Ez egy sötét, lebilincselő, ellenségekből szerelmesek maffiarománc volt, amely végig izgalommal telített volt. Nagyon szeretem a szerzőket, és ismét sikerült valami igazán nagyszerűt alkotniuk.
A Romero és a Calabresi család halálos ellenségek. Amikor egy erőszakos összetűzés során a legidősebb Romero fiú, Rocco, életben hagyja Sloant, a lány elutazik Olaszországba, hogy befejezze tanulmányait, és a szabadság érzetét is megtapasztalja. Négy évvel később azonban a legkevésbé sem vágyik arra, hogy hazatérjen, és ismét apja szigorú irányítása alá kerüljön.
Amikor megtudja, hogy az apja elrendezte a házasságát gyermekkori barátjával, Sloan rádöbben, hogy ez lett a sorsa, és bármennyire is próbál kitörni aranykalitkájából, nem menekülhet a végzete elől.
Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy saját esküvőjéről elrabolják, és túszként használják fel a családja ellen. Most a Romero fivérek fogságában Sloan ráébred, hogy a helyzete még rosszabb, mint valaha. Rocco Romero hideg, könyörtelen gyilkos, aki úgy tűnik, személyesen Sloant hibáztatja mindazokért a bűnőkért, amelyet az apja az ő családja ellen elkövetett. Sloan elrablása hirtelen ötlet volt, de Rocco most már a maga javára akarja fordítani a helyzetet.
Ez valóban egy klasszikus ellenségekből szerelmesek történet. Rocco egyáltalán nem kedves Sloannal, amikor elrabolja. A lánnyal szemben tanusított bánásmódja messze nem emberséges, Rocco viselkedése hideg és kegyetlen, ráadásul kiszámíthatatlan hangulatingadozásai miatt sosem lehet tudni, mire készül.
Sloan azonban méltó ellenfele Roccónak.
Amire egyikük sem számít, az a köztük lassan kialakuló kötelék. Mindketten sebzett, sötét lelkek, és ahogy Rocco fokozatosan lehántja Sloan védőrétegeit, rájön, hogy valami különös módon tökéletesen illenek egymáshoz. Minél többet fedez fel a lányból, annál inkább megkedveli, és hamarosan ugyanannyira beleszeret, mint Sloan őbelé.
Ami kezdetben egy kegyetlen játszmának indult, végül teljesen visszájára fordul: Rocco ráébred, hogy valóban maga mellett akarja tartani Sloant – a családneve ellenére is.
A köztük lévő feszültség lassan épül fel, és amikor végül lángra lobban, a kialakuló vonzalom izzóan intenzív. Az intim jelenetek eredetiek és egyediek voltak, kapcsolatuk pedig hitelesnek és hihetőnek érződött. A történet természetesen nem nélkülözi a maffiatörténetekre jellemző sötétséget, az eltemetett titkokat és a váratlan fordulatokat.
Alaposan kidolgozott és átgondolt történet, a regény főszereplő is részletesen lettek megalkotva. Ami a leginkább elnyerte a tetszésem az a cselekményvezetés, tényleg nem voltak benne unalmas pillanatok, pörgött a történet és a fő fordulattól pedig leesett az állam.
Ahogy azt a szerzőktől már megszokhattuk, a regény remekül megírt, magával ragadó és rendkívül élvezetes olvasmány volt, amelyet örömmel ajánlok mindenkinek, aki szereti a maffiarománcokat és a Rómeó és Júliát alapul vevő történeteket.

Az Édes rémálom a Calder Akadémia első kötete, amely a Crave-sorozat spin-offja. Én még nem olvastam a Crave-könyveket, de biztos vagyok benne, hogy azok számára, akik ismerik az előző sorozatot, számos apró utalás és plusz érdekesség rejtőzik benne.
A történet egy olyan iskolában játszódik, amelyet a mágikus képességekkel megáldottak számára hoztak létre – vámpírok, boszorkányok és tündérek, mi szem-szájnak ingere. A Calder Akadémiára azokat küldik, akiknek nincs máshol helyük, ahol biztonságban tarthatják őket és a mágiájukat, vagy akik egy kicsit túlságosan is nehezen kezelhetők. Clementine az egész életét itt töltötte. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert a családja vezeti az iskolát, és az édesanyja áll az egész intézmény élén.
Clementine mindennél jobban vágyik arra, hogy végre elhagyhassa a szigetet, ahol egész életében élt. Az anyja viszont hallani sem akar erről. Így hát a lány ott ragad az iskolában, miközben igyekszik elkerülni azt a fiút, akibe egész életében szerelmes volt, és aki három évvel korábban egyszerűen kizárta őt az életéből. A lány sosem tudta meg, miért történt ez. Most azonban, hogy egy hatalmas vihar közeledik a sziget felé, és mindenki a legrosszabbra készül, talán végre lehetősége nyílik választ kapni.
Imádtam Clementine és Jude párosát. Nagyon szerettem a beceneveiket, a köztük lévő csipkelődést és azt a feszültséggel teli vágyakozást. Teljesen magával ragadott a történet, és alig vártam, hogy egyre többet tudjak meg a közös múltjukról, illetve arról, miért fordított hátat a fiú annak a lánynak, akit szemmel láthatóan még mindig szeret. Sejtettem, hogy komoly oka lesz, és nem is csalódtam.
Csakhogy mindeközben minden sarkon veszély leselkedik rájuk. A hurrikán egyre közelebb ér a szigethez, miközben a varázsvédő rendszer, amely kordában tartja a problémás diákokat a mágiájuktól megfosztva, kezd összeomlani. És mi történik, ha egy csapat kamasz egyszerre kapja vissza a mágikus erejét? Teljes káosz. Ráadásul valami különös dolog is zajlik a háttérben: a viharral együtt mindenki rémálmai is életre kelnek. Clementine-nek, Jude-nak és a barátaiknak az életükért kell küzdeniük, miközben megpróbálnak túlélni – vagy valahogy elmenekülni erről az őrült szigetről.
A cselekményben rengeteg minden történik. Akadnak váratlan fordulatok, meglepetések és néhány igazán nagy csavar a történet végéhez közeledve. Nagyon élveztem ezt az utazást, és különösen tetszett a regény hangulata, valamint az írónő leírásai.

A Nyugati Szél az írást, a világépítést, a karaktereket és a cselekményt tekintve, egy jól megírt könyv, remek megváltástörténettel és összetett karakterfejlődéssel. Az írásmód letisztult és szemléletes, miközben jól egyensúlyoz a karakterek érzelmei és a cselekmény között.
A könyv főszereplője Brielle, aki szerintem a történet elején meglehetősen unalmas karakter. Engedelmes, gyenge és kerüli a konfliktusokat. Az apátság többi lakója zaklatja és szóban bántalmazza, ő pedig minden ellenállás nélkül tűri ezt.
Egy nap talál egy titokzatos férfit, akit összevertek és magára hagytak meghalni. Megszegi az egyik fő szabályt, amikor elrejti a férfit a szobájába, hogy meggyógyítsa. Miután a férfi jobban lesz, hálából felajánlja, hogy elviszi őt Alantba - a tündérek birodalmába -, hogy választ kapjon a kérdéseire. Mivel Brielle mindennél jobban szeretne Akolitus lenni, és nem érti, miért nem választották még ki a felemelkedésre, követi őt.
Ez egy olyan történet, amely egy nőről szól, aki megkérdőjelezi a hitét, és egy romantikus kapcsolaton keresztül indul önmaga megtalálásának útjára.
A karakterfejlődési ív nagyon jól sikerült, Egy nőt látunk, aki megkérdőjelezi a helyét a világban, a hitét, a meggyőződéseit, mindazt, amit mondtak neki és amire tanították, és mindenekelőtt azt, amit beléneveltek. Felismeri, hogy valójában még nem tapasztalta meg a világot olyannak, amilyen. Amikor lehetőséget kap erre, felfedezi, hogy ki is ő valójában.
A végére a romantikus szál kiteljesedik, és értékeltem Zeph megváltástörténetét is. Az első könyvben ugyanis egyértelműen ő volt a gonosz. Ezért nagyszerű volt látni, hogy saját történetet kapott, és megismerni azokat a magyarázatokat, amelyek feltárták, milyen sokrétű motivációk mozgatják a tetteit.
Összességében, ha a vallási témák a könyvekben nem zavarnak, akkor valószínűleg nagyon fog tetszeni ez a könyv.

Ann Nette Rabmadár című regénye egy sötét hangulatú, érzelmekben rendkívül gazdag fantasy, amely már az első oldalakon megragadja az olvasó figyelmét. A történet középpontjában Shelline áll, egy legyőzött királyság hercegnője, aki tíz éven át embertelen körülmények között raboskodik. Szabadulása után azonban újabb megpróbáltatások várnak rá, hiszen a politika, a háború és a saját érzései között kell megtalálnia a helyes utat.
A regény egyik legnagyobb erőssége számomra a főszereplők személyisége. Shelline nem tökéletes hős, hanem egy megtört, mégis rendkívül kitartó nő, aki a rengeteg szenvedés ellenére sem adja fel. Karaktere hitelesen mutatja be, hogy a múlt sebei milyen mély nyomot hagyhatnak az emberben, ugyanakkor azt is, hogy a remény és a kitartás képes erőt adni a továbblépéshez. Daanen egyenesen elrabolta a szívemet, nem egy tipikus főhős, sokkal több annál.
A sárkányokat pedig egyszerűen imádtam!
A könyv világa részletesen kidolgozott, a politikai intrikák, a háborús konfliktusok és a sárkánylovasok jelenléte különleges hangulatot teremtenek. Nagyon tetszett a részletesség mellyel a történet ki lett dolgozva. Kellő mennyiségű és minőségű információt oszt meg az írónő, pont a megfelelő pillanatokban.
Amit még kiemelnék az az írónő írásmódja. Nekem nagyon tetszett és egyből beszippantott, nagyon jól érezteti a karaktereket, a különbségeiket, a gondolataikat. A cselekmény sosem ragad be, mindig történik valami izgalmas, az oldalak pedig csak úgy repültek el olvasás közben.
Összességében a Rabmadár egy erőteljes, nyers és érzelmes fantasy regény, amelyet elsősorban azoknak ajánlok, akik szeretik a sötétebb hangulatú történeteket, az összetett karaktereket és a politikai intrikákkal átszőtt kalandokat.

Wren és ikertestvére, Elora tinédzserként veszítették el a szüleiket. Azóta Wren feladata a vadászat, az élelem biztosítása és annak garantálása, hogy ő és Elora túléljenek az Edgewood nevű kis faluban.
A Négy Szél olyan istenekből áll, akik az évszakokat irányítják. Boreas az Északi Szél, és néhány évtizedenként eljön a faluba, hogy magával vigyen egy hajadon nőt, ismeretlen okból. Mindig a legszebbek közül választ, és Wren tudja, hogy a húga jó eséllyel kerül sorra. Bármit hajlandó megtenni, hogy megmentse Elorát ettől a sötét sorstól — akár azt is, hogy átvegye a helyét és becsapja az Északi Szelet.
Wren nagyon távol áll attól a szép, szelíd leánytól, amilyen Elora. Hibái vannak, tud is róluk, és egyáltalán nem érdekli Boreas véleménye. Soha nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy bosszantsa vagy megmutassa neki, mennyire nem törődik vele. Azért ment vele, hogy megmentse a húgát, és most, hogy ez sikerült, egyetlen célja maradt: megölni Boreast és visszatérni az otthonába.
Boreas olyan hideg, amilyen csak egy unatkozó és felsőbbrendűnek érző halhatatlan lehet. Senkiben sem bízik, az embereket pedig alsóbbrendűnek és figyelemre méltatlannak tartja. Természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik, és Boreas sokkal több annál, mint amit első pillantásra mutat. Ahogy halad előre a történet, fokozatosan fény derül arra, hogy nem is olyan kegyetlen és gonosz, mint amilyennek tűnik.
A romantikus szál lassan kibontakozó, ellenségekből szerelmesek kapcsolat. Kifejezetten élveztem a szócsatáikat, valamint azt, ahogy Wren próbálta titkolni a Boreas iránt érzett fizikai vonzalmát, miközben továbbra is azt tervezte, hogy megöli. Mert állítólag etikátlan vágyakozni valaki után, akit meg akarsz gyilkolni.
A világfelépítés tetszett, érdekesnek találom a Négy Szél elgondolást és tetszik, hogy alapos leírást kapunk a világról és a benne élő különféle lényekről.
✅ „csak egy ágy van” toposz
✅ ellenségekből szerelmesek
✅ kényszerházasság
✅ lassan kibontakozó románc (némi erotikával)
✅ sötét hangulat
✅ a Szépség és a Szörnyeteg újragondolása

Chloe C. Peñaranda Perzselő sötétség című regénye a Nytefall-sorozat második kötete, amely az égi mitológiát, a hatalmi harcokat és a végzetes szerelmet ötvözi. A regény még veszélyesebb útra sodorja Astraeát és Nytét, ahol korábbi életeik, politikai ambícióik és tiltott érzelmeik a végzet és pusztulás bonyolult hálójában fonódnak össze.
A barátságok és kötelékek sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. Míg az első könyv egy szerelmi történet felépítésére koncentrált, ez a rész inkább egy közösséget épít. Láthatjuk, ahogy Astraea olyan barátságokat alakít ki, amelyekre korábban nem volt lehetősége. Fokozatosan felfedezi, kik azok, akikben megbízhat és akikre támaszkodhat.
Nemcsak a barátságok mélyülnek el, hanem többet ismerhetünk meg erről a mágikus világról és annak mítoszairól. A világépítés nem állt meg az első könyvnél – ebben a második részben még összetettebbé és nagyobbá válik. Új legendák jelennek meg, új titkok tárulnak fel, amelyek még több kérdést vetnek fel ebben a végtelennek tűnő rejtélyes világban. Időnként azonban eléggé is túlterheltnek hathat.
A történet szíve Astraea és Nyte végzetes szerelme. Viszonyuk egy folyamatos taszítás-vonzás dinamika, ahol a szenvedély ütközik a józan ésszel.
Bár a szerelmi történet magával ragadó, időnként háttérbe szorítja a regény egyéb aspektusait. Egyes jelenetek túl ismétlődőek voltak számomra, sokszor úgy éreztem inkább Astraea és Nyte vágyára koncentrált az írónő, mintsem a cselekmény előremozdítására.
Astraea és Nyte elődei olyan döntéseket hoztak, amelyek pusztuláshoz vezettek – vajon ők képesek lesznek megtörni a kört, vagy ugyanarra a sorsra jutnak?

Hét halálos tövis egy sötét hangulatú romantasy, amely az akadémiai fantasy, az enemies-to-lovers dinamika és a mágikus intrikák elemeit vegyíti. A történet középpontjában Viola Sinclair áll, akinek tiltott árnymágiája miatt menekülnie kell, miközben a királyság orgyilkosa – a titokzatos és arrogáns Roze Roquelart – hét napot kap arra, hogy végezzen vele.
A regény egyik legnagyobb erőssége a feszültségkeltés. Aragoa világa komor, veszélyes és folyamatos fenyegetettséget sugároz, ami jól illik a történet sötét tónusához. A világfelépítés, a mágikus rendszer igazán érdekes, főleg az árnymágia és az elátkozott tetoválás motívuma miatt.
Különösen tetszett a mágia kidolgozása, mivel az írónő játszott a klasszikus jó–rossz felosztással: az ő világában a fény nem feltétlenül jelent jót, és a sötétség sem automatikusan rossz. Ez a csavar érdekes mélységet adott a történetnek, és persze ott van még a titokzatos társaság is, ami tovább fokozza a történetben a feszültséget.
Viola karaktere szerethető, mert egyszerre sebezhető és makacsul kitartó. Nem tipikus „tökéletes hősnő”, fokozatosan válik erősebbé. Roze figurája pedig veszélyes, cinikus, mégis mély érzésű karakter, akinek motivációi lassan bontakoznak ki. Kettejük kapcsolata tele van konfliktussal, bizalmatlansággal és kimondatlan vonzalommal, ami nagy érzelmi töltetet ad a regénynek.
Mindkettejük karaktere nagy fejlődésen megy keresztül és ezt nagyon szépen írta meg az írónő. Ki kell emelnem az írónő írásmódját, mely különösen tetszett és hamar megnyert magának. Számomra nagyon sokat dobott a történeten.
A romantikus szál remekül működött, Viola és a herceg között fantasztikus volt a kémia, és pontosan az a fajta feszültség volt jelen, amit egy enemies-to-lovers történettől megkívánt.
A könyvben megjelenő toposzok:
🥀 ellenségekből szerelmesek
🥀 álkapcsolat
🥀 összetett világfelépítés
🥀 udvari intrikák
🥀 titkos személyazonosság
🥀 kényszerített közelség
🥀 lassan kibontakozó románc
🥀 királyi család
🥀 dark academia
🥀 Hófehérke elemek
🥀 vízköpő, mint házikedvenc

Lucia és Ben egykor egy pár voltak. Egy pár, akik nagyon szerették egymást. Most, 3 évvel később, miután az útjaik elváltak, kerülik egymást, rá sem néznek a másikra. Ben számára volt valami fontosabb a szerelemnél, vagy csak nem volt más lehetősége? De mi van, ha a sors ad nekik egy második esélyt?
Lucia bűntudatot érez a szobatársa halála miatt, ami először furcsának tűnhet, hiszen még csak nem is voltak barátok. Azonban megtalálja Sara naplóját és a dolgok kezdenek gyanússá válni. Főleg hogy Sara a Fortuna nevű elit társaság tagja volt, amelynek mindent szabad. Csakhogy Lucia hogyan tudhatna meg bármit is, ha nincs oda bejárása, mert nem tag? Kiderül, hogy a lehetőség nagyon gyorsan adódik – mégpedig a volt barátja személyében, aki a Fortuna tagja. Miért ne használná ki, különösen, hogy Ben közeledni akar hozzá?
A második esély motívumát az írónő nagyon jól mutatja be és írja le. Az olvasás végére azt gondolom, hogy évekkel korábban Lucia és Ben valóban nem illettek egymáshoz. Ben társasági ember, szereti a kirándulásokat és a bulikat. Lucia ennek épp az ellenkezője: introvertált, aki legszívesebben egész nap egy könyv fölé hajolva tölti az idejét. Úgy tűnik, a lány részéről sosem volt kompromisszum, sosem akarta megismerni vagy kipróbálni azt, amit a párja szeretett. Most ez végre változik. Mindketten változnak, de leginkább Lucia fejlődése szembetűnő. Ez lett az egyik kedvencem a könyvben, ahogyan látjuk a jellemfejlődését.
Bár mindketten gazdag családból származnak, ez nem jelenti azt, hogy egyszerűek lennének, vagy hogy az életük gondtalan volt – épp ellenkezőleg. Különösen kíváncsi voltam arra, mit élt át Lucia gyerekkorában. Eleinte csak apró részletek derültek ki, ami egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. A történet alakulása azt is megmutatja, miért hozta meg Ben a döntéseit, és el kell ismerni, hogy az indokai érthetők. Ahogy egyre jobban megismertem a szereplőket, egyre szimpatikusabbá váltak számomra.
Sara ügye csak a végén kerül igazán előtérbe. Az utolsó fejezetekben rengeteg minden történik: veszélyes helyzetek, új körülmények derülnek ki. A befejezés? Meglepett, és egy kis hiányérzetet hagyott bennem. Nem szép így befejezni! Hogyan várjon így az ember a folytatásra?
Na és te? Belépsz a Dark Elite világába?

A June Farrow két élete egy igazán összetett, egyedi, izgalmas, kiszámíthatatlan, meglepő, sokkoló és az agyadat is alaposan megdolgoztatja, miközben beleránt a Farrow-nők különös történetébe és bonyolult családi múltjába.
A Farrow-nők különös történetének teljes összefüggéseinek megértése igazi fejfájást okozhat, és könnyen elgondolkodsz azon, ki kinek a rokona ebben a zűrzavarban. A fordulatok és meghökkentő felfedezések sorra követik egymást. Általában jó vagyok a csavarok kiszúrásában, már messziről megérzem őket, de itt annyi váratlan fordulat van, hogy csak pislogtam.
Egy elképesztően elgondolkodtató időutazós történet, amely folyamatos találgatásra késztet, miközben összeesküvés-elméleteket gyártasz egy gyilkossági rejtély körül, de emellett egy szívszorító, intenzív szerelmi történetet is magában foglal – még ha a megtört szívű főhőst kicsit később is ismerjük meg. Emellett az egyik legerősebb feminista történet a nők összefogásáról, arról, hogyan segítik egymást a túlélésben, és milyen áldozatokat hoznak az anyák gyermekeik védelmében.
A történet középpontjában az utolsó Farrow-nő, June Farrow áll, aki 34 éves, Jasperben él, mint családja utolsó élő nőtagja. Gyászolja a nagymamáját, aki felnevelte őt, miután az édesanyja, Susanna – aki azzal a mentális betegséggel küzdött, amely mintha az egész család nőtagjait sújtaná – nyomtalanul eltűnt, és halottnak nyilvánították.
June-nál is megjelennek az őrület jelei, akárcsak a többi Farrow-nőnél, mielőtt teljesen elvesztették volna az eszüket. Olyan dolgokat lát, amelyek nem léteznek: például egy titokzatos férfit, aki cigarettázva figyeli őt különböző helyeken, valamint egy vörös ajtót, amely a semmiből bukkan fel, és arra vár, hogy kinyissa.
Miközben azt hiszi, hogy mindez romló mentális állapotának jele, kap egy borítékot, amelyet a nagymamája küldött neki a halála előtt. A borítékban egy nyom lapul, amelyet használva June nyomozni kezd egy olyan ügyben, mely hosszú idő óta kísérti a kisvárost.
Amikor úgy dönt, átlép a vörös ajtón, amely újra és újra megjelenik, és hívja őt, egy olyan helyen találja magát, ahol megváltoztathatja a múlt és a jövő kusza idővonalának alakulását. Megmentheti-e a Farrow-nőket az átoktól, még ha ezzel örökre kockára teszi is a saját sorsát? Vajon újragondolhatja-e az életét?
Az utazás, amelyre elindul, egy izgalmas hullámvasút, amely minden meggyőződését próbára teszi, és arra kényszeríti, hogy szembenézzen önmaga legmélyebb rétegeivel. A regény mesterien ötvözi a fantasy, a sci-fi, a misztikus krimi és a romantika elemeit, olyan érzelmi szövetet alkotva, amely az utolsó oldalig rabul ejtett.
Adrianne Young egy igazi mesterművet alkotott, amely elmosódottá teszi a valóság és a fikció határait, és egy olyan világba meríti az olvasót, ahol a lehetetlen is lehetségessé válik.
Ez a könyv biztosan sokáig a fejemben marad az elolvasása után is
Összességében: ez a könyv meg fog lepni! Az utóbbi időben az egyik legkiemelkedőbb olvasmányom volt!

A nők bosszúja Trója eleste utáni rabszolgaság kegyetlen valóságát vizsgálja, ahol a győztesek megölik ellenfeleik férfiait, valamint rabszolgasorba taszítják a nőket és a gyermekeket. Ez a könyv Pat Barker trójai háborút újramesélő sorozatának második kötete, amely feminista nézőpontból közelíti meg a történetet.
Briszéisz nézőpontjból ismerjük meg a helyzetet, aki már nem rabszolga, mivel Akhilleusztól gyermeket vár, és a gyermek védelme érdekében a férfi halála után hozzáadták Alkimoszhoz. Ennek következtében „feleség” státuszát kihasználva szabadon mozoghat a táborban, és segíthet a többi nőnek alkalmazkodni új szerepükhöz, mint rabszolgák és ágyasok azoknak a férfiaknak, akik megölték családjukat. A regény során Barker tömör, feszes prózája életre kelti Hekabé, Kasszandra, Andromakhé és Helené alakját is.
Pürrhosz, Akhilleusz 16 éves fiának szemszögéből is olvashatunk pár fejezetet, aki a trójai faló belsejéből indítja a történetet. Apja még érkezése előtt meghal, és kétségbeesetten próbálja bizonyítani, hogy méltó harcos. Ennek eredményeként aktívan részt vesz Trója brutális kifosztásában, megöli Priamoszt, és megtagadja tőle a tisztességes temetést. Ezek a tettek feldühítik az isteneket, akik felkeltik a szeleket, így a görögök nem tudnak hazatérni.
Pürrhosz gőgje éles ellentétben áll a nők szenvedésével. A regény középpontjában a tábor mindennapi élete, a nők gyötrelme, valamint az a törekvésük áll, hogy valamiféle önrendelkezést megőrizzenek azáltal, hogy keresztülhúzzák Pürrhosz terveit, és elérik Priamosz méltó eltemetését.
Igazán érdekes volt a történetet női szemszögből megismerni, úgymond a másik oldalt a történelemnek, amikor nem csak a csatákról és az azt követő ünneplésről esik szó, hanem az elszenvedői oldalról „átélni” mindazt, ami ilyenkor a nőkkel történik, hogy milyen sorsra jutnak.
Elgondolkodtató könyv volt. Ajánlom, különösen azoknak, akiket érdekel az ókori görög világ.

A Fogoly című regény egy sötét hangulatú, dark romance történet, amely egy erőszakkal és hatalmi játszmákkal teli világba vezeti az olvasót. A főszereplő, Ella fogolyként él, teljes kiszolgáltatottságban, míg egy nap új „tulajdonoshoz”, Asher Scotthoz kerül. Kettejük kapcsolata kezdetben ellenséges és kegyetlen, majd fokozatosan egy érzelmileg intenzív, ugyanakkor erősen ellentmondásos viszonnyá alakul.
A történet egyik legnagyobb erőssége a feszültség: a világfelépítés és a karakterek közötti dinamika sok olvasót magával ragad.
A regény egy nyomasztó világot épít fel, ahol az erőszak és a kiszolgáltatottság mindennapos. A történet fő konfliktusa az Ella és Asher közötti kapcsolat, amely az ellenségekből szerelmesek toposzra épül, de ezt extrém körülmények között bontja ki. A könyv erőssége az érzelmi dinamika és a folyamatosan fenntartott feszültség, amely beszippantja az olvasót.
Ella erős női karakter, túlélő típus, aki nem hajlandó megtörni és megadni magát. Bár kiszolgáltatott helyzetben van, mégis kitartó.
Asher tipikus sötét férfi karakter: kegyetlen, mégis rejtett motivációi vannak.
A kettejük közti romantika nem a klasszikus formában jelenik meg, hanem sokkal inkább torz, fájdalmas, emellett lassan bontakozik ki.
Nekem tetszett hogy az írónő fokozatosan csepegteti a fordulatokat, így sosem maradunk izgalmas rész nélkül. Az írásmód pedig a sötét világ ellenére könnyed, így megvan az érzelmi mélysége mégis meglepően hamar a végére lehet érni.
A függővég miatt pedig csak arra késztet, hogy vegyük kézbe a második részt.
Összességében a Fogoly című történetet azoknak ajánlanám, akik szeretik a határokat feszegető, sötét romantikus történeteket, izgalmas és gyorsan olvasható könyv.

A Haldokló csillagok egy romantikus fantasy regény, amely egy sötét, veszélyekkel teli világba vezeti az olvasót. A történet a Solanis birodalmában játszódik, ahol a főszereplő, Astraea, egy zsarnoki uralom alatt él, miközben múltjának nagy része homályba vész. Élete akkor változik meg, amikor találkozik a titokzatos Nyte-tal, aki különös módon segíti és védi őt.
Az írónő lassan, fokozatosan tárja fel a történet hátterét és a világ szabályait, ami ugyan néha türelmet igényel az olvasótól, de cserébe egy gazdag és összetett univerzumot kapunk. A cselekmény központi eleme a Kiválasztottak játéka, ahol a királyságok bajnokai versenyeznek, hogy védelmet szerezzenek a vámpírok ellen.
A történet nemcsak kalandokkal és veszélyekkel teli, hanem erős érzelmi szálakkal is dolgozik. Astraea karaktere fokozatosan fejlődik: a kezdetben bizonytalan lányból egyre határozottabb, saját döntéseit vállaló hősnő válik. A romantikus szál és a titokzatos Nyte karaktere különösen izgalmassá teszi a történetet, hiszen az olvasó folyamatosan kérdéseket tesz fel a valódi szándékairól.
Összességében a Haldokló csillagok egy fordulatokban gazdag, hangulatos fantasyregény, amely elsősorban azoknak ajánlható, akik szeretik a romantikával átszőtt, epikus történeteket. A könyv hosszú, de a sok titok, karakterfejlődés és kaland miatt végig fenntartja az érdeklődést.
Nyte karaktere volt a kedvencem – és igen, engem is sikerült megvezetnie. A karakterének felépítése, a róla való információk csepegtetése nagyon tetszett.
Astraea-val kicsit nehéz volt megbarátkoznom, de a karakterfejlődése tetszett.
A könyvet azoknak ajánlanám, akik szeretik a romantikával átszőtt fantasy történeteket, a vámpíros és mágikus világokat, valamint a titkokkal és fordulatokkal teli kalandokat.

Nincs is jobb annál, mint tiszta lappal kezdeni egy új városban, egy új munkával, miután megöröklöd Dot néni kávézóját. Az pedig külön bónusz, hogy egy hozzá tartozó lakás is jár vele. Alighogy megérkezel, máris őrült zajokkal és zavaró eseményekkel találod szemben magad, amelyek egymást követő éjszakákon át megakadályozzák, hogy kialudd magad.
Így kezdődik Jeanie története.
Így nem meglepő az, hogy amikor Logan, a helyi farmer, meghozza a heti friss terményeket, Jeanie egy lendítésre kész baseballütővel fogadja.
Logan azt javasolja neki, menjen el a városi gyűlésre segítséget kérni, és mire észbe kap, mindenki kész azonnal mellé állni, Jeanie legjobb barátjává válni, és támogatni a kávézó újranyitását.
Ha ez nem hangzik úgy, mint egy aranyos, bájos, kuckózós és édes kisvárosi romantikával akkor nem is tudom, mit mondhatnék. Ja, és rengeteg kávéval.
És természetesen fény derül arra is, ki áll a Jeanie-t zaklató furcsa zajok mögött – és miért.
Jeanie és Logan románca eleinte lassan bontakozik ki, aztán igazán forróvá válik. Mindkettejük jellemfejlődése nagyon tetszett, ez számomra nagy pluszt adott a könyvnek.
Valóban egy bekuckózós olvasmány, nem kell tőle nagyot várni, nem afféle könyv, hanem egy olyan történet, amit kikapcsolódásként egy esős napon a kávédat kortyolgatva olvasol el. (Lehetőleg sütőtökös fűszerezésű legyen.)
Könnyed olvasmány, a kisvárosi romantikus történet, főleg az alábbi toposzok kedvelőinek:
• kisvárosi románc
• sunshine x shy
• újrakezdés
• talált család
• kávé minden mennyiségben

A Tea a szellemeknek egy különleges történet, amelynek témái sokkal mélyebbek és összetettebbek annál, mint amit elsőre egy ikerpáros történetétől várnánk.
Ebben a könyvben életre kelő teáskannákkal találkozunk, teákkal, amelyeknek igazán különös hatásuk van. Chris Vuklisevic kezdetben meghitt, meleg, kissé mágikus teaszalon-hangulatot teremt, hogy aztán ennél jóval komolyabb témákat járjon körül.
Felícia és Agónia ikertestvérek. Az egyikük szellemsegítő, aki mesterien használja a sokféle hatással bíró teákat. A másik boszorkány – abból a fajtából, akiktől a gyerekek félnek: amikor beszél, pillangók repülnek ki a szájából, amelyek azonnal megölnek mindent, amihez hozzáérnek. Születésük óta az az anyjuk egyiküket szerette, a másiktól legszívesebben megszabadult volna.
A regény időkezelése nem mindennapi: egy narrátor mesél el egy történetet, amelyet neki meséltek el, hol pedig a karakterek szemszögéből ismerjük meg a történteket. Ennek az összetett szerkezetnek ellenére az olvasó soha nem téved el. Sem az idősíkokban, sem a történetben felépítésben.
A regény kezdetén Felícia és Agónia harminc éve nem beszéltek egymással. Anyjuk halála kényszeríti őket arra, hogy újra felvegyék a kapcsolatot.
Egyes fejezetek lendületesek, mások mélyen introspektívek. A kettő keveréke meglepő és hatásos.
A történet felépítése alaposan átgondolt és nagyon jól mértékben csepegtette az infórmációkat.
A könyv elsősorban az anyaságról, az anya-lánya és a testvéri kapcsolatról szól, de mindenekelőtt azokról a generációkon át öröklődő traumákról, amelyek egy család tagjait összekötik.
Ezen kapcsolatokat és azok változásait, valamint a karakterek jellemfejlődését hűen ábrázolja, ami számomra hatalmas plusz volt.
Amikor elkezdtem olvasni a történetet nem számítottam arra, hogy mit is kapok tőle a végére, de tetszett és az írásmód megnyert magának és nagyon jól átadta a hangulatot.
A borító lenyűgöző: különös, gótikus és jól mutatja a belsőt. Gyönyörű keret egy szokatlan, mély és komoly témákat bemutató történethez.
Nagyon különleges olvasási élményt nyújt, én csak ajánlani tudom.

Elit egyetem, gazdag diákok, kockázatos feladatok, rejtélyek és egy fiú, akivel egy titokzatos társaságba való bekerülésért versengsz. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Készen álltok felfedezni a Corvina Kastély titkait?
A dark academia motívum rajongójaként nem tudtam közömbösen elmenni e cím mellett. Sötét hangulatra, titkokra, valamint feszültséggel teli romantikus szálra számítottam és kiderült, hogy a Sötét titkok messze felülmúlta az elvárásaimat.
A könyv cselekménye Ausztriában játszódik, hegyek között, egy tó és erdők társaságában. Itt található a Corvina Kastély – egy egyetem, amely Elora előtt számos ajtót nyithat meg, és lehetővé teheti élete céljának megvalósítását. A gyönyörű természeti környezet azonban könnyen veszedelmessé válhat, és ezt minden egyes elolvasott oldallal egyre inkább érezni lehet.
Ebben elsősorban a Fortuna nevű társaságnak van kulcsszerepe – ide csak a kiválasztottak csatlakozhatnak. A Dark Elite segíthet az álmok beteljesítésében, de a legnagyobb rémálommá is válhat, és nem mindenki képes vállalni ezt a kockázatot. Elora és Gabriel mégis belevágnak ebbe a kihívásba, bár teljesen különböző dolgok motiválják őket. A cselekmény rendkívül fontos eleme a kettejük közti rivalizálás, természetesen romantikus szállal fűszerezve, amely rendkívül megnehezíti a dolgaikat.
A regényben hangsúlyosan megjelenik a gyász és a halál témája is. Mindkét motívumot remekül ábrázolta az írónő. Nagyon tetszett az írásmódja is, a dupla szemszög már csak hab a tortán.
Maga a cselekmény és a karakerek is igazán összetettek és részletesek, habár az Elora és Gabriel között vesződés a végére picit sok volt számomra, de a karakterfejlődés mindkét részről jelentős.
A fordulatok izgalmasra sikeredtek, bár azt gondoltam az elején kicsit sötétebb hangulata lesz a könyvnek, de a függővég miatt úgy gondolom a második kötet ér majd el arra a pontra.
Rendkívül kíváncsi vagyok, mi történik a következő kötetben, és ajánlanám a könyvet azoknak, akik szeretik az alábbi toposzokat:
• dark academia
• riválisokból szerelmesek
• titkos társaság
• legjobb barát húga
• versengés
• rejtélyek, titkok

A szélfonó egy különös, háború sújtotta világba kalauzol, ahol a mágiahasználókat és különösen a félvéreket üldözik és kivégzik. A főhős, Rhya Fleetwood, egy ilyen félvér lány, akinek kivégzését várják – amikor egy titokzatos, veszélyes idegen váratlanul megmenti.
Ahogy Rhya egyre messzebb kerül az otthonától, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik: nemcsak a világ, hanem ő maga is sokkal különlegesebb, mint hitte. A mellkasán lévő jelet és a szél erejét használva pedig a mágia egyensúlyának helyreállítására hivatott – akár az élete árán is.
A világ részletesen megalkotott, így a fantasy rajongók gyorsan elmélyülhetnek benne.
Rhya erős karakter, ugyanakkor érzelmileg igenis sebezhető és sokszor az érzelmei vezérlik. Fejlődése a történet egyik legerősebb pontja, hiszen a saját erejével és identitásával való küzdelme párhuzamosan halad a külső kalandokkal.
A romantikus szál lassan épül fel és bár sikerült megkedvelnem Penn-t a kettejük közti vonzalom számomra nem igazán érződött. Valahogy Soren-t sokkal jobban sikerült megszeretnem.
A történetben erőteljesen jelen van az elemi mágia motívuma, ami egyedi hangulatot ad a könyvnek, és a cselekmény számos izgalmas, váratlan fordulattal teli.
A történet alapvilága tetszett, de úgy éreztem, hogy a történet egyes részei hasonlítanak más romantasy regényekre, így nem lett teljesen egyedi.
Ajánlanám mindenkinek, aki szereti az alábbi toposzokat:
• ellenségekből szerelmesek
• lassan kibontakozó romantika (slow burn)
• romantikus fantasy
• egyedi mágiarendszer
• „érj hozzá és meghalsz” dinamika
• választott család
• jóslatok