"Csak akkor adhatjuk vissza a dráma fogalmának tényleges tartalmát, ha lépésről lépésre haladva feltárjuk az emberi egzisztenciának mint drámai egzisztenciának a lényegét.

Drámai lénynek lenni azt jelenti, hogy másokkal körülvéve, talpunk alatt a földdel mint színpaddal kell leélnünk a számunkra kiszabott időt. Három tényező teszi az embert drámai lénnyé: nyitottsága a másik emberre, a dráma színhelyére (a színpadra) és a múló időre."

Józef Tischner nagy ívű bölcseleti értekezése az emberi dráma megélése során felvetődő megannyi kérdésre keresi a választ, többek között arra, hogy ki az a Másik, akivel találkozom?
Egyáltalán mit jelent a találkozás maga, a kölcsönösség? Mi a jó, a rossz, a szép, miben áll a kísértés, a megbélyegzés és az igazolás?

"A dráma elején felvetődik a kérdés: ki vagy? A dráma végén két, egymással ellentétes lehetőség tárul elénk: átkozott vagy áldott. Az ember drámája e két lehetőség között zajlik. Mit jelent e két lehetőség? A pontos választ nem ismerjük. Ez azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy e lehetőségek közt éljünk, hogy ezek alapján ítéljük meg önmagunkat és másokat..."



Józef Tischner (1931) Európa-szerte ismert lengyel katolikus gondolkodó, a krakkói Pápai Hittudományi Akadémia professzora, a bécsi Humántudományok Intézetének elnöke, Lengyelország egyik legnagyobb erkölcsi és szellemi tekintélye, II. János Pál pápa tanácsadója.

A dráma filozófiája, amelyben Tischner mesterien kapcsolja össze a husserli fenomenológiát Lévinas dialogikus gondolkodásával, a hegeli és heideggeri történetfilozófiával, lebilincselő szellemi kalandozás, amely visszaadja a bölcselet szépségébe vetett hitet.