Sodró lendületű, gondos kutatómunkán alapuló történelmi regény egy, a történelem pusztító forgatagába keveredett orosz családról

Kristen Loesch legújabb könyve az orosz történelem vérgőzös huszadik századán vezeti keresztül az olvasót, három különböző korban élt nő szemszögéből. A regényben keverednek az 1917-es forradalom napjai, a totalitárius szovjet rezsim évei, valamint az orosz rendszerváltás, illetve a peresztrojka és glasznoszty időszaka. A történet középpontjában Rosie, a Londonban tanuló, egykor Oroszországban Raisza néven élő diáklány áll, aki anyjával együtt el kellett hogy meneküljön korábbi otthonából, mert egyik este betörtek hozzájuk, és megölték az apját és idősebb nővérét. Mára csupán egy porcelánbaba-gyűjtemény emlékezteti őt előző életére, bármit is próbál kideríteni a végzetes éjszakáról, az idős és betegeskedő anyja mélyen hallgat a történtekről. Rosie már-már hajlandó lenne mindent elfelejteni és boldogan élni szerető vőlegényével, ám lehetőséget kap, hogy nyáron Moszkvában dolgozhasson, és a kíváncsisága, valamint egy orosz disszidenssel való találkozás nem hagyja nyugodni. Anyjától egy kulcsot kap az asszony halála előtt, amivel megkezdheti családja rejtélyének megfejtését.

Kristen Loesch szláv tanulmányokból szerzett diplomát a cambridge-i egyetemen, és ez meg is látszik a művön. A regény tűpontos képet fest az orosz történelemről és kultúráról, valamint az orosz nép gondolkodásáról és múltjához való viszonyáról. A szerző saját bevallása szerint is sokat merített az orosz irodalom nagyjainak munkáiból. Kiemeli Lev Tolsztoj Anna Karenináját mint fő inspirációt, de nem lehet elmenni a mellett a tény mellett sem, hogy a regényben bonyolódó szerelmi szál kísértetiesen hasonlít Borisz Paszternak Nobel-díjas regénye, a Zsivago doktor két főszereplője közötti kapcsolatra.