Van olyan ember, aki nem csüng semmiféle gumikötélen, semmi se játszik vele, nincs jojó, az van, amit ő akar? Túrót! A legtöbb ember szerint csak a narkóst kell szánni. Az ilyen azzal áltatja magát, hogy ő semmihez sincs odaláncolva, hogy ő különb ennél a féregnél. Jó, dohányzik, tudja, hogy szaporítja magában a falánk sejteket, de nem teszi le, majd csak az oxigénsátorban.

Van, aki az államilag engedélyezett kábítószert vedeli, reszket, ha nem issza meg az adagját, förtelmesen büdös, rosszabb, mint a poloska, de ez rendben van, istenem, mindenki iszik, ő egy kicsit többet. A másik belefagy a tőzsdébe, mint légy a jégkockába, amaz meg munkamániás, minden reggel felgörgeti a hegy tetejére a kövét, vagy lila fejjel szaval penészes jelszavakat, és azzal kábítja magát, hogy mindezt a hazáért teszi, teljesen mindegy, hogy melyik oldal nyálát fröcsköli, idiótának tartom mindet, na és az én szememben az se független ember, akit valamelyik vallás kalodája szorít. Más-más címke a börtönrácson. Ők szabják meg nekem, hogy mi a helyes? Tőlük kérjek segítséget a szabaduláshoz? Röhögnöm kell.