04. 13. Jóreggelt, az öreg néni üvöltve köszön, nem tudja, hogy nem csak ő van ott és az őzikéje, nem tudja, hogy üvölt, hogy üvölt a rádiója és üvölt a tévéje. Szólnak a lakók a közös képviselőnek, hogy legyenszives csináljon valamit, mert ebben a házban nem lehet élni, mert a néni élete mindenki más életét is megkeseríti, még éjszaka is, mert rossz alvó ez a néni és kettőkor, mikor felébred arra, hogy egyedül van, s az a férfi, akit valaha szeretett, az már nincs mellette, csak akkor, ha alszik, és arról álmodik épp, hogy vele van. Bekapcsolja a tévét, mert azt tudja, hogy ilyenkor nem lehet senkit felhívni telefonon, mert akik fiatalok, azok alszanak, hatkor kell kelni a gyerekhez, meg hogy odaérjenek a munkába, amikor munkanap van, hétvégén meg ki kell pihenni a fárasztó hetet, elfelejteni a hülye főnököt, és a még hülyébb kollégákat.

Az öregek bölcsek, ezét volt bölcsek tanácsa a görögöknél, meg öregek tanácsa az indiánoknál, amely tanácsokban ezek az idős és tapasztalt emberek megmondták, mit helyes cselekedni, mit nem. Őket már nem hajtják érdekek, nem tolakodnak oda a küzdőtérre, mert kiszálltak az érdekharcból, vagy kiszállították őket, amikor odatévedtek, hogy hé, papa, nem látod, hogy focizunk és te, ha jól tudom nem vagy benne a csapatban. Akkor az öreg bácsi ijedten nézett körbe és látta, hogy ott mindenki focista, csak ő nem, és korát meghazudtoló lendülettel hagyta el a füves térséget, ahol korábban gondolta, milyen jó lenne kicsit süttetni magát a napon, helyreállítani a szervezetében a B vitaminegyensúlyt. Az öregek nem önszántukból hagyták el a pályát, hanem kikényszerültek onnét, kiszorították onnét őket a fiatalabb versenyzők az új technológiák, amiket már képtelenek voltak elsajátítani, mert ez már legalább az ötödik technológiai váltás volna az életükben, s erre végül azt mondták, hogy nem, ezt már nem hajlandók megtanulni. Kiszorultak, mert már a bejutásnál is annyit kellett a beléptetőkártyával szarakodniuk, hogy inkább hátat fordítottak a munkahelyüknek, hogy hazamennek, mert ott legalább tudják a kapukódot, ha meg nem jut eszükbe, ott van a kulcs. Azóta is a sebeiket nyalogatják meg a sót, ha nem felejtenek el venni a boltban. Régen elhagyott és elfelejtett évek feszültségeit emlegetik fel, tele ismeretlen szereplővel, s alig várják, hogy tanácsokat osztogassanak, hogy leszólják a még leigazolt játékosok működését, sőt néha értelmetlennek és hamisnak nevezik azokat a célokat, amikért harcolnak, mert mindennek egy a vége és ők már tudják, mi ez az egy.
Az egyig eljutni a legnagyobb bölcsesség, amíg számosságok vannak, addig ki vagy szolgáltatva a társadalmak önkényének, a másik ember akaratának. De ha eljutsz az egyig, ott már nincs senki, csak te vagy és a szabad akarat. Talán ezt mondaná az a bácsi, aki már nincs a néni mellett, mert olyan volt, hogy ő tudott ilyeneket kigondolni, mert az öregek közül is hülye, aki mindig is hülye volt és okos, aki mindig is okos volt, csak öreg korban másképp hívják az okosságot. Az öregek, gondolta a néni arányaiban valószínű, hogy butábbak, mint a fiatalok, egy csomóan meghalnak közülük, akik javítanák a statisztikát, mint persze az ő férje is, mások meg olyan betegséget kapnak, hogy mindent elfelejtenek, még azt is, hogy ki a gyerekük, meg az unokájuk, meg átlagban is jobban elhasználódik az agyuk, miért pont az agy ne öregedne, gondolta, s nem gondolt arra, hogy az elhalálozás meg a demencia a buta emberekre épp úgy vonatkozik, mint a nem butákra, szóval ez nem ronthatja az átlagot. Hogy is gondolt volna erre, ő is öreg volt.

Köszönt a lépcsőházban egy másik lakónak, épp annak, aki a legerőteljesebben szorgalmazta a néni megrendszabályozását. Jóreggelt, a másik mondott valamit, de a néni nem hallotta, gondolta, hogy visszaköszönt ő is, hogy jó reggel, s nem arra gondolt, amit tényleg mondott, hogy marha jó reggel, amikor a néni üvöltette a tévét egész éjjel, s most meg már reggel csendet háborít a lépcsőházban. Ment, mert bár ünnep volt, de volt olyan bolt, ami nyitva volt, hogy vesz friss kiflit, csak kettőt, mert annyit bír megenni. Ott áll a sorban, kicsit remeg a keze, a pénztáros rákiált, hogy nem lehetne gyorsabban elővenni azt a pénzt, a néni elkezdett igyekezni, a pénztáros megint rákiabál, nem látja mekkora a sor. A néni arra gondolt volna a második figyelmeztetés után, hogy bocsánat, hogy épp ő maradt életben azok közül, akikkel egyidős volt, és nem egy olyan ember, akinek nem remeg a keze és eleve ügyesebb volt, mint ő. Erre gondolt volna, hogy ezt elmondja, de az izgalomtól leejtette a pénzt, mert úgy akart fizetni, hogy apróval, ne húzza már a bukszáját az a sok vas, így mondta régen, mert most nem mert mondani semmit. Lehajolt, az egyik százas el is gurult. Most meg még le is ejti a pénzt, mondja az eladó. Külön boltokat kéne csinálni öregeknek, hogy ne akadályozzák az életet. A néni nem hallotta, mit mondott a pénztáros, csak azt látta, hogy sürgeti, hogy fizessen és menjen már. A néni végre megtalálta az elgurult százast is, felegyenesedett, alacsony volt egyenesen is. Az eladó azt mondta, végre, a néni meg hogy viszont látásra. Ment hazafelé, ilyenkor volt az ünnepi reggeli, a gyerekek keresték az eldugott csokitojásokat, aztán mikor mind megvolt, vagyis olyan nem volt, hogy mind, csak olyan volt, hogy még egy akkor is feltűnt, amikor a konyhába mentek, mert a nyuszi nagyon tudott eldugni. Az asztal szépen megterítve, ott volt minden, ami kellett, kalács és sonka és tojás és zöldségek, minden szépen elrendezve, egy kis bárányka és egy nyuszi volt kivágva jégcsapretekből, tulipán csinálva hagymaszárból és paradicsomból. Ment az utcán, lassan, ahogy menni tudott. Nem emlékezett külön az évekre, olyan volt, mintha csak egy húsvét lett volna az életében. Hazaért, megterített, vett tíz deka sonkát felszelve, megkente a kiflit vajjal, a vaj is elöregszik, gondolta, olyan kevés kell neki, aztán leült az asztalhoz, az üres székek közé és most éppen, kétezerhúsz, április tizenharmadika, tíz óra kilenc perc van, eszik.

nem kell semmit kérdezni az írótól, minden ott van ....

😥

Köszönöm! Nagyon szép. "Az egyik eljutni a legnagyobb bölcsesség..."

Szabad esetleg még egyet? Április 12. 🙂