Nehezen tudom szavakba önteni, mit is érzek e könyv kapcsán. Pontosabban el tudom mondani, de remélem, számotokra is érthető lesz, miért hagyott bennem ilyen mély nyomot. A Vészlény három erős női főszereplőt állít középpontba, három különböző korszakból. A történet során végig kísérhetjük a Weyward család női ágának generációit az 1600-as évektől egészen a második világháború időszakán át napjainkig. Altha, Violet és Kate mind különleges kapcsolatban állnak a természettel: érzik a föld rezdüléseit, hallják a madarak, rovarok hangját, mintha eggyé válnának a környezetükkel. A természetleírások gyönyörűek és néha hátborzongatóak…különösen a pókokat és más bogarakat ábrázoló jelenetek, amelyek annyira életszerűek, hogy szinte magam előtt láttam őket (vizuális típus vagyok és félek is a pókoktól, így ez nálam extra erővel hatott). A három nő történetében közös, hogy mindegyikük küzd a szabadságáért. Hogy megismerjék és felvállalják önmagukat, hogy ne férfiak elvárásai határozzák meg őket. Altha boszorkányság vádjával kerül bíróság elé. Violet különleges kapcsolatát próbálja megérteni a természettel, miközben zsarnoki apja árnyékában él. Kate pedig egy bántalmazó kapcsolatból próbál kitörni, hogy végre rátaláljon saját hangjára. A történet kétségkívül hordoz feminista üzenetet, de számomra ez nem volt tolakodó, inkább együttérzést és támogatást váltott ki belőlem. Fontos megemlítenem, hogy a könyvben megjelenik testi és lelki bántalmazás is. Számomra ez mindig nehéz téma, de az írónő hihetetlen érzékenységgel és szépséggel írt róla. Bármennyire is fájt néha olvasni, végig bíztam és drukkoltam a főszereplőinknek. A szöveget helyenként sűrű leírások tarkítják, engem nem igazán zavart, inkább hangulatosabbá tette, és még mélyebbre vont a természet atmoszférájában. A váltott nézőpontok és a különböző idősíkok csodásan összefonódnak a történet előrehaladtával. Egyszerre erőteljes, gyönyörű és megrázó könyv. Egy lenyűgöző történet női sorsokról, örökségről, és arról, hogyan találhatjuk meg önmagunkat a múlt súlya alatt. Szeretek időnként komolyabb, elgondolkodtató történeteket olvasni. Nem mintha a többi könyv ne lenne jó, de az ilyen típusú művek külön helyet foglalnak el a szívemben. Nagyon kíváncsi vagyok Emilia Hart másik könyvére, a Szirénekre is izgatottan várom, mit tartogat számomra. Ha szereted a női sorsokat középpontba állító, természetközeli, érzékenyen megírt történeteket, akkor ez a könyv biztosan megérint majd!

“– A vas csak keményebb lesz a tűzben, Seth. Nem betörtél, hanem tovább kovácsoltál.”
Szerettem az első részt, de maradt némi hiányérzetem utána. Lehet, a hype volt nagy körülötte és azért indultam hatalmas elvárásokkal, nehéz megmondani, mindenesetre sorozatkezdő kötetként megállta a helyét, úgyhogy kíváncsian vártam a folytatást (amiről sokkal több jó véleményt olvastam és hallottam, úgyhogy bizakodó voltam nagyon). Szerencsére nem kellett csalódnom, mert nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző, szóval hozta a szintet az biztos.
Mind Tory, mond pedig Darcy karaktere is erősebb és belevalóbb lett, mondhatjuk, hogy “fejlődtek” az első rész óta. De nem csak a személyiségük, hanem az erejük is egyre jobban kibontakozik. Ebben a részben sokkal jobban kiálltak magukért, ami felüdülés volt végre. Nagyobb szeretet kaptak az örökösök is, és persze Orion, amit kifejezetten vártam. A világ továbbra is magával ragad, egyedi a varázslatos közeg, amit az olvasó elé tár a könyv, a karakterek pedig továbbra is szerethetőek a maguk módján.
Összességében mondhatjuk, hogy erős folytatás volt, izgalmas, pörgős, néhol fűszeres és humoros a megszokott harcok és csatározások mellett. Akit esetleg nem szippantott be az első rész, és ezért nem tesz kísérletet a folytatásra, ajánlom, hogy tegyen próbát, mert tényleg többet és jobbat nyújt a kötet, mint amire számítani lehetne.

🖤 Figyelem, a sorozat függőséget okoz! 🖤
❤️ Imádtam! ❤️
Aki még eddig nem kezdte el, mindenképp vágjon bele. Ha pedig hezitálsz mert nem tetszett az első rész, a második garantáltan belopja magát a szívedbe!❤️
🔮 Tori és Darcy továbbra is próbálnak beilleszkedni a Zodiákus Akadémia és a tündérek világába, ahol egyre több titok és veszély leselkedik rájuk. A négy örökös ebben a részben sem kíméli őket, de az ikrek nem törnek meg, eljött az idő, hogy visszavágjanak. 🔥
Ebben a sorozatban minden benne van, amit szeretek: dark akadémia hangulat, titkokkal teli fantasy világ, mágia, szerelmi szálak és rengeteg humor. 🖤
Orion még mindig a legnagyobb kedvencem ❤️🔥, az ikreket is nagyon bírom és mostmár több karakter is kezd szimpatikussá válni. Valamiért azonban Seth nálam a nagyon nem kategória.
Imádom, hogy még több szemszögből olvashatunk, egyszerűen zseniális! ❤️
Nagyon-nagyon várom a következő részt!!! ❤️

A Moobius Márkanagykövet program keretében kaptam ezt a kötetet, ő volt a meglepetés könyvem.Be kell vallanom, hogy sajnos nem találtuk meg a közös hangot.Bele-bele olvastam, de végül DNF lett számomra. Úgy éreztem, ez a történet nem nekem szól.
Mivel nem tudtam igazán kapcsolódni hozzá, őszintén ajánlani sem tudom legalábbis nem hitelesen. Biztos vagyok benne, hogy másoknál jobb helyre kerülhet, hiszen minden könyv megtalálja a maga olvasóját – én most nem voltam az.

Egy nagyon érdekes témával foglalkozik a könyv amit akár a mai világunkba is át lehetne ültetni.
A nem is annyira távoli jövőben egy különleges empátia tesztnek vetik alá az embereket amiből kiderül mennyire társadalom kompatibilis (mennyire empatikus - legalábbis én így értelmeztem, mert ez sincs nagyon pontosítva, mert volt aki zaklatás miatt bukott meg a teszten) az ember. Egyenlőre nem kötelező, de már mutatkoznak a jelei, hogy ha valaki nem csinálja meg milyen hátrányok éri a munka- lakóhelyén. A társadalmat két felé osztják jelöltekre és jelöletlenekre. A könyv ezt a két szemszöget mutatja be: A jelöletlenek akinek már lassan csak a házhoz rendelés marad, mert egyik boltba se tudnak bemenni vagy, hogy elveszíthetik a lakásukat, mert a környék a jelölteket részesíti előnyben vagy a Jelöltek kálváriáját, hogy minden évben túl kell esni ezen a procedúrán és elveszthetik a helyüket a munkájukat és az addigi életüket.
A könyv morális és az érzelmi részére koncentrál inkább, mert nincsenek benne nagy csavarok, hisz tudjuk merre halad a történet.
Sajnos a témaválasztás érdekességén felül nem lettünk barátok a könyvvel. A könyv felééig szerintem azt se tudtam hány szereplőnk van, mert annyira összezavart mind a nevek mind az, hogy semmilyen leírást nem kaptunk a szereplőkről és ezen az írásmód se segített, mert a múlt és jelen keveredett és sokszor csak összefolyt az egész.
A szereplők különböző társadalmi helyzetük segít bemutatni ők hogyan élik meg ezt az empátia központú világot. Egyikük se jó vagy rossz, vannak megkérdőjelezhető döntéseik. A könyv a pro - kontra érveket sorakoztat fel amik nem minden esetben helyesek. Családtagok , barátok fordulnak egymás ellen.
A levelezős részt nem igazán értettem mert nem volt világos kik között zajlik csak a mondani valója volt a lényeg amit amúgy a könyvben a másik 4 szereplő végig vett így nem tett hozzá a történethez nekem.
A vége nem teljesen lepett meg, hisz mindig az szerez érvényt akinek nagyobb a hatalma. Bár a magam részéről, nem tudom mit választanék.

Kinek ajánlanám a Sóvárgást?
– annak, aki szeretne a 2010-es évek fantasy világaiba visszacsöppenni,
– annak, aki imádta az Alkonyatot, a Vámpírnaplókat vagy az Originals-t, de nem a világ, hanem inkább a szerelmi szálak miatt,
– annak, aki a világépítés helyett a romantikát szeretné dominánsnak érezni,
– annak, aki az olvasást kikapcsolódásként akarja használni egy-egy nehéz nap után.
Szóval ha igazi romantikus lélek vagy (én nem), és nem olvastál még sok erős fantasyt, akkor ez lesz a te könyved/könyvsorozatod! Én azonban sajnos itt most megállok, azt hiszem a többi kötet sem lesz az én világom.

A könyv hangulata alapvetően nekem tetszett. Nem sok olyan történetet olvasok, ami a török és az örmény kultúrával foglalkozik, ezáltal pedig sokat tanultam a könyvből. Mind a kultúráról mind pedig a családi dinamikáról.
A könyv igazi színes, szagos, ízes hangulatot áraszt mindezt isztambul utcáin, amit nagyon élveztem.
A történet vezetéssel viszont voltak problémáim. Számomra szörnyen lassan indult be, szinte a feléig a félbehagyáson gondolkoztam annyira nem tudott megragadni a cselekmény. Lehet nekem nem volt most hangulatom egy ennyire lassan építkező történethez, de nekem ez most nem jött át annyira sajnos.
A végén volt pár fordulat, ami meglepett, ez talán megmentette számomra a könyvet.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert ha magát a történetet nem is, de amit tanultam belőle a török kultúráról és a török-örmény konfliktusról azt biztos magammal viszem!

Vágysz már valami igazán bekuckózós, szürke, borongós történetre?
Paranormális és hátborzongató hangulattal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, boszorkányokkal és sá... oh, ez inkább maradjon titok. Mert ebben a könyvben bőven akad belőlük. ;)
Ha mindez megmozgatta a fantáziádat, akkor a Sóvárgást is szeretni fogod.
A Katmere Akadémián, mélyen Alaszka hegyei között minden megtörténhet. Minden sarkon veszély leselkedik, minden fa mögött árnyak bújnak meg. De idővel semmi sem marad titokban és fény fog derülni minden természetfelettire.
Szeretted az Alkonyatot? Vagy inkább a Vámpírnaplókat?
Ha bármelyikre igen a válasz, akkor ez a könyv sem fog csalódást okozni.
A szereplők magukkal ragadnak, a humor megbabonáz, a hangulat magához láncol, a cselekmény pedig szépen lassan építkezik és amikor a végén felér a csúcsra, a döbbenettől szóhoz sem fogsz jutni. És mire észbe kapsz, már nyúlsz is a folytatásért.

Kígyó és Galamb – amikor egy boszorkány és egy boszorkányvadász sorsa összefonódik…
Vannak könyvek, amik már az első oldalakon magukhoz láncolnak, és nem eresztenek. Shelby Mahurin Kígyó és Galamb című regénye pontosan ilyen. Egy fantasy világ, ahol a mágia bűn, a hit törvény, és a nőknek nincs sok választásuk – hacsak nem boszorkányok.
A történet középpontjában Lou áll – egy vad, szabadszájú, dacos boszorkány, aki a múltja elől menekül, és próbál a lehető legkevésbé feltűnő életet élni. Ez persze nem sikerül sokáig, főleg amikor egy sor esemény végül egy kényszerházasságba sodorja őt Reiddel, az egyház által nevelt, kötelességtudó boszorkányvadásszal.
És itt kezdődik a valódi dráma: két tökéletesen ellentétes világ, két karakter, akik elméletben gyűlölik egymást, mégis kénytelenek összefogni – és ahogy az lenni szokott, lassan elkezdenek közeledni egymáshoz… természetesen sok-sok feszültség, civakodás és titok közepette.
„Egy boszorkány és egy boszorkányvadász egymáshoz kötve a házasság szent kötelékében… Ez a történet csupán egy módon érhet véget – egy máglya és egy gyufa segítségével.” – mondja a könyv egyik kulcsmondata. És valóban: végig ott lebeg a történet felett a feszültség, hogy ez az egész bármelyik pillanatban lángba borulhat – szó szerint is.
Ami különösen tetszett:
• A morálisan szürke világ, ahol sem az egyház, sem a boszorkányok nem teljesen jók vagy gonoszak – mindkét oldal követett el szörnyűségeket.
• Az enemies-to-lovers dinamika, amit nem siet el a könyv, hanem szépen épít, fokozatosan.
• A hangulat: sötét, varázslatos, de közben modern humorral és erős karakterhangokkal.
A történet témái:
mágia
boszorkányüldözés
vallás és fanatizmus
kényszerházasság
külső és belső harcok
szenvedély és gyűlölet határán táncoló érzelmek
Ez a könyv egyszerre sodró lendületű romantikus fantasy és társadalmi-kommentár egy olyan világról, ahol a hatalom könnyen igazságtalanságba csap át – és arról, hogy a szeretet néha a legváratlanabb helyen bukkan fel.
Szóval ha szereted a karaktervezérelt fantasykat, erős női főszereplőkkel, komoly témákkal, de mégis olvasmányos stílusban – ezt ne hagyd ki!
Nagyon kellemes meglepetés volt, már alig várom, hogy folytassam a sorozatot!

Szántó Dani jött, látott és győzött.
Úgy, ahogy Várnay Benett is.
A Revans után nem tudtál másra gondolni, igaz?
Csak arra, hogy mi történik Benettel, hogy van-e valóságalapja annak a bizonyos levélnek és a megannyi megválaszolatlan kérdés éjt nappallá téve ott motoszkált az elméd mélyén, ez pedig nem hagyott nyugodni. Azonnal szükséged volt a folytatásra.
Nyugi, nekem is.
Azt hitted, hogy a Revans felülmúlhatatlan? Tévedsz. Az üldözött minden elvárásodat megugorja.
Azt hitted, hogy az első rész volt kiszámíthatatlan? Várj, ameddig ezt kézbe veszed.
Azt hitted, hogy eddigre már kiismerted a szereplőket? Ez a könyv elhiteti ezt veled, hogy aztán mindent a feje tetejére állítson.
Azt hitted, hogy tudod kiben bízhatsz? Figyelj nagyon, mert minden sarkon vár egy meglepetés.
A döbbenet, ami az első rész olvasása közben átjárt megduplázódik. A feszültség kiéleződik és itt minden lesz, csak üresjárat nem.
Zseniális. Ez a szó újra és újra szöget fog ütni az elmédben, mert minden fordulat után azt fogod érezni, hogy minden pontosan ki van tervelve. Aztán mire a könyv végére érsz, minden értelmet nyer. Minden apró mozzanat, elszólás és részlet. És ez a könyv nem lesz más, csak puszta zsenialitás. Lehengerlő. Függőséget okozó. Nyúlnál a folytatásért, de nincs kéznél, pedig te többet szeretnél, mert ebből nincs olyan, hogy elég.
De ne ijedj meg. Szeptember 9. gyorsan itt lesz, A három törvényben pedig Benett visszatér.

Kiszámíthatatlan, megdöbbentő, magával ragadó.
Várnay Benett garantáltan függőséget okoz.
Ha olyan vagy, mint én és csak ritkán akad krimi a kezedbe, akkor bizony ezt a könyvet neked írták, mert ebben minden megvan, amire vágysz.
Bár az eleje úgy hathat, mintha csak bemelegítés lenne, ne add fel, mert a kocka gyorsan fordulni fog. A szereplők egytől-egyig tökéletesen passzolnak ehhez a kiszámíthatatlan és feszültségkeltő történethez, de ne feledd, senkiben sem bízhatsz igazán. Van, akit megszeretsz, van, akit utálni fogsz, de biztos soha nem leszel a dolgodban.
Kutatsz, Benettel együtt nyomozol és mikor kezdesz rájönni, hogy a háttérben ki mozgatja a szálakat, jön valami és romba dönti a gondosan felépített kártyaváradat. Ez megtörténik egyszer, megtörténik kétszer és utána tudod, hogy harmadjára és negyedjére is bekövetkezik majd, de nem fogod tudni megoldani a rejtélyt.
Imádni fogod az adrenalint, ami elönt olvasás közben és a lapok csak úgy kifolynak a kezeid közül. Aztán azt veszed észre, hogy vége van. Tudatosul benned, hogy végig tévúton jártál.
A vége megdöbbent, felpörget és azonnal tudni akarod majd, hogy mi történik a folytatásban. Mert ez egy olyan történet, amit ha elolvasol, akkor nem fog egyhamar feledésbe merülni.

Bármennyire küzdöttem, nekem egy sajnos egy DNF.
Nem az én műfajom, nem az én stílusom, és pokolian hosszú is.
Feladtam, bármennyire is akartam erőltetni, ez a könyv kivéreztetett.
A műfaj kedvelőinek, és akik szerették a Sógunt, vagy az író további regényeit, mindenképp olvassák el:)

A klasszikusok rajongóinak kedvez ismét az Alexandra Kiadó, ugyanis újra kiadták nem csak a Romeo és Júliát, de sok más szépirodalmi művet is ebben a csodás díszkiadásban.
Igazán más élmény volt így felnőtt fejjel újraolvasni, a fiatalok, tragikus szerelmi történetét.
Két tinédzser, akik vad elhatározásukban egymásba szerettek minden tiltás ellenére.
Az érzelmeiket mai fejjel kissé naiv, butácska módon jellemezném, de nincs aki ne ismerné az ő tragédiájukat.
Köszönet a fordításért, nehéz a szöveg, nem egy mai darab, de bele lehet szokni:)
Nem vagyok egy hatalmas klasszikus rajongó, de örülök, hogy ez a kiadás mostmár a polcomat ékesíti.

Ha van könyv sorozat, ami engem teljesen magával ragadott az utóbbi hetekben, és még most is minden nap az eszembe van, akkor az egyértelműen a Zodiákus Akadémia!
Tory és Darcy párosan teljesen izgalomban tart, annyira de annyira kíváncsi vagyok, hogy ez a macska-egér, adok-kapok játszmázásuk mikor fog kirobbanni.
A köztük lévő kémia szinte perzseli a lapokat!
Ha te is keresel, egy izgalmas, eseménydús, mégis szórakoztató, jó hosszú sorozatot, akkor vesd bele magad ebbe a kalandos romantasyba!

,,Ahova te mész, oda megyek én is. Ahol te vagy, ott leszek én is. “ ✨
Amennyire szerettem volna szeretni, annyira tudott csalódást is okozni. Vártam, hogy közelebbről megismerjem a boszorkányvilágot, mivel eddig inkább angyalos vagy vámpíros fantasykat olvastam. De valahogy mégsem volt annyira kidolgozott, mint vártam.

Maga a történet tele volt váratlan fordulatokkal, csavarokkal, izgalmakkal, de mégis hiányzott belőle valami plusz, valami ami odaszegez a lapokhoz.
A cselekmény központjában az egyház állt, amit egyáltalán nem tudtam megkedvelni. A szereplőket sem tudtam a szívembe zárni, bár Lou legalább kedvelhető és vicces karakter volt.
Megható volt a története, Reiddel viszont nem tudtam mit kezdeni.
A könyv vége felé kezdett el beszippantani a történet, de összecsapott lett , ahhoz képest, hogy majd 600 oldal volt, ennél többet is ki lehetett volna hozni a cselekményből.
Mindenképp folytatni fogom, és reménykedek benne, hogy a boszorkány világ is jobban érvényesül majd, illetve, hogy a szerelmi szál is jobban elmélyül.