A sírásót egyes helyeken vakondnak nevezik. Ez itt a Vakond története.
Vlagyimir Krotisev, a huszonegy éves rövidlátó fiatalember, született sírásó. Már gyerekkorától rabul ejti a temetők világa, első sírját katonai szolgálata alatt ássa. Mikor a Moszkva-közeli kisvárosban, Zagorszkban állást kap féltestvére temetkezési vállalkozásában, a sorsa végképp megpecsételődik.
Az ásáshoz remekül értő, de a mindennapokban nehezen eligazodó Vologya nemcsak szerelmi viszonyba kezd bátyja barátnőjével, aki megszállottja a halálnak, az elmúlás ezoterikus és filozófiai tanainak, de a temetkezési cégek ádáz, akár fegyveres összecsapásokba torkoló küzdelmeibe is belekeveredik.
Miközben közelről megismeri a temetők, a bonctermek és a szaunákban dorbézoló temetkezési bűnbandák világát, az élete állandósult halálközeli élménnyé változik. Néha már maga sem tudja, élő-e vagy holt.
A „Szovjetunió holttestén” élősködő évezredfordulós Oroszországban felcseperedő generációnak a gyermekkor az egyetlen hozzáférhető mítosza, a továbblépés, a karrierépítés lehetősége erősen korlátozott. Az Orosz Nemzeti Bestseller díjat elnyert regény ennek a posztszovjet embernek a kialakulási folyamatát mutatja be, ahogy a barátság, a szerelem, az árulás, a lét és a halál bonyolult kérdései és kihívásai révén a tapasztalatlan tinédzserből önálló döntéseket hozó felnőtt válik.
Jelizarov regénye egészen túlvilági szórakozást kínál az orosz szellemi tájakon keletkezett halál- és temetkezési kultúra komikumban bővelkedő festői leírásával – a földhözragadt misztikus babonáktól kezdve a legmodernebb temetkezés-technológiai eljárásokig és filozófiai tanításokig.
„Komolyan gondolni azt, hogy a temetőben a halál lakik, pont olyan naivitás, mint azt hinni, hogy a mesék Disneylandben laknak.”