Üdvözlet mindenkinek!

Érdeklődni szeretnék, ezen az oldalon hol, merre lehet megnézni a kortárs irodalmi verseny 2025-ös regényrészleteit, hol teszik ezt közzé?
A választ előre is köszönöm!

❗️ Ha nem olvastad még a Revans című könyvet, akkor vigyázz, mert ez az ajánló spoilert tartalmaz!❗️
Szóval a sorozat első része ugye ott maradt abba, hogy Várnay Benett lelőtte a Kaméleonnak elnevezett sorozatgyilkost, mert azt hitte, hogy megölte a lányát. Közben mi tudtuk, hogy ez nem is így van, és Várnay nyomozó úgymond a semmiért került börtönbe. Amikor a kislány anyja, Natasa kap egy névtelen levelet, miszerint a lánya életben van, tudja, hogy valójában csak egy ember segíthet neki megtalálni őt, viszont az az ember börtönben ül. Mindenestre meglátogatja Benettet, aki a találkozó után eldönti, hogy ő bizony meg fog szökni. Na és itt kezdődnek igazán az események, végigkövethetjük, hogy milyen cselekkel, milyen agyafúrt módon próbál megszökni, és én végtelenül érdekesnek és izgalmasnak találtam az ex-nyomozó gondolkodását. Várnay Benett egy nagyon intelligens ember, és ezt annyira jól át tudta adni az író, mintha csak mi is az ő fejével gondolkodhattunk volna. Számomra minden hibájával együtt továbbra is nagyon szerethető volt Benett karaktere, akinek most csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt, és hajlandó volt bármit elkövetni, hogy visszakapja a lányát.
Dani persze végig az orrunknál fogva vezet, de ebbe nem is nagyon mennék bele, mert még a végén valamit elspoilerezek, legyek elég annyi, hogy ismét csak néztem a könyv végén, mint hal a szatyorban. Dani nagyon ért ahhoz, hogy lassan csepegteti az infómorzsákat, egyszer ide ugrik, aztán ott dob fel valami újat, de aztán a végére minden mindennel összefügg és kijön belőle egy egészen elképesztő történet.

Miután elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, nem igazán tudtam, hogy mire is számítsak, de valahogy megszólított engem, ezért nagy izgalommal kezdtem neki. Az egyszer biztos, hogy nem csak a kutya esete volt különös, hanem ez az egész történet. Vagy inkább mondjam úgy, hogy különleges. És bár nem voltak elvárásaim, nem tudtam miről is fog ez valójában szólni, de az biztos, hogy nem számítottam arra, amit végül kaptam. És ez egyáltalán nem negatívum, valójában még én is csak keresem a szavakat.
Christopher autista és A kutya különös esete az éjszakában valójában az általa írt könyv. Ebben a könyvben nyomozunk Wellington kutya gyilkosa után, megismerjük jobban Christophert, az életét, a szüleinek életét, hatalmas titkokat tudunk meg, matematika példákat oldunk meg, sok-sok érdekes dologról tanulhatunk és egy ijesztő kalandra is elkísérjük őt.
Tehát az író úgy írta meg ezt a könyvet, mintha Christopher, a tizenöt éves autista kisfiú írta volna, az ő különös, és hozzátenném, hogy hihetetlen gondolataival, és szerintem valami fantasztikus, hogy ezáltal a könyv által mennyire jól beleláthatunk és megérthetjük egy autista kisfiú elméjét, ami néha kicsit ijesztő, néha lenyűgöző, néha pedig kicsit érthetetlen a többi ember számára.
Az egész történet kicsit furcsa volt, mégis szép, és igazából tényleg keresgélem a szavaimat, amelyekkel ki tudnám fejezni, hogy milyen érzéseket keltett bennem az olvasása. Szerintem egy ajánló nem is nagyon tudja átadni mindazt, amit nyújthat, ezt a könyvet el kell olvasni hozzá. És szerintem mindenki nagyon sokat tanulhat belőle.

Nagyon találó cím egy érdekes történetnek amely valós eseményeken alapul így még jobban hat az olvasó érzelmeire.
Nem egy részleteibe belemenő krimi sorozat egyes részeit olvashatjuk, bár néhol elég részletesen írja le az író a helyszíneket és a látottakat. Ez a kötet inkább a lelkedre fog hatni.
Kim Van extrém takarító aki csapatával együtt olyan helyszíneket takarítanak amik nem mindennapi, - öngyilkosságok, gyilkosságok, extrém gyűjtögetők - eseményeknek adnak helyet. Bevallom a tvben fellelhető ilyen típusú műsorokat is elborzadva nézem néha.
A könyv szépen vezet végig eme szakma árnyoldalain ami valljuk be nem való mindenkinek. Csak a legelhivatottabbak képesek ezt folyamatosan elvégezni.
Sokan bele roppannak, elfáradnak a rengeteg borzalom láttán amit napi szinten látnak és tapasztalnak. Nem könnyű napi szinten az elmúlással szembesülni és annak is nem a legszebb formájával főleg, hogy ő látja magát az embert is aki az adott helyzet mögött megismerhető.
A könyv első felében az író( aki maga is extrém takarító) mesél néhány rendkívüli megbízásáról ahol a helyszínek mesélnek a megboldogult lakóról.
Minden egyes megbízás fájdalmasan emlékezteti a szomorú valóságra, hogy a mai világ egy elmagányosodott társadalom ahol az emberek élhetnek bármilyen körülmények közt, szegények, gazdagok, fiatalok, idősek akik látszatra akár boldogok is lehettek valahol mélyen magányosak voltak.
Az érzékletes írásmód által megtapasztalhatjuk milyen benyomások érik az embert egy hermetikusan lezárt szobában ahol három hónapja meghalt valaki, elpusztult állat tetemekkel teli szobában vagy éppen milyen az üvegbe gyűjtött vizeletek amonniájával átitatott levegő.
A második részben a koreai élet, magáról a szakmáról és a társadalom halálhoz való hozzáállását fejtegeti. A saját maga által tapasztal elmagányosodásról vagy, hogy ez a munka mennyire is lett része az életének, hogy nem tud már elmenni úgy egy étterembe, hogy ne érezze ki a zsírós levegőben egy elpusztult állat tetemét az áll mennyezet felett vagy mennyire meg tud könnyebbülni egy hajnali kutya ugatástól ami pár napja csendes szomszédtól érkezik.
Felkavaró élettörténetek amik a körülmények ellenére megnyugtató lezárást kapnak azáltal, hogy az elmúlás után van ki foglalkozik az utánuk fenn maradt dolgokkal legyen szó emlékekről, káoszról.
A legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy az író nem ítélkezik hanem együtt érez, átérez és próbálja megérteni az okot mi vezethet az adott állapothoz.
A könyv szerkezete segít abban, hogy adjunk magunknak időt a dolgok megértésére, az okok boncolgatására és levonjuk a saját kis konklúziónkat, mint ahogy ő teszi egy nehéz nap után az otthonában. Az írásmód pedig ahogy a távol keleti- szerzőktől megszoktam tárgyilagos, de mégis érzelmes főleg ahogy a helyszínek leírását kezeli.

Bevallom, nagyon sokáig halogattam, hogy folytassam a Crave-sorozatot. Az első rész, a Sóvárgás, valahogy nem kapott el igazán. Olvasgattam, de nem éreztem azt a „nem tudom letenni” érzést. Aztán most végre rászántam magam a második részre – és most már tudom, mi(ki) hiányzott: Hudson.
Komolyan mondom, a Vonzódás teljesen berántott. Már az első néhány fejezet után azt éreztem, hogy „na igen, ez az!” Ez a kötet sokkal izgalmasabb, pörgősebb és egyszerűen élvezetesebb volt, mint az első. Végre történt valami! Ráadásul nem csak a cselekmény lett fordulatosabb, hanem az egész világ is sokkal jobban ki lett dolgozva. Tök jó volt, hogy most már tényleg beleláthattunk a paranormális lények világába, milyen a hierarchia, milyen szabályok szerint működnek.
És akkor ott van Hudson, aki számomra az egész könyv lelke lett. Annyira karizmatikus karakter – egyszerre arrogáns, szarkasztikus, de közben ott van benne valami nagyon emberi is. Olyan „rosszfiú”, akit nem lehet nem kedvelni. Én konkrétan imádtam minden jelenetet, amiben benne volt, és sokszor azon kaptam magam, hogy várom, mikor szólal meg újra.
A másik nagy pozitívum számomra az volt, hogy Grace is végre kilépett a „gyenge kislány” szerepből. Ebben a részben sokkal erősebb, bátrabb, céltudatosabb lett. Most már tényleg érezni, hogy nem csak sodródik az eseményekkel, hanem ő is alakítja őket. Jó volt látni, hogyan változik, és hogy képes kiállni magáért – és másokért is.
A mellékszereplők is sokkal jobban beépültek a történetbe. Nem csak töltelékfigurák voltak, hanem mindegyikük kapott egy kis teret, háttértörténetet, személyiséget – ettől még gazdagabb lett az egész világ.
Szóval összességében: imádtam ezt a részt, és most már teljesen más szemmel nézek a sorozatra. Már bánom, hogy ilyen sokáig vártam a folytatással! Ha meglenne a harmadik kötet, szerintem már most nekiugranék – szóval sürgősen be kell szereznem.
Ha te is úgy érezted, hogy az első rész nem volt az igazi, adj egy esélyt a Vonzódásnak, mert szerintem simán behozza.

Marek és Annette, a Lengyelországból elmenekült, kétgyerekes zsidó házaspár és Helena, a fiatal táncoslány életvitele teljesen eltér,mégis furcsa kapocs köti őket össze.
Marek erősen vonzódik a testéből élő,ám mély érzésű Helenához. 🙄 A tancoslány számára sem közömbös a családapa…
A háború borzalma mindent elsöpör.
Franciaország megszállását követően egyre fokozódik a náci terror Párizsban, s az imádott,szépséges táncoslány a csonkán maradt család segítője lesz.
❗️Ami zavart: a regény nyelvezete,a döcögő,sokszor nekem fájóan erőltetett szóképekkel teli fordítás

4⭐️/5
Ne tévesszen meg a cím, a Szeretni annyi, mint nem egy uncsi kézikönyv ahhoz, hogyan kell szeretni, hanem Monica Wood legújabb regénye, ami szíven üt és felemel egyszerre. Egy érzelmes sztorit kapunk benne bűntudatról, megbocsátásról és második esélyekről.
A történet középpontjában három ember áll, akiket a sors összefűz egy szokatlan helyzetben. Az egyikük Violet, egy 22 éves lány. A regény elején épp most szabadul a börtönből, ahol 22 hónapot húzott le, mert ittasan autóbalesetet okozott, és ezzel megölt egy helyi óvónőt. Violet most tele van bűntudattal és félelemmel.
Harriet könyvklubot vezet a női börtönben. Igen, jól olvasod, Harriet néni, azaz Könyves bejár a böribe, és a rabokkal közösen olvasnak, majd megvitatnak regényeket, verseket. És a bentlakók imádják Könyvest. Eléggé szürreális a szitu, de Harriet jól csinálja, van benne tartás, kedvesség, türelem, és valahogy eléri, hogy ezek a kemény sorsú nők megnyíljanak az irodalomnak.
Frank, egy nyugdíjas gépész és alkalmi ezermester, aki jelenleg egy kis könyvesboltban dolgozik. Frank egy magának való, csendes fickó, akinek a felesége egy közlekedési balesetben halt meg.
Egy szép reggelen Violet, Harriet és Frank ugyanabban a könyvesboltban futnak össze, teljesen véletlenül. Violet beugrik, hogy örökbe fogadjon egy macskát, Könyves éppen új olvasnivalót keres a raboknak, Frank pedig dolgozik. Amikor felismerik, kivel állnak szemben, arra nincsenek szavak. Frank rájön, hogy a fiatal lány, aki ott toporog előtte, az a bizonyos ember, aki elvette a felesége életét. Violet pedig szembesül az özveggyel, akinek tönkretette a világát.
Innentől kezdve a sztori arról szól, hogyan birkózik meg ez a három ember ezzel a furcsa, súlyos teherrel, és hogyan lesznek egymás életének részei. Ez egy rendkívül emberi és megható „talált család” történet.
Persze semmi sem tökéletes. Például számomra kicsit kényelmes írói húzás volt, ahogy kiderül egy bizonyos dolog Frank feleségéről. Ezen kívül Violet egyik döntésénél is felszisszentem. Miután kiszabadul, hoz egy elég megkérdőjelezhető lépést. Emellett a regény vége is túl gyorsan, túl kerekre zárul.

Attól függetlenül, hogy a könyv 12-13 éveseknek íródott, ami a nyelvezetéből látszik, szerintem a felnőtteknek is nyújthat pár kikapcsoló órát.
Nekem azt adott.
Élveztem Grace nyomozását, a mindenlében kanál, cserfes udvarhölgyét, aki a fejébe veszi, hogy megold egy gyilkosságot.
A karakterek szórakoztatóak, van egy kis történelmi vonzata a végén történelmi érdekességekkel.
Én élveztem. 😄

Zafón könyveit olvasni egy életérzés.
A stílusa, a hangulata, a mondatai, minden sora egy másik világba visz. Nincs ez másképp az Angyali játszmánál sem.
Ahogy megszokhattuk tőle, most is ott a misztikum, a romantika és a melankólia különös keveréke. A karakterek szimpatikusak, még akkor is, ha akad köztük jó néhány, akiket nem könnyű megkedvelni.
A legjobb ebben a könyvben, hogy nem hagy tétlenül.
Beindítja a szürkeállományt, állandóan találgatásra késztet, és mire azt hisszük megfejtettük, Zafón egy újabb csavarral húzza ki alólunk a talajt.
Ebben a részben Izabella és az öreg Sempere lettek a kedvenceim.
A történet agyafúrt, misztikus és teljesen kiszámíthatatlan.
Száz szónak is egy a vége:
Olvassatok Zafónt.
Nem fogjátok megbánni. 😉

Később meg veszem.

Az ifju Lady Grace egy okos,ravasz és találékony lány aki imád rejtvényeket fejteni és Erzsébet királynő egyik udvarhölgye aki Gracenek három kérőt jelölt ki akik közül majd férjet kell választania.Lady Grace igen fiatal de már most meg kell alapoznia a jövőét és hiába nem akar még férjhez menni a királynőnek mégsem mondhat nemet;-nem igaz?.
A Bálint-napi másnap reggelén a palótában valami viszont megváltozott.Egy borzalmas tragédia történt,méghozzá Lady Grace egyik kérője érintett ebben,ugyanis az egyik kérő gyilkosság áldozata lett.A tettes és a miértek ismeretlenek mindenkinek és mivel egy másik vetélytársat gyanúsítanak Grace elhatározza,hogy kideriti ki is az igazi tettes.
A történet érdekesége,hogy Lady Grace naplóbejegyzései alapján ismerhetjük meg az udvart,a pompás ételeket-italokat és a még szemkápráztatobb bálokat, na meg persze a titkos nyomozást is amit lefolytat.

Elara életét meghatározza a prófécia, mely szerint beleszeret a Csillagok Királyába és ez okozza majd vesztüket. Ez határozza meg életének minden egyes pillanatát és emiatt kerül az ellenséges királyságba. Ott a kiképzése zajlik, melynek egyetlen célja van, az, hogy Elara erős fegyver legyen. Enzo segíti a kiképzés során Elarát. Eleinte ki nem állhatják egymást, azonban egy idő után egyre közelebb kerül egymáshoz a történet 2 főszereplője. Azonban mindketten rejtenek titkokat, amelyek sokáig nem maradhatnak elrejtve egymás elől.A történet tele van különböző különleges lényekkel, egészen a végéig találkozhatunk újabb fajtájukkal. A történet izgalmas és csavarokkal teli, néhol elég meglepő és váratlan fordulatokkal. Az első rész befejezése pedig zseniális, minden értelmet nyer. A kettejük között zajló románc pedig egy slow burn románcnak mondható, a mélységek okát pedig a végén tudjuk csak meg. Nagyon várom a sorozat következő részét, a vége egyszerűen letehetetlen volt.

Igyekeztem nem ugyanazt várni a könyvtől, amit a Sóvárgás sorozattól, így a folyamatos összehasonlítgatások nélküli tiszta lapot adtam neki.
A dark-os gimnáziumi hangulat nagyon tetszett, az az alapötlet, hogy természetfeletti srácoknak legen egy terápiás hely, ahol az erejüket elfojtva, biztonságban nőhessenek fel, miközben dühkezelési tréningeket és motivációs előadásokat építenek a hétköznapjaikba.. szórakoztató! 
A főszereplő lány rendkívül pozitív személyiség, meglepő módon mantikór, amit eddig csak a rossz oldalhoz párosítottam, pedig menők is lehetnek. Szegény lány beleszületett az iskola (börtön)-sziget szigorúságába, így nem tud bánni az állati oldalával, de majd csak belejön (a végére egyre jobb lett).
Clementine családja, a Calder család több generáció óta vezeti és működteti a sulit, így számára is ki van jelölve ez az út.. természetesen nem ért egyet vele. És ez még csak a kiinduló szituáció, a bonyodalmakhoz pár gengszter tündér, egy álomherceg és egy vihar kell...Mire minden kiderül, már el is repült 550 oldal.
Nekem tetszett, mert tele volt kortárs poénnal, érződött, hogy egy élettel teli, semmiképp nem depressziós nő írja, aki igyekszik megnevettetni az olvasóit.  

A szerelem 40 szabálya volt a negyedik könyv, amit a szerzőtől olvastam, és még ennyi idő után is képes volt újat nyújtani. Ezúttal a „történet a történetben” megoldás tette különlegessé a regényt, valamint úgy éreztem, ebben a művében kapta a legnagyobb hangsúlyt a vallás témája.
Bevallom, volt bennem némi félsz, mielőtt belevágtam, mert nem tartom magam különösebben romantikus típusnak, ez a könyv pedig már a címével, borítójával és idézeteivel is a szerelemről szólt. Részben be is igazolódtak az előzetes fenntartásaim, ugyanakkor a történet teljesen meg is cáfolta őket. Bár valóban sok szó esik benne a szerelem magasztalásáról, a regény messze nem csak a férfi és nő közötti érzelmekről szól.
Shafak azt mutatja meg, hogy a szerelem nem kizárólag azt a mindent elsöprő, szenvedélyes érzést jelenti, amit egy másik ember iránt táplálunk. Irányulhat ez a szeretet az élet, önmagunk, Isten vagy akár egy barátunk felé is - számtalan formában jelenhet meg. A könyv ugyanakkor komoly kérdéseket is felvet: mikor válasszuk saját boldogságunkat a kötelességeink helyett, és hogyan lehet egyszerre fejlődni és a pillanatban élni.
Összességében Shafak ismét egy sokrétegű, gondolatébresztő művet alkotott, amit őszintén tudok ajánlani mindenkinek.

Jelenleg ezt a friss megjelenést olvason:)
Az Ágról a levél, egy igazi, hangulatos, őszi olvasmány.
Bár igaz, meglepett, hogy tini romantikus, de mellette szól, hogy könnyes olvasható, kedves kis történet.
Mindenképp a borító volt ami teljesen magával ragadott, és ráadásul csodás éldekorált kiadásban is beszerezhető! 🤎
Ha te is keresed az őszi olvasmányaid, amik teljesen kikapcsolnak, akkor ennek a kötetnek is a tbr listádon a helye!☺️

Ez a könyv nem csupán egy romantikus regény, hanem egy igazi érzelmi hullámvasút. Amelyben a szenvedély, a veszély és a humor finom elemei keverednek, miközben hősei folyamatosan próbálnak eligazodni a szerelem és a túlélés határán.
Mivel ez a könyv a sorozat harmadik része, próbáltam minél inkább spoiler mentesen megfogalmazni az ajánlót, viszont amennyiben nem olvastad még az első részt azt ajánlanám inkább innentől ne olvasd tovább.
Az előző kötetekhez képest most sokkal mélyebb bepillantást kapunk Grace lelkivilágába, megtapasztalhatjuk félelmeit, kétségeit, de egyben az erejét és kitartását is. És hát, hogy őszinte legyek voltak pillanatok amikor szívesen adtam volna neki egy jobbost, aminek az okát nem tudom itt kifejteni mert spoilerbe ütközne, de maradjunk annyiban ,hogy örülök, hogy végül helyre állt az esze.
Ami viszont Hudsont illeti..na igen. Nem tudom már őszintén hány férfi karakterre mondtam, hogy na ő a kedvencem, hát most Hudson vette át ezt a bizonyos helyet! A maga okoskodó, intelligens, kissé pimasz jellemével nagyon belopta magát a szívembe! #teamhudson
A könyv teljesen méltó címet visel, mivel ha valamiből na vívódásokból nem szenvedtünk hiányt. Voltak pillanatok amikor csak így néztem, hogy szegény karaktereinknek jóformán egy perc nyugta sem lehet. De persze ennek köszönhetően végig nagyon izgalmas volt.
Tökéletes választás mindazoknak, akik szeretik a vámpíros történeteket, a romantikus feszültséget és a kissé sötét, mégis reményteljes hangulatot.
Ez a könyv nemcsak elvarázsol, hanem egyenesen a lelkedig hatol, amelynek befejezése után nehéz visszatérni a valóságba.

Szereted az őszt? Akkor ez a könyv neked szól!
Annyira szerettem ennek a könyvnek a hangulatát és annyira vitt magával a sztori, hogy még a tipikus YA elemeit és a tini drámait is el tudtam nézni. Képtelen voltam letenni, elragadott ez a kisváros és annyira jól esett a lelkemnek, hogy képtelen vagyok nem szeretni ezt a könyvet. ❣️

,,Annyira igyekezett, hogy valaki mássá válhasson, önmaga boldogabb és felszabadultabb változata akart lenni. Nem sikerült.‘’
💧 Ha érdekelnek a kevésbé mainstream kultúrák, az önmegvalósítást és önazonosságot különböző helyszíneken és korokban kereső, érdekes sorsú és a maguk módján végtelenül bölcs, ismerőseiknek és nekünk, olvasóknak is utaz mutató karakterek… akkor valószínűleg nem ez lesz az első Shafak-könyv, amit olvasol!
💧💧 Amennyiben mégis, engedd meg, hogy átnyújtsam meghívódat letűnt történelmi korokba, az 1800-as évek Londonjába és Mezopotámia ókori világába, egykori területen zajló jelenlegi helyezetekbe, a szépen kurált, óriási múzeumok háttérmunkálataiba.
💧💧💧A kötetben sok sors, nép, vágy és eszmény fonódik egybe, csorog ugyanabba a két folyóba a víz és az idő körforgását szemléltetve, és egészen más szempontból, sőt, szempontokból nézhetünk rá a Gilgames-eposzra. Lassan hömpölygő, emlékőrző víztömeg ez a könyv, amelyben igazán megéri elmerülni.