A Szentszék Sajtóterme március 27-én jelentette be, hogy Olaszország után Magyarország lesz a második ország, ahova Ferenc pápa második alkalommal is ellátogat. Április 28. és 30. között számos programon vesz majd részt. Találkozik többek között a köztársasági elnökkel, a miniszterelnöknél is látogatást tesz, valamint egy magánlátogatás keretében tiszteletét teszi majd a Batthyány-Strattman László Otthon gyermekeinél, és az Árpád-házi Szent Erzsébet plébánián, ahol szegényekkel és menekültekkel is fog találkozni.
Április 30-án, vasárnap a Kossuth téren lesz hallható, illetve látható az egyházfő nyilvános szentmiséje. A teljes, részletes program már megtalálható a pápalátogatás alkalmából indított honlapon , ahol folyamatosan közlik a fontosabb információkat, és azzal kapcsolatban is tájékoztatást nyújtanak, hogy az egyes helyszínekre érkezőknek mire kell majd figyelniük.
Az áprilisi látogatás egyik fő gondolata, melyet az esemény logója is tükröz, a szentatya által már korábbi látogatása alkalmával is hangsúlyozott eszme, amely az emberek közötti hidak építésének fontosságára emlékeztet. Az Európa Könyvkiadó a jeles alkalomra megjelenő kötetében is fontos szerepet kap a pápák összekötő ereje, hogy diplomáciai úton hogyan képeznek akár országok és nemzetek között is hidat a béke érdekében.
A szóban forgó mű Rónay Tamás Rejtélyes vatikáni diplomácia című könyve, amely a pápák békekezdeményezéseit helyezi középpontba, és bemutatja, mekkora szerepe lehet annak, ha egy egyházfő összekötő kapocs tud lenni nemzetek és ellenfelek között. Ferenc pápa a 2022. február 24-én kitörő orosz–ukrán háború öldöklésének megfékezéséért is igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, megépíteni a békéhez szükséges hidat a két fél között, azonban a Szentszék diplomáciai lehetőségei is végesek. A Vatikán kapcsolatban áll a felekkel, de a Szentszéknek nem béketerve van, hiszen csak a „béke szolgája” lehet, ahogy Ferenc pápa nyilatkozta egy interjúban. A világtörténelem során nem ez az első alkalom, hogy egy pápának fegyveres konfliktusban kell a békekövet szerepét betöltenie, és a rendelkezésére álló összes diplomáciai eszközzel törekednie a két fél megbékítésére. A könyv végigköveti, ahogy a mindenkori pápa a 20. század elejétől a megbékélés fontos hírnökévé vált. Az első „békepápa” XV. Benedek volt, aki enciklikákban igyekezett elejét venni az egyre nagyobb mértékű vérontásnak, és az általa vezetett Szentszék hatalmas mértéket öltő humanitárius segítségnyújtásával emberek millióit megsegíteni az első világégés idején. Az őt követő XI. Piusz is határozottan lépett fel a totalitárius rezsimekkel szemben. A vatikáni diplomácia legsikeresebb pápája talán mégis XXIII. János volt, akinek nagyon nagy szerepe volt abban, hogy megakadályozza, hogy az 1962-es kubai rakétaválság a nukleáris fenyegetésből egy tényleges nukleáris háborúba torkolljon.
Az újonnan megjelenő kötetből még részletesebben megismerhetjük a pápák uralkodásának történetét; azokat a diplomáciai problémákat, amelyekkel szembe kellett nézniük, továbbá hogyan és milyen eszközökkel tudtak cselekedni a béke érdekében egy-egy feszült és kiélezett konfliktus idején.
A könyv nemcsak azért igen figyelemreméltó, mert Ferenc pápa ismételten országunkba látogat, hanem a szomszédos országban dúló háború okán, amely során tízezrek vesztik életüket. Még inkább bizonyosságot nyer a hídteremtés fontossága, és még láthatóbbá válik, hogy minden esélyt meg kell ragadni a konfliktusok békés rendezésére, amelynek esetenként az egyházfő mindennél jelentősebb szereplője lehet.