Miről szól?
- Két szálon futó cselekmény (1959 és 2018)
- Helyszín: Ausztrália
- Három generáció családi titkai
- Titokzatos halálesetek
Miről szól valójában? A csodaszép borító nemcsak titkokat és rengeteg nyomozást rejt, de generációkon átívelő traumát, gyászt, szülés utáni depressziót/pszichózist, nehéz női sorsokat is.
Kinek ajánlom? A gyönyörűen megírt történelmi fikciós regények kedvelőinek, krimi-rajongóknak. Karády Anna olvasóinak. A könyv a könyvben fordulatot és a családregényeket kedvelőknek is jó szívvel ajánlom. Egyszerűen letehetetlen!
5/5

Zafón nem hiába lett már az első kezem ügyébe akadó könyve után az egyik kedvenc szerzőm. (Az egyébként a Marina volt.) Vannak olyan írók, akiknél egyből érzed, hogy neked írt. Hogy minden, ami kijön a kezei közül egyszerűen KELL a könyvespolcodra, el AKAROD olvasni.
Nem volt ez másképp ennél a regénynél is. Egyszerűen nem tudtam lerakni. Odáig meg vissza vagyok azokért a könyvekért, amik odaszögeznek a kanapéhoz, és elfeledtetik velem az olvasást. Erre számíts te is, amikor kezedbe veszed A Köd Hercegét.
Rendben, most fennakadhat a szemöldököd, hisz mégiscsak ifjúsági irodalom. Na de nem akarmilyen! Egyes részeknél rendesen borzongtam és kivilágítottam este az egész házat, mire eljutottam a mosdóig. (Bár tegyük hozzá, kissé nyúl lelkem van, haha.)
Erre nem elég az 5 csillag, legalább 10et érdemel!

A könyv alapötlete szerintem zseniális. Hisz nem sok olyan olvasmányt találunk, ami egy könyvesboltban játszódik, de ez a hely még annál is különlegesebben lett kialakítva. Valamint, aki szeretik a történelmet biztos legalább egyszer felemerült benne, hogy régész lesz - a főszereplő lánynak pedig ez a munkája. Adott egy szerelmi bonyodalom is, amikor megjelenik az ügynök felderíteni a rejtélyt, így már minden adott egy jó sztorihoz.
Csakhogy. A címben a rejtély többes számban van, én egyet találtam, az is a közepén megoldódik - magától. Az ügynök egy idő után nem is nyomoz, pláne nem közösen a lánnyal. Ez egy picit elvett az élményből a számomra.
Az irodalmi említések adják viszont az igazi értékét a műnek - szerintem legalábbis. Én szerencsés vagyok, mivel egyetemen a legtöbbet olvastam, de kívancsi lennék egy olyan ember véleményére, akiknek azok a művek teljesen idegenek, mennyire tetszett neki ez a regény!

Az Üvöltő szelek nem csupán a kedvenc klasszikusom, de a szívemnek legkedvesebb könyv is. Darabokra szed, feldúl, a végletekig ráncigálja az olvasó érzelmeit.
A regény különlegessége nem csak a történetben rejlik, hanem a finoman elrejtett szimbólumokban, ami tudat alatt is fokozza a hangulatot. Feltűnt már, hogy a természet milyen összhangban van a szereplők lelkivilágának alakulával? Milyen jelentőssége van, hogy Hindley és Catherine miféle ajándékot kér a könyv elején (a hegedű és az ostor) - az akkori és a későbbi személyiségük alakulásában hogyan jelenik ez meg?
A nevek predesztinációja (gondoljunk csak Lockwood-ra és a kommunikációs képességei hiányára, kvázi LOCKed in his mind, Heathcliff dupla nevére, a Cathykre), a viktoriánus kor merevsége és a társadalmi változások, ez mind-mind megjelenik a könyvben mindenféle erőltetés nélkül.
Sokan persze utálják ezt a regényt, amit meg is értek. Kell hozzá egy mood, egy belelátás, hogy megpillanthasd a zsenialitását és a gyönyörűségét.

Ha legeslegkedvencebb fantasyt kellene választani, akkor nekem a Serpent & dove lenne az.
Végre két szimpatikus főszereplő: egy badass női karakter és egy lehengerlő bookboyfriend. Lou akarsz lenni azért is, amilyen személyiség, és egy idő után azért, mert hát.. Reid.
Az enemies to lovers vonal olyan fantasztikusan lett kialakítva a szócsatákkal, szívmelengedtő és szívszaggató jelenetekkel, hogy falja az ember az oldalakat. (Nekem pár óra volt, pedig azért eléggé masszív példány)
A könyv maga ugyan a boszorkány - boszorkányvadász vonalra épül, ami valakinek klisének tűnhet, de olyan elképesztően van felépítve a világ és a benne szereplő karakterek, agyeldobós csavarokkal megfűszerezve, hogy csak pislogsz, mi történik itt; garantáltan élvezni fogod!

Ha a Vészlényt szeretted, akkor a Szirének sem fog csalódást okozni. SŐT. Számomra felül is múlta.
A mágikus realizmus az egyik kedvenc regény típusom, így egyből felcsillant a szemem, amikor megláttam ezt a címkét ennél a regénynél. Múlt és jelen keveredése adja az egyik izgalmakkal teli vonulatot neki. 2019 és 1800 eseményei gyönyörű egyveleget alkotnak - az álom szálért pedig külön plusz pont. Imádom, amikor ezt az elemet is beleillesztik a szerzők, pláne, ha van valamilyen mögöttes tartalma, értelme.
A család szerepe, a múlt sebei és a jelen szörnyűségei gyönyörű köntösbe bújtatva. Ennél viszont még sokkal többet kapsz, ha elolvasod ezt a könyvet!

„Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, és ott temessenek el! Úgy bánjon velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17)
Végtelenül magával ragadó, sokszor megrendítő, néhányszor borzasztóan felkavaró, többgenerációstraumákat hordozó családregény. A természet erejét, gondoskodását, védelmezését megéneklő szenvedéstörténet, középpontban Roarral, mégis Kara és Unni (nekem elsősorban Unni) története. Ne olvassák el azok, akik a habos-babos szerelmi történeteket, vagy épp a pörgős eseményekkel teli kalandos regényeket szeretik. Azok számára igazán befogadható, akik épülni tudnak a nehéz sorsokból, akik szeretik a lassan folyó lélektani ábrázolást, észak zordságát. Két idősík halad egymás felé, fejlődéstörténet kitartó karakterekkel. Nagyon emberi, nagyon zord, nagyon skandináv, és nagyon szerethető.

Julia óriásit alkotott ezzel a regénnyel: az előző két rész akciódússága után most egy érzelmi masszában találtam magam. Ariról eltűnik Lucian jele, ebből mindenki, így a lány is Lucian halálát feltételezi (szerintem nem spoiler, ha elárulom, hogy a srác arcával fémjelzett kötet nem a haláláról szól). Ari a gyász több fázisán átmegy, maga is átalakul, a bosszú angyalává válik, hogy szabaduljon a fájdalomtól.
Mint kiderül Lucian problémája másmilyen, nem tudják a kapcsolatukat folytatni ott, ahol megszakadt (ekkor már kész voltam, az én szívem is hasadozott), de a szituáció csak problémásabbá vált.. és én szinte megsemmisültem a végére..Tudom, ez nem az az ajánló, amire felkapod a fejed, de akkor is: rengeteget ad ez a történet: érzelmeket, értékeket, nevetést és karaktereket, akiket szerethetünk. A goodreads-es indexe 4,6! szerintem ez magáért beszél.

✨Mary Calvi - Èletre kelt költemèny📚
Lehet már tudjátok egy páran, hogy történelmet hallgatok, így Roosevelt neve nem volt számomra ismeretlen. Azonban az órákon természetesen nem ilyen értelemben volt szó róla, inkább a fontosabb események, dátumok stb. Ezért is nagy kíváncsisaggal kezdtem neki ennek a könyvnek, és azt hiszem az egyik legjobb olvasmányom lett ebben a műfajban.
Ha történelmi könyveket olvasok, ami túl mutat a tényeken és a száraz tananyagokon, akkor legtöbbször egy ilyen különleges sztori tárul elénk. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy a történelemnek egy titkos részét tudhatom a birtokomban. Ennèl is pont ezt éreztem.
Ez a könyv egy történelmi alapokon nyugvó regény, amely Theodore Roosevelt és első felesége, Alice Hathaway Lee igaz történetét meséli el. Az 1800-as évek végi Amerikájában játszódó történetben a fiatal Roosevelt éppen a Harvard egyetem hallgatója, amikor megismeri Alice-t, a bátor, önálló gondolkodású bostoni nőt. Alice elszántan küzd a nők jogaiért és az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésért, miközben személyes és szellemi szabadságát keresi egy férfiak által uralt világban. Roosevelt pedig próbálja mindebben támogatni őt.
A könyv különlegessége, hogy számos valódi szerelmeslevelet is tartalmaz, amelyeket Roosevelt és Alice váltottak egymással –ha jól olvastam akkor ezek közül sok most először jelenik meg nyomtatásban. A regény érzékletesen mutatja be az első szerelem erejét, a veszteség súlyát, és azt, miként alakítják az élet tragédiái egy ember sorsát és jövőjét. Calvi műve nemcsak egy különleges szerelmi történet, hanem egy érzékeny korrajz is arról az időszakról, amely alapjaiban formálta az Egyesült Államok egyik legismertebb elnökét.
Számomra abszolút egy 5🌟-os olvasmány volt.
Soha nem tettem semmit, amivel ilyen szerencsét érdemeltem volna ki. (THEODORE ROOSEVELT)

Stephen King munkásságát ismerve ki merem jelenteni, hogy a Tortúra az egyik legkegyetlenebb pszichothrillere. Szokásától eltérően, elhagyva a természetfeletti elemeket, itt csak két embert (az elrabolt író és a megszállott rajongója) és a közöttük lévő dinamikát állítja középpontba.
⠀
A Tortúra története szerencsére nincs túlbonyolítva, és éppen ebben rejlik a zsenialitása. Paul Sheldon, a sikeres író, autóbalesetet szenved és csodák csodájára (vagy mégsem?) pont Annie Wilkes, egy magányos, látszólag ártalmatlan nő talál rá, aki történetesen Paul legnagyobb rajongója. Ahogy haladunk előre, úgy válik egyre hátborzongatóbbá és kifejezetten nyomasztóvá a történet. Annie Wilkes karakterét King zseniálisan építette fel, imádtam őt utálni. Annie nem egy klasszikus „gonosz” karakter, sokkal inkább egy ember, akinek komoly mentális problémái vannak, ebből kifolyólag kiszámíthatatlan, és éppen ezért annyira ijesztő.
King mindemellett bravúrosan mutatja be a könyvben a megszállottság különböző vetületeit is. A regény klausztrofób, nyomasztó, de mégis letehetetlen. A feszültséget fokozatosan adagolja a történet, mely egy brutális végjátékban csúcsosodik ki. A történet előrehaladtával Annie egyre brutálisabbá, Paul pedig egyre kiszolgáltatottabbá válik. Alapvetően a bezártság, a fájdalom, a kontrollvesztés, valamint a megalkuvás és az írás közötti belső harc adja a történet valódi feszültségét. Ez a feszültség pedig a regény minden egyes oldalán jelen van.
A Tortúra véleményem szerint nemcsak egy kiváló thriller vagy horrorregény – hanem King egyik megkerülhetetlen mesterműve. Egy szűk térben játszódó, intenzív lélektani dráma is egyben, amely hosszú ideig nem ereszti az olvasót. Feszültséggel teli, kíméletlenül emberi, és annyira valóságos, hogy attól válik igazán rémisztővé.
Leginkább azoknak az erős idegzetű olvasóknak tudom ajánlani, akik szeretik a zárt térben játszódó, karakterközpontú, erős pszichológiai töltetű történeteket. Emellett őszintén tudom ajánlani a filmes adaptációt, melyben Kathy Bates alakítja zseniálisan Annie Wilkes karakterét, illetve a színházi darabot, melyben Balázs Andi játssza elképesztően jól a horror irodalom egyik legemlékezetesebb gonoszát.

Elif Shafak könyveivel már nagyon régóta szemeztem, valahogy eddig mégsem jutottam el oda, hogy sorra kerítsem valamelyik regényét, így Az eltűnt fák szigete című regénye az első olvasmányom a szerzőtől. Elif Shafak Az eltűnt fák szigete című regénye lírai hangon, mégis mélyen emberi módon mesél. Annyi minden van ebben a történetben, nagyon nehéz szavakba önteni az érzéseimet.
Az eltűnt fák szigete című kötet egy csodálatos történet a szerelemről, veszteségről, fájdalomról és arról, hogy mennyire nehéz újrakezdeni valahol máshol, távol a gyökereinktől. Egy történet a nem is olyan távoli múltból, ahol Cipruson a görög és török megosztottság és a háborús helyzet miatt ezrek tűntek el nyomtalanul és haltak meg az utcákon. Egy történet két fiatalról, akik bár származásuk tekintetében ellentétes oldalon álltak, mégis egymásba szerettek, ez pedig megpecsételte a sorsukat. Egy történet arról, hogy hiába hagyjuk magunk mögött a múltat, hiába akarjuk, hogy az utánunk következő generáció teljesen új lapot kezdjen, a fájdalmat nem tudjuk egyik pillanatról a másikra levetkőzni. Ahhoz, hogy legyen jövője az embernek, szembe kell nézni a múltjával. A nehézségeket nem lehet és nem szabad elfelejteni, beszélni kell róla, hogy a traumákat a következő generáció már ne cipelje magával.
Az eltűnt fák szigete egy igazán gyönyörű nyelvezetű, fájdalmas történet, mely mégis tele van rengeteg szépséggel. A történet egy hosszabb időtávot ölel át. A jelenben megismerhetjük Ada alakját, aki egy nap teljesen megmagyarázhatatlan módon üvölteni kezd az osztályban. Egyszer csak, minden előzmény nélkül feltör belőle a fájdalom. Megijed és szégyenkezik utána, az olvasó pedig nem érti, hogy mi történhetett vele. Azonban ahogy haladunk előre az olvasásban, egyre világosabbá válik előttünk, hogy hiába született Londonban, szülei múltja rá is hatással van. A családjának múltját és szülei kapcsolatát egy igazán különleges perspektívából ismerhetjük meg, ugyanis egy fügefa meséli el nekünk. A sorokat áthatja a természet szeretete, annak fontossága és szerepe az ember életében. A fügefa csodálatos elbeszélő, imádtam olvasni ezeket a részeket. Teljesen elvarázsolt és őszintén rabul ejtett. Ez a regény óriási hatással volt rám, többször pityeregtem olvasás közben. Nem akarok hazudni, eddig nem ismertem annyira Ciprus történelmét, de nagyon mély nyomokat hagyott bennem, azóta több dolognak is utána olvastam. Nagyon ijesztő belegondolni, hogy ezek az események nem is olyan régen történtek, alig 50 év telt el azóta. Elif Shafak láthatóan rengeteg munkát ölt ebbe a kötetbe, érződik, hogy alapos kutatómunkát végzett. A könyvben szereplő eseményeknek abszolút van valóságalapja.
Bár még csak május van, biztos vagyok benne, hogy az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya.

“ De csak azért mert mások félnek az igazságtól, neki nem kell. Választhatja azt is, hogy báror lesz.”
Ez a gondolat nagyon megtetszett:)
Csodaszép ez a borító, habár a Vészlény című kötetének is imádtam a borítását, a kettő együtt pedig valami eszméletlen hangulatot varázsol.Abszolút tükrözi az írónő munkásságát:)

Megrendítő, igaz történet Vietnám sötét történelmi fejezeteiről. Andrew X. Pham memoárja egy férfi szemszögéből mutatja be a háborúk, forradalmak és menekülés tragédiáit.
Hiteles, őszinte és felejthetetlen – a memoárirodalom egyik különleges darabja.

Vasárnapi chill ❤️
Egy kis reading update:
Elkezdtem olvasni ezt a cuki kis könyvet, nagy reményeim voltak, ugyanis szeretem a kisvárosi románcokat, az egyedülálló apukás történeteket, de egyenlőre sajnos nem igazán fogott meg a történet.
Picit unalmas, így bármi izgalmasabb, mint hogy olvassam, elég lassan haladok vele, pedig elég rövid kis könyv.
Nem adom fel, majd bejelentkezem még, hogy hogy haladok vele!🙊

Ha szereted az olyan könyveket, amelyek nem kiabálnak, hanem halkan maradnak veled napokig – akkor Milán Kundera Nemtudás-át mindenképp érdemes elolvasnod.
Ez a regény nem kínál könnyű megoldásokat, de annál több kérdést vet fel: Mit jelent hazatérni? Mennyit őrzünk meg önmagunkból, ha közben az otthon is megváltozik?
Kundera nyelvezete elegáns, az atmoszféra mélyen emberi.
Ajánlom mindenkinek, aki a gondolatébresztő szépirodalom híve.

Emilia Hart előző regénye, a Vészlény nagyon tetszett, így izgatottan kezdtem el ezt a könyvét is. Viszont azt kell mondjam kicsit csalódtam...Érdekesek voltak a rejtélyes szálak és misztikumból sem volt hiány, kíváncsi voltam nagyon, hogy mi lesz a vége, viszont nekem kissé vontatott volt, lassan bontakozott ki az egész és a karakterek közül sem tudnék kiemelni senkit aki nagyon megfogott volna. Ennek ellenére egészen biztos, hogy figyelemmel kísérem az írónő munkásságát, és biztosan elolvasom az ezután megjelenő könyveit is. :)

“Nem igazán igyekeztem a világ elé tárni az érzéseimet – amúgy is rengeteg démon éhezik rájuk.”
Cassia-t az istenek nem tudják befolyásolni, ezért rabszolgaként bejut a palotába, hogy bosszút álljon. De abba senki nem gondolt bele, hogy esetleg egy jóképű démon is beszáll a buliba.
Szóval, Janus és Bel fogadást kötöttek, melyikőjük szerzi meg Cassia lelkét. Miközben Cassia próbál a saját küldetésére összpontosítani, egyre közelebb kerül Belhez.
Rengeteg fájdalom, kitartás, harc szerepel a könyvben, miközben megismerjük Rómát.
“Azt akartam, hogy Cassia tudatosan keressen nálam biztonságot. Azt akartam, hogy ne kényszerből adja nekem a bizalmát, hanem azért, mert szerinte megérdemlem.”
5 nap vajon elég, hogy Cassia dönteni tudjon? Mi lehet a jó döntés egy rossz és a még rosszabb között? Vagy lehet, hogy 5 nap mindent megváltoztat?
“Bel maga volt az ősrégi gyönyör, a bűn és a fékevesztett csábítás.”
Végig szurkoltam Cassia-nak és Belnek. Csak úgy szikráztak a lapok.❤️
“Ismertem a gyönyört. Ismertem a szenvedélyt, de még soha egyetlen férfi iránt sem éreztem ilyen vonzalmat.”
A vége pedig.. zsepit kikészíteni!🥹

Hogyan ír a horror mestere? Stephen King nem titkolózik. Az Írásról nemcsak írástechnikáról szól, hanem arról is, hogyan lett egy garázsban gépelő srácból világhírű író. Őszinte, inspiráló és gyakorlatias – kötelező olvasmány, akár csak álmodozol az írásról, akár már a billentyűkön zongorázol. Ha egyetlen írói kézikönyvet olvasol el, ez legyen az!