„A svéd alkotásokban gyakran van valami melankólia” – Interjú Sara Pabornnal, a Bogáncsméz szerzőjével
Interjú
Az év svéd könyve 2020 díjat is elnyerő Bogáncsméz egy ellenállhatatlan, két évszázadot átölelő regény, amelynek középpontjában két látszólag nagyon különböző nő barátsága áll.
Ebba Lindqvist nemrég még Svédország legsikeresebb párkapcsolati tanácsadója volt, saját talkshow-val és számos nagy sikerű könyvvel. De amikor házassága egy hirtelen fellángolt romantikus szerelem miatt véget ér, majd rövidesen a szerelem is ellobban, Ebba élete összeomlik. Elveszíti a munkáját is: ugyan ki kérne párkapcsolati tanácsot a botrányos válásától meggyötört, magányos és elhagyatott coachtól, ha a saját életét sem tudja kézben tartani? Hogy szakmai életét megmentse, elvállalja az első adódó munkalehetőséget: interjút kell készítenie egy idős hölggyel a hatvan évig tartó, boldog házasság titkáról. Az interjú azonban újra és újra kisiklik: Veronika nem a házasságáról mesél Ebbának, hanem fiatalkori szerelméről – végül ezek a történetek egy mindkettőjük életét megváltoztató, elsöprő kaland kezdetének bizonyulnak...
A Bogáncsméz Sara Paborn hatodik, nagy sikert aratott regénye, amelyet egy év alatt tizenkét országban adtak ki szerte a világon. A magyar megjelenés kapcsán a Moobius csapata kérdezte a szerzőnőt a mű mögött rejlő inspirációról és a munkásságáról.
Bogáncsméz
Alexandra Kiadó (A), 2022.04.11.
Veronika Mörk tizenhét éves, anyja tengerparti panziójában dolgozik unokatestvérével, Francie-val együtt. Francie színésznő akar lenni, Veronika háziasszonyképző iskolába készül. Csakhogy 1955 augusztusában, amikor extrém hőség tombol Svédországban, és a panziót megszállják a méhek, a húszéves, szobrásznak készülő Bo személyében váratlanul bekopogtat a kaland - és a szerelem.
Mielőtt regényeivel bestsellerszerzővé vált, elég lenyűgöző szövegírói karriert épített a reklámszakmában. Mi okozta az irányváltást az életében? Mikor és miért döntött úgy, hogy a fikció felé veszi az irányt?
Igazság szerint négyéves korom óta írok történeteket, egészen komolyan véve a dolgot. Tizenhat éves voltam, amikor az első regényemet elküldtem egy könyvkiadóhoz, amit szerencsére elutasítottak. A címe az volt, hogy Sajtok, uborkák és szaxofonok között – maga a cselekmény pedig az ötvenes évek Amerikájában játszódott. (Már az életem ezen pontján volt valamilyen különös vonzódásom az ötvenes évekhez.)
Tizenkilenc évesen kezdtem el a reklámszakmában dolgozni, mellette pedig továbbra is írtam. Időnként próbáltam kiadatni a regényeimet, de mindezt siker nélkül. Amikor megszületett a második gyermekem, hirtelen megvilágosodtam. Két napon belül felmondtam, eladtam a nyaralómat, és bezárkóztam három évre. Az ekkor született regénnyel – amelynek eredeti címe Släktfeber – debütáltam, óriási sikereket aratva Svédországban.
A Bogáncsméz című regénye kicsivel több mint egy hónapja jelent meg Magyarországon, és máris rengeteg pozitív visszajelzés érkezett az olvasóktól. Elmondásuk alapján nagyon élvezik, hogy végre egy olyan skandináv környezetben játszódó könyvet olvashatnak, amely kivételesen nem krimi vagy noir, hanem egy rendkívül szívmelengető és intim történet. Szerzőként hogyan vélekedik: nehéz idealisztikus, meleg képet festeni Svédországról azután, hogy a skandináv krimiregények meghódították a világot?
Nem, úgy vélem, hogy egyáltalán nem nehéz. Svédországnak messzire visszatekintő múltja van a természetre is nagy hangsúlyt fektető romantika terén, mind az írást, mind az egyéb művészeti ágakat tekintve. Itt az alkotásokban gyakran van valami „csípős” szépség és melankólia. Mivel olyan rövid a nyarunk, minden egy picit nagyobb szerepet kap, felnagyítva ábrázoljuk a dolgokat. Gyerekkoromban például én is nagyon szerettem a régi svéd meséket. Így számomra a svéd irodalom inkább a természethez való viszonyról szól, mintsem az északi bűnözés erőszakosságáról és sötétségéről.
Ne áruljuk el a cím mögött meghúzódó okot, de a Bogáncsmézben fontos szerepet játszanak a következő elemek: a bogáncs, a méhek, a méz és a természet maga. Mit jelentenek ezek az ön számára, milyen a kapcsolata a természettel?
A természet nagyon fontos része a lényemnek és az írásaimnak egyaránt. Nem tudnék olyan helyen élni, ahol nincs egy falatnyi természet sem.
Nemrég lementem Svédország déli részére, ahol a Bogáncsméz is játszódik. Teljesen megsemmisültem, amikor megtudtam, hogy a régi, lovakkal és juhokkal teli legelők helyére luxusnyaralókat építenek fel. Napokig sírtam utána. Szerintem túlságosan könnyen építkezünk Svédország igazán egyedi tájaira ahelyett, hogy becsben tartanánk azokat. A szállodák helyett számomra sokkal inkább a természet jelenti a luxust. Könnyen ellaknék egy kis faházban, úgy, hogy csak a vad természet vesz körül. Egyébként szinte minden nap kenuzom Stockholmban, és sokszor töltöm természetjárással az időmet.
Míg a könyv fő témái a szerelem és a második esély, a Bogáncsméz csodálatosan hasonlítja össze, milyen lehetőségekkel és korlátokkal állnak szemben a nők napjainkban, valamint az 1950-es években. Mesélne egy kicsit többet a fiatal Veronika történetének hátterében álló kutatási folyamatról?
Valójában a Bogáncsméz egész ötlete akkor született meg bennem, amikor egy női magazin kérdez-felelek rovatát olvasgattam. A kérdés, amit egy médiumnak tettek fel, a következő volt: „Vajon emlékszik rám a fiatalkori szerelmem?” A kérdező hölgy 82 éves volt, aki néhány évvel korábban veszítette el férjét. Aztán egyszerre minden éjjel elkezdett a fiatalkori szerelméről álmodni. Ezt a jelenetet használtam a Bogáncsméz kezdőképeként. (És csakúgy, mint a valóságban, a médium válasza a magazinban a következő volt: „Igen. Kék inget hord, és integet neked.”)
Megemlíteném még egy másik meghatározó inspirációmat is: az idős nagynéném nyaranta előszeretettel utazgatott a rendkívül hangulatos svéd vidéki vendégházak között (a Bogáncsmézben az egyik ilyen vendégház a Miramar Panzió), és sok történetet mesélt az utazásairól nekem. Egészen 105 éves koráig élt, így sok-sok történet került elmesélésre.
A kutatómunka során egyébként sok olyan nővel beszéltem, aki az 50-es években volt fiatal. A nők jogai ekkor még nem terjedtek ki akkora területre, mint most, ami óriási különbségeket jelentett a két időszak között. Más szempontból viszont az élet valahogyan vidámabbnak tűnt akkoriban. Sokkal kevesebb volt a teljesítménykényszer, a folyamatos elvárás, amely úgy tűnik, hogy tönkreteszi a fiatal nőket. Az általam olvasott, korabeli folyóiratok szexuális rovatai pedig nem is olyan prűdök, mint gondolnánk! Anyám és a barátnői mindig azt mondták, hogy az 50-es évek világa sokkal barátságosabb és ártatlanabb volt több szempontból is. Egy jóval kisebb világ volt, de akkor is érdekfeszítő, legyen szó akár a belsőépítészetről, művészetről vagy irodalomról. Mit meg nem adnék azért, ha visszamehetnék az időben, és magam is eltölthetnék egy nyarat a Miramar Panzióban! Nagyon rám férne most, hogy befejeztem az új regényemet.
Mind Ebba – az egykor nagyon sikeres középkorú nő, aki egy válás és egy félresikerült kapcsolat után mélypontra jutott –, mind pedig Veronika – a csipkelődő, rendkívül elegáns idős hölgy, aki máig őrzi első szerelmének emlékét – igazán rokonszenves, összetett karakterek. Esetleg valódi személyeken alapulnak?
Igen! Ebbában és Veronikában is felhasználtam jómagam különböző oldalait. Ebbához hasonlóan én is átmentem egy olyan időszakon, amikor a szenvedély megőrzésének érdekében a különélés tűnt a megfelelő megoldásnak (ez egyébként nem tartott örökké). Veronikát illetően pedig édesanyám csipkelődő stílusából kölcsönöztem.
Az idős Veronika sok olyan dologra tanítja Ebbát a szerelemről és a kapcsolatokról, amit akár mindannyian meghallgathatnánk, és amin mind elgondolkodhatnánk a saját életünket illetően. Ha adhatna egy tanácsot a Bogáncsméz olvasóinak, mi lenne az?
Ne érezd magad csődtömegnek csak azért, mert nem tudsz megfelelni az elvárásoknak. Az élet bonyolult. Szeresd önmagad!
