és nem csak az idősíkok váltakozása miatt, hanem mert ebben a történetben is különböző női sorsokat ismerhetünk meg - a nyomozós szál mellett.
Azoknak is szívből ajánlom a könyvet, akik a krimit szeretik, de azoknak még inkább, akik tökéletlen nőkről szeretnek olvasni: nőkről, akik szembe mennek a társadalom elvárásaival, akik küzdenek nem csak a világgal, de férfiakkal, családtagjaikkal, és saját magukkal is; akik álmodnak, reménykednek, küzdenek, néha szenvednek, sokszor hibáznak (időnként nagyokat), megalkudnak, továbblépnek, megbocsátanak… Nők, akik akár ki is léphetnek a lapokból, annyira ÉLŐNEK alkotta meg az írónő őket.
Már az első oldalakkal beszippantott, és két nap alatt olvastam ki (nálam ez tényleg ritka).
Pedig az olvasó végig tudja, hogy mi fog történni.
Arra is rájöttem – viszonylag korán –, hogy ki a gyilkos.
De Emily Gunnis olyan csodálatosan szövi a történetet és teremt hangulatot, hogy még akkor is drukkolsz és reménykedsz, szurkolsz a lányoknak, amikor tudod, hogy amúgy mi lesz a vége… És azt is, hogy ez bizony nem egy fantasy, hogy időnyerővel vissza lehessen menni az időben, és nem is egy Marvel vagy DC képregény, hogy különféle dimenziók legyenek; megváltoztatni a múltat vagy feltámasztani a holtakat itt nem lehet.

Connor történetét nagy várakozással kezdtem, különösen az első rész után. Karaktere tipikus dark romance férfi főszereplő: domináns, birtokló, érzelmileg zárt, mégis védelmező. Bár a háttértörténetéből kapunk részleteket, számomra nem állt teljesen össze a személyisége.
Connor kimeríti a totális bírtoklás fogalmát a kis cetlijeivel és a szabályaival, nem kérdezi meg te mit akarsz dönt, parancsol, elvesz és büntet, de közben gondoskodik a másikról még ha nálam verte is a plafont még ha hozza az elvárt dark romance MMC-t és ezt nem is tudom felróni neki.
Everly eleinte egy kis ne bánts virág amit megértek, mert az apja uralkodik rajta, abuzálja és lelki terror alatt tartja egy igazi zsarnok aki attól se riad vissza, hogy eladja a tulajdon vérét vagy éppen megtagadja azt.
A nyomozás haladgat, hullák jönnek-mennek, de az igazi izgalmat inkább a következő páros felvezetése adta.

A Tea a szellemeknek egy különleges történet, amelynek témái sokkal mélyebbek és összetettebbek annál, mint amit elsőre egy ikerpáros történetétől várnánk.
Ebben a könyvben életre kelő teáskannákkal találkozunk, teákkal, amelyeknek igazán különös hatásuk van. Chris Vuklisevic kezdetben meghitt, meleg, kissé mágikus teaszalon-hangulatot teremt, hogy aztán ennél jóval komolyabb témákat járjon körül.
Felícia és Agónia ikertestvérek. Az egyikük szellemsegítő, aki mesterien használja a sokféle hatással bíró teákat. A másik boszorkány – abból a fajtából, akiktől a gyerekek félnek: amikor beszél, pillangók repülnek ki a szájából, amelyek azonnal megölnek mindent, amihez hozzáérnek. Születésük óta az az anyjuk egyiküket szerette, a másiktól legszívesebben megszabadult volna.
A regény időkezelése nem mindennapi: egy narrátor mesél el egy történetet, amelyet neki meséltek el, hol pedig a karakterek szemszögéből ismerjük meg a történteket. Ennek az összetett szerkezetnek ellenére az olvasó soha nem téved el. Sem az idősíkokban, sem a történetben felépítésben.
A regény kezdetén Felícia és Agónia harminc éve nem beszéltek egymással. Anyjuk halála kényszeríti őket arra, hogy újra felvegyék a kapcsolatot.
Egyes fejezetek lendületesek, mások mélyen introspektívek. A kettő keveréke meglepő és hatásos.
A történet felépítése alaposan átgondolt és nagyon jól mértékben csepegtette az infórmációkat.
A könyv elsősorban az anyaságról, az anya-lánya és a testvéri kapcsolatról szól, de mindenekelőtt azokról a generációkon át öröklődő traumákról, amelyek egy család tagjait összekötik.
Ezen kapcsolatokat és azok változásait, valamint a karakterek jellemfejlődését hűen ábrázolja, ami számomra hatalmas plusz volt.
Amikor elkezdtem olvasni a történetet nem számítottam arra, hogy mit is kapok tőle a végére, de tetszett és az írásmód megnyert magának és nagyon jól átadta a hangulatot.
A borító lenyűgöző: különös, gótikus és jól mutatja a belsőt. Gyönyörű keret egy szokatlan, mély és komoly témákat bemutató történethez.
Nagyon különleges olvasási élményt nyújt, én csak ajánlani tudom.

Nekem a Szent Johanna Gimi sorozat első része a "Kezdet" nagyon lassan indult, de valahogy nem is igazán volt kedvem hozzá. Az eleje nem volt igazán érdekes, csak egy szimpla gimis évkezdés és a főszereplő Reni isem egy kiugró egyéniség elsőre. (Mondjuk másodikra sem.) Persze azért elkezdtem mert mindenki erről beszélt, és a lányok évente újra kölcsönözték a könyvtárban, tehát valamit biztosan tud a sorozat.
Aztán meg már csak azt vettem észre, hogy olvasom és olvasom. Először gyorsan, aztán lassan aztán meg vagy még tizenkétszer. Az első rész ma sem a kedvencem, de közel jár hozzá.
A "Kezdet" visszarepít a gimnázium első évébe, mindegy hogy hányban jártál oda. A hangulat, az életérzés, a kapcsolatok simán megvannak, és akkora nosztalgiafaktor, hogy a fal adja a másikat.
És a figurák... Nem mondom, hogy mindenkit kedveltem, sőt.. de mindenki annyira jellegzetes, és mégis annyira felismerhetőek a szerepek, hogy a saját volt osztályomból is tudtam hozzá karaktereket társítani. A Szent Johanna Gimi örök, a Kezdet pedig egy nagyon jó sorozat nyitó alap

Egy lány, aki a szelet uralja.
Két férfi, akik egészen máshogyan húzzák őt.
És egy világ, ahol az elemek nemcsak a természetben, hanem a szívekben is tombolnak.
A szélfonó nem csak fantasy.
Ez döntések története.
Hűségé.
Árulásé.
És annak a pillanatnak, amikor rájössz, hogy az erő nem mindig azt jelenti, hogy egyedül állsz.
Ritkán találkozom olyan fantasyvel, ahol az elemi mágia ennyire összefonódik az érzelmekkel.
A szélfonó számomra nemcsak a harcokról szólt, hanem arról a belső vívódásról, amikor választanod kell – nemcsak két ember, hanem két jövő között.
Vannak fantasyk, amiket elolvasol.
És vannak olyanok, amik szétcincálnak érzelmileg.
A szélfonó nálam az utóbbi.
Ez nem csak elemi mágiáról szól. Nem csak jégóriásokról, harcokról, látványos jelenetekről.
Ez egy lány története, aki megtanulja uralni a szelet — miközben a szíve közben legalább akkora viharban hánykolódik.
Rhya nem tökéletes. Nem mindig biztos. Néha fél. Néha dühös.
De amikor kiáll… amikor a két férfi között állva együtt harcol velük a jégóriások ellen… na ott éreztem, hogy ez a történet beszippantott végleg.
És a dinamika?
Feszültség.
Visszafojtott érintések.
Kimondatlan döntések.
Az a fajta slow burn, amitől konkrétan szorít a mellkasod.
A végére pedig csak ültem, és azt éreztem:
Ez még nem lezárás.
Ez egy ígéret.
És valami azt súgja, hogy a legnagyobb meglepetések még csak most jönnek.

Van kedvenc idézet? Hiszel abban, hogy néhány mondat kiragadva egy könyvből, képes lehet megmutatni annak világát, a benne rejlő érzéseket? Szerintem az alábbi néhány mondat képes erre :)))
"Biztos megőrültem. Ez volt az egyetlen indokom arra, hogy élveztem az érintését. Hogy üdvözöltem a fájdalom és a gyönyör elegyét, amelyet mindig vele társítottam, és amelynek most volt egy középpontja. A boldogság és a félelem. A biztonság és a pánik. A szerelem, amely egykor küzdött a fájdalommal, hogy el kell engednem őt."
"Most már az enyém vagy. Ahogy én a tiéd. Az életemet adom a tiédért, és mindent megkapsz tőlem, amit szeretnél. Egy otthont, a vezetéknevemet, a vérét azoknak, akik bántani akarnak."

A Connor zsákmánya újra a csontváz banda világába repít minket. Most Arran jobbkeze, a legjobb barátja, a banda végrehajtója kerül a középpontba: Connor. Könyörtelen gyilkos, imád leszámolni azokkal a férfiakkal, akik a gyengébbek bántalmazásának élnek. Évek óta magányosan él, nem engedett senkit közel magához, mert a szívét egyetlen nő birtokolja, az aki térdre tudná még mindig kényszeríteni: Everly, az egykori mostohatestvére. Tizenéves korukban találkoztak, amikor a Connor édesanyja hozzáment a város leendő polgármesteréhez. Connor és Everly hamarosan közel kerültek egymáshoz, azonban amikor közösen akartak megszökni, Everly mégsem tartott vele.
Most évekkel később, mikor Everly veszélybe kerül, Connor közbe lép: elrabolja őt és bezárja az otthonába, hogy biztonságban tartsa. Egyikőjük sem sejti még, ki és milyen veszélyeket tartogat számukra. Miközben a kényszerű együttélésük alatt újra megismerik egymást, újra felfedezik az egymás iránti vonzalmukat, a városi hangulatot rejtélyes gyilkosságok borzolják.
Vajon rájönnek, ki áll az események hátterében, mielőtt valaki veszélybe kerülne?
Connor Michaels nem tökéletes. Egy könyörtelen gyilkos. Számos bűn nyomja a lelkét, és mégis nyugodtan hajtja álomra a fejét. Az Everlyvel közös múltjuk fájdalma, az újabb csalódástól való félelem miatt eleinte nem akar újra megnyílni, hanem hagyja, hogy az irányításmániája irányítson mindent. A magas falakkal körült vett férfi belopta magát a szívembe, még akkor is, ha az egyik kedvenc hobbijától (mások elkábítása, vagy mozgásképzelenné tétele) kicsit kirázott a hideg.
Everly a polgármester lánya, elzárt és zárkózott életet élt az apja szabályai szerint. Évekkel korábban hagyta a szerelmét kisétálni az életéből, hogy megvédje, ezzel magát zárta a legnagyobb ketrecbe, csapdába. Támadások, kegyetlen szavak, becsmérlések. Semmi mást nem kapott az élettől évekig, csak szenvedést. Míg egy napon Connor újra be nem sétált az életébe, és meg nem mutatta neki, hogy másként is lehet élni. Lehet újra szabad, újra önmaga. Nem kell szégyelnie önmagát, a testét, mert nem felel a társadalmi elvárásoknak, a normáknak. Azért mert nem egy nádszálkarcsú fiatal nő, még lehet szexi a gömdölydebb vonásaival. Nagyon tetszett, és őszintén nagyon hálás vágyok az írónőnek, hogy megírta és létrehozta Everly karakterét!
De nem szabad elfelejteni, hogy a Connor zsákmánya egy dark romance történet, ami nem való mindenkinek. Mielőtt belevágsz a történetbe, mindenképpen olvasd el a könyv elején található figyelmeztetéseket. Nekem nagyon tetszett ez a könyv is, így a Body Count sorozat a kedvenc történeteim közé került.

Két sors, két külön tragédia. Egy egyetem, ami összesodorja ezt a két embert. Hamisítatlan dark academy hangulat, titkok, szövetségek, bontakozó szerelem.
Elora és Gabriel sorsa már az első egyetemi napon megpecsételődött. Mindketten titkokat rejtegetnek, mindketten a démonjaikkal küzdenek. Gabriel szeme előtt a cél lebeg, hogy bejusson egy titkos diákszövetségbe, de váratlanul legnagyobb ellenfele a bejutásban Elora lesz. Az a lány akit nem bír a fejéből kiverni. Az a lány akihez egy láthatatlan szál fűzi és egyszerűen nem birja elszakítani a testét és lelkét tőle.
Az Egyetem sötét titkokat rejteget, haláleseteket, amikhez a Fortuna szövetségnek gyanúsan köze lehet. Gabriel és Elora közül csak egyikük juthat be. De vajon elbírja ezt a versengést az amit éreznek egymás iránt?
Az alaptörténet veszettül tetszett, de itt ott nekem ellaposodott a történet egy kicsit, és talán ezért vesztem el félúton. De ennek ellenére nagyon szerettem a kettejük közti kémiát és dinamikát. Azt ahogy Elora próbált küzdeni Gabrielért, ámbár annyi elutasítás után nekem ez már már sok volt.
Összességében szerintem ez egy baromi jó new adult könyv, de nekem egy picit pöröghetett volna jobban. Izgatottan várom viszont a folytatást!

Amikor végignéztem a sorozatot biztos voltam benne, hogy nekem ezt a sorozatot el kell olvasni, mert egyszerűen ha van sztori ami zseniális, hát akkor az a Trónok harca.
Királyok, Mások, vademberek, egy eladni való szűz, egy száműzott fattyú.. Kell ennél egyáltalán több? Abszolút nem.
Nem szeretnék spoilerezni, bár szerintem kevés az az ember aki ne látta vagy olvasta volna, mert ez egy örök klasszikus lesz lassan, a fantasy kedvelőknek meg alap darab. Elindulunk egyenesen északról, és egyenesen eljutunk a dotraki katonáig. A történet Ned Starknál kezdődik, aki nekem személyes kedvenc karakterem ebben a könyvben. Megtestesíti mindazt, amit egy igazi királynak meg kell, és nem utolsó sorban, olyan férfi, akit minden nő kívánhatna magának. Kivéve egy "botlást", és ennek a botlásnak köszönhetjük Havas John karakterét, aki aztán szépen lassan beférkőzik a szívünkbe, mialatt számüzetésbe indul. Nagyon sok kimondatlan marad közte, és Ned között, amiért hát tudjuk, hogy nagyon kár.
A Hét királyságban felsorakoznak a könyvben a Targaryenek, a Baratheonok, de mindközül szerintem a legérdekesebb Daenerys sorsa a Keskeny tengeren túl. Egy szűz, akit eladnak egy vad ember dothrakinak. Viserys Targaryen abban reménykedik, hogy a húga eladásáert cserébe sereget toboroz, hogy visszakapja a Vastrónt. De mind tudjuk, hogy ez milyen véget ért, és azt is, hogy ez a kötet, valami nagy dolognak a kezdete. Valami olyan egyedülálló történetnek az előkapuja, amibe ha belekóstolsz, függője leszel.
Imádtam ezt a könyvet, láttam ezt a könyvet, éreztem ezt a könyvet. Egyszerűen minden érzékszervet megmozgat, mert zseniális írás és fordítás. Szeretem a sorozat adaptációt, de számomra a könyv ezerszer többet adott egy-egy karakterből, és ezáltal sokkal izgalmasabb is volt.

Robint kevésbé kedveltem, értettem, ismertem az ST sorozatban. Valahogy nem igazán adott hozzá a történethez, csak a végén. Mégis kíváncsivá tett, hogy a könyv mennyit tud hozzátenni a karakteréhez. Azt kell mondjam, örülök, hogy elolvastam. Megértettem és a végére megszerettem Robint.
Annyira különc volt és más, mint a többiek. Kilógott hawkinsi emberek közül. És persze én is az előítéletesek sorába kerültem, helytelenül. Sokan furán is néztek rá, elhatárolódtak tőle vagy átnéztek rajta, mert más, mert szabadulni vágyik a lelke a megszokottól, az elvárttól. Teljesen más dolgok érdeklik, mint a kortársait. Teljesen máshogy reagál egy-egy történésre, mint a legtöbb ember.
Pedig egy szeretnivaló nőci, aki keresi a helyét a világban. A fura ruhák, szokások mögött egy hatalmas, érzékeny szív lakozik. Nagyon jól bemutatja a kötet az ő lelkivilágát, gondolatait és azt, miből fakad az, hogy ő ilyen lett. Nincsenek nagy tragédiái, történések. Csak egyszerűen nem meri önmagát adni, mert fél, mit szólnak majd, ha rájönnek az ő kis titkára. A végére igazán megszerettem. És rájöttem, mennyire kellett a ST világba egy Robin is.

Ha csak egy könyvet ajánlhatok, hogy olvass el, ez legyen.
...
Ha van könyv, aamit soha, de soha nem akarok elfelejteni, ez az.
...
Ha egy könyvet kell mondanom, ami megváltoztatta 40 év gondolatát és álláspontját, ez az.
.
A történet a családon belüli erőszakról szól, egy izgalmas, sokkoló, és hatalmas fordulattal a végén. Két idősíkon fut, amely úgy épít feszültséget, hogy közben végig lélektani hitelességre törekszik.
Ha anya vagy. Ha feleség vagy. Ha férj vagy. Ha testvér vagy. Ha barát vagy. Ha szomszéd vagy. Ha egyszerűen csak ... ember vagy. Neked szól ez a könyv.
Zseniálisan megírt könyv, ami zseniálisan mutatja be azt a láthatatlan világot, ahol temérdek emberi élet megy tönkre. Egy olyan életet, ami úgy bújik meg a hétköznapokban, hogy az igazán szemfüles emberek is képesek elsétálni mellette.
.
Számomra a legnagyobb tanulság benne, hogy az az ember, aki ebben él, miért hagyja és tűri. Hiszen az "átlag ember" milyen könnyen mondja, hogy "ugyan, akkor miért nem lép ki... én bezzeg a helyében..." Igaz? Én is ilyen voltam. Nem értettem. Már értem.
A fizikális bántalmazás csupán a jéghegy csúcsa. Módszeresen torzítja el az embert a mentális hadviselés, a megfelelés, a társadalmi elvárás a családi szerepekről.
Közel 40 év volt felismernem, hogy valójában én egy bántalmazott gyerek voltam. Nem láttam, nem hittem, megmagyaráztam.
.
A könyv hatalmas erőssége, hogy nagyon sok szereplő szemszögét bemutatja. Bántalmazó, bántalmazott, rokon, barát, gyerek, testvér és a segítő emberek helyzetét, gondolatait, egy ilyen helyzetben és foglalkozk azzal is, hogy mekkora erőfeszítés, valakinek a saját sorsát megváltoztatni, ha a bántalmazás volt a minta, amiben felnőtt.
Bárkinek, bármikor ajánlom!

A kötet egy része Eddie és az apja, Al kapcsolatára épül. Nem mondom, hogy ezek a részek a kedvenceim voltak, sőt haragszom az apjára, mert jól otthagyta a szarban Eddie-t, mégsem vártam tőle mást. Az írónő tökéletesen elhelyezte őt a történetben, és általa megmutatta azt, amit a sorozatban nem láttunk, hogy miért is tekintenek úgy Eddie.-re, mint a gonosz fiára, miért nem ad neki esélyt a város, és miért közösítik ki, még akkor is, ha alapvetően csak túl akarja élni a középiskolát, és menedéket nyújtani azok számára, akiknek szüksége van rá. Al megjelenése miatt hangsúlyosabb a bűnözés, az ahogy Eddie kapcsolatba kerül a fűvel, és a különböző bogyókkal, amik majd a sorozatban szerepet kap Chrissy. Ugyanakkor a múltja az, ami formálja őt, mi már csak egy kész karaktert láttunk, akinek vannak hibái, de nem ezek határozzák meg őt. A kötet megmutatja azt, amit a sorozat nem, kapcsolatokat alakít ki, lefekteti az alapokat és egy olyan közeget varázsol, ami tökéletesen illik a Stranger Things világába. Új karakterek, régi ismerősök bukkannak fel, de egy biztos, hogy Eddie Munson ott van azok számára, akik képesek meglátni benne az embert, azt a "hőst", aki menedéket nyújt a bajbajutottaknak. Habár én soha nem voltam D&D játékos, és Hellfire Club tag sem, mégis jó lett volna, ha van valaki, akire lehet támaszkodni, és Eddie egy ilyen figura. Ha szereted a Stranger Thingst, és rád is hatással volt Eddie, akkor ne hagyd ki a Menekülés Hawkinsból c. regényt. Nemcsak hitelesen nyújt betekintést Eddie múltjába, de sok kérdésre is választ ad a sorozattal kapcsolatban. Hogy került Wayne lakókocsijába, mi történt a szüleivel, vagy csak arra, hogy miért is tekint rá Hawkins városa kívülállónak.

A Zodiákus Akadémia – Az ébredés egy igazi, sötét hangulatú fantasy, amely az asztrológia, a mágia és az akadémiai intrikák világába repíti az olvasót. A történet középpontjában ikerlányok állnak, akik egyik pillanatról a másikra megtudják, hogy nem hétköznapi halandók, hanem egy mágikus birodalom trónörökösei. Az út azonban, amely a hatalomig vezet, nem dicsőséges és nem könnyű. Teli van kegyetlen próbákkal és megaláztatásokkal.
Az akadémia falai között minden az erőről, és a mágikus tehetségről szól. Aki nem képes felvenni a versenyt, abból áldozat lesz. A hierarchia szigorú, az erőviszonyok állandóan változnak, a szereplők közti kapcsolatok pedig éppoly viharosak, mint a mágikus összecsapások.
A regény erőssége az átgondolt és alapos világépítés és az intenzív érzelmi dinamika. A szereplők nem tökéletesek, sőt, olykor kifejezetten dühítőek. A könyv teli van bántalmazással, amit nehezen viseltem, de nagyon remélem, hogy ez a sorozat többi részében majd feloldódik. A hatalmi játszmák, a rivalizálás és a szenvedélyek folyamatos feszültséget teremtenek, ami miatt nehéz letenni a könyvet.
A Zodiákus Akadémia egy keményebb hangvételű, érzelmileg túlfűtött történet fantasyrajongóknak.