Az Európa Könyvkiadó a nagy sikerű Lazar asszonyai után Marina Sztyepnova újabb regényét jelenteti meg.

Az elmúlt évtized során Marina Sztyepnova világsztár íróvá vált, 2014-ben megjelent, számos díjjal jutalmazott és tucatnyinál is több nyelvre lefordított műve fejlődésregény és egy szerelem története. Ám mielőtt belekezdünk az olvasásba, tartsuk szem előtt, hogy Sztyepnova regényei az erős hangon ábrázolt női sorsokról lettek ismertek, melyek ezúttal szellemhistóriába illő szálakon rezonálnak egymásra.

Ivan Ogarjov kortársunk, negyvenes évei elején járó orvos egy moszkvai magánklinikán (a 2014-ben megjelent mű idősíkja a „való világé”). Gyerekként a tipikus szovjet hetvenes évekbeli lakótelepen élt, a látszatra nyugodtabb fajtából, habár főmérnök apja egyre kevésbé törődött velük, alig járt haza, és ő gyűlölte. Anyja postán dolgozott, emellett férje iránti hiábavaló odaadásába szürkült bele. A fiú egy Tiziano-albumba menekül, míg apja az aktok miatt el nem veszi tőle. Véletlenek vezérlik: kamaszkorában évekig súlyemelő, majd az orvosi egyetemre jelentkezik, a kötelező katonaság a tajgára, Krasznojarszkba viszi, ahol egyik éjjel lelő egy őrhelyéhez tévedt részeg kiskamaszt, ezért hazaküldik. Sem az edzéseken, sem a seregben nem tud parancsszóra lelkesedni, pedig sportolói vagy tisztkarrier is várhatna rá. Végül befejezi az orvosi egyetemet, és egy magánklinikán helyezkedik el, de hiába a szép fizetés, autóját hitelre veszi, albérletben élnek, össze kell húzni a nadrágszíjat. Ironikus, gőgös, lemondó távolságtartással a könyvekbe, az orosz irodalomba temetkezik.

Felesége, Antoska a magánklinikán recepciós, személytelen mellékszereplő, aki viszont jól ismeri az embereket, és kitűnő szűrő, mert gyerekkora óta titokban látja felettük az őrület felhőjét. A rémségekkel megbarátkozva mindig is doktor szeretett volna lenni, de a felvételi napján egy elmebeteggel szembesülve mégis elriadt, élete kisiklik. Értelmiségi szülei kiskorában elváltak (tanár és levéltáros, a rendszerváltás bukottjai, akik hamar feladják az új világ meghódítását, noha anyukája butikozással próbálkozik, de megverik-kirabolják), a pénzhiány miatt együtt laknak, és a lány innentől gyakorló idomuló. Egyetlen célja maradt: orvos férjet szerezni; istenítve szolgálja Ogarjovot, ám végül nem tudja megtartani.

Malja 1987-ben született, egyenesen a világkultúrába, és minden ok nélküli páciensként, bejelentetlenül tűnik fel a klinikán, rögtön elhódítja Ogarjovot, aki némi hezitálás után megadja magát. Malja egy gazdag család egyetlen gyermekeként beutazta Európát, fiatalon belvárosi lakása van, a pénzzel nem kell törődnie, de sohasem volt igazán boldog: anyját nem ismeri (állítólag lotyó volt), apja (gengszter vagy politikus, nem tudjuk meg) nem törődik vele. Kérésére Olaszországba utaznak, egy toszkán tufavároskába, gyönyörű, ám kísértetjárta környezetbe, ahol a lány saját őseit is megtalálni véli egy századokkal azelőtt odatelepült, majd pogromban elűzött zsidó közösség szálán a helyi múzeumban, de hiába kérleli Ogarjovot, hogy maradjanak és éljenek ott, a férfi nem vállalja, elképzelhetetlennek látja a váltást.

Marina Sztyepnova 1971-ben született, Moszkvában él, lapszerkesztő, műfordító, író, nemzetközileg jegyzett regények alkotója. 2005-ben jelent meg első regénye A sebész címen, amely komoly sikert aratott. A 2011-ben publikált Lazar asszonyai már bombaként robbant, azonnal az eladási listák élére került (magyarul szintén az Európa Könyvkiadónál jött ki), minden nagy orosz irodalmi díjra jelölték, világnyelveken adták ki, új sztár született. A Város a szakadék szélén Sztyepnova harmadik regénye, 2014-ben látott napvilágot, szintén learatta a legfontosabb díjakat és tucatnyinál is több nyelvre fordították le.