Laurelt egy pillanatra elbűvölte, amit látott. Tágra nyílt szemekkel meredt a képződményre. Ijesztően gyönyörű volt, olyan csodálatos, hogy szavakkal le sem lehet írni. Laurel ismét szembefordult a tükörrel, és szemét a feje körül lebegő szirmokra meresztette. Olyan volt, mintha szárnya nőtt volna.