Hat generáción átívelő családtörténet a terror uralta „vörös évszázadban”

Egy grúz cukrászmester a 19. és 20. század fordulóján, nyugat-európai tanulóéveit követően, hazatér és a Kaukázus Nizzájává kívánja varázsolni grúziai városkáját. Zsebében egy titkos csokoládérecept, melynek segítségével torta- és bonbonkölteményei varázslatos ízvilágukkal meghódítják a nagyközönséget. A csokoládégyáros ükapa álmait azonban szétzúzza az orosz forradalom, Grúzia szovjetizálása, majd a sztálini terror mindenki sorsába beleszóló rémuralma.

Négy lánya, valamint leszármazottaik sorsa azonban, bárhová is veti őket az élet a háborúk viszontagságai során – Moszkvába, Szentpétervárra, Londonba, Berlinbe, Bécsbe –, mindig fordulatot vesz, ha a családi örökségként továbbhagyományozott forró csokoládé illata betölti a házuk helyiségeit egy-egy titkos, éjszakai szeánszon.

Hogy jó vagy rossz fordulatot, nem mindig egyértelmű. Dördüljenek el akár az Auróra ágyúi, fröcsköljenek maró mérget egy csodaszép nő arcára, hurcoljanak el a Gulagra egy költőnőt, törjön darabokra egy balerina álma a párizsi karrierről, vagy járjon be nyugat-európai körutat egy grúz sanzonénekes, akinek aztán évtizedek múltán a nyomába szegődik a kislány Brilka… mind a múltjukban, az előző generációk döntéseiben keresik életük folyásának és legfőbb kérdéseinek okát – mert mindannyian összetartoznak, sorsuk, akár egy szőnyeg fonalai, egymásba szövődik, együttesen adja ki az élet mintáját.

A német és grúz nyelven író Nino Haratisvili 1983-ban született Grúziában, nemzetközileg sikeres, díjnyertes regényíró, dramaturg és színházi rendező. (A nemzetközi ismertség és az írónő kívánsága szerint a szerzői nevet a legelterjedtebb angol átírásban használjuk.) Miután tinédzserként, 1998-ban megalapította a grúz–német Orgonaszínház nevű társulatot, amelynek darabokat írt és rendezett, filmrendezőnek tanult a tbiliszi állami Film- és Színházművészeti Főiskolán, majd 2003–2007 között a hamburgi Színházi Akadémián szerzett színházrendezői oklevelet. Több világpremier rendezése fűződik a nevéhez mind a göttingeni, mind a hamburgi színházakban; drámai színműveit számos díjjal ismerték el.

A 2014-ben megjelent, csak Németországban több mint 300 000 példányban elkelt, A nyolcadik élet (Brilkának) című, harmadik regényét díjesővel honorálta a szakma és a közönség egyaránt: többek között elnyerte vele a Bertolt Brecht-díjat és a Schiller-emlékdíjat.

A regényt több mint húsz nyelvre lefordították már, köztük kínaira, dánra, oroszra, norvégra, spanyolra és törökre – igazi nemzetközi bestseller lett, számos nemzeti és fordítói elismerést begyűjtve. A holland nyelvű kiadás szerepelt a rangos Europese Literatuurprijs 2018-as jelöltlistáján is. Az angol kiadás fordítói, Charlotte Collins és Ruth Martin 2016-ban elnyerték a PEN fordítói díját, 2020-ban pedig ők kapták a legjobb női fordítóknak járó Warwick-díjat, a fordításukban megjelenő könyv a 2020-as Nemzetközi Booker-díj döntősei között szerepelt.