Ha csak egy könyvet ajánlhatok, hogy olvass el, ez legyen.
...
Ha van könyv, aamit soha, de soha nem akarok elfelejteni, ez az.
...
Ha egy könyvet kell mondanom, ami megváltoztatta 40 év gondolatát és álláspontját, ez az.
.
A történet a családon belüli erőszakról szól, egy izgalmas, sokkoló, és hatalmas fordulattal a végén. Két idősíkon fut, amely úgy épít feszültséget, hogy közben végig lélektani hitelességre törekszik.
Ha anya vagy. Ha feleség vagy. Ha férj vagy. Ha testvér vagy. Ha barát vagy. Ha szomszéd vagy. Ha egyszerűen csak ... ember vagy. Neked szól ez a könyv.
Zseniálisan megírt könyv, ami zseniálisan mutatja be azt a láthatatlan világot, ahol temérdek emberi élet megy tönkre. Egy olyan életet, ami úgy bújik meg a hétköznapokban, hogy az igazán szemfüles emberek is képesek elsétálni mellette.
.
Számomra a legnagyobb tanulság benne, hogy az az ember, aki ebben él, miért hagyja és tűri. Hiszen az "átlag ember" milyen könnyen mondja, hogy "ugyan, akkor miért nem lép ki... én bezzeg a helyében..." Igaz? Én is ilyen voltam. Nem értettem. Már értem.
A fizikális bántalmazás csupán a jéghegy csúcsa. Módszeresen torzítja el az embert a mentális hadviselés, a megfelelés, a társadalmi elvárás a családi szerepekről.
Közel 40 év volt felismernem, hogy valójában én egy bántalmazott gyerek voltam. Nem láttam, nem hittem, megmagyaráztam.
.
A könyv hatalmas erőssége, hogy nagyon sok szereplő szemszögét bemutatja. Bántalmazó, bántalmazott, rokon, barát, gyerek, testvér és a segítő emberek helyzetét, gondolatait, egy ilyen helyzetben és foglalkozk azzal is, hogy mekkora erőfeszítés, valakinek a saját sorsát megváltoztatni, ha a bántalmazás volt a minta, amiben felnőtt.
Bárkinek, bármikor ajánlom!

A kötet egy része Eddie és az apja, Al kapcsolatára épül. Nem mondom, hogy ezek a részek a kedvenceim voltak, sőt haragszom az apjára, mert jól otthagyta a szarban Eddie-t, mégsem vártam tőle mást. Az írónő tökéletesen elhelyezte őt a történetben, és általa megmutatta azt, amit a sorozatban nem láttunk, hogy miért is tekintenek úgy Eddie.-re, mint a gonosz fiára, miért nem ad neki esélyt a város, és miért közösítik ki, még akkor is, ha alapvetően csak túl akarja élni a középiskolát, és menedéket nyújtani azok számára, akiknek szüksége van rá. Al megjelenése miatt hangsúlyosabb a bűnözés, az ahogy Eddie kapcsolatba kerül a fűvel, és a különböző bogyókkal, amik majd a sorozatban szerepet kap Chrissy. Ugyanakkor a múltja az, ami formálja őt, mi már csak egy kész karaktert láttunk, akinek vannak hibái, de nem ezek határozzák meg őt. A kötet megmutatja azt, amit a sorozat nem, kapcsolatokat alakít ki, lefekteti az alapokat és egy olyan közeget varázsol, ami tökéletesen illik a Stranger Things világába. Új karakterek, régi ismerősök bukkannak fel, de egy biztos, hogy Eddie Munson ott van azok számára, akik képesek meglátni benne az embert, azt a "hőst", aki menedéket nyújt a bajbajutottaknak. Habár én soha nem voltam D&D játékos, és Hellfire Club tag sem, mégis jó lett volna, ha van valaki, akire lehet támaszkodni, és Eddie egy ilyen figura. Ha szereted a Stranger Thingst, és rád is hatással volt Eddie, akkor ne hagyd ki a Menekülés Hawkinsból c. regényt. Nemcsak hitelesen nyújt betekintést Eddie múltjába, de sok kérdésre is választ ad a sorozattal kapcsolatban. Hogy került Wayne lakókocsijába, mi történt a szüleivel, vagy csak arra, hogy miért is tekint rá Hawkins városa kívülállónak.

A Zodiákus Akadémia – Az ébredés egy igazi, sötét hangulatú fantasy, amely az asztrológia, a mágia és az akadémiai intrikák világába repíti az olvasót. A történet középpontjában ikerlányok állnak, akik egyik pillanatról a másikra megtudják, hogy nem hétköznapi halandók, hanem egy mágikus birodalom trónörökösei. Az út azonban, amely a hatalomig vezet, nem dicsőséges és nem könnyű. Teli van kegyetlen próbákkal és megaláztatásokkal.
Az akadémia falai között minden az erőről, és a mágikus tehetségről szól. Aki nem képes felvenni a versenyt, abból áldozat lesz. A hierarchia szigorú, az erőviszonyok állandóan változnak, a szereplők közti kapcsolatok pedig éppoly viharosak, mint a mágikus összecsapások.
A regény erőssége az átgondolt és alapos világépítés és az intenzív érzelmi dinamika. A szereplők nem tökéletesek, sőt, olykor kifejezetten dühítőek. A könyv teli van bántalmazással, amit nehezen viseltem, de nagyon remélem, hogy ez a sorozat többi részében majd feloldódik. A hatalmi játszmák, a rivalizálás és a szenvedélyek folyamatos feszültséget teremtenek, ami miatt nehéz letenni a könyvet.
A Zodiákus Akadémia egy keményebb hangvételű, érzelmileg túlfűtött történet fantasyrajongóknak.

Kedvelem a misztikus hangulatú krimiket, Hegedűs Noémi, aki hosszú ideig volt a Meglepetés újság főszerkesztője évekkel ezelőtt Cornwall varázslatos vidékén kezdett új életet. Milyen jól tette, hogy írni kezdett, mert egy igazi gyönygszem került ki a tollából.
Azt gondolom, aki saját maga tapasztalja meg az újrakezdés szépségeit és nehézségeit hiteles tud lenni akkor is, amikor mesél róla. Noémi pedig micsoda varázslatos történetet kerekített a témában. Ilyenkor érzem, hogy érdemes magyar íróktól olvasni, főleg azoktól, akik ilyen szépen, színesen használják a magyar nyelvet, ráadásul egy remek írói stílussal megtámgogatva.
Egy magányos ház, a tenger, a szél, a só illata, egy kelta kereszt és egy nő, aki maga mögött hagyva korábbi életét elindul, hogy ezen a csodás vidéken építse újra az életét és megbékéljen önmagával.
Szerettem, hogy szépen haladva épül fel a történet, a misztikus elemek pedig kavarognak körülöttünk, de nem veszik el a hangsúlyt, egyszerűen csak felerősítik az érzelmeket, a végén pedig egy szép lezárást kap a misztikus rész, amit imádtam.
Tetszett az is, ahogy a múltat apró jelekből, félmondatokból, emlékfoszlányokból ismerjük csak meg. Flóra ezen a gyönyörű tájon próbál egy rejtély nyomába eredni, miközben ehhez egy jóképű férfi személyében segítséget is kap. A romantika abszolút jól működött.
Flórát nagyon megkedveltem, annyira jól állt neki ez a történet, hogy csak nagyon nehezen tudtam elengedni miután a történet végére értem, sajnos túl gyorsan.
Összességében nagyon hangulatos, misztikus atmoszférával és könnyed humorral rendelekző, csodás tájba helyezett regény a gyászról, az újrakezdésről és a hitről, az élet szépségéről.

A levéltolvaj egy igazán kedves, őszi hangulatú mesekönyv, amelynek középpontjában egy stresszes és amnéziás mókus áll. A főszereplő kissé túlaggódó, mindent túlgondoló karaktere egyszerre vicces és szerethető, a gyerekek könnyen rá tudnak hangolódni a félelmeire és a nagy felfedezésére.
A történet szövege viszonylag rövid, inkább a kisebb korosztálynak kedvez, vagy esti, gyors meséléshez ideális. Ugyanakkor a vidám hangulat, a játékos betűtípus-váltások és a dinamikus tördelés sokat hozzátesznek az élményhez. A különböző tipográfiai megoldások segítenek kiemelni az érzelmeket és a mókus kétségbeesett gondolatait, ami igazán szórakoztatóvá teszi az olvasást.
A grafikák külön említést érdemelnek: színesek, kedvesek, részletgazdagok, és szépen visszaadják az őszi erdő hangulatát. Összességében egy aranyos, humoros kötet, amely jó választás lehet a természet változásáról való beszélgetéshez.

Sajnos a szép borító nem veszi el a kötelező olvasmány jellegét, bár kétségtelenül jól mutat a polcon. Nekem kedvenc, úgy is, hogy a Gárdonyi által,még az életében kiadott mind a négy átdolgozott kiadást is olvastam. Szerintem megkerülhetetlen klasszikus, bár talán nem 6. osztályban tenném kötelezővé. Gárdonyi meseszövése azonban egyedülálló. Kiterjedt és alapos ugyanakkor az egész regény mozgalmas, feszült cselekményű. A regény egyszerre alapos történelmi tabló és sodró lendületű kalandregény. Részletes képet kapunk Eger várának 1552-es ostromáról, mégsem válik száraz ismeretanyaggá végig mozgalmas és érzelmekkel teli marad.
Nagyon szeretem a szereplőket, bár kétségkívül idealizáltak. Dobó a klasszikus magyar hős, nekem mégis inkább Bornemissza Gergely és Vicuska áll igazán közel a szívemhez. Jumurdzsák szegény pedig a tipikus főgonosz. Bár tisztában vagyok vele hogy a regény egy része fikció, mégis sokat megtudunk belőle Magyarországról, a török hódoltság idejéről és az egri hősökről

Nagyon jó könyv, magával ragadó, alig tudom letenni!

Julie Johnson: The Wind Weaver – A szélfonó
.
Julie Johnson sorozat indító romantasy könyve, ami egy igen erősen indít egy olyan világban, ahol javában tart a „gyomlálás”, vagyis a tünde vérűek kiírtása. A történet világát éppen az a kettősség jellemzi, mint a mai világ társadalmát. Ami valahol elítélendő és gyűlölt, máshol szeretett és ünnepelt.
.
Így van ez a főhősünkkel is Rhya esetében is, aki éppen a kivégzésére vár a nyitójelenetben. Félvérként, akinek érintettsége van a mágiában, a társadalom nem kedvesebbik részére született.
.
A karakter fejlődése tipikus. Első lépcső a túlélés, majd megjelenik a „ki vagyok én?” és „Miért?” Szerettem, hogy kap hangsúlyt a belső fejlődés és világ is.
.
Ami nekem hiányzott és kevésnek éreztem Penn a férfi főhősünk megismerését, bár hozzá teszem a titokzatosság, az egyik legfőbb vonása jellemének és mivel egy sorozat nyitó kötetéről beszélünk, így ezt sem pozitívum sem negatívum halmazba nem szeretném sorolni.
.
A történetben megvannak a tipikus romantasy trope-ok. Üldözött mágikus kiválasztott, morálisan, szürke veszélyes férfi főszereplő, slow burn románc (tényleg slow burn) és eleve elrendeltség.
Társadalmi és természetfeletti rendszer egymás mellett fut a történetben. Üldözöttség, kirekesztettség, politika vagy éppen a világot folyamatosan pusztító métely, szó szerint rothadás.
.
A maga közel 590 oldalában az elején megvan a drámai indulás, amit a lassú építkezés követ és a vége egy epikus zárást rejt. A még hűvös és sötét délutános estéin én imádtam olvasni. Jó volt ebbe a mágikus világba cseppenni és a mellékszereplőket egyenesen imádtam. Már-már jobban mint a főszereplőket. Egy szépen felépített, de nem túl bonyolult világ és összességében elérte nálam azt, hogy a befejezés után azonnal aktív kutatásba kezdtem a folytatást illetően.
.
Egy egyszerűbb, könnyen olvasható romatasy, amire inkább a lassabb építkezés jellemző, de könnyedén bele lehet szeretni ebbe a világba.

Ha valami igazán magával ragadó, érzelmes és titokzatos olvasmányra vágysz, ez a könyv neked szól.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi alapokra épülő fikciókat, és élvezik, ha a történet egy rejtélyes ház körül bomlik ki. Olyan olvasóknak is tökéletes, akik vonzódnak a női sorsokat bemutató regényekhez, ahol több nő élete és útja szépen lassan egymásba fonódik.
Plusz pont, ha odavagy a drámai fordulatokért, és értékeled, amikor a sztoriban van egy finom krimiszál épp csak annyi, hogy fokozza az izgalmakat, de mégis megtartsa a történet érzelmes, mélyen emberi magját.
Ez a könyv egy lélekig ható utazás, amely rádébreszt arra, hogy a szeretet mindennél erősebb, és hogy a női lét ereje mennyire formálja, mozgatja és alakítja a világot.

Ez a könyv egy izgalmas, érdekes, pörgős, de közben könnyed és humoros első része egy kisvárosi, romantikus-erotikus könyvsorozatnak. A sorozat kötetei egy testvérpár, illetve a gyerekkori legjobb barátjuk szerelmi életére fókuszálnak. Megfelelő arányban tartalmazta a romantikus, cozy, krimi és vicces elemeket. Nagyon sokat nevettem a párbeszédeken és a szórakoztató, sokszor hihetetlen élethelyzetbe kerülő szereplőkön.

A cselekmény középpontjában Naomi és Knox állnak. Előbbi egyenesen a kútba ment esküvőjéről érkezett Knockemoutba, hogy kisegítse ikertestvérét, akivel egyébként nincs szoros kapcsolatban, de Naomi már csak ilyen: ott segít, ahol tud, sokszor háttérbe szorítva emiatt saját igényeit is. Arra egyáltalán nem számított, hogy gonosz ikertestvére miatt a városban ragad, ahol pénz, lakás, kocsi és telefon nélkül kell boldogulnia, miközben rádöbben, hogy van egy unokahúga, akire mostantól neki kell vigyáznia. Itt lép a képbe Knox, a helyi vállalkozó, aki sajátos, mogorva természetével inkább taszítja, mint vonzza az embereket, viszont valamiért úgy érzi, ki kell segítenie Naomit és Waylayt, noha a nő vidám, összeszedett, előre tervező és önfeláldozó természete többnyire idegesíti őt. És akihez egyáltalán nem vonzódik. Á, dehogy!

Imádtam nézni, ahogy főszereplőink adok-kapok stílusú kapcsolata szépen lassan komolyabbra válik. Hogy szembenéznek leküzdésre váró démonaikkal és lelki terheikkel, miközben próbálnak valaki másról gondoskodni és rájönnek, mi az igazán fontos az életben. A grumpy/sunshine trope tökéletes megformálói ők. Voltak problémáim a kommunikációval a főszereplők között, ugyanis Naomi mindig mindent magától akart megoldani, míg Knox félelmeiből táplálkozva nem ismerte be a nehézségeit, ezáltal sokszor ahelyett, hogy simán beszéltek volna egymással, elhallgatták a fontos részleteket a másik elől.

A mellékszereplők nagyszerű közeget nyújtottak ehhez a kisvárosi románchoz, tele vicces helyzetekkel és humoros párbeszédekkel. A gonosz ikertestvér pedig olyan izgalmas szálat visz a történetbe, ami miatt pörgős, érdekes volt a cselekmény. Szerettem Waylay részeit, látni, ahogy az eddig magára hagyott, talpraesett, nagyszájú kislány végre megtapasztalja, milyen egy család, amikor van, aki vigyázzon rá, és megadja neki, amire szüksége van.

Alig várom, hogy folytassam a sorozatot Nash történetével. Külön tetszik, hogy a következő rész cselekménye összefügg az elsőével, és hogy a szereplők is nagyrészt ugyanazok. Azáltal, hogy ennyi minden megegyezik, olyan, mintha folyamatosan ott lennék én is Knockemoutban, élvezve a kisvárosi amerikai életérzést.

„Ez nem a véget jelentette. A hibákból tanulni kell, fejlődni általuk. Nem hagyni, hogy elpusztítsanak.”