Bo eseménytelen mindennapjaiban egyedül a házi gondozók jövés-menése jelent némi változatosságot. A teste szép lassan cserben hagyja, a keze már olyan gyenge, hogy a befőttesüveget sem tudja kinyitni, amelyben az idősotthonban élő, demens felesége kendőjét őrzi, hogy ne felejtse el az illatát. Szerencsére ott van neki az imádott kutyája, Sixten, így aztán mégsem teljesen magányos.