Graham Caveney visszaemlékezése egy angol tinédzser felnövéstörténete. Annak a meséje, hogyan vált a vidéki szülők gyermeke a zene megszállottjává és a könyvek szerelmesévé, és éles elméje hogyan tette lehetővé számára, hogy kiszabaduljon szülővárosából. Megtudhatjuk azt is, intellektuális utazása milyen felszabadulttá, mégis érzelmileg sivárrá tette őt. Mindezek olyan momentumok, amelyeket sokunk átélt vagy tapasztalt a környezetében.
A reverenda fogságában azonban másról is szól. Egy olyan témáról, ami kivételes módon színezi ki a történetet, és mégis végeláthatatlan nyugtalansággal tölti el az olvasót. Graham Caveney visszaemlékezése ugyanis egy szexuális erőszak története is.
Szülei számára a fiú taníttatása a jobb élet ígéretét jelentette, így kicsattanó örömmel fogadták, hogy egy nívós katolikus iskola felvételt ajánlott fiuknak. Graham azonban csapdába került: az iskolát vezető katolikus pap lett a legfőbb mentora – és egyben a szexuális bántalmazója. A fiúnak hosszú évek szenvedései, a miértek keresése után sikerült kitörnie bántalmazója hatása alól, ám a reverenda emlékei egészen felnőttkoráig fogságban tartották őt, pánikbetegséggel, drog- és alkoholfüggőséggel, majd terápiával kikövezve életútját. Graham szülei mindeközben úgy hunytak el, hogy nem ismerték az igazságot.
A reverenda fogságában stílusa lebilincselő és gyakran meglepően mulatságos. Graham Caveney őszintén meséli el kamaszkori dilemmáját, olyan bátran és szókimondóan ír a történtekről és a fájdalmas következményekről, amire csak kevés példa van a kortárs irodalomban. Düh, elemzés, elgondolkodás – az önmagát, érzéseit-érzelmeit megérteni vágyó intellektus írja a kötetet, melyet a Sunday Times az év legjobb könyvének nevezett. Biztosak vagyunk benne, hogy A reverenda fogságában a magyar olvasók körében is visszhangra talál majd.
„Graham Caveney írása olyan erős és határozott, hogy az olvasó nem képes kívülállónak érezni magát. A dühe szinte fájó, a sötét humora sokszor felkavaró. Caveney briliáns módon meséli el az élettörténetét, és mégis, olvasás közben azt kívánod, bárcsak másról írhatott volna.” (Sunday Times)