Egy menekülő lány.
Egy lélegzetelállító és rejtélyes hely Rómában.
Egy művészettörténeti kaland a lélek útvesztőjében.
Rómában egy fiatal lány utoljára szívja magába az Örök Város zajait, mielőtt élete gyökeres fordulatot venne. Nem a buzgó hit indította el ezen az úton, hanem a megnyugvás és a boldogság iránti vágy, amelyről úgy gondolja, csak egy zárda falai közt találhatja meg.
Virginia próbál beilleszkedni a Santi Quattro Coronati apácaközösségébe, de miközben a múltja is kísérti, egyre több titok megőrzése nehezedik rá. A felszín látszólagos nyugalma alól, az éber és szorongó tekintetekben hamar megvillannak a nyugtalanító részletek: a nővérek testén és arcán megbúvó sebhelyek, a kényszeres mozdulatok. És a kolostor további meglepetéseket is tartogat számára. Főleg miután egy fiatal kutató érkezik a zárt világba, aki bevonja őt egy évszázadok óta az épületben rejtegetett titkos terem utáni nyomozásba. Vivì egyre biztosabb benne, hogy minden kérdésére itt fogja megtalálni a választ. Új és kiismerhetetlen nővérei közt a fiatal lány ismét a művészetben talál társra, amelynek apja történeteinek köszönhetően kiskora óta szenvedélyes megfigyelője és rajongója.
A zárda azonban úgy tűnik, hogy kimondhatatlan rejtélyt őriz, egy mélyen nyugvó démoni szívet.
Costantino D’Orazio (1974) olasz művészetkritikus, kurátor és író. Hazájában számos művészettörténeti kötete jelent már meg, rádió- és televízióműsorok szakértő vendége. A Nővérek és démonok az első regénye.
A könyv Rómában játszódik, és egy olyan esemény köré épül, amelynek művészettörténeti vonatkozása 1996-ban a valóságban is világszenzációt jelentett. A szerző biztos tudással avatja be az olvasót a felfedezett értékek jelentésébe, miközben izgalmasan fejti fel a szereplők titkait, hogy végül minden szál összeérjen.
„Fogadd meg egy ember szavait, aki több mint hetven éve éli a kolostori létet. Semmi sem vigasztal úgy, mint az ima, ám nem is zúz darabokra semmi az imánál jobban. A kolostorban magadra maradsz a gyengeségeiddel szemben.”