Cseh Tamásra emlékezünk
Cseh Tamás, a magyar zenei élet egyik legnagyobb hatású előadóművésze 1943. január 22-én született Budapesten. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tardoson élt, főiskolai tanulmányait Egerben, illetve a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, majd 1967-től hét éven keresztül rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. A zene gyerekkora óta érdekelte, de csak 1970-től, Bereményi Gézával való találkozásától kezdve foglalkozott vele hivatásszerűen. Az első slágerük az 1971-ben megjelent Az ócska cipő volt, melyet aztán a következő negyven évben közel húsz album követett. Bereményi írta csaknem az összes Cseh Tamás-lemez szövegét.
„Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, megállapodtunk abban, hogy mindkettőnknek vétójoga van. Ha egyikünk abba akarja hagyni, vagy valami nem tetszik neki, akkor azt szíve joga megmondani, és a másiknak ellenvetés nélkül kötelessége elfogadnia azt. Eleinte csak barátainknak játszottuk a szerzeményeinket; Jancsó Miklóshoz is eljutott a hírünk, aki a Még kér a nép című filmjébe be is tette egyik dalunkat” – emlékszik vissza Bereményi.
Cseh Tamás szerepelt filmekben, vezetett tévéműsort, a dalaiból pedig Utóirat címen készült tévéfilm. Saját illusztrációit is tartalmazó regénye, melyben az indián kultúra iránti vonzódását örökítette meg, Hadiösvény címmel jelent meg.
Az indián kultúra iránti érdeklődése meghatározta életét és művészetét, indián neve Füst a szemében volt. Barátaival 1961-ben egy hegyi tisztáson verték fel az első indián sátrakat – "Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra" vágytak. Az egy bő évszázaddal azelőtt letűnt kor, a síksági indián kultúra szabályait, eszményeit elevenítették fel a Bakonyban. Az évente kétszer megrendezett játék hagyománya a mai napig él.
Hadiösvény
Európa Könyvkiadó, 2019.
"Kígyó sziszegését hallom, prérikutya vinnyogását... Látom elmenni a bölényeket. Látom a porfelhőt, sápadtarcúak érkeznek. Látom kifordított tenyerüket, békét mutatnak. Látom hátuk mögött a késeket, háborút hoznak. Látom, amint sátrainkba kéredzkednek, és látom, amint reggel elviszik magukkal a békét.
1993-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 2001-ben Kossuth-díjat kapott műfajteremtő előadóművészi teljesítményéért, egy korszak életérzését emlékezetesen tolmácsoló, a hétköznapok prózáját és költészetét egyidejűleg megragadni képes dalaiért. 2008-ban Budapest VIII. kerületének, a következő évben Bakonybélnek is díszpolgára lett, 2009-ben pedig posztumusz Magyar Örökség-díjat kapott.
Utolsó koncertjét 2006-ban, a Bakáts téren adta.