A KGB merényletének lett áldozata a Nobel-díjas író? Kinek állt érdekében örökre elnémítani Albert Camus-t?

A bukás, A pestis, Az idegen című regények világhírű, 1957-ben Nobel-díjjal kitüntetett írójának 1960. január 4-ei közúti baleset okozta halála mindig is kétkedéssel töltötte el műveinek és politikai állásfoglalásának ismerőit – a sejtelmük most talán beigazolódni látszik! A krimibe illő oknyomozói, a baleset körülményeit részleteiben feltáró írás szerint a szálak – Prágán keresztül – Moszkvába vezetnek: a szovjet hatalomnak és személyesen a szovjet külügyminiszternek Camus már igencsak szúrta a szemét harcias, az igazságot kendőzetlenül a világ elé táró politikai nyilatkozataival – főként az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtása miatt.

Vajon tényleg kiment a parancs a KGB-nek az író elhallgattatása ügyében? A baleset látszatának fenntartása, a botrány eltussolása a francia titkosszolgálati szervezeteknek is érdekében állt? Giovanni Catelli könyvében mindenki választ talál a kérdésekre.

Albert Camus 1960. január 4-én hunyt el. Barátjával és kiadójával, Michel Gallimard-ral egy autóbalesetben lelték halálukat, úton Párizs felé. Az autójuk a széles, forgalomtól mentes főúton egyszer csak „keringőzni kezdett”, fához csapódtak – Camus-nek betört a koponyája és eltört a nyakcsigolyája. A rajongóit és tisztelőit soha nem hagyta nyugodni a kérdés: vajon tényleg egy banálisan abszurd, mindennapi, közúti balesetben vesztették el a Nobel-díjas, politikai állásfoglalásaival is nagy figyelmet keltő írót? Vagy?…

Az olasz újságíró, Giovanni Catelli ötven évvel később a cseh költő, író és műfordító – többek közt Allen Ginsberg és Borisz Paszternak írásainak cseh nyelvre átültetője –, Jan Zábrana naplójában talál egy bejegyzést, ami mindaddig mindenkinek elkerülte a figyelmét: egy szovjet kapcsolatokkal rendelkező ismerőse azt állítja, hogy Albert Camus autóbalesete megrendezett volt, a KGB merénylete végzett az íróval. Catelli nem nyugszik, utánajár az ügynek és megpróbálja felgöngyölíteni, alátámasztani az állítást. Titkos találkozókon vesz részt egykori (?) titkos ügynökökkel, éjszakai telefonbeszélgetéseket folytat hidegháborús hírszerzőkkel – minden afelé mutat, hogy olyan dolgot piszkált meg, aminek a napvilágra kerülésének ma sem örülnének a hatalmak vezetői. Sem az oroszok, sem a franciák…

De miért is bökte a szovjetek szemét Camus? A könyv meggyőzően érvel a döntő mozzanat, azaz az 1956-os magyar forradalom eltiprása, Nagy Imréék kivégzése okán évekig cikkeket író, nyilatkozó, a szovjet hatalom hazugságait leleplező, különösen a szovjet külügyminiszter, Sepilov felelősségét forszírozó, a világ figyelmét újra meg újra az eseményekre irányító szerző „szükségszerű” elnémítása mellett.