Sokkal több könyv szól férfiakról, mint nőkről

Szerencsére ma már nem sok minden van úgy, mint száz vagy több száz évvel ezelőtt. Az eltűnt korokról – mint sok másról is – csak a könyvek, fennmaradt iratok tudnak valós képet adni: így van ez például a nők helyzetével is, akik meglepően rövid ideje rendelkeznek ugyanazokkal a jogokkal, mint a férfiak. Néhány esetben azonban még ma is érezhető valamiféle különbségtétel a két nem között.

A kutatáshoz használt mesterséges intelligencia az angol nyelvben a nem szerint megkülönböztetett személyes névmások (he, she) összeszámlálásával döntött arról, milyen nemű karakter dominálhatja az adott regényt. Ez alapján a vizsgált időszak irodalmi műveiben négyszer annyi férfi főszereplő van, mint nő. És ha ez önmagában nem lenne elég, a program azt is megvizsgálta, milyen melléknevek köthetőek ezekhez a férfi, illetve női szereplőkhöz. Míg a férfiakra szinte csak felsőbbrendűséget sugárzó jellemzőket, az „erő”, a „vezető” és a „hatalommal bíró” kifejezéseket használták, addig a nőket leggyakrabban a „gyenge”, a „barátságos”, a „szép” és az „ostoba” jelzőkkel illették – ez utóbbi aligha vehető bóknak.

A program egyik vezetője, a 21 éves Akarsh Nagaraj szerint a könyvek ablakot nyitnak a múltra, tehát segítségükkel világosan látható, a modern kor előtt hogyan gondolkodott a társadalom a férfiakról és a nőkről, és hogyan gondolkodunk róluk most, amikor a nők ennyire alulreprezentáltak az angol irodalomban.

Talán ez a kutatás éppen azt fogja elősegíteni, hogy a jelenleg még fennálló egyenlőtlenségek eltűnjenek, és előbb vagy utóbb – legalább az irodalomban, de optimális esetben az élet minden területén – tényleg mindenki egyenrangú legyen.