Leiner Laura 40 nyári nap című regénye tökéletesen ragadja meg azt a bizonytalan, kissé ijesztő időszakot, amikor az ember közvetlenül az érettségi után áll és fogalma sincs, hogyan tovább.
Zoé karaktere végtelenül szerethető, könnyű vele azonosulni, a zárkózottsága, a jövőtől való félelme és a monoton mindennapokba való kapaszkodása sok olyan olvasónak ismerős lehet, aki érezte már magát elveszettnek. Bár nekem mindig megvoltak a terveim, mégis számos ponton kapcsolódtam.
Szerintem a könyv legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. Az olvasó szinte érzi a nyári hőséget, a perec illatát, miközben a humoros párbeszédek gondoskodnak arról, hogy a sztori egy percre se váljon túl nehézzé. A 40 nyári nap egy igazán nosztalgikus és lélekmelengető olvasmány, amely megmutatja, hogy néha pont ennyi idő is elég, hogy tisztába kerüljünk önmagunkkal.

A Sárkányok tánca idősíkját tekintve párhuzamosan indul az előző kötettel, de végre visszahozza a történetbe a közönségkedvenceket, Tyriont, Jont és Daeneryst, miközben a könyv második felében a szálak újra összeérnek és a cselekmény eléri a jelent. Ez a monumentális regény a vezetés és a hatalomgyakorlás kíméletlenségéről szól. Azt láthatjuk, hogy mi történik a hősökkel azután, hogy megszerezték a hatalmat. Jon a falon próbálja egyben tartani az őrséget, Daenerys Meereen királynőjeként küzd a politikai csatamezőn, Tyrion pedig menekültként, morális mélyponton bolyong a keleti kontinensen.
A könyv hangulata végtelenül komor, a világ a szakadék szélére sodródott. Bár a kötet néhol hajlamos nyújtottá válni a rengeteg utazás és a kibontakozó mellékszálak miatt, a politikai intrikák, a váratlan szövetségek és az új trónkövetelők felbukkanása folyamatosan fenntartják a feszültséget.

A Varjak lakomája a sorozat legvitatottabb, legmegosztóbb kötete, ami egy teljesen új megközelítést hoz a korábbi pörgős, sokkoló részek után. Miután a Kardok viharában letarolták a fél világot (és kicsit engem is), ez a könyv a pusztítás utáni csendet és a romokon való osztozkodást mutatja be. Ahogy a cím is utal rá, a háború varjai gyűlnek össze a hullahegyek felett.
Martin földrajzilag és karakterek szerint kettévágja a történetet, ebben a részben, ami a közönségkedvencek kimaradásával járt. Emiatt sok olvasó csalódott és őszintén én sem örültem neki. A tempó sokkal lassabb, kevesebb a látványos akció, azonban egy mély, hangulatos és sötét lélektani részt kapunk. Szerintem az a cél, hogy megértsük, hogy a háborút megnyerni vagy túlélni csak az első lépés volt, a neheze a béke megtartása.

A Kardok vihara számomra a tűz és jég dala sorozat és egyben a modern fantasy irodalom fullos csúcspontja. Általában romantikus fantasyt olvasok, ezért minden rész egy kicsit sokkol, azonban ez a kötet egy ezeroldalas, megállíthatatlan hullámvasút, ahol az előző két részben felépített politikai feszültség és háborús stratégia szinte berobban. Itt már egyáltalán nem fogja vissza magát senki, olyan brutális és teljesen váratlan fordulatokkal operál ez a regény, amelyek után az olvasó szó szerint kénytelen letenni a könyvet, hogy levegőhöz jusson. Bár én láttam a sorozatot korábban, olvasás közben is ugyanazt az ,,én ezt nem folytatom az tutifix" érzést éltem át.
A fókusz kissé eltolódik a csataterekről a családi tragédiák, a belső morális összeomlások és a szövetségek felé. Igazából pont ezekkel töri össze az olvasók szívét. Ritka az olyan féltégla regény, amely egyetlen oldalon sem válik unalmassá, de a Kardok vihara szerintem ilyen. Kíméletlen és zseniális.

A Királyok csatája zseniálisan viszi tovább az első kötetben elindított lavinát és egy még sötétebb szintre emeli a történetet. Westeros a királyok háborújának káoszába süllyed, a feszültség pedig fokozódik. A kötet igazi motorja Tyrion Lannister, aki Segítőként próbál rendet tenni Királyvár pöcegödrében, nekem biztosan az ő cinikus, mégis nyerő manőverei adják a történet gerincét. Bár a cselekmény a háborús készülődés és a stratégiai lépések miatt kicsit lelassul, a könyv végi fekete-vízi csata mindenért kárpótolt, pedig a csatajeleneteket általában nem szeretem a regényekben, legtöbbször csak átlapozom őket. Új karaktereket is kapunk, miközben a háttérben egyre inkább felerősödnek a mágikus elemek is. Összességében szerintem egy nagyon méltó folytatást olvashatunk, amely tökéletesen bemutatja, hogy a hatalmi harcokban nincsenek igazi győztesek, csak túlélők és áldozatok.

A Trónok harca számomra egy igazi modern klasszikus, amely szerintem teljesen megújította a fantasy műfaját azzal, hogy a klasszikus tündérmesei elemek helyett a kőkemény realitásra alapozott, az emberi gyarlóságra és az udvari intrikákra helyezte a hangsúlyt. George R. R. Martin zsenialitása abban rejlik, hogy nem egy dimenziós hősöket alkotott, hanem hús-vér, morálisan szürke karaktereket, akiknek a tetteiért és hibáiért hatalmas, sokszor halálos árat kell fizetniük és akikkel szinte kivétel nélkül lehet azonosulni. A történet elképesztően dinamikus, Westeros világa pedig olyan részletgazdag, mintha egy valódi középkori könyvet olvasnánk. Bár a rengeteg név és családfa miatt az elején könnyű elveszni benne, a könyv folyamatos feszültsége és kiszámíthatatlansága miatt szinte letehetetlen. Még azoknak is bátran ajánlom, akik látták az HBO sorozatot, mert a karakterek belső monológjai szerintem sokkal jobb élményt nyújtanak a könyvben.

Szeretek-e valamit jobban a szép éldekorációnál? Igen, a szép és egybefüggő éldekorációt! És amikor még képeket is kapunk...!
Az az igazság, hogy engem ezekkel simán meg lehet venni kilóra, bár jelen esetben a történetet is nagyon szerettem. Ritkán fordul elő, hogy egy sorozat annyira leköt, hogy beelőzzem a magyar fordítást és angolul folytassam, de a Body Count ilyen volt.
Ráadásul az írónő, Jolie Vines is elképesztően kedves az olvasóival, ami csak még szerethetőbbé teszi számomra ezt a sorozatot.
Ha türelmesebbek vagytok nálam, jó hírem van, hiszen a harmadik rész már olvasható magyarul is!

Alig várom, hogy elmélyedjek ebben a könyvben! Már az első pár oldal teljesen beszippantott. Imádom az egész koncepciót, azt hogy ennyire szókimondó. Anett nem kerülgeti a necces részleteket, filter nélkül szembesülünk a kegyetlenség számos formájával már pár fejezet után is.
Eddig nagyon tetszik!

Annyira szeretem ezt a sorozatot! Azonban be kell vallanom, hogy Lucia nem volt a kedvenc karakterem az első könyvben sem és ha őszinte szeretnék lenni, most sem kedveltem meg igazán. Viszont a kitartása nagyon szimpatikus volt. Ő az a típusú karakter, aki ha valamit eldönt, azt véghez is viszi. Ebbe a határozottságba keveredik aztán bele Ben, aki korábban már összetörte a lány szívét.
A hétköznapi életben és a könyvekben sem rajongok a második esélyes románcokért, ennek ellenére akad egy-két történet, amely mégis teljesen elvarázsol, hiszen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen… Ebben a könyvben azonban a realitás talaján maradunk. Az utolsó pillanatig kétségek között vergődtem, vajon melyik fél lesz az, aki önző módon eldobja az újrakezdés lehetőségét a saját céljai érdekében. Ez a bizonytalanság olyan pluszt adott a regénynek, ami számomra kiemelte az átlagos romantikus történetek közül.
Bár a még mindig folyamatban lévő nyomozás fordulatait viszonylag könnyen ki tudtam számítani és a történet sem nőtt annyira a szívemhez, mint az első rész, biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot.

Mindig nagy dilemmát jelent számomra, hogyan meséljek egy nyomozós történetről anélkül, hogy bármi lényegeset elárulnék. Most is próbálok egyensúlyozni, nem spoilerezni, mégis átadni azt, amit olvasás közben éreztem.
A történet középpontjában egy brutális gyilkosság áll, amelynek szálai a mesterséges intelligenciához vezetnek. Innentől egy igazán izgalmas kérdésre keressük a választ a könyvben, vajon képes lehet egy gép megszegni a robotika alapvető törvényeit?
A nyomozás olvasása közben végig erősen hatott rám a történet. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy hol lesz majd a határ az ember és a gép között és hogy létezhet-e egyáltalán „ártatlan” alkotás, ha mindent mi, emberek hozunk létre. Ez a téma számomra különösen érdekes, hiszen korábban az egyetemen kutattam is ezen a területen, így több szakirodalmat is olvastam róla. Mégis egészen más élmény volt mindezt egy történetbe ágyazva, humanoidokkal átszőve látni. Emberként hajlamosak vagyunk személyként tekinteni arra, ami hasonlít ránk, miközben ha belegondolunk, ugyanúgy mi állunk egy önvezető autó mögött is, amely egy adott helyzetben akár hibázhat is. Ha valakit mélyebben érdekel ez a téma, szívből ajánlom az Ember 2.0 – A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai című könyvet, amely közérthetően, mégis elgondolkodtató módon közelíti meg a mesterséges intelligencia kérdését.
A regény egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nem csupán a bűntény megfejtésére épített, hanem arra a folyamatos feszültségre is, amelyet a rendszerbe vetett bizalom megingása teremt. Nekem ez volt az első könyvem Szántó Dánieltől, de biztosan nem az utolsó. Szeretném a többi Várnay Benett könyvet is beszerezni és elolvasni az egész sorozatot.

Ha van folytatás, amit igazán vártam, akkor ez az.
Nehéz elfogultság nélkül beszélnem erről a sorozatról, hiszen a Dark Elite volt az első recenziós példányom valaha, így különleges helyet foglal el a szívemben.
A történet Európában játszódik, ami szerintem kifejezetten érdekessé teszi a hangulatát. Egy jó nevű egyetem falai között egy titokzatos diákszövetség tagjai közé épülhetünk be, ahol minden titok mögött egy újabb és újabb rejtély lapul.
Nemrég kezdtem el a második részt és meglepődve láttam, hogy egy új páros történetét ismerhetjük meg. Megmondom őszintén, erre nem is számítottam. Mondjuk magamra vessek, mert a fülszöveget sem olvastam el, az első rész után vakon bízom az írónőben. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a dolgok Lucia és Ben körül a Corvina Kastélyban.

Teljesen őszinte leszek a June Farrow két élete esetében először a borító és az éldekorálás fogott meg. Kicsit felszínes dolog borító alapján ítélni, de hát valami gyönyörű lett, úgyhogy nem is titok, hogy ezért kezdtem el utánaolvasni.
A fülszöveg is azonnal felkeltette az érdeklődésemet, June családjának női ágát átok sújtja, előbb vagy utóbb mindegyikük elveszíti az eszét. June azonban eltökéli, hogy megtöri az ördögi kört és tudatosan kerüli a férfiakat, nehogy bárkivel túl szoros kapcsolatot alakítson ki.
Egyelőre még nem teljesen világos számomra, hogyan fognak összekapcsolódni a szálak, de már vannak sejtéseim… és alig várom, hogy kiderítsem, mi állhat az átok mögött!

Már nagyon régóta terveztem olvasni Szántó Dánieltől, a márkanagyköveti programon belül sokan nagyon szeretik és több könyvét is ajánlották már nekem.
A Három törvény azért is különösen érdekes számomra, mert a mesterséges intelligencia az egyik kutatási területem volt az egyetemen, így nagyon izgatott vagyok, hogy Dani irodalmi szempontból milyen izgalmakat hozott ki belőle és milyen alapokra helyezi majd a nyomozást a történetben. Kíváncsian várom!