A szóban forgó "uralkodóházas-interjúsorozat" eddigi alanyai között van II.

Jártam én is bolgár kurzusra, remek volt! Én dédapai ágon bolgár vagyok. A legutóbbi születésnapomra bolgár-tematikájú ajándékokat kaptam: Dunyov István-emlékplakettet (nyilván nem kell mondanom neked, hogy a leghíresebb bánáti bolgár kiváló jogász, Kossuth hadbírója és Garibaldi ezredese volt), isteni bolgár vörösbort és egy martenicát, a néphagyomány tavaszváró kitűzőjét.

Mérhetetlenül erős történelmi érdeklődésem van, ez alól nem jelentenek kivételt a dinasztiatörténetek sem. Négyévesen már tudtam, hosszú és eredményes közös utunk lesz. Hol lehet,
hol érdemes kezdeni egy ilyen történetet? Talán ott illene, hogy a negyedik születésnapom
úgy gondoltam, megértem arra, hogy féltve vágyott ajándékot kérjek édesanyámtól: három
piros bársonypárnát. Hogy miért?! Hogy a koronának, az
országalmának és a jogarnak legyen helye a szobámban. A koronázó eszközök beszerzése
csak részben valósult meg: a jogar és az alma elhalványult a listán, azon pedig túltettem
magamat, hogy igazi koronám nem lehet, mert csak menyasszonyi fejdíszre, tiarára van
kereslet :-) Így a házi, országló, beavató és halotti korona helyett beértem néhány
játékkoronával. Azóta voltam uralkodó és trónörökös temetésén, bejártam a legtöbb európai kastélyt, várat, mauzóleumot, találkoztam számtalan dinasztia tagjaival, etc. További hivatalban lévő és tróntól fosztott uralkodókat, trónörökösöket, dinasztiavezetőket, hercegeket, hercegnőket is szeretnék meginterjúvolni. Mivel ezek nagyinterjúk, mind a felkészülés, mind a szervezés, mind a legépelés, a szerkesztés bonyolult feladat. Ambiciózus kihívás, de odavagyok érte! És az olvasók is szeretik.