Öt hete vagyon önkéntes karanténban. Hogy (a szeretteimen kívül) mi hiányzik a legjobban?

Rengeteget olvasok, szépirodalmat főként, de imádom a krimiket is. A skandináv vonal mellett újabban rákaptam a kortárs angolszász krimire is. Mivel sok-sok könyvajánlót írok a WMN-re, állandóan tele a lakás elkezdett könyvekkel - van, hogy egyszerre két-három kötetet is darálok, mert pl kettő kell egy cikkhez, egyet meg kedvtelésből olvasok. Írok mindjárt ajánlókat az idővonalra is!

Imádom a krimiket, én épp a skandináv-rajongás időszakát élem. :) Az ajánlókat megköszönöm, szeretem, ha legalább tízszer annyi könyv vár itthon, mint amennyit el tudok olvasni, így érzem magam biztonságban. :D
De ha már a kedvenc könyveket kérdeztem, akkor meg is mutatnám az enyémet. Van négy aláírt Kosztolányi-kötetem. <3 Azt hiszem, sosem voltam olyan boldog könyvtől, mint amikor először a kezembe foghattam őket. Az lehet ehhez hasonló, amikor az ember a saját könyvét veheti kézbe először. De ezt az érzést te jobban ismered. :)

Úristen, ez csodálatos :O Vigyázz nagyon rá! <3

Hű, de jó ötletet adtatok, mindjárt előkeresem a képet arról, amikor megérkezett a Belemenés a nyomdából, és rohantam be, hogy lássam, kézbe vehessem :)

Nem jártam túl sokat az utcán az utóbbi hetekben, szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor mentem távolabbra két saroknál. De elképesztő volt, mennyire más a város így, kiürülve, csendesen. Én utálom a zajt, ami azt illeti, szóval akár örülhetnék is ennek, de azért egy kicsit baljós volt ez a csönd, így nem volt felhőtlen érzés...