„Nem szeretnék klasszikus, egyzsáneres íróként megmaradni az olvasók fejében, mert ennél sokkal színesebb az a világ, amiben élek.” – interjú Szántó Dániellel

Szántó Dániel legújabb regénye, a Ködhalom gyermekei egy különös hangulatú történet, amelynek középpontjában egy kis falu, egy elhagyatott üveggyár és néhány, mindenre elszánt gyerek áll. A valóság és a gyermeki képzelet határán mozgó történetben a feszültség és a misztikum finoman fonódik össze, miközben a szerző ezúttal fiatal szereplők szemszögéből mesél.

Interjúnkban arról kérdeztük, honnan indult a regény alapötlete, milyen szerepet játszanak benne a gyermekkori emlékek, és miért mozdult el a klasszikus krimi keretei közül egy tágabb, műfajokon átívelő irányba.

Egy kirándulással a Mátrában. Bő hét évvel ezelőtt ellátogattam Parádsasvárra, és a kis falu egészen különleges módon lenyűgözött. Van ott egy kastélyszálló, egy elhagyatott üveggyár, végtelennek érződő erdőség és néhány, a világtól elszigetelt kis házacska. Azt hiszem, ennél tökéletesebb helyszínt elképzelni sem tudnék egy olyan történethez, amelyben mindenre elszánt gyerekek szörnyek után erednek a nagy titokzatosságban. Szóval a regény alapötlete ott fogant meg, és a mai napig kellemes emlékeket idéz fel bennem az a kiruccanás.

Gyerekkoromban imádtam ifjúsági regényeket olvasni. A gyermeki fantázia még nincs gúzsba kötve, nem úgy, mint a felnőtteké. Szóval felnőtt fejjel mindent megteszek azért, hogy ismét átéljem azokat a különleges érzéseket, amelyeket gyerekként volt szerencsém megtapasztalni. Régi vágyam volt, hogy írjak egy olyan történetet, amely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt fogyasztható. Mindenki megtalálhatja benne a számítását: borzongás, gyermeki csíny, szerelem, rejtély, barátság – némi brutalitással fűszerezve.

Elég volt az emlékeimre támaszkodnom. Szerencsére sok gyerekkori élményt megőriztem. Persze nekem is voltak barátaim, akikre a mai napig szívesen emlékezem, holott már nem tartjuk a kapcsolatot. Ennek van egy különös előnye: így gyerekként tudom megőrizni őket az emlékeimben. Ők azok a barátok, akik nem nőttek fel velem, gyermekek maradtak. Belőlük sokat merítettem a szereplők megalkotásakor. És hát a történetben is van egy fiú, aki sohasem nőhet fel…

A kíváncsiság! Olvasóként is több műfajból szemezgetek, és íróként sincs ez másként. A sci-fi, a krimi, a fantasy és az ifjúsági történetek egyaránt megmozgatják a fantáziámat. Nem szeretnék klasszikus, egyzsáneres íróként megmaradni az olvasók fejében, mert ennél sokkal színesebb az a világ, amiben élek.

Parádsasvár és Ködhalom sok szempontból szinte tökéletes egyezést mutat. Kicsit olyan, mint a Stranger Thingsben a két, egymással párhuzamosan működő világ: sok az egyezés, mégis teljesen mások. Egy adott dolgot többféleképpen is lehet értelmezni. Nos, ez a regényben is így van. Maga a „szörny” teljesen mást jelent egy gyermek számára, mint egy felnőttnek. De a lényege ugyanaz marad: valami rossz, valami, ami veszélyt hordoz.

Igen, a jövőben szeretném bővíteni az „univerzumot”. A jövőbe fogunk utazni, a Benett, Szilveszter, Viktor és Dávid utáni világba. A történetek így valóban széles spektrumon mozognak: apró építőelemek, amelyek ha összeállnak, különleges egységet alkotnak. Várom az olvasókat a jövőben, a szó szoros értelmében! 😊

Az idősebbeknek azért, hogy újra gyerekek lehessenek, a gyerekeknek pedig azért, hogy tanuljanak barátságról, szerelemről és kitartásról.