Nincs engedélyezve a javascript.
581159_438503079498424_1613393503_n-1.jpg
Európa Könyvkiadó
2022. március 29.
Közel hatvan, Edgar Allan Poe-hoz köthető tárggyal bővült a richmondi Poe Múzeum gyűjteménye

Közel hatvan, Edgar Allan Poe-hoz köthető tárggyal bővült a richmondi Poe Múzeum gyűjteménye

A könyves világ hírei

A richmondi Poe Múzeum gyűjteménye a közelmúltban számos új tárggyal gazdagodott: Susan Jaffe Tane irodalmi gyűjtő közel 60 műtárgyat adományozott a múzeumnak.

Minden idők egyik leghíresebb írója Edgar Allan Poe, akit a detektívregény műfajának megteremtőjeként tartanak számon. Számos múzeum nyílt az emlékére és tiszteletére, ezek közül is kiemelkedő a virginiai Richmondban található, amely a világ egyik legnagyobb Poe-gyűjteményével rendelkezik – többek közt eredeti kéziratokat, leveleket, első kiadásokat, emléktárgyakat és személyes tárgyakat is felsorakoztat.

A Poe Múzeum három épületből áll, ami az író életének és örökségének különböző aspektusaira fókuszál. Ezt a gyűjteményt bővítette nemrég Jaffe Tane saját műtárgyaival, amelyek közt megtalálható jó pár egészen különleges darab.

Az adományok között van az író zsebórája, ami Chris Semtner kurátor szerint „kifejezetten fontos”, ugyanis már Poe tulajdonában volt akkor, amikor megírta Az áruló szív című rövid elbeszélését. A történetben szereplő narrátor, aki egy gyilkos, összehasonlítja áldozata szívének dobogását az óra ketyegésével.

Semtner a The Guardiannak ezt mondta: „Lehet, hogy éppen ez az óra, amelyet Poe elképzelt, amikor az öreg szívverését alacsony, tompa, gyors hangnak minősítette, mint például egy óra, amikor pamutba csomagolják.”

A gyilkos épp a rendőrökkel beszél, amikor meghallja azt a bizonyos hangot, ami szinte azonnal az őrületbe kergeti és vallomásra készteti. Így derül ki, hogy áldozata a padló alatt van elrejtve.

Az eljegyzési gyűrű is megnézhető lesz, amit Poe adott Sarah Elmira Royster Sheltonnak. A pár már fiatalon eljegyezte egymást, amit végül a lány édesapja bontott fel. Később másodjára is jegyesek lettek, ami sajnos szintén nem tartott sokáig: az író ugyanis 10 nappal a tervezett esküvőjük előtt hunyt el. A gyűrűbe, amit menyasszonyának adott, az Edgar nevet gravíroztatta.

A legérdekesebb darab, ami a múzeumhoz került, nem más, mint Poe koporsójának egy darabja. Igazán találó, hogy egy ilyen bizarr tárgy is bekerült a gyűjteménybe, ismerve az író kísérteties történeteit. Edgar Allan Poe-t 1849-ben temették el, viszont később, 1875-ben exhumálták, aminek során a koporsó eltört és a teste kiesett belőle. Semtner kurátor úgy gondolja, hogy mivel Poe számos történetet írt az élve eltemetésről, helyénvalónak találták, hogy legyen egy darabjuk a koporsójából, amiben eltemették.

A Poe Múzeum megtiszteltetésnek érzi, hogy állandó helyet biztosíthat ennek az új kollekciónak, amely méltón kiegészíti saját gyűjteményüket. Ebben az évben a százéves évfordulójuk alkalmából kerül leleplezésre a kiállítás, ami a nyilvánosság számára áprilistól lesz megtekinthető.

Edgar Allan Poe művei máig kitűnnek a sokaságból. Kétség sem fér hozzá, hogy igazi stílusteremtő volt a maga nemében. Aki szereti a hátborzongató történeteket és az író munkásságát, annak mindenképpen ajánljuk Arthur Gordon Pym, a tengerész című hosszabb lélegzetű művét, amelyben minden benne van, ami a szerzőt oly népszerűvé és megunhatatlanná teszi.

A hangulatteremtés, a sejtetés, a borzongatás, az elhallgatás páratlan művésze, a lidérces álmoknak, a kegyetlenség ábrázolásának igazi mestere olyan, részben saját élményein alapuló regényt írt, amely egyszerre vérfagyasztóan izgalmas, felkavaró és mélyen elgondolkodtató. A könyv az Európa Kapszula Könyvtár köteteként jelent meg.

Arthur Gordon Pym, a tengerész
Moobius október karácsony

Arthur Gordon Pym, a tengerész

Edgar Allan Poe
Európa Könyvkiadó, 2021.06.15.
Európa Kapszula Könyvtár
Edgar Allan Poe amerikai író (1809–1849) teremtette meg a detektívregény műfaját, és lerakta a sci-fi-irodalom alapjait. Misztikus, hátborzongató írásai mind a mai napig a világirodalom örökzöldjei. Kegyetlen tollú műkritikus volt, aki nem vállalt civil állást, holott akkoriban az írásból nem lehetett megélni, mivel még nem léteztek a szerzői jogok.