Szvetlana Alekszijevics fehérorosz író, oknyomozó újságíró 1948-ban született Ukrajnában, de Fehéroroszországban nőtt fel. 2000-ben a Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt Nyugat-Európába távozott, a következő évtizedben Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt. 2012-ben tért vissza Minszkbe.
Dokumentarista műveiben a 20. századi szovjet történelem olyan traumatikus eseményeit dolgozza fel, mint a második világháború, az afganisztáni háború, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. Aprólékos kutatómunka, valamint túlélők és szemtanúk százaival folytatott beszélgetések alapján Az utópia hangjai címen írta meg ötkötetes regényciklusát, melynek az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent darabjai: Utolsó tanúk; Fiúk cinkkoporsóban; Csernobili ima; Elhordott múltjaink. A ciklus első darabja, A háború nem asszonyi dolog új fordításban és teljes terjedelmében a Helikon Kiadónál jelent meg, Nők a tűzvonalban címmel. A 2020-as könyvfesztiválra, ahol az írónő lett volna a díszvendég, az életműsorozat új, egységes kiadásban került a könyvesboltokba.
Munkásságáért számos díjjal tüntették ki: többek között 1999-ben a Herder-díjat, 2013-ban pedig az egyik legrangosabb német civil kulturális elismerést, a német könyvszakma békedíját vehette át. 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet”.
Több mint ötven nyelven és országban jelentek meg a kötetei, melyek alapján világszerte készültek filmek, színdarabok és rádiójátékok. Legutóbb Csernobili ima című dokumentumregénye nyert ismét aktualitást az HBO tavaly tavasszal debütált sikersorozata, a Csernobil kapcsán, melynek fontos forrásául szolgált.