Pécs

Menedéket és emberi letelepedésre alkalmas helyet talált már az őskőkor embere is e tájon. A Mecsek-hegység védelmében kétezer évvel ezelőtt fejlődött várossá Sopianae. A római birodalom fontos kereskedelmi és katonai útvonalai mentén kialakult település Pannónia egyik tartományának, Valerianak lett közigazgatási székhelye a III. század végén. Területén és közvetlen környékén a múlt század óta napjainkig folyamatosan kerülnek elő római kori leletek. A feltárt díszes épületmaradványok és művészi alkotások arról tanúskodnak, hogy a rómaiak e vidéken jólétben éltek, és élvezték az akkori magas szintű városi kultúra minden kényelmét. A birodalom felbomlása után Pannónia népeinek élete egyre nehezebbé vált. Lakossága az állandó csatározásokban erősen megfogyatkozott, területeiket a barbár törzsek támadásaitól már nem tudták megvédeni.

A város római jellegét a IV. és V. század fordulóján elvesztette. A barbárok megjelenését a pannóniai műveltség hanyatlása követte. A népvándorlás négy és fél évszázados időszaka alatt hunok, keleti gótok, gepidák, longobárdok, avarok és frankok váltották egymást az egykor virágzó településen.
Sopianae nevét egy IX. századi feljegyzés szerint 'ad Quique (martyrum) basilicas', később a 'Quinque ecclesiae' 'Öt templom' névformák váltották fel. Szent István király 1009-ben ez utóbbi néven emelte püspöki székhellyé Pécset.

Könyvünk fotói és szövegei mozaikszerűen idézik a város középkori és legújabbkori történelmének fontosabb eseményeit. A fotókon és a képeket kísérő rövid történelmi utalásokban néha együtt jelenik meg a múlt és a jelen.

A háromszázhuszonöt színes fotót tartalmazó kiadvány a történelmi, építészeti és művészeti emlékekben gazdag város különös hangulatát, folyton változó, megújuló atmoszféráját mutatja be.
A könyv képzeletbeli sétaútjai főleg a Belvárosban, majd a külvárosok néhány figyelemre méltó nevezetességének bemutatása után a Mecsek tájaira vezetnek.