„A jó mesék mindig egy teával kezdődnek.” (9.o.)
Ez egy nagyon jó mese volt! Van benne minden, ami nekem egy jó könyvben kell, szerethető karakterek, (a mellékszereplők is jól megírtak), érzelmek, románc, de nem érzelgősség, egy kis rejtély utáni nyomozás, összekuszálódott szálak, amik a végén kiegyenesednek.
3 nézőpontot kapunk (Opeline, Martha és Henry váltakoznak, rövid, könnyen olvasható fejezetekben) és két idősíkot, Opeline története 1921-ben indul, Marthaé és Henryé 2021-ben.
A fantasy kevés benne, inkább regény, varázslatos és történelmi elemekkel. Martha tud olvasni az emberek történeteiben, illetve maga a különleges könyvesbolt, ami fel- és el tud tűnni, benne faágak nőnek polcokká, amik időnként ledobnak egy-egy könyvet, vagy megjelennek polcán olyan könyv, amire épp az olvasójának szüksége volt.
Opeline és Martha sorsa párhuzamba vonható, Martha egy férje által bántalmazott nő, akit elhagy, Opaline pedig erőszakos bátyja elöl menekül, aki hozzá akarja adni valakihez. Ki kell szabadulniuk, meg kell találniuk önmagukat, a saját útjukat . Opaline sorsában látjuk, az 1920-as, 30-as években hogyan bánnak a nőkkel, mennyire nem számít az akaratuk.
Henry pedig, aki a régi könyvek, kéziratok kutatója, mindenáron valami nagy felfedezéssel akar nyomot hagyni maga után, végül rájön, hogy fontosabb dolog is van ennél.
A szülők és gyerek közti kapcsolat mindhárom szereplőnél megmutatkozik: Henrynél egy részeges apa, Opaline-nál a könyvek szeretetét megtanító, és szerető apa képében, és Marthanak különleges a kapcsolata az anyjával.
Igazán élvezetes volt olvasni ezt a regényt, hiszen rengeteg könyv is szerepel benne, könyvtári nyomozás, könyvaukció is feltűnt, idézetek, Bronte elképzelt 2. regényének kéziratából részletek.

😍