Sírtam a végén. Értitek? Sírtam. A. Végén.
Mit tett velem ez a sorozat? Konkrétan a szívem szakadt meg az utolsó oldalaknál. Lejárt egy olyan időszak, ami rengeteg mosolyt és boldog pillanatot csempészett a mindennapjaimba. És bár nagyon sajnálom, hogy a hat rész után ennyi volt, mégis kereknek érzem a történetet, mindenki megkapta a befejezését.
Hálás vagyok, hogy elolvashattam! Laurának pedig üzenem, hogy várom a következő kötetet...

Kedvencet avattam...
Idén megtaláltam az egyik legagyobb kedvencemet az ifjúsági irodalomban, mégpedig a Bexi-sorozatot!!! Beka és Márk története folytatódik még több szenvedéllyel és tökéletes pillanattal, garantálom, hogy nem fog unatkozni senki. Balaton, Balogh, ASZÁD-ék és a szokásos társaság, hihetetlen utazás.
Ezt a sorozatot olvasva, pláne ennér a résznél valahogy újra előjöttek a pillangók a hasamban, újra mosolyogtam, kecegtam egy könyvön. Köszönöm ezt az élményt!

,,Kétszáz éven keresztül figyelte ugyanazt a csillagképet, mintha csak az az egyetlen létezett volna az égbolton."
A világ ígéretes és érdekes, vámpírok, tündérek, istenek jelenléte, de közben meg kevésnek éreztem ezeket az információ morzsákat. De volt itt küzdelem az életben maradásért, árulások és szövetségek alakultak és egy különleges tornán is részt veszünk aminek a nyereménye 100 év biztonság és a halhatatlanság.
Nem mondom teljesen egyedinek, mert vannak hasonló történetek, de voltak benne jó és érdekes kivitelezések, jó megoldások, de azért logikátlanság is.
Az utolsó kb x 200 oldal az nagyon bepörgött és nagyjából mindenki felfedte a lapjait legalábbis látszólag, mert hát még nem tudjuk mit is fog tartogatni a következő rész, mert érdekel, hogy a csillagok szerelme mekkora pusztításra képes.
Ha szereted a:
-vámpíros, tündéres, istenes világok kedvelőinek
-mindenkinek, aki valaha hitt abban, hogy a csillagok is emlékeznek
-titokzatos, morálisan szürke karaktereket
Akkor ez a te könyved.

Elara és a Csillagok Királya története tele van jóslatokkal, meneküléssel, hatalomért folytatott harccal – és persze egy adag (vagy inkább üstnyi) sorsszerű szerelemmel.
A világ nagyon ötletes, a csillagok rendszere lenyűgöző, de néha úgy éreztem, a történet kissé megpihen a saját fénye alatt.
Elara kicsit lassan nőtt a szívemhez,Enzo viszont elvitte a show-t: szarkasztikus, pimasz, de sebezhető – tipikus napfényfiú, akit jó volt olvasni.
Nem hibátlan, de különleges. A vége pedig: hoppá-pillanatokat garantált.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mitológiával átszőtt fantasykat, ahol a csillagok is beleszólnak a sorsba, és a szerelem nem mindig könnyű, de mindig sorsszerű.

Jó könyvek vannak benne, vegyesen foglalkoztató, regény, ifjúsági, gyerek történetek. Megérte az árát.

Alig várom, hogy átjárjon a könyv által a karácsonyi hangulat

Imádom a romkomokat, kíváncsi vagyok erre is

Cica és könyv, alig várom, hogy olvassam

Korábban már olvastam Shafaktól az Eltűnt fák szigetét, ami hatalmas kedvenc lett, illetve a 10 perc 38 másodpercet, ami viszont kevésbé nyerte el a tetszésemet, így nagyon kíváncsi voltam, hogy a Folyók vannak az égben mit fog kiváltani belőlem. Szerencsére nem csalódtam, az írónő megint nagyon különlegeset alkotott. Három idősíkon, három szereplő útját követhetjük nyomon, akiknek a története bizonyos pontokon összekapcsolódik.
Narin története 2014-ben játszódik, a kislány jezidi vallású és a vallása miatt sok sérelem éri, valamint egy betegség is súlytja; Arthur, az 1840-es évek Londonjában él, mély szegénységből küzdi fel magát az eszének köszönhetően, később pedig megszállottként kutatja a régi mezopotámia ékírásos rendszerét; Zaleekhah 2018-ban szintén Londonban él, hidrológus kutató, aki épp egy válás után keresi a helyét.
Szerintem az írónő zseniális történetmesélő, olyan részletességgel ír a három főszereplő életéről, hogy akár három külön könyvben is megállta volna a helyét, de természetesen okkal írta meg így, mivel minden mindennel összefügg a történetben.
Imádtam, hogy sok információt olvashatunk a régi Mezopotámia történelméről, nagyon érdekesnek találtam.
Egy szó, mint száz szeretnék még olvasni majd a jövőben az írónőtől, hiszen ezzel a történettel is teljesen elvarázsolt, habár az Eltűnt fák szigete továbbra is a kedvencem tőle. 🩷

Nagy kedvelője vagyok a II. világháborús történelmi regényeknek, valamint az egyes emberi sorsokra koncentráló, történelmi környezetbe ágyazott regényeknek, így izgatottan vártam, mit tartogat számomra Doron Darmon: A párizsi táncosnő című műve.
A regény alapkoncepciójáról röviden: az 1939. év Párizsában a gyönyörű Helena mozgalmas életet él - a Folies Bergére vezető táncosa ünnepelt sztárnak számít, akinek patrónusok keresik a kegyeit, de szíve mélyén színésznői karrierre vágyik. Az olasz bevándorló fiatal nő hamar megtalálja a hangot a szomszéd házaspárral, Annette-tel és Marekkel, akik lengyel zsidó menekültek. Helena szabadidejében szívesen vigyáz karonülő kisgyermekeikre, miközben apjukkal gyengéd kapcsolatba kerül. 
Miután a nácik bevonulnak Párizsba, egyre gyakoribbá válik a zsidók elleni erőszak, így Marek mihamarabb Angliába akarja menekíteni kis családját. Helena segítségével a pályaudvarra indul jegyeket venni, ám szétválnak, és Helena soha többet nem látja viszont a férfit. Annette a hírre a férje keresésére indul, ám a nyílt utcán idegösszeomlást kap, így Helena ott marad két kisgyermekkel, akiknek megóvására ígéretet tett édesapjuknak. Eközben Helmut Schmidt ezredes, a Párizsért felelős magas rangú SS-tiszt az ágyasává teszi a fiatal nőt, aki a gyermekek megóvása érdekében belemegy a viszonyba.  
A pergő események, a folyamatos veszélyérzet, a náci terror és a francia kollaboránsok rémtettei, majd a francia ellenállás akciói letehetlenné tették számomra a regényt, amely egészen a II. világháborút követő időszakig fonják tovább a történet szálait. 
Az író érzékenyen ábrázolja a gyermektelen nő anyai érzéseit, amelyek olyan mélységet öltenek, hogy akár az élete árán is oltalmazná holt szerelme kisfiait. A kicsikkel kialakult életre szóló kapocs később egy gyámhivatali eljárás és rokoni önzés hatására ha meglazulni látszik is, elszakadni sosem fog.