Sarah Berman írt egy könyvet a NXIVM szektáról és annak áldozatairól. – Jó, de mégis miért érdekeljen egy pszichopata meg a sok hiszékeny áldozata? – kérdezik most bizonyára sokan. – Én nem vagyok sem őrült, sem naiv, és úgyis mindig csak másoknak van közveszélyes szomszédja. Mégis miért vegyem meg Sarah Berman Gratulálunk, egy szekta tagja lettél! című könyvét ?
„Valószínűleg, ha a NXIVM áldozatai ránéztek volna a Jim Jones kolóniára vagy a Mennyország Kapuja szektára, teljesen őszintén és magabiztosan azt mondták volna: »Én sosem tennék ilyet… soha nem lennék ilyen hiszékeny.«”
(Amazon, olvasói vélemény)
Nagyon is érdemes elolvasni a könyvet, mert akár hiszitek, akár nem, bármelyikünkről szólhatna. Az áldozatok nem voltak naivabbak, mint bárki más. Pontosan úgy viselkedtek, ahogyan az egy embertől elvárható: hittek valamiben, bíztak egymásban, igyekeztek értelmet adni a saját létüknek. És követtek egy karizmatikus vezetőt, aki sok hasznos tanáccsal látta el őket. Mi sem természetesebb.
„Sarah Berman megmutatja nekünk a szekta létrehozásának receptjét. Bámulatos, hogyan tudják gátlástalan, erkölcstelen emberek elferdíteni a társadalmi késztetéseinket.”
(Amazon, olvasói vélemény)
Na de mi is történt pontosan? A messzi-messzi 1998-ban Keith Raniere és Nancy Salzman létrehozták a NXIVM-ot, amely… sikert árult. Tulajdonképpen önfejlesztő képzéseket szerveztek: módszerükbe vegyült némi pszichoterápia, egy csipetnyi hipnózis és egy nagy rakás közhely, ami sok esetben be is vált. A tanulókkal együtt a NXIVM is sikeres lett. Aztán elfajultak a dolgok. Billogozás, éheztetés, rabszolgaság… és végül: 2018-ban vádat emeltek Raniere ellen szervezett bűnözés és szexkereskedelem miatt. Hát ilyenekről számol be a könyv.
„Jó, értem, velem is megtörténhetett volna, de azért valljuk be, elég kicsi rá az esély…”
Jogos a felvetés! Természetesen a legtöbb közösség tényleg nem szekta, de a NXIVM története mégis tanulságos. Kicsit úgy kell elképzelni, mintha nagyítón keresztül vizsgálnánk a hétköznapi csoportjaink működését. Például a szekta vezére, Keith Raniere, sokszor éheztette híveit: mondhatnánk, hogy ez egy pszichopata beteg szadizmusa, de az éheztetés valójában egy nagyon is általános manipulációs technika, aminek sokszor észre sem vesszük, ha áldozataivá (ne adj’ isten, elkövetőivé) válunk. Hogyan néz ki a gátlástalanság nagyítója nélkül? Inkább meghagyjuk az utolsó pár falatot, mert attól tartunk, hogy a főnök megint szóvá teszi, mennyit haladhattunk volna a munkával, ha gyorsabban ebédelünk. A tanár a nagyszünetre halasztja a dolgozatok kiosztását, hogy ne az óra menjen vele. És így tovább. Akarva-akaratlanul folyton manipuláljuk egymást, de a NXIVM példáján keresztül megtanulhatjuk felismerni azokat a vészjósló mintákat, amelyek előjelzik a bajt.
„Az ilyen könyvek azért nagyszerűek, mert felhívják a figyelmünket olyan red flagekre, amiket talán sosem vennénk észre magunktól.”
(Amazon, olvasói vélemény)
Tehát miért érdemes elolvasni Sarah Berman Gratulálunk, egy szekta tagja lettél! című könyvét? Mert alaposan és mélyrehatóan bemutatja egy olyan szekta működését, amely mindössze pár évvel ezelőtt tönkre tudta tenni rengeteg ember életét. Mert rávilágít az emberi lélek csodáira és gyenge pontjaira. Mert rólad is szól.