Számomra ez a könyv mindig annyi információt csepegtetett, hogy az egész kötet alatt fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Egy kicsit több humort vártam a két főszereplő Meren és Reven között. A világ és a történet összességében tetszett.

Sonak dicsérték az irónő stílusát, így nagyon örültem, hogy az adventi kalendárium egyik ablaka ezt a kötetet rejtette. Remélem nekem is annyira tetszeni fog, mint ahogyan azoknak akik ezt a könyvet figyelmembe ajánlották.

" - Várj! - állt elé Gabe. - Mit akartál ezzel mondani? Hogyan nézett rám?
- Mintha ott kelne és nyugodna le a nap, ahol te állsz, ember. Mintha te lennél a nappala, az éjszakája és minden a kettő között. - Kyle egyenesen a szemébe nézett. - Ha egy nő így nézne rám, eszem ágába sem lenne elengedni. És holtbiztos, hogy nem ácsorognék itt valakivel, akit nem is kedvelek, hogy fapelletekről meg fenntarthatóságról jártassuk a szánkat. Túl elgoglalt lennék azzal, hogy addig teperek érte, amíg nem hajlandó ismét úgy nézni rám, az istenverte életem végéig."
A Winterville sorozat harmadik részében sem csalódtam. Hozta a megszökött könnyedéget, humort és a boldog befejezést.

Igazán izgalmas világot épített fel Karen Lynch ebben a könyvben. "Befaltam” ezt a sztorit és örülök, hogy a sorozat további köteteit is olvashatom majd.

Everley és Dylan története igazán magával ragadott. Könnyed, cuki, ahol kell vicces, romantikus történetet kaptam. Pont úgy ahogy azt a Winterville sorozat második részétől vártam.

Az első kötetben Jaxon az igazi hős szerelmes. Aztán ebben a könyvben rájön az ember, hogy lehet még ezt fokozni, amit az írónő kiválóan csinál. A kötet végére Hudson belopja magát a szívünkben, ahogyan azt Gracel is megteszi.

Lucy Score könyveit olvasni számomra mindig egy igazi élmény. Amin sosem leszünk túl könyvében nagyon megszerettem Knox és Naomi párosát. Vicces szerethető karaktereket alkotott az írónő. A kötet mellékszereplői is nagyon jók. Így izgatottam várom Nash és Lucian történetét is a sorozat további könyveiben.

Szerettem Grace és Hudson évődését a könyvben. Nekem a végére kicsi sok lett a "mindenhol is mindenkit meg kell menteni" faktor.

Szerettem a kedves karaktereket. Olyan igazi "életszagú" volt az egész. Nagyon bele tudtam képzelni magam a történetbe.