
Vannak történetek, amelyeket évszázadokon át újra és újra elmesélnek. És vannak szereplők, akikről közben megfeledkeznek.
Pat Barker Booker-díjas brit írónő Trója asszonyai című sorozata az Iliász világát meséli újra, de ezúttal nem a hősök, hanem a nők szemszögéből. Azokéból, akiknek a mítoszokban alig jutott több néhány sornál. Akik hadizsákmányként, alku tárgyaként, névtelen vesztesekként léteztek a nagy eposz árnyékában.
A gyönyörű Briszéisz gyerekkora óta tudja: a nők jussa a hallgatás.
Lürnésszosz királyának fiatal feleségeként is csupán birtok, érték, tenyészállat… ám amikor a görögök feldúlják városát, ez a sors is irigylésre méltónak tűnik ahhoz képest, ami rá vár.
Akhilleusz hadizsákmánya lesz.
Akhilleusz, az isteni hős.
Akhilleusz, a fényes.
Akhilleusz, a könyörtelen mészáros.
Briszéisz egy lesz a foglyul ejtett nők közül, mégis a görög sereg hatalmi harcának középpontjába kerül Akhilleusz és Agamemnón között. Testi és lelki megaláztatások sorát éli át, miközben ráébred: a hősök, akik isteneknek képzelik magukat, maguk is csupán játékszerek a szeszélyes istenek kezében.
Pat Barker regénye elementáris erejű újraértelmezés. Nem romantizál, nem menteget. A háború brutalitását és a nők kiszolgáltatottságát kegyetlen őszinteséggel mutatja meg.
Ez a regény nemcsak egy mítosz újramesélése, hanem a hallgatás megtörése.

A történet nem ér véget Trója pusztulásával.
A második kötet még mélyebbre ás a trauma, a veszteség és a túlélés kérdéseiben. A megszállás, az erőszak és a kényszerű anyaság tapasztalata egy olyan világban, ahol a győztesek írják a történelmet – és a nők testén keresztül üzennek.
„Hogy mit éreztem a magzat iránt, kinek apja megölte a férjem és a fivéreim, majd felégette az otthonomat? Azt éreztem, hogy nem az enyém…”
Pat Barker prózája nyers és megrendítő. Nem engedi, hogy kényelmes távolságból szemléljük a mítoszt. Közel húz, szembesít, és arra kényszerít, hogy újragondoljuk mindazt, amit hősökről, dicsőségről és háborúról gondoltunk.

A Trója asszonyai-sorozat azoknak szól, akik szeretik a klasszikus történetek újraértelmezését, az erős női nézőpontot és az irodalmi igényességgel megírt, mégis sodró lendületű prózát.