Az 1976-os születésű Gwenda Bond napjaink egyik legismertebb amerikai ifjúsági szerzője. Mielőtt a Gyanakvó elmék révén belevetette magát a Stranger Things univerzumába, többek között olyan ikonikus karakterekről írt nagy sikerű regénysorozatot, mint Superman nélkülözhetetlen társa és egyben Gwenda példaképe, Lois Lane. Az írónő jelenleg a Kentucky állambeli Lexingtonban él férjével és neveletlen házi kedvenceikkel. Interjúsorozatunk keretein belül az első Stranger Things-regény megírásáról mesélt nekünk.
Abba a nagyon szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a szerkesztőm megkeresett, lenne-e kedvem megírni az első hivatalos Stranger Things-regényt: egy előzménytörténetet Eleven édesanyjáról, Terryről és az MK-Ultra kísérletek idejéről. Óriási rajongója vagyok a sorozatnak, amióta csak megjelent a Netflixen, és úgy éreztem, a Duffer testvérek (a sorozat alkotói – a szerk.) és én elég hasonló stílusban meséljük el a gyermekekről szóló történeteinket.
Szinte láttam magam előtt Terry történetét, így azonnal igent mondtam a megkeresésre.
Nagyon szoros együttműködés volt az egyesült államokbeli szerkesztőm és a Netflix között. Közvetlen kapcsolatban voltunk a sorozat forgatókönyvíróinak egyikével, és mivel éppen akkor forgatták a második évadot, amikor én írtam a könyvet, lehetősége volt arra, hogy időről időre megkeresse az alkotókat, és megbeszélje velük az elképzeléseimet, illetve az ő ötleteiket átadja nekem.
Ez a szoros együttműködés tette lehetővé, hogy a könyv és a sorozat konzisztensek legyenek egymással. Ugyanakkor hatalmas szabadságot adtak nekem, hogy a magamévá tegyem a történetet, és azt a verzióját meséljem el, amelyiket csak akarom.
Az izgalmas szabadságérzet, amikor megfogalmazódik bennem egy történet, és megpróbálom megragadni és leírni, mielőtt elillan. Nincs más, ehhez fogható érzés.
Úgy tudom, a Random House (a könyvek amerikai kiadója – a szerk.) már dolgozik több könyvön is. Számomra egyelőre nincs ilyen betervezve, de sose mondd, hogy soha!
Nehéz kérdés! Talán Eleven, mert ő a sorozat szíve-lelke. Olyan erőteljes a fejlődéstörténete, és már alig várom, hogy lássam, hogyan folytatódik.