Ez a könyv egy igazi érzelmi hullámvasút!
Pörgős, fordulatos, tele vámpírokkal, tündérekkel, istenekkel és persze egy zseniális enemy to lovers szállal. A két főszereplő között olyan kémia van, hogy szinte tapintható, és még a mellékszereplők történetét is imádni fogod. Az utolsó oldalak? Teljesen lesokkolnak.

Őszintén? Nem számítottam sokra. Az elején többször is felmerült bennem, hogy „ezt most tényleg végig akarom olvasni?”, aztán valahogy mindig továbbmentem még egy fejezetet, meg még egyet. Abby és Travis nem a tökéletes páros, sőt, sokszor inkább fárasztóak, mint szerethetőek. De mégis ott van benne az a fura húzás, ami miatt kíváncsi leszel, hova fut ki ez az egész 😄

Ha szereted elemezgetni a dalszövegeket és a videóklipeket, akkor ez a könyv neked való. Nem is kell feltétlenül Swiftienek lenned hozzá, hogy élvezd, de azért nem árthat, ha az vagy. Én Swiftieként kezdtem el a könyvet és így is volt olyan rész, ami abszolút érdektelen volt, bár mivel irodalomtanár vagyok, így bizonyos oldalak nem tartalmaztak számomra újdonságot. De ez más lehet egy laikus esetében.
Olyan kellemes hangulatot áraszt az egész könyv, ami nekem olyan Taylor Swiftes, nagyon szépen megragadták a stílusát. A dalokat különböző tematika szerint csoportosítja az írópáros és aszerint elemeznek részeket belőle. Majd minden rész végén van egy összesítő, ahol az adott tematikához illő irodalmi műveket ajánlanak, valamint zenéket a szóban forgó előadótól. Nekem ezek a részek voltak a kedvenceim, illetve amikor konkrét irodalmi művekkel vontak párhuzamot. Így szépen körvonalazódott előttem, hogy az életem melyik fázisában lehettem, amikor az adott dalokat hallgattam tőle. Az a szám, amivel indult az egész az a Love Story volt, ami igazi tündérmesés hangulatot áraszt. Akkoriban még néztem videoklipeket is, imádtam Swift habos babos ruháját.
Több esetben motívumokat vizsgáltak, ez kevésbé volt izgalmas, mert sokszor csak saját magukat tudták ismételni. De rengeteg új dolgot is megtudtam az egyik kedvenc előadómról. Volt jó pár aha pillanat, hiszen amikor hallgatom a zenéit, elsősorban nem irodalmi szemmel vizsgálom azokat.
Ez a könyv szép kiegészítése volt a bennem kialakult képnek.

Egy kiemelkedően magas IQ-val rendelkező, poszttraumás amnézisban szenvedő, bántalmazó közegben felnőtt lány gondolataiba nyerünk betekintést.
A bántalmazás lélektanilag hiteles bemutatása ez a könyv egyedi elbeszélői stílusban.
A bántalmazóhoz való kötődés, a tőle való rettegés, az ambivalens viszony, az újrakezdés lehetetlenségének fojtogató érzése, a tarthatatlan helyzet miatti gyötrelem mind nagyon hitelesen és finom líraisággal került bemutatásra.
Lehet-e testileg és lelkileg kigyógyulni a gyermekkori elnyomó, erőszakos, bántalmazó családi légkör tapasztalataiból?
Lehet-e egészséges párkapcsolatban élni a rossz, kegyetlen szülői minták után?
A regény úgy építkezik, hogy az olvasó a végén könnyes szemmel rakja össze egy nagy egésszé a történet darabjait.

Nem annyira az én világom a krimi , de ez valami zseni volt !
Egy pap, akinek megrendült a hite, egyszer csak besétál a rendőrségre, és elmond valamit : két embert temetett el élve. Innentől pedig beindul az igazi verseny az idővel, a tét pedig nem kisebb, mint két ember élete.
Tetszett,hogy nem a tettest kell keresni ,hanem az áldozatokat, ezzel valami újat / pluszt adott .
A történet fokozatosan bontakozik ki, és ahogy haladunk előre, egyre inkább magával ránt. A nyomozás folyamata végig izgalmas, feszültséggel teli, de ami igazán különlegessé teszi, az a karakterek mélysége. Megismerjük a szereplők hátterét, vívódásaikat, hibáikat – ettől én sokkal közelibbnek éreztem az egészet.
A könyv néhány jelenete annyira életszerű és nyomasztó volt, hogy le kellett tennem pár percre és elgondolkozni 😄 mintha egy jó kis izgalmas sorozatban lettem volna .

Szántó Dániel új könyvével bebizonyítja, hogy olyan történetet tud írni, amitől egyszerre áll fel a szőr a hátadon és nem tudod letenni a könyvet.
A sztori Bécsben játszódik, valamikor a nem is olyan távoli jövőben. Egy feldarabolt fiú, eltűnt biztonsági felvételek, és gyanúsítottak, akik közül a legkézenfekvőbbek nem is emberek, hanem humanoidok: olyan MI-alapú robotok, akiknek elméletben soha nem szabadna bántaniuk egy embert. Elméletben. És itt jön képbe Várnay Benett, az egykori nyomozó, aki utálja a technológiát, mégis kénytelen szembenézni vele, miközben a fél világ már MI-vezérelt kütyükre bízza az életét.
A három törvény egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató: van benne tempó, izgalom, fordulat, de közben olyan húsba vágó kérdéseket tesz fel, mint az hogy meddig mehetünk el a mesterséges intelligencia fejlesztésében anélkül, hogy elveszítenénk az irányítást.
Nekem ez a könyv személy szerint egy jó belépés volt a sci-fik világába, mivel nem vagyok gyakorlott olvasó. De határozottan meghozta a kedvem.
A Várnay Benett sorozat pedig méltó lezárást kapott, habár nekem nem tudta überelni az első két részt.
Hiányozni fog ez a zseniális nyomozó, remélem még fogunk hallani róla! 👀

Valérie Perrin könyvei mindig különleges hangulatot árasztanak, és A vasárnap koldusai sem kivétel. A történetben a huszonegy éves Justine egy idősotthonban dolgozik segédápolóként, és miközben a saját életével nem nagyon tud mit kezdeni, elkezdi felfedezni az egyik lakó, a csaknem százéves Hélène múltját. És milyen múlt ez! Szerelem Luciennel 1933-ban, háború, bujkálás, árulás, a Gestapo, deportálások…
A könyv szépsége számomra abban rejlik, ahogyan a jelen és a múlt összefonódik. Perrin csodásan váltogatja az idősíkokat, és közben lassan megmutatja, hogy Justine és Hélène története mennyire sok ponton kapcsolódik egymáshoz. A két nő kapcsolata megható és nagyon emberi - tele őszinteséggel, fájdalommal, de melegséggel is.
Ez a regény nemcsak Hélène titkairól szól, hanem arról is, hogyan kell szembenézni a saját családunkkal, a generációkon át cipelt terhekkel. Nem egyszerű témák ezek, de Perrin írása annyira gördülékeny és magával ragadó, hogy szinte észrevétlenül ránt be a történetbe.
Ha szereted azokat a könyveket, amelyekben a múlt és a jelen váltakozik, ahol a szereplők élettörténete fokozatosan tárul fel, és közben megérint a történelem súlya is, akkor A vasárnap koldusai neked való olvasmány. Érzékeny, szívszorító és felemelő egyszerre.

Az előző részhez képest Az üldözött lassabb tempójú, nem annyira akciódús és brutális, mégis ugyanolyan izgalmas, sőt talán még feszültebb. A hangsúly most inkább a belső küzdelmeken, a bizonytalanságon és a lassan felszínre kerülő titkokon van. Kiben bízhat meg Benett? És ami talán a legégetőbb kérdés: hogyan tud kijutni a börtönből?
Számomra kifejezetten üdítő volt, hogy ebben a kötetben megváltozott a történet dinamikája, így a sorozat elkerülte az egysíkúság csapdáját. Ráadásul az írónak ismét sikerült teljesen megvezetnie. Azt hittem, hogy kezdem kiismerni a gondolkodásmódját, de tévedtem.. nagyon is. Fogalmam sem volt, milyen fordulatok várnak rám az utolsó oldalakon.
Ez a könyv újabb bizonyíték arra, hogy magyar szerzők is képesek zseniális krimiket írni, amelyek bátran felveszik a versenyt a külföldi művekkel. Ha még nem olvastátok, mindenképp adjatok neki egy esélyt!