Hét halálos tövis egy sötét hangulatú romantasy, amely az akadémiai fantasy, az enemies-to-lovers dinamika és a mágikus intrikák elemeit vegyíti. A történet középpontjában Viola Sinclair áll, akinek tiltott árnymágiája miatt menekülnie kell, miközben a királyság orgyilkosa – a titokzatos és arrogáns Roze Roquelart – hét napot kap arra, hogy végezzen vele.
A regény egyik legnagyobb erőssége a feszültségkeltés. Aragoa világa komor, veszélyes és folyamatos fenyegetettséget sugároz, ami jól illik a történet sötét tónusához. A világfelépítés, a mágikus rendszer igazán érdekes, főleg az árnymágia és az elátkozott tetoválás motívuma miatt.
Különösen tetszett a mágia kidolgozása, mivel az írónő játszott a klasszikus jó–rossz felosztással: az ő világában a fény nem feltétlenül jelent jót, és a sötétség sem automatikusan rossz. Ez a csavar érdekes mélységet adott a történetnek, és persze ott van még a titokzatos társaság is, ami tovább fokozza a történetben a feszültséget.
Viola karaktere szerethető, mert egyszerre sebezhető és makacsul kitartó. Nem tipikus „tökéletes hősnő”, fokozatosan válik erősebbé. Roze figurája pedig veszélyes, cinikus, mégis mély érzésű karakter, akinek motivációi lassan bontakoznak ki. Kettejük kapcsolata tele van konfliktussal, bizalmatlansággal és kimondatlan vonzalommal, ami nagy érzelmi töltetet ad a regénynek.
Mindkettejük karaktere nagy fejlődésen megy keresztül és ezt nagyon szépen írta meg az írónő. Ki kell emelnem az írónő írásmódját, mely különösen tetszett és hamar megnyert magának. Számomra nagyon sokat dobott a történeten.
A romantikus szál remekül működött, Viola és a herceg között fantasztikus volt a kémia, és pontosan az a fajta feszültség volt jelen, amit egy enemies-to-lovers történettől megkívánt.
A könyvben megjelenő toposzok:
🥀 ellenségekből szerelmesek
🥀 álkapcsolat
🥀 összetett világfelépítés
🥀 udvari intrikák
🥀 titkos személyazonosság
🥀 kényszerített közelség
🥀 lassan kibontakozó románc
🥀 királyi család
🥀 dark academia
🥀 Hófehérke elemek
🥀 vízköpő, mint házikedvenc

Lucia és Ben egykor egy pár voltak. Egy pár, akik nagyon szerették egymást. Most, 3 évvel később, miután az útjaik elváltak, kerülik egymást, rá sem néznek a másikra. Ben számára volt valami fontosabb a szerelemnél, vagy csak nem volt más lehetősége? De mi van, ha a sors ad nekik egy második esélyt?
Lucia bűntudatot érez a szobatársa halála miatt, ami először furcsának tűnhet, hiszen még csak nem is voltak barátok. Azonban megtalálja Sara naplóját és a dolgok kezdenek gyanússá válni. Főleg hogy Sara a Fortuna nevű elit társaság tagja volt, amelynek mindent szabad. Csakhogy Lucia hogyan tudhatna meg bármit is, ha nincs oda bejárása, mert nem tag? Kiderül, hogy a lehetőség nagyon gyorsan adódik – mégpedig a volt barátja személyében, aki a Fortuna tagja. Miért ne használná ki, különösen, hogy Ben közeledni akar hozzá?
A második esély motívumát az írónő nagyon jól mutatja be és írja le. Az olvasás végére azt gondolom, hogy évekkel korábban Lucia és Ben valóban nem illettek egymáshoz. Ben társasági ember, szereti a kirándulásokat és a bulikat. Lucia ennek épp az ellenkezője: introvertált, aki legszívesebben egész nap egy könyv fölé hajolva tölti az idejét. Úgy tűnik, a lány részéről sosem volt kompromisszum, sosem akarta megismerni vagy kipróbálni azt, amit a párja szeretett. Most ez végre változik. Mindketten változnak, de leginkább Lucia fejlődése szembetűnő. Ez lett az egyik kedvencem a könyvben, ahogyan látjuk a jellemfejlődését.
Bár mindketten gazdag családból származnak, ez nem jelenti azt, hogy egyszerűek lennének, vagy hogy az életük gondtalan volt – épp ellenkezőleg. Különösen kíváncsi voltam arra, mit élt át Lucia gyerekkorában. Eleinte csak apró részletek derültek ki, ami egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. A történet alakulása azt is megmutatja, miért hozta meg Ben a döntéseit, és el kell ismerni, hogy az indokai érthetők. Ahogy egyre jobban megismertem a szereplőket, egyre szimpatikusabbá váltak számomra.
Sara ügye csak a végén kerül igazán előtérbe. Az utolsó fejezetekben rengeteg minden történik: veszélyes helyzetek, új körülmények derülnek ki. A befejezés? Meglepett, és egy kis hiányérzetet hagyott bennem. Nem szép így befejezni! Hogyan várjon így az ember a folytatásra?
Na és te? Belépsz a Dark Elite világába?

A June Farrow két élete egy igazán összetett, egyedi, izgalmas, kiszámíthatatlan, meglepő, sokkoló és az agyadat is alaposan megdolgoztatja, miközben beleránt a Farrow-nők különös történetébe és bonyolult családi múltjába.
A Farrow-nők különös történetének teljes összefüggéseinek megértése igazi fejfájást okozhat, és könnyen elgondolkodsz azon, ki kinek a rokona ebben a zűrzavarban. A fordulatok és meghökkentő felfedezések sorra követik egymást. Általában jó vagyok a csavarok kiszúrásában, már messziről megérzem őket, de itt annyi váratlan fordulat van, hogy csak pislogtam.
Egy elképesztően elgondolkodtató időutazós történet, amely folyamatos találgatásra késztet, miközben összeesküvés-elméleteket gyártasz egy gyilkossági rejtély körül, de emellett egy szívszorító, intenzív szerelmi történetet is magában foglal – még ha a megtört szívű főhőst kicsit később is ismerjük meg. Emellett az egyik legerősebb feminista történet a nők összefogásáról, arról, hogyan segítik egymást a túlélésben, és milyen áldozatokat hoznak az anyák gyermekeik védelmében.
A történet középpontjában az utolsó Farrow-nő, June Farrow áll, aki 34 éves, Jasperben él, mint családja utolsó élő nőtagja. Gyászolja a nagymamáját, aki felnevelte őt, miután az édesanyja, Susanna – aki azzal a mentális betegséggel küzdött, amely mintha az egész család nőtagjait sújtaná – nyomtalanul eltűnt, és halottnak nyilvánították.
June-nál is megjelennek az őrület jelei, akárcsak a többi Farrow-nőnél, mielőtt teljesen elvesztették volna az eszüket. Olyan dolgokat lát, amelyek nem léteznek: például egy titokzatos férfit, aki cigarettázva figyeli őt különböző helyeken, valamint egy vörös ajtót, amely a semmiből bukkan fel, és arra vár, hogy kinyissa.
Miközben azt hiszi, hogy mindez romló mentális állapotának jele, kap egy borítékot, amelyet a nagymamája küldött neki a halála előtt. A borítékban egy nyom lapul, amelyet használva June nyomozni kezd egy olyan ügyben, mely hosszú idő óta kísérti a kisvárost.
Amikor úgy dönt, átlép a vörös ajtón, amely újra és újra megjelenik, és hívja őt, egy olyan helyen találja magát, ahol megváltoztathatja a múlt és a jövő kusza idővonalának alakulását. Megmentheti-e a Farrow-nőket az átoktól, még ha ezzel örökre kockára teszi is a saját sorsát? Vajon újragondolhatja-e az életét?
Az utazás, amelyre elindul, egy izgalmas hullámvasút, amely minden meggyőződését próbára teszi, és arra kényszeríti, hogy szembenézzen önmaga legmélyebb rétegeivel. A regény mesterien ötvözi a fantasy, a sci-fi, a misztikus krimi és a romantika elemeit, olyan érzelmi szövetet alkotva, amely az utolsó oldalig rabul ejtett.
Adrianne Young egy igazi mesterművet alkotott, amely elmosódottá teszi a valóság és a fikció határait, és egy olyan világba meríti az olvasót, ahol a lehetetlen is lehetségessé válik.
Ez a könyv biztosan sokáig a fejemben marad az elolvasása után is
Összességében: ez a könyv meg fog lepni! Az utóbbi időben az egyik legkiemelkedőbb olvasmányom volt!

A nők bosszúja Trója eleste utáni rabszolgaság kegyetlen valóságát vizsgálja, ahol a győztesek megölik ellenfeleik férfiait, valamint rabszolgasorba taszítják a nőket és a gyermekeket. Ez a könyv Pat Barker trójai háborút újramesélő sorozatának második kötete, amely feminista nézőpontból közelíti meg a történetet.
Briszéisz nézőpontjból ismerjük meg a helyzetet, aki már nem rabszolga, mivel Akhilleusztól gyermeket vár, és a gyermek védelme érdekében a férfi halála után hozzáadták Alkimoszhoz. Ennek következtében „feleség” státuszát kihasználva szabadon mozoghat a táborban, és segíthet a többi nőnek alkalmazkodni új szerepükhöz, mint rabszolgák és ágyasok azoknak a férfiaknak, akik megölték családjukat. A regény során Barker tömör, feszes prózája életre kelti Hekabé, Kasszandra, Andromakhé és Helené alakját is.
Pürrhosz, Akhilleusz 16 éves fiának szemszögéből is olvashatunk pár fejezetet, aki a trójai faló belsejéből indítja a történetet. Apja még érkezése előtt meghal, és kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy méltó harcos. Ennek eredményeként aktívan részt vesz Trója brutális kifosztásában, megöli Priamoszt, és megtagadja tőle a tisztességes temetést. Ezek a tettek feldühítik az isteneket, akik felkeltik a szeleket, így a görögök nem tudnak hazatérni.
Pürrhosz gőgje éles ellentétben áll a nők szenvedésével. A regény középpontjában a tábor mindennapi élete, a nők gyötrelme, valamint az a törekvésük áll, hogy valamiféle önrendelkezést megőrizzenek azáltal, hogy keresztülhúzzák Pürrhosz terveit, és elérik Priamosz méltó eltemetését.
Igazán érdekes volt a történetet női szemszögből megismerni, úgymond a másik oldalt a történelemnek, amikor nem csak a csatákról és az azt követő ünneplésről esik szó, hanem az elszenvedői oldalról „átélni” mindazt, ami ilyenkor a nőkkel történik, hogy milyen sorsra jutnak.
Elgondolkodtató könyv volt. Ajánlom, különösen azoknak, akiket érdekel az ókori görög világ.

A Fogoly című regény egy sötét hangulatú, dark romance történet, amely egy erőszakkal és hatalmi játszmákkal teli világba vezeti az olvasót. A főszereplő, Ella fogolyként él, teljes kiszolgáltatottságban, míg egy nap új „tulajdonoshoz”, Asher Scotthoz kerül. Kettejük kapcsolata kezdetben ellenséges és kegyetlen, majd fokozatosan egy érzelmileg intenzív, ugyanakkor erősen ellentmondásos viszonnyá alakul.
A történet egyik legnagyobb erőssége a feszültség: a világfelépítés és a karakterek közötti dinamika sok olvasót magával ragad.
A regény egy nyomasztó világot épít fel, ahol az erőszak és a kiszolgáltatottság mindennapos. A történet fő konfliktusa az Ella és Asher közötti kapcsolat, amely az ellenségekből szerelmesek toposzra épül, de ezt extrém körülmények között bontja ki. A könyv erőssége az érzelmi dinamika és a folyamatosan fenntartott feszültség, amely beszippantja az olvasót.
Ella erős női karakter, túlélő típus, aki nem hajlandó megtörni és megadni magát. Bár kiszolgáltatott helyzetben van, mégis kitartó.
Asher tipikus sötét férfi karakter: kegyetlen, mégis rejtett motivációi vannak.
A kettejük közti romantika nem a klasszikus formában jelenik meg, hanem sokkal inkább torz, fájdalmas, emellett lassan bontakozik ki.
Nekem tetszett hogy az írónő fokozatosan csepegteti a fordulatokat, így sosem maradunk izgalmas rész nélkül. Az írásmód pedig a sötét világ ellenére könnyed, így megvan az érzelmi mélysége mégis meglepően hamar a végére lehet érni.
A függővég miatt pedig csak arra késztet, hogy vegyük kézbe a második részt.
Összességében a Fogoly című történetet azoknak ajánlanám, akik szeretik a határokat feszegető, sötét romantikus történeteket, izgalmas és gyorsan olvasható könyv.

A Haldokló csillagok egy romantikus fantasy regény, amely egy sötét, veszélyekkel teli világba vezeti az olvasót. A történet a Solanis birodalmában játszódik, ahol a főszereplő, Astraea, egy zsarnoki uralom alatt él, miközben múltjának nagy része homályba vész. Élete akkor változik meg, amikor találkozik a titokzatos Nyte-tal, aki különös módon segíti és védi őt.
Az írónő lassan, fokozatosan tárja fel a történet hátterét és a világ szabályait, ami ugyan néha türelmet igényel az olvasótól, de cserébe egy gazdag és összetett univerzumot kapunk. A cselekmény központi eleme a Kiválasztottak játéka, ahol a királyságok bajnokai versenyeznek, hogy védelmet szerezzenek a vámpírok ellen.
A történet nemcsak kalandokkal és veszélyekkel teli, hanem erős érzelmi szálakkal is dolgozik. Astraea karaktere fokozatosan fejlődik: a kezdetben bizonytalan lányból egyre határozottabb, saját döntéseit vállaló hősnő válik. A romantikus szál és a titokzatos Nyte karaktere különösen izgalmassá teszi a történetet, hiszen az olvasó folyamatosan kérdéseket tesz fel a valódi szándékairól.
Összességében a Haldokló csillagok egy fordulatokban gazdag, hangulatos fantasyregény, amely elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a romantikával átszőtt, epikus történeteket. A könyv hosszú, de a sok titok, karakterfejlődés és kaland miatt végig fenntartja az érdeklődést.
Nyte karaktere volt a kedvencem – és igen, engem is sikerült megvezetnie. A karakterének felépítése, a róla való információk csepegtetése nagyon tetszett.
Astraea-val kicsit nehéz volt megbarátkoznom, de a karakterfejlődése tetszett.
A könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikával átszőtt fantasy történeteket, a vámpíros és mágikus világokat, valamint a titkokkal és fordulatokkal teli kalandokat.

Nincs is jobb annál, mint tiszta lappal kezdeni egy új városban, egy új munkával, miután megöröklöd Dot néni kávézóját. Az pedig külön bónusz, hogy egy hozzá tartozó lakás is jár vele. Alighogy megérkezel, máris őrült zajokkal és zavaró eseményekkel találod szemben magad, amelyek egymást követő éjszakákon át megakadályozzák, hogy kialudd magad.
Így kezdődik Jeanie története.
Így nem meglepő az, hogy amikor Logan, a helyi farmer, meghozza a heti friss terményeket, Jeanie egy lendítésre kész baseballütővel fogadja.
Logan azt javasolja neki, menjen el a városi gyűlésre segítséget kérni, és mire észbe kap, mindenki kész azonnal mellé állni, Jeanie legjobb barátjává válni, és támogatni a kávézó újranyitását.
Ha ez nem hangzik úgy, mint egy aranyos, bájos, kuckózós és édes kisvárosi romantikával akkor nem is tudom, mit mondhatnék. Ja, és rengeteg kávéval.
És természetesen fény derül arra is, ki áll a Jeanie-t zaklató furcsa zajok mögött – és miért.
Jeanie és Logan románca eleinte lassan bontakozik ki, aztán igazán forróvá válik. Mindkettejük jellemfejlődése nagyon tetszett, ez számomra nagy pluszt adott a könyvnek.
Valóban egy bekuckózós olvasmány, nem kell tőle nagyot várni, nem afféle könyv, hanem egy olyan történet, amit kikapcsolódásként egy esős napon a kávédat kortyolgatva olvasol el. (Lehetőleg sütőtökös fűszerezésű legyen.)
Könnyed olvasmány, a kisvárosi romantikus történet, főleg az alábbi toposzok kedvelőinek:
• kisvárosi románc
• sunshine x shy
• újrakezdés
• talált család
• kávé minden mennyiségben

A Tea a szellemeknek egy különleges történet, amelynek témái sokkal mélyebbek és összetettebbek annál, mint amit elsőre egy ikerpáros történetétől várnánk.
Ebben a könyvben életre kelő teáskannákkal találkozunk, teákkal, amelyeknek igazán különös hatásuk van. Chris Vuklisevic kezdetben meghitt, meleg, kissé mágikus teaszalon-hangulatot teremt, hogy aztán ennél jóval komolyabb témákat járjon körül.
Felícia és Agónia ikertestvérek. Az egyikük szellemsegítő, aki mesterien használja a sokféle hatással bíró teákat. A másik boszorkány – abból a fajtából, akiktől a gyerekek félnek: amikor beszél, pillangók repülnek ki a szájából, amelyek azonnal megölnek mindent, amihez hozzáérnek. Születésük óta az az anyjuk egyiküket szerette, a másiktól legszívesebben megszabadult volna.
A regény időkezelése nem mindennapi: egy narrátor mesél el egy történetet, amelyet neki meséltek el, hol pedig a karakterek szemszögéből ismerjük meg a történteket. Ennek az összetett szerkezetnek ellenére az olvasó soha nem téved el. Sem az idősíkokban, sem a történetben felépítésben.
A regény kezdetén Felícia és Agónia harminc éve nem beszéltek egymással. Anyjuk halála kényszeríti őket arra, hogy újra felvegyék a kapcsolatot.
Egyes fejezetek lendületesek, mások mélyen introspektívek. A kettő keveréke meglepő és hatásos.
A történet felépítése alaposan átgondolt és nagyon jól mértékben csepegtette az infórmációkat.
A könyv elsősorban az anyaságról, az anya-lánya és a testvéri kapcsolatról szól, de mindenekelőtt azokról a generációkon át öröklődő traumákról, amelyek egy család tagjait összekötik.
Ezen kapcsolatokat és azok változásait, valamint a karakterek jellemfejlődését hűen ábrázolja, ami számomra hatalmas plusz volt.
Amikor elkezdtem olvasni a történetet nem számítottam arra, hogy mit is kapok tőle a végére, de tetszett és az írásmód megnyert magának és nagyon jól átadta a hangulatot.
A borító lenyűgöző: különös, gótikus és jól mutatja a belsőt. Gyönyörű keret egy szokatlan, mély és komoly témákat bemutató történethez.
Nagyon különleges olvasási élményt nyújt, én csak ajánlani tudom.

Elit egyetem, gazdag diákok, kockázatos feladatok, rejtélyek és egy fiú, akivel egy titokzatos társaságba való bekerülésért versengsz. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Készen álltok felfedezni a Corvina Kastély titkait?
A dark academia motívum rajongójaként nem tudtam közömbösen elmenni e cím mellett. Sötét hangulatra, titkokra, valamint feszültséggel teli romantikus szálra számítottam és kiderült, hogy a Sötét titkok messze felülmúlta az elvárásaimat.
A könyv cselekménye Ausztriában játszódik, hegyek között, egy tó és erdők társaságában. Itt található a Corvina Kastély – egy egyetem, amely Elora előtt számos ajtót nyithat meg, és lehetővé teheti élete céljának megvalósítását. A gyönyörű természeti környezet azonban könnyen veszedelmessé válhat, és ezt minden egyes elolvasott oldallal egyre inkább érezni lehet.
Ebben elsősorban a Fortuna nevű társaságnak van kulcsszerepe – ide csak a kiválasztottak csatlakozhatnak. A Dark Elite segíthet az álmok beteljesítésében, de a legnagyobb rémálommá is válhat, és nem mindenki képes vállalni ezt a kockázatot. Elora és Gabriel mégis belevágnak ebbe a kihívásba, bár teljesen különböző dolgok motiválják őket. A cselekmény rendkívül fontos eleme a kettejük közti rivalizálás, természetesen romantikus szállal fűszerezve, amely rendkívül megnehezíti a dolgaikat.
A regényben hangsúlyosan megjelenik a gyász és a halál témája is. Mindkét motívumot remekül ábrázolta az írónő. Nagyon tetszett az írásmódja is, a dupla szemszög már csak hab a tortán.
Maga a cselekmény és a karakerek is igazán összetettek és részletesek, habár az Elora és Gabriel között vesződés a végére picit sok volt számomra, de a karakterfejlődés mindkét részről jelentős.
A fordulatok izgalmasra sikeredtek, bár azt gondoltam az elején kicsit sötétebb hangulata lesz a könyvnek, de a függővég miatt úgy gondolom a második kötet ér majd el arra a pontra.
Rendkívül kíváncsi vagyok, mi történik a következő kötetben, és ajánlanám a könyvet azoknak, akik szeretik az alábbi toposzokat:
• dark academia
• riválisokból szerelmesek
• titkos társaság
• legjobb barát húga
• versengés
• rejtélyek, titkok

A szélfonó egy különös, háború sújtotta világba kalauzol, ahol a mágiahasználókat és különösen a félvéreket üldözik és kivégzik. A főhős, Rhya Fleetwood, egy ilyen félvér lány, akinek kivégzését várják – amikor egy titokzatos, veszélyes idegen váratlanul megmenti.
Ahogy Rhya egyre messzebb kerül az otthonától, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik: nemcsak a világ, hanem ő maga is sokkal különlegesebb, mint hitte. A mellkasán lévő jelet és a szél erejét használva pedig a mágia egyensúlyának helyreállítására hivatott – akár az élete árán is.
A világ részletesen megalkotott, így a fantasy rajongók gyorsan elmélyülhetnek benne.
Rhya erős karakter, ugyanakkor érzelmileg igenis sebezhető és sokszor az érzelmei vezérlik. Fejlődése a történet egyik legerősebb pontja, hiszen a saját erejével és identitásával való küzdelme párhuzamosan halad a külső kalandokkal.
A romantikus szál lassan épül fel és bár sikerült megkedvelnem Penn-t a kettejük közti vonzalom számomra nem igazán érződött. Valahogy Soren-t sokkal jobban sikerült megszeretnem.
A történetben erőteljesen jelen van az elemi mágia motívuma, ami egyedi hangulatot ad a könyvnek, és a cselekmény számos izgalmas, váratlan fordulattal teli.
A történet alapvilága tetszett, de úgy éreztem, hogy a történet egyes részei hasonlítanak más romantasy regényekre, így nem lett teljesen egyedi.
Ajánlanám mindenkinek, aki szereti az alábbi toposzokat:
• ellenségekből szerelmesek
• lassan kibontakozó romantika (slow burn)
• romantikus fantasy
• egyedi mágiarendszer
• „érj hozzá és meghalsz” dinamika
• választott család
• jóslatok