Háy János
2020. április 19. 19:59
Válaszolok
A gondolkodó olvasás nincs ellentétben a belefeledkező olvasással, csak az irodalomelmélet rajongói hiszik azt, hogy aki belefeledkező olvasó, az egyben hülye is, hisz mit tud az a szerkezetről meg a nyelvről. A belefeledkező olvasó, gondolkodó olvasó, a maga tapasztalati mérlegén, a saját sorsán méri a hitelességet, s könnyen rajtaveszt az a szöveg, amely elkápráztatja ugyan a szakembert a különleges megoldásokkal, ám elvérzik az olvasó hitelügyi elvárásain. Azért olvasunk, mert át akarjuk élni, méghozzá a legmélyebb érzéseinket csatasorba állítva azt, ami a szövegben történik. A könyv soha nem egypólusú ajánlat, amire ha nem tudsz rácsatlakozni, elvesztél, ahogyan az olvasó sem egypólusú. Mű és olvasó a befogadás széles spektrumán képes mozogni, a szöveg értelmezési tartománya rendkívül flexibilis, miként az olvasó is flexibilis. Amíg nem bukkan evidens csalásra, benne marad a teremtett térben. Nem baj, ha kés forog benne, nem baj, ha eret vág rajta, csak ne hazudjon. Anyegin nekem főz, Bovaryné nekem főz, Anna Karenina nekem főz, Miskin herceg nekem főz, Jozef K. nekem főz, Leopold Bloom nekem főz és nekem is mos. Vasalni nem kell, megszoktam már, hogy vasalatlan ruhában járok, vasalatlanban és kopottban, épp annyira kopottban, amiben még jól érzem magam.
Szilvia Toldi
2020. április 19. 20:06
Válaszolok
😊
Zsuzsanna Papp
2020. április 20. 8:31
Válaszolok
A gyerek nekem főz.