Mivel a krimi az egyik kedvenc műfajom, így engem már a könyv címe is megfogott. Már az elején beszippantott a történet, de nem elsősorban a rejtély miatt, hanem mert egy 15 éves autista fiú, Christopher szemszögéből és gondolkodásával követhettük végig az eseményeket. Én mindenkinek ajánlanám ezt a könyvet, az író megmutatja mennyire más szemszögből közelítik meg a dolgokat, hogyan küzdenek az érzelmek kifejezésével és azok megértésével, illetve szülőként a sok szeretet és türelem mellett milyen nehézségeket hordoz egy autista gyermek nevelése. Egy igazán különleges olvasmány, amely elfogadásra és empátiára ösztönzi az olvasót.

Egy sorozat utolsó részét mindig egyszerre szuper és szomorú olvasni, hiszen végre megtudhatjuk a végkifejletet, viszont el kell búcsúznunk a szereplőktől és a megalkotott világtól. Kíváncsian vártam hogy fog alakulni Vasilisa sorsa, hiszen Astragor tanítványa lett. Mindennapjait követve, kicsit jobban megismerhettük a titokzatos Tűzkígyó várat is, ami nekem kifejezetten tetszett. Ez a rész is eseménydús volt, igazából annyira pörögtek az események még a végéhez közeledve is, hogy kezdtem aggódni nem lesz e összecsapva a lezárás. Szerencsére nem kellett csalódnom, minden szálat szépen elvarrt, és minden kérdésre választ is kapunk. Vasilisa és Fesh jellemfejlődése volt a leglátványosabb, ahogy egyre inkább elhagyták a gyerekességet és fiatal felnőtekké váltak. Én a végére Astagor fiát, Rokot is egyre jobban kedveltem, érdekes karakter lehetett volna ha kicsit több szerepet kap.
Nagyon szerettem ezt a sorozatot, sajnálom, hogy véget ért.

Mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe kicsit tartottam tőle, hogy ez valamilyen romantikus, szerelmi történet lesz és az nem áll hozzám túl közel. Viszont hamar rájöttem, hogy ez bizony egyáltalán nem az. Ez a regény megmutatja meddig képes elmenni egy anya a gyermeke egészségéért és boldogságáért.
Carly küzdelmei igazán szívbemarkolóak, anyaként olvasva, pedig méginkább át lehet érezni a vívódásait, és döntéseit.
Az írónő gördülékenyen ír, nagyon jól lehet vele haladni, a folytonos nem várt fordulatok pedig végig fenntartják a figyelmet.

A történet középpontjában egy Naomi nevű lány áll, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A probléma ezzel csak az, hogy Naomi vak, így a rendőrség nemigazán ad a szavára. A gyilkos egyértelműen követi őt, ráijeszt, még a vakvezető kutyáját is leszúrja, de őt sosem bántja. A rendőrség nem érti miért nem bánja a nőt, sőt végül pont emiatt válik gyanússá. Nem a tipikus akciódús thriller, de a feszültséget a végéig fenntartja, és mikor azt hinnénk megoldodótt minden, az író a képünkbe dob egy olyan csavart hogy csak pislogni lehet. Lisa, a nyomozás vezetője számomra a legidegesítőbb karakter volt, nem is érdekelte igazán ki is volt a tettes, csak az számított hogy találjon egy bűnbakot, akire ráhúzhatja az egész ügyet, hogy minél gyorsabban lezárhassa.
Amikor Naomit megvádolják, nagyon jól át lehet érezni milyen is lehet azoknak akik ilyen helyzetben vannak, holott semmit nem tudnak felmutatni bizonyítékként..az embereknek ez mindegy, azonnal kezdődik a mutogatás és a mocskolódás...sajna szerintem ennek nagyon is van valóságalapja.
A thrillerek kedvelői nem fognak csalódni ebben a könyvben, pörgős, izgalmas és ami ebben a műfajban a legfontosabb senkiben sem érdemes megbízni.

James Clavell ismét nagyon alkotott. Ennek a könyvnek is hatalmas a terjedelme, és olyan részletesen mutat be mindent, hogy az ember szinte ott érzi magát a szereplőkkel. Nagyon sok szereplő van, de a könyv elején össze van szépen szedve ki kicsoda, ha esetleg belezavarodnánk.(nekem pl nagyon jól jött, mert a név memóriám egy katasztrófa🙈) Én kicsit több Japánról szóló résznek jobban örültem volna, na meg voltak túlságosan elnyújtott részek is, amik kissé lapossá tették a sztorit, illetve a végén nekem hiányérzetem volt, mintha az író elfelejtette volna lezárni,de még ezek ellenére is csak szeretni lehet ezt a könyvet🤩
Az egyik szálon többször is utal a Tajpanra, emiatt jobb úgy belekezdeni ebbe a könyvbe, hogy azt már elolvastuk. A japán szál számomra sokkal követhetőbb volt, A Sógun Toraganájának méltó utódja lett Josi.❤️
Összességében nekem a Sógun és a Tajpan jobban tetszett, de ezt is érdemes elolvasni, hiszen így lesz teljes az "Ázsia-saga élmény" 😊

Számomra eddig ez a kötet a sorozat legjobbja. Izgalmas és fordulatokkal teli, a végén szó szerint úgy jártam, hogy lapoztam és egyszercsak a tartalomjegyzék jött velem szembe(gondolom nem kell mondanom, hogy az egyik legizgibb résznél) Astragor ténylegesen akcióba lendült, nem kímélt senkit és végén pedig ismét úgy megkeverte a lapokat, hogy fogalmam sincs mit tartogat még az utolsó részben, annyi biztos, hogy unatkozni nem lehet majd. Lissát a végén nagyon sajnáltam, Markot viszont cseppet sem..remélem végre Elen is megkapja már ami jár neki…Vasilisa rengeteget fejlődött, és nagyon becsülendő benne, hogy sosem adja fel.

Jongdzsunak megvolt mindene, karrier, házasság, szép lakás Szöulban, barátok, ő ennek ellenére mégis kiégett és úgy döntött elválik férjétől és hátrahagyja eddigi életét. Mivel mindig is imádott olvasni, úgy döntött lép egy merészet és megnyitja saját könyvesboltját. Eleinte persze nem úgy megy ahogy tervezte, de folyamatosan fejlődik, figyeli a boltját, az embereket, sőt saját magát is, ennek köszönhetően pedig a könyvesbolt egyre nagyobb népszerűségnek örvend és a nyugalom szigeteként várja az könyvmolyokat.
Ez a könyv nem a váratlan fordulatokkal tartja fent a figyelmet, hanem a mély és elgondolkodtató soraival, illetve letisztultságával. Itt a cselekmény van háttérben és inkább a mögöttes tartalomra helyezi az írónő a hangsúlyt. A szereplők mind szerethetőek, a személyes vivódásaikat teljesen át lehet érezni, hiszen olyan hétköznapi gondokkal néznek szembe, amelyek bármikor bárkivel előfordulhatnak.
Szerintem a könyv legnagyobb üzenete, hogy sosem késő megállítani a rossz irányba haladó utunkat és mindent újra kezdeni, tiszta lappal.
Nagyon megszerettem ezt a könyvet, szerintem ennek a könyvesboltnak én is a törzsvendége lennék.❤️

A Tajpan Hongkong meghódításának idejébe kalauzol bennünket. Clavell ugyanolyan részletességgel mutatja be Kínát, mint ahogyan a Sógunban Japánt. Nekem az elején kicsit sok volt az infó, így zavarosnak tűnt, de aztán szépen letisztult, és teljesen magával ragadott.
Dirk Struan hasonlóan karizmatikus egyéniség, mint John Blackthorne, nagyon nehéz nem szeretni. Mindig eléri amit akar, magabiztos és határozott, ugyanakkor érzékeny és gondoskodó is, igazi Tajpan. Ebben a sztoriban minden benne van, ami egy igazán jó történelmi és kalandregényhez szükséges, változatos karakterek, rengeteg érdekes infó, sőt még diplomáciai trükkök is. Ami a legjobban tetszett benne, hogy megmutatja mennyire fontos megértenünk a kulturális különbségeket
A Sógunhoz hasonlóan ezt a könyvet is imádtam, szóval nálam James Clavell abszolút az egyik kedvenc író lett😊

Ahogy haladunk a sorozattal egyre izgalmasabbá válnak az események. Végre elkezdtük jobban megismerni a titokzatosabb szereplőket is, a Fekete királynő nekem például az egyik kedvencem lett, és új szereplőket is megismerhettünk. A Széthasadt vár felfedezését imádtam, nagyon érdekes helyszíneket fedezhettünk fel, és persze ismét új dolgokat tudhattunk meg az órakulcsokról. Vasilia és apja kapcsolata is alakulni látszik, Norton még mindig elég rideg és elutasító a lányával, ettől függetlenül folyamatosan védte, szóval nagyon kíváncsi vagyok hogyan alakul majd a kapcsolatuk a továbbiakban, na meg persze Norton végső tervét is alig várom, hogy megtudjam. Elent továbbra is utálom, nem is értem miért viseli el Norton..🤷‍♀️ Astragor karaktere számomra még mindig a legizgalmasabb, ebben a részben ígerétéhez híven már nem ült tétlenül, és biztos vagyok benne, hogy bőven tartogat még meglepetéseket. 🫢

Elora és Gabriel motivációja is teljesen érhető ha a helyükbe képzeljük magunkat. Kicsit lassan alakultak a dolgok és a titkos Fortuna társaságról is reméltem,hogy többet megtudunk, viszont mivel ez a sorozat bevezető kötete a folytatásban egész biztos sok mindenre fény derül majd. A próbatételes részek voltak a kedvenceim, azok voltak a legizgalmasabbak, na és persze vannak váratlan események is, hiszen Gabriel és Elora is hoz olyan döntést aminek súlyos ára van…Ráadásul függővéggel zárta az írónő szóval remélem nagyon hamar érkezik a folytatás.

Mindig is nagyon érdekelt Korea, így több Észak-Koreáról szóló könyvet is olvastam már, de még így is sokkoló volt olvasni egy két részletet amit megosztott velünk az író. A történet során Csunszu életét követve bepillantást nyerhetünk Észak-Korea mindennapjaiba. Elképesztő milyen (számunkra) semmiség miatt köthet ki az ember egyik pillanatról a másikra munkatáborban, hiszen Csunszu pályája is szépen ívelt felfelé, A Kedves Vezető még személyesen is megdícsérte, mégis oda került sok sok évre, ráadásul azok is ellene vallottak akikben megbízott.. Megtudhatjuk hogyan építik be észrevétlenül a diktatórikus ideológiát az emberek tudatába, mekkora különbségek is vannak a nép és a „felsők” életszínvonalában. Az egyetlen negatívum számomra, hogy kicsit kapkodós volt néhol a történet, mivel nagy ugrások voltak az időben, pedig nagyon szívesen belemerültem volna még részletesebben is.
Ha érdekel titeket mi is folyhat a világ egyik legelzártabb országában, és szeretitek az igaz történetre alapuló sztorikat, akkor feltétlenül olvassátok el, le sem fogjátok tudni tenni.😊

Emilia Hart előző regénye, a Vészlény nagyon tetszett, így izgatottan kezdtem el ezt a könyvét is. Viszont azt kell mondjam kicsit csalódtam...Érdekesek voltak a rejtélyes szálak és misztikumból sem volt hiány, kíváncsi voltam nagyon, hogy mi lesz a vége, viszont nekem kissé vontatott volt, lassan bontakozott ki az egész és a karakterek közül sem tudnék kiemelni senkit aki nagyon megfogott volna. Ennek ellenére egészen biztos, hogy figyelemmel kísérem az írónő munkásságát, és biztosan elolvasom az ezután megjelenő könyveit is. :)

Eddig ez a rész tetszett a legjobban, végig pörgős volt, nem lehetett egy percig sem unatkozni. Vasilisa végre elkezdi a tanulmányait, ahol van mit bizonyítania hiszen sok hiányosságot kell még pótolnia. Nagyon tetszett az iskola leírása, olvasás közben végig az volt bennem hogy de jó lenne ezt élőben is látni.🤩 Elen eddig se volt a szívem csücske, de mostmár kezd egyre idegesítőbb lenni, kíváncsi vagyok mit fog még alakítani a folytatásban...A kedvenc részem Diana megmentése volt, szerintem az egyik legkreatívabb helyszín az egész történetben a Vénóravirágok Mezeje és a mezőre vezető Sellők Ösvénye.🤩
A óramágusok világának Mikulását, a Fehér óramágust, aki a jóknak ajándékot hoz, a rosszaknak pedig törött órát, pedig külön kiemelném, szerintem nagyon aranyos rész volt, kicsit az ünnepi hangulatot is idézte.😊

Bevallom mielőtt elkezdtem nem teljesen így képzeltem a cselekmény felépítését, azt hittem legkésőbb a könyv felénél meghal Andrew, utána pedig jön a „nyomozósdi”. Ezzel szemben az írónő szó szerint az utolsó oldalakig várt a gyilkossággal, és a megoldással. A cselekményt leginkább a jelenlegi feleség, Caz és a volt feleség, Louise szemszögéből követhetjük. Eleinte úgy voltam vele, hogy valahol mindkettőjüknek van igaza és egyikőjüknek sincs…A feszültség közöttük egyre csak nő, és ahogy megismerjük őket rájövünk, hogy Caz és Louise is rendelkezik sötét múlttal és mentális problémával, szóval bármelyik nő megölhette Andrew-t. Ráadásul ami a „kedves” férjről kiderült, hát….csak annyit árulok el, hogy a végén senki nem fogja sajnálni az tuti...
Imádtam ezt a könyvet, végig fenntartja a figyelmet, a megoldásnál pedig csak kapkodtam fejem.🤩

Évek óta rajongok Japánért és mindenért ami vele kapcsolatos, így számomra ez a könyv igazi telitalálat. Ráadásul éppen ez a kor, amelyben ez a csodakönyv játszódik (1600-as évek) szerintem a legizgalmasabb, hiszen ekkor éltek szamurájok, a daimjók és zajlottak a konfliktusok a kereskedelmi útvonalakért Európában. A történetben egyaránt találkozhatunk szimpatikus karakterekkel és persze kifejezetten ellenszenvesekkel is. Ahogy egyre jobban belemerültem az eseményekbe egyre inkább az volt bennem, hogy folyton csak olvasnám, mivel érdekelt mi lesz, viszont túl gyorsan sem akartam haladni vele, mert nem akartam hogy vége legyen..🙈
Andzsin-szan, azaz John Blacktorne fogságba esésétől kezdődően, az író rengeteg információt oszt meg a japán kultúráról, szokásokról, sőt még a nyelvről is, szóval egy igazán informatív és izgalmas kalandregény🤩
Akit egy kicsit is érdekel Japán szerintem feltétlenül olvassa el❤️

Az első rész annyira tetszett, hogy alig vártam a folytatást. Ez a rész nekem kicsit laposabb volt, kevesebb volt az izgi rész, de még így is teljesen beszippantott, nagyon megszerettem ezt a világot. Vasilisa egyre többet tud meg az óramágiáról és az apjával való viszonya is enyhült, kérdés persze, hogy ez vajon meddig tart.. 🫣 Tetszett, hogy most az Ostalán zajlottak az események, a nyári táboros részek eszembe juttatták a saját táborozós emlékeimet.🥰
Astragor karaktere nekem kifejezetten érdekes volt, (gyerekkorom óta a negatív karaktereket szeretem🤷🏼‍♀️🙈) alig várom hogy megtudjam hogyan alakítja az eseményeket a folytatásban.🤩

Három különböző nő Kate, Violet és Altha, három teljesen más korban éltek és a sorsuk mégis összefonódik. Mindhárom Weyward lány életében ott van a boszorkányság ami összeköti őket. (persze senki ne a varázspálcákra és varázsigékre gondoljon, hanem a gyógyításra, a növény és állatvilággal való szoros kapcsolatra) ☺️ Mivel 3 nagyon eltérő korban zajlanak az események, az 1600-as években, a 2. világháborúban és 2019-ben, nagyon jól érződik hol is tartott az emberiség az adott korban. Én legjobban Altha történetét szerettem, nagyon valóságos képet kaptunk milyen is lehetett akkor egy olyan nő élete, aki kicsit is más volt mint a többiek..Dühítő volt ahogy bánt Violettel a saját apja, Kate bátorsága pedig példaértékű.
Én minden nőnek ajánlanám hogy olvassa el, tényleg érdemes. 🤩

Nem olvastam eddig ilyen jellegű könyvet, így nagyon kíváncsian fogtam hozzá milyen is lesz. Én az angol történettel kezdtem, mivel az történik korábban. Az eleje teljesen beszippantott, egyre kíváncsibb lettem mi is lesz a vége, viszont ahogy közeledtünk a lezáráshoz én bevallom kicsit eluntam, lapos lett a sztori. A könyvet homokóraként átfordítva az 1930-as évek amerikájába jutunk. Ez a történet nekem jobban tetszett, végig fenn tudja tartani a figyelmet, kicsit „krimisebb”, és mivel már tudtam egy két infót az előző történetből, végig gondolkodásra sarkallt.
Összességében nagyon tetszett, érdekes volt a felépítése, aki szereti a krimit annak nem okoz majd csalódást ez a könyv.

Egy házaspár életét kísérjük végig a történetben. Életük során van idill, van dráma és rengeteg nehéz döntés, éppen emiatt lesz minden olvasónak egy olyan rész ami ismerős lehet, tekintettel arra épp milyen korban van. El is gondolkodtat, hogy egy adott helyzetet vajon mi is így kezeltünk volna vagy teljesen máshogy? Nagy mélységekre senki ne számítson a történet során, viszont tökéletes kikapcsolódás, hiszen egy igazán kedves kis családregény🥰
Nagyon szerettem benne, hogy bármilyen nehézség támadt is (mert volt benne bőven) ők mindig kitartottak egymás mellett, történjen bármi. ❤️