Engem ez a könyv jól átvert! :D
Mentségére legyen szólva, nem néztem kellőképp utána, nem vetettem bele magam a címkék forgatagába, hanem hittem azoknak az ajánlóknak, akik a sorozat többi kötetével egyetemben ezt is cozy, kávészürcsölős, tavaszi léleksimogató könyvnek írták le. Hát simogatás volt benne, csak nem lelki... (if you know what I mean)
Szóval nagyon kedves és aranyos történet, de nekem ez alapvetően akkor is egy nagyon spicy, két ember fizikai vonzalmáról szól, akik minden cselekményük mögött azt latolgatják, mikor bújnak ágyba a másikkal. Nekem ez már több, mint chiklit, nagyon is konkretizálva vannak a jelenetek. Erre készülj.
Viszont! A humora! Hát az valami fergeteges! Imádtam, annyit nevettem (hangosan!) ezen a könyvön meg a szereplőin, mint nagyon régen. Nem egy túlszofisztikált történet, de pont ez benne a szerethető, annyira mindennapi, annyira közvetlen, simán magunkra és környezetünkre ismerhetünk benne. Erős túlzásokkal dolgozik az írónő, ami nekem azért tetszik, mert nem tolja túl (na jó, csak a végén), hanem ezzel hozza közelebb az esendő szereplőket. A kigyúrt és tökéletes test mellett ott az érzelmileg éretlen, tanácstalan újdonsült apuka, aki megpróbál egy fedél alatt élni a nagyon szertelen és komolytalan dadussal. Kicsit együtt nőnek fel az ötéves kislánnyal. Már az elején tudjuk, hogy a happy end garantált, de hát pont ezért a kiszámíthatóságért olvassuk ezeket a könyveket. :)
Mindeneképp el akarom olvasni a sorozat többi részét is.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nagyon nyitottak a spiritualitás különböző irányaira, nézeteire, nem riadnak meg a halottakkal, állatokkal vagy csillagcsaládokkal történő kommunikációtól, automatikus írástól és az ezek által való gyógyítástól. :)
Mert be kell vallanom, itt-ott nekem már túl sok volt a könyv, telítődtem információktól, és bár megpróbáltam az alapvető szkeptikusságom jó mélyre ásni magamban, azért csak nem úgy sikerült minden, ahogyan azt terveztem.
Ami lenyűgözött a könyvben, az az, amilyen természetességgel, nyitottsággal áll a szerző nemcsak a témáihoz, nem az olvasóihoz is. Tisztában van vele, hogy amiket leír, az egyeseknek sok lehet, ezért mindig biztosít minket arról, hogy nincs velünk baj, ez természetes reakció. Nagyon összeszedetten és jól strukturáltan vezet bennünket végig a különböző témákon, gyakorlati tippeket ad, végig mellettünk áll, mint egy jó tanító.
Szóval ez nem egy klasszikus értelemben vett önfejlesztő könyv, hanem a spiritualitásunk azon szegmensének felébresztését hivatott segíteni, ahol az automatikus írásnak köszönhetően kapcsolatba tudunk lépni a magasabb erőkkel, őrangyalainkkal, elhunyt személyekkel, hogy segítsenek bennünket az utunkon, üzenetet adjanak át a földi életüket élő lelkeknek.
Nyitottság, ez kell hozzá. :)

Ez a csodálatos könyv először a külsejével fogott meg, valamint sokan dicsérték az írónő előző kötetét, a Vészlényeket, és úgy éreztem, esélyt kellene adnom ennek a könyvnek. És nagyon jól tettem!
Ha szereted a több szálon, korokon átívelő történeteket, akkor ez is nagy valószínűséggel tetszeni fog. Az egyik történetszál az 1800-as években játszódik, egy ikerpárt száműznek Írországból, akiknek az a büntetésük, hogy rabszállítóhajóval Ausztráliába viszik őket. Az utazás viszontagságait követhetjük nyomon, valamint visszatekintünk, miért űzik el őket otthonukból, milyen családi körülmények közül jönnek. Mindkettejüket furcsa viszony köti a vízhez, hiszen édesanyjuk a tengerbe fullad, nekik pedig a bőrük nem tudja elviselni a nedvességet.
A másik történetszál pedig 2019-ben játszódik Ausztráliában. A főszereplőnk arra ébred éjszaka, hogy fojtogatja a fiút, aki felelős azért, hogy tönkrement az élete az egyetemen. Lucy vízallergiás, az egész teste meglehetősen furcsán néz ki, és hogy elmeneküljön a megaláztatás és büntetés elől, felkerekedik, hogy meglátogassa nála jóval idősebb nővérét, akivel nem nagyon ápolja a kapcsolatát, pedig lenne rá igénye. Útközben alig mer aludni, mert mindig Maryvel és Elizával álmodik, az ikerpárral, akiket Ausztráliába száműztek...
Csodálatosan összefonódnak a szálak, miközben végig kétségek között tart bennünket az írónő. Nehéz elválasztani az álmokat a valóságtól, hogyan emlékezhetnek egy olyan történetre, mely évszázadokkal korábban történt. Végül persze minden kirakós a helyére kerül.
Nagyon izgalmas olvasmány, nem tudtam letenni a könyvet, bár egyszerre azt is kívántam, ne érjen még véget a történet, annyira beszippantott a szirének éneke.

Idén nagyon erős könyveket olvasok, és bizony dobogós helyen áll ez a nem túl hosszú, mégis annál súlyosabb regény.
Bevallom, nem voltam annyira képben Észak-Korea történetével, de a regény nagyon szépen betömködte a lyukakat (nem kioktató módon, nem tanárosan, nem történelemórán ülve), emberi sorsokon keresztül érthettük és láthattuk meg, hogy működik egy ilyen komoly diktatúra.
Ahogy a holokauszt-könyveknél is mindig napokig agyalok azon, hogy történhetett meg, hogy hagyhatta annyi ember, hogy ez a borzalom megtörténjen, A phenjani varázslónál ez a szürreális, elképzelhetetlen érzés talán még jobban fokozódik. Mert tényleg elhitték az éhező emberek, hogy ez így van jól, és hogy a Kedves Vezető mindenkire figyel, mindenkit szeret és természetesen a bányásztól az orvosig mindenkit bölcs tanácsokkal tud ellátni. Ezek az emberek nem akarják, nem merik látni, mi történik velük, mit tesznek velük. Borzalmas. Ám a szerző ezt olyan finom érzékletességgel írja meg, hogy egyszer se fordul fel a gyomrunk, de az elménk folyton zakatol.
Nagyon izgalmas történet tárul fel a szemünk előtt, hogy tud egy szerelem a legnagyobb nyomor közben is kivirágozni, milyen mélyről képes az ember visszajönni, mekkora bátorság és élni akarás lakozik az emberben, amikor kockára teszi az életét azért, hogy jobb jövője lehessen.
És elképesztő, mennyire ijesztően közel van hozzánk ez a diktatúra. Nem, nem földrajzilag. Hanem a saját életünkben, politikai rendszerünkben, az egész Kelet-Európa-blokkban. Nem vagyunk már messze mi sem, a Gondolatellenőrző Bizottságtól...

Ezt a könyvet határozottan nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is ajánlom!
Szerintem nagyon izgalmas lehet nekik is beletekinteni abba, hogyan élik meg a nők a mindennapjaikat kisebbségiként. Mert a mai férfiközpontú világban nagyon nehéz nőként érvényesülni, hát még színesbőrű, esetleg homoszexuális vagy más irányúltságú nőként.
Sokféle sorssal találkozhatunk a kötetben, egytől egyig megérintik az embert. Biztos mindenki talál benne legalább egy szereplőt, aki vagy emlékezteti valakire, vagy felfedezi saját magát benne. A mélyszegénységből érkezőktől az igazgatóságig magát felküzdő, keményen dolgozó nők, leányanyák és örök magányra ítélt nők, nagycsaládok és széthullott családok, mind ismerősek lehetnek valahonnan.
Nem egy könnyű lányregény, de nagyon jó tanulságnak: még mielőtt bárkiről véleményt mondanánk, főleg ismeretlenül, gondoljunk bele, honnan jöhetett, mi a története. Adjuk hálát, amiért van családunk, munkánk, szeretőnk, szüleink, gyermekeink. Mindenkor maradjunk empatikusak, mert sosem tudjuk, milyen út áll még előttünk, vagy melyik szívünkhöz közelálló személynek lesz egyszer szüksége a támogatásunkra.

Már az első rész is teljesen magába rántott, bár ott még ismerkedtem az új világgal, kellett egy kis idő, hogy beleszokjak. Itt viszont visszakerülünk az Ostalára, ismerős környezetbe, úgyhogy zavartalanul tudtam még mélyebbre merülni az óramágusok világában.
Azt hiszem, ettől a résztől kezdve lettem igazán elkötelezett olvasója AZ Óramágusoknak. Még így is minden tele van rejtélyekkel, misztikummal, de sokkal tisztább az összkép: miért van két bolygó, hogy alakult a sorsuk, nagyjából azt is megtudjuk, ki kicsoda.
Nekem nagyon tetszett, hogy egy közönséges gyerektáborban játszódik ez a rész, az ostalai gyerekek között, de szerencsére az óramágiát így is tudták használni a szereplőink. Egyre jobban kiéleződött a helyzet, minden karakteren végbement valamilyen fejlődés, vagy megismerhettük olyan oldalukat, indíttatásukat, ami miatt még jobban megértjük őket. Mert hát a negatív szereplőket is meg lehet érteni valahol (és szerintem ez a következő részekben még jobban kitisztul majd).
Lehet, hogy ez a rész nem volt annyira akciódús, de őszintén szólva, pont ez volt benne a jó. Nem kellett állandóan kapkodnom a fejem, hogy hol, ki, mit csinál épp, hanem lassú várakozással jutottunk el a Skarlát Virágig, hogy megakadályozzák a kulcshordozók a két bolygó összeütközését. De természetesen itt is volt sok meglepetés, kisebb cliffhanger a végén. Mindenképp folytatásra vágyom, úgyhogy hamarosan arra is sort kerítek.