Ki lő rá az olasz falucska plébánosára, mikor az a templomában éppen a megrepedt feszületet javítja? Megkeresztelheti-e tisztelendőnk a párttitkár fiát, s nyerheti-e a kisded a szent keresztségben a Lenin nevet? Való-e egy plébánosnak a kommunisták három elemijén gúnyolódni? Verekedni? Hazudni? Lábbal feloldozást adni? Egyebekről nem is beszélve...



Giovannino Guareschi (1908-1968) újságíró-humorista főműve, a don Camillo-történetfüzér a háború utáni olasz szórakoztató irodalom máig legsikeresebb produkciója. Nemcsak olvasmányként lett olasz nemzeti, sőt világsiker, hanem filmen is, hála a boldog emlékezetű Fernandelnek. Ezekben az egymáshoz lazán kapcsolódó történetekben Guareschi a '45 utáni időszak egyik sajátos olasz konfliktusát idézi fel: a nagyon erős katolikus egyház és a friss partizándicsőségektől büszke istentelenség: a szintén nagyon erős kommunista párt mindennapos hadakozásáról anekdotázik - a népi komédiák nemzetközi nyelvén.