„A három törvény egy fel nem derített aknamező, ahová örömmel besétáltam”

Szántó Dániel neve eddig főként krimik és thrillerek kapcsán lehetett ismerős az olvasóknak, ám legújabb regényében új vizekre evezett: A három törvény egy nyomasztóan valószerű sci-fi krimi, amely az ember és a gép közti határ elmosódásáról mesél. A közeljövő Bécsében játszódó történet középpontjában ismét Várnay Benett nyomozó áll, aki ezúttal a mesterséges intelligencia uralta világban próbál megoldani egy olyan gyilkossági ügyet, amit elméletben nem ember követett el. Az íróval arról beszélgettünk, honnan jött az ötlet, milyen kutatások álltak a könyv hátterében, és hogyan formálódott Benett karaktere ebben a különleges közegben.

Izgalmas a téma, nem igaz? Engem nagyon foglalkoztat az a jövő, amit a mesterséges intelligencia térnyerése határoz meg. Egyelőre a MI-val kapcsolatban elsősorban az előnyökről hallani, például miként lehet az ember mindennapi életének szerves része, milyen feladatokat vehet át, milyen mankót nyújthat nekünk. Ám én úgy hiszem, hogy aminek előnye van, annak bizony hátránya is lesz, a mesterséges intelligencia esetében pedig ez talán fokozottan igaz. Foglalkoztatott az az eshetőség, hogy valaki MI segítségével terveljen ki egy bűnesetet, vagy talán pont a MI dönt úgy, hogy elkövet valamit, ami tilos. Az az ellentmondás pedig különösen abszurd lehet, hogy a rendőrség a MI segítségével nyomozhat egy mesterséges intelligencia által esetlegesen elkövetett bűntényben. Röviden tehát ez egy fel nem derített aknamező, ahová én örömmel besétáltam. És hogy felrobbantam-e? Az majd a könyvben kiderül Benett nyomozónak köszönhetően.

A jövő kitalálása mindig nehezebb dió, hiszen annyiféle variáció van. Ugyanakkor vannak minták a múltunkból. A szexualitás, a féltékenység, az irigység, ezek mind az emberi lét velejárói, sok ellentétet, sajnálatos eseményt szülnek, amibe belép a robotika is, ami, úgymond, olaj a tűzre. Egy gép fejével gondolkodni, szóval igen, ez különleges feladat volt. Inkább azt mondanám, hogy a sci-fi része nehezebb kihívás volt, a korábbi könyvekből ismert Várnay Benett nyomozó miatt a rendőrségi szál meglehetősen könnyen összeállt. A kettő egyvelege viszont nagyon izgalmas, mondhatni, újdonság, amire talán kevés példa volt eddig az irodalomban. A múlt és a jövő, az ember és a gép keveredésének egyfajta gyermeke lett A három törvény.

Ez évek munkája volt. Régóta gyűjtöm az érdekes cikkeket, tanulmányokat a témában, elemeztem őket, kiemeltem részeket, meghallgattam tudósemberek objektív és szubjektív vélekedését. Sőt, magával a MI-val is beszélgettem, kíváncsi voltam, ő miként vélekedik a témáról. Aztán ehhez jött hozzá a saját meglátásom, az én konklúzióm, a vívódásom. Ezeket mind belegyúrtam a történetbe. Valójában arra jutottam, hogy akkor fog megremegni az emberi élet alapja, ha a robotika belép a szexiparba. Talán furcsán hangzik első hallásra, de ez bizony talán az egyik legkomolyabban vehető fenyegetés mindközül, ami a technológiával járhat.

Visszagondolva A másoló megjelenésének idejére, ami két éve volt, alig emlékszem a MI-ra, a ChatGPT-re. Akkoriban még nem volt általánosan beemelve a közbeszédbe ez a témakör. Két év alatt viszont eljutottunk oda, hogy a MI saját zenéket gyárt, amiről nem tudjuk megmondani, hogy ember alkotta-e. Posztokat íratnak vele, nyaralásokat szerveznek, fordításokhoz használják. Talán még regényeket is fognak íratni. De a fizikai értelemben megjelenő MI-k nagy különbséget fognak jelenteni. Régen volt egy mondás, miszerint bármi elromolhat. A MI miért lenne kivétel? Szerintem közvetve vagy akár közvetlenül nem kizárt, hogy a MI-t rossz célokra fogják felhasználni. A válasz tehát igen.

Éltem kint Bécsben fél évet még fiatalabb koromban. Akkoriban szerettem a várost, sokat bicikliztem, felfedeztem az eldugott zugait. Szuper hat hónap volt, emiatt lélekben kicsit visszavágyódtam oda. Szóval ennek inkább személyes okai voltak, továbbá Várnay Benett miatt is fontos volt, hogy más országban játszódjon a történet. Adta magát tehát a helyzet. Egy kicsit futurisztikus, de nem túlságosan elrugaszkodott világot akartam teremteni, ami szerintem sikerült.

Egy jó történetet a szereplők tesznek kiválóvá. Szerintem Várnay Benett nyomozóban megvan minden, amire az olvasónak szüksége lehet. A vívódásával, a mindennapi dilemmáival, a modern világ okozta nyomással nagyon közel érezhetjük magunkhoz őt, aki helyettünk is megvívja a nagy csatákat. Sérül, egyedül marad, de kitart és küzd. A maga humorával és persze a személyiségfejlődésével, hiszen annyi mindenen átment már. Ritka egy könyvsorozatban, hogy valaki tíz évvel az első színre lépése után, börtönéveit követően visszatér. Különleges, minden szempontból.

Benett nem titkoltan börtönbe került, és hosszú éveket eltöltött „rácsok” mögött. Ez alatt az idő alatt írt egy könyvet, aminek azt a címet adta, hogy A múlt gyermekei. Fiatal gyerekekről szól, akik egy elhagyatott kis faluban, a hegyekben egy üveggyár vélt vagy valós rémét próbálják megtalálni és elkapni. A három törvényben utalást tesz rá, hogy szívesen venné, ha megjelenne ez a történet, és szerintem valóra tudom váltani az óhaját… 😊

Furcsa, de számomra az a szebb élmény, amikor mások kezében látom. Az adja meg az első igazi „katarzist”. És már szerencsére küldtek is fotókat, szóval túl vagyok az első igazán felemelő érzésen… 😊

Azért, mert igencsak erős érzéseket vált ki. Mindegy, hogy milyen érzést, de semleges nem marad, ez biztos. Benett száraz humora, a jövő furcsasága, a veszély, az emberi halandóság, szóval ezek együtt reményeim szerint „letehetetlenné” teszik a regényt. Na de majd az olvasók eldöntik.

Semmit, ő úgy van rendben, ahogy van. 😊És ügyesebb is nálam, hogy őszinte legyek…